Nógrád Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 201-226. szám)
2009-09-12 / 211. szám
4 2009. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT KULTÚRA Szabadságvágy a roma (képző) művészetben „Ikonográfiái szempontból kiemelten fontos a természet iránti vonzódás, allegorizálva ezzel a szabadság iránti vágyat és szeretetet, amelyet a roma alkotók nagy része gyermek- és ifjúkorában még megélt a hagyományos életforma következtében”. E sorok a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában rendezett képzőművészeti kiállításon a művek egyik legfontosabb tematikai jellemzőjeként olvashatók. A szabadság- vágy - mint a salgótarjáni roma fesztivál bizonyítja - más művészeti ágakban is tetten érhető. A budapesti székhelyű ColoRom Közhasznú Egyesület - mint RáczRichárd Róbert a\e\- nök hangsúlyozta - azért rendezte e fesztivált, hogy a kulturális értékek, a művészet nyújtotta pozitív élmények révén segítsen csökkenteni az előítéleteket és erősítem a toleranciát, a társadalmi integráció folyamatát. A rendezvénysorozatot Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester nyitotta meg. Megköszönte annak a lehetőségét, hogy e programnak elsőként egy olyan város adhat helyet, amely mindig is rangja szerint becsülte a cigány származású művészeket, sportolókat. Példaként említette meg, hogy a polgármesteri hivatal egyik terme Balázs János festőművész nevét viseli, a Pécskő utcában pedig szobor őrzi emlékét. Oláh Jolánra - aki szintén eredeti tehetségű festő volt - az egykori lakóházán elhelyezett tábla emlékeztet. Snétberger Ferenc nemzetközi hírű gitárművész rendszeresen koncertezik itt, szülővárosában is, ahol mindig nagy szeretettel fogadja a közönség. A város múltjához szorosan hozzátartoznak a népszerű cigányzenészek, -zenekarok is. Hajdanán sok örömet okoztak a szurkolóknak a roma bokszolok, a Botos családnak azonban abban is része van, hogy újra fellendülőben van a városban az ökölvívás. A fesztivál minden bizonynyal hozzájárul a többségi és kisebbségi lakosság továbbiakban is normális együttéléshez - mondta a polgármester. A képző- művészeti kiállítást a vendéglátó intézmény nevében Nagyné Hajdú Györgyi igazgató nyitotta meg. Sajátos módszert választott, amikor felolvasott néhány találó részletet Balázs János önéletírásaiból és tolmácsolta két versét is. „...amerre jártam (mindig egyedül) a széjjeldobált újságlapokat, széttépett könyvek, füzetek maradványait, leginkább képeslapokat összeszedtem és örömmel vittem haza... Minden nyomtatott írást elolvastam, minden képet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek találtam: ösztönömtől hajtva elkezdtem ceruzával tiszta lapra lemásolni..”- így kezdődött hát az az életút, ösztönös művészi munkásság, amelyet e tárlaton a „Táj” illetve a „Szomorú állatok” című kép reprezentál. Oláh Jolán öt művével, köztük „A nagy család”-dal szerepel, amelynek személyes vonatkozásai is vannak. Balogh Balázs András gazdag színvilágú farostra festett olajfestményei (Áldozat, Megátkozott cigányasszony, A boldogság) egyéni és kultikus látásmódot egyaránt tükröznek. A legfiatalabb kiállító Botos Flórián - aki ütőhangszeres zenészként is tevékenykedik - szakrális témájú alkotásaival (Irgalmas szamaritánus, Máté, Mózes) van jelen. Az ugyancsak salgótarjáni gyökerű Szomora Kálmán tömör faragványai (Asszony virággal, Lelki- pásztor, Ülő öregember, Szent István) mély érzésekről tanúskodnak. Az Erdőtarcsán született Bada Márta „Vízitündér”-e, „Virágzó kert”-je vagy „Bújócs- | ká”-ja a kiállítás emblematikus g képei közé tartozik. Az alkotások a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház Romano Kher képzőművészeti gyűjteményének tulajdonában vannak. A tárlat kurátora Tonté Erzsébet, akinek a három - magyar, cigány, angol - nyelvű ismertetőszövegek tartalma és ízléses formavilága is köszönhető. A fesztivál keretében a filmvetítés csütörtökön kezdődött és szombaton folytatódik: 14.30 órakor Emir Kusturica a „Cigányok ideje” című angol-olasz- jugoszláv filmje, 16.30 órakor pedig a „Gádzsó dilo” („A bolond idegen”) című francia filmdráma szerepel műsoron és képezi beszélgetés tárgyát. Ugyancsak ma 19, illetve 20.15 órakor ad szabadtéri koncertet az Ökrös Károly vezette Sentimento Gipsy Band és a Ternipe autentikus cigányzenekar. Csongrády Béla Szomora Kálmán művei a szobrászatot képviselték a CobRom-fesztiválon Tisztelet a bányászmúltnak „Kezünk alatt élet fakad... A föld alatt van templomunk, mi lent a mélyben dolgozunk” - énekli a Bányász-kohász dalkör, így emlékezvén azokra az elődökre, akik másfél évszázaddal ezelőtt megalapozták a város jövőjét. Ha ugyanis a környéken nem „gyullad meg a föld” és nem kezdődik el a szénbányászat, az iparosodás, bizony teljesen más utat járt volna be Salgótarján és aligha lett volna Nóg- rád megye székhelye. A bányászmúlt, az egykori bányamunkások iránti tisztelet