Nógrád Megyei Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 177-200. szám)
2009-08-10 / 184. szám
2 2009. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Vígan játszadoznak az aszfaltúton az idegéri kolónia mezítlábas purdéi. E cikk megjelenésekor már egy salakpályán rúghatják a focilabdát, miután az önkormányzat kialakíttatott számukra egy kulturált grundot. Az ott lakók nagy része roma származású, munkája jó, ha minden harmadiknak van, a lakbérfizetéssel itt is gondok vannak. Sorozatunk második részében tovább elemezzük a salgótarjáni kolóniák helyzetét A kolóniák nem érnek az égig T. Németh László A szomszédban áll a természetvédelmi értékként számon tartott Baglyaskő, amelynek turisztikai termékké való fejlesztésére a Bükki Nemzeti Park közel 140 millió forintot nyert.- Hogy lehet bemutatni az ide látogatóknak egy gyönyörű természeti képződményt, mikor a szomszédságban égig ér a szegénység? - kérdezem Dudás Józsefet, a városrész képviselőjét.- Ha egyszerűen akarok válaszolni: sehogy! Éppen ezért a városi kolóniaprogramban a területet szanálásra jelöltük ki, több okból is. Egyrészt, mert a házak elavultak, komfort nélküliek, s jelentős lakbértartozás halmozódott fel. Az itt élők életvitele a környékre nézve rossz hatással van, de zavarja a városrész távolabbi pontjain élők nyugalmát (Karancs utca), sokszor biztonságát is. Ha megvalósul az említett turisztikai fejlesztés, egyértelmű, hogy a környezeten változtatnunk kell. A baglyaskői fejlesztést megelőzően az idegéri kolónia lakói részt vettek egy nagytakarítási akcióban. A kezdeményezője a Bükki Nemzeti Park és a Bebese Egyesület volt, természetesen a helyi képviselő koordinálásával.- Hatalmas mennyiségű szemetet sikerült összeszedni a térségben, elsősorban ott, ahol a majdani turisztikai fejlesztés megvalósul - mondja. - Külön köszönet a cigány kisebbségi ön- kormányzatnak, amely meg tudta győzni a helyieket az ügy fontosságáról. Úgy érzem, nem maradtunk adósaik, hiszen a közelmúltban egy játszóteret sikerült kialakítani az ott élő gyermekek számára, épp a napokban fejeződött be a finomsalak hengerelése. Hosszú távon természetesen a kolónia lebontása a cél, s nemcsak a baglyaskői látogatócentrum megvalósítása miatt, hanem mert ez a város egyik legszebb része, kifejezetten alkalmas lenne családi házas övezet kialakítására. Jövőre lesz 700 éves Baglyasalja, remélem, hogy a városrész és a szimbólumaként számon tartott vulkáni szikla méltó módon indul neki a következő fél évezrednek. S hogy olvasóink is érzékelhessék, mekkora horderejű ügyről van szó, megkerestük Judik Bélát, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság nógrádi természetvédelmi tájegységének vezetőjét, aki a következőkről számolt be:- Egy természetvédelmi és oktatóbázist szeretnénk kialakítani a ritka geológiai képződmény környezetében. Pályázatunk 500 ezer eurót, nagyjából 130-140 millió forintot nyert el a program megvalósítására, de részt vesz a projektben Szlovákia is, hiszen ez is része lesz a határon átnyúló Nógrád geoparknak. Könnyű belátni, hogy