jegyében fogant az a helytörténeti dokumentumfilm is, amelyet a bányásznap alkalmából - szinte a városi ünnepségek nyitányaként, a bányarémfesztivál előtt - vetítettek az Élet- és Tudásfa Olvasókör rendezvényén, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. A salgótarjáni alkotó, Czikora Zsolt „Salgóbánya, a Medves aranya” címet adta a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán 2007-ben készült diplomamunkájának, amely érzékletesen mutatja be, hogy évtizedek során hogyan épült le a hajdanán virágzó bányászfalu. A visszaem- lékezők személyes élményeik, tapasztalataik alapján mondják el, hogy „amíg bánya volt, minden volt”: munka, fogaskerekű, iskola, pezsgő kulturális élet. A film archív felvételek közbeiktatásával és a bányamúzeumban tett látogatás illusztratív képeivel is segít felidézni az elmúlt időket, nemzedékek munkáját, életét. A vetítés utáni beszélgetés keretében megszólalók jórészt azt feszegették, hogy mit is kéne tenni annak érdekében, hogy Salgóbánya (is) méltó módon őrizze a bányászemlékeket, -hagyományokat, újra vonzó legyen ott lakni és odalátogatni. Jó lenne - hangoztatták többen is - ha valami meg is valósulna az idegenforgalmi elképzelésekben, turisztikai tervekben megfogalmazott szép célokból. Czikora Zsolt azt is megemlítette, hogy - folytatva ez irányú ténykedését - szinte már teljesen elkészült újabb, hosszabb lélegzetű filmje a nógrádi bányászemlékhelyekről. Cs. B. A bányamunka nehézségei a föld alatti múzeumban még ma is tetten érhetők Madáchos „rajzolók" Hollókőben- Ritka, hogy valahol várják a nyár végét, nálunk Hollókőben pedig így van. Augusztus vége tájt ugyanis jönnek a rajzoló diákok, akiket szívesen látnak mindenütt a faluban - mondta Szabó Csaba, a világörökségként számon tartott nevezetes nógrádi település polgármestere a minap Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Fayl Frigyes Galériájában, amikor az iskolaközösség figyelmébe ajánlotta az alkotótábor kiállítását. Mint Varga Judit intézményigazgató is utalt rá, hagyomány már ez a tanév eleji ünnepség, ezúttal azonban más, rendhagyó egy kicsit, hiszen az idén éppen tizedik alkalommal rendezték meg a hollókői tábort és először képviselte a vendéglátókat a megnyitón a község polgármestere. Szabó Csaba - aki helyben többször is találkozott a fiatalokkal, részt vett a búcsúesten is - elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a fő témák, alapmotívumok (ófalu, főutca, templom, vár) mellett milyen részletek mozgatták meg a résztvevők fantáziáját. A kiállításon tapasztaltak alapján elégedetten beszélt az a művek sokszínűségéről, az alkotók tehetségéről, aminek kibontakoztatásához, elmélyítéséhez minden bizonnyal a közös szakmai munka, a kellemes együttlét is hozzájárult. A polgármester kifejtette: tisztában van vele, hogy milyen nehéz egy folyamatot csaknem tíz éven keresztül életben tartani. Az eddigi eredményes együttműködés tanulságaira építve fejezte ki reményét a folytatást illetően és Hollókő címerével ajándékozta meg a tábor vezetőjét, lelkét, Kele Szabó Ágnes tanárnőt, aki szintén szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy a képző- és iparművészet iránt érdeklődő, az alkotómunkához vonzódó diákok számára tizenkét éve szerveznek tábort, az ezredforduló, azaz 2000 óta Hollókő a kedvenc helyük. Eleddig százhetvenen voltak táborlakók, ami azonban „csak” kilencven embert jelent, tekintve, hogy a törzstagság többszörös vissza- járónak tekinthető. Az idén is voltak már korábban érettségizettek, főiskolások, egyetemisták, pedagógusok, művészek is a „rajzolók” között. A résztvevők ezúttal is sikerrel próbálkoztak más művészeti ágakkal is. Készítettek textileket, agyagoztak, korongoztak, sőt részesei lehettek új technikai eszközök úgymond beüzemelésének is. A kiállításmegnyitó többéves koreográfiája szerint ezúttal is bemutatták a diákok által készített filmet, amely egy rövid „napló” keretében fiatalosan, szellemesen idézi fel a Hollókőn „önként és dalolva” eltöltött napok néhány emlékezetes mozzanatát, a munka- és szabad idő jellegzetes pillanatát. A szalmabálák tetejéről például új perspektívában tárultak fel a helyi látványosságok. A Fayl Frigyes Galéria e tanévben első kiállításának megnyitója ajándékozással zárult. Az évfordulós lógóval díszített pólót kaptak emlékbe az ez évi táborozok és a korábbi gyakori résztvevők, de mások - tanárok, támogatók, vendégek - is részesültek elismerésben. Végül is mindenki kapott valamit, legtágabb értelemben a kiállított művek esztétikai élményét.- csébé Szőllősi Anna akvarellje is az idei alkotótáborban készült JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Üdvözlöm a Csúcs büfében! Parancsol kávét, vagy üdítőt?” Szerencsés nyertesünk: Janik Réka Szécsény, Bercsényi út 5. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 17-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. m.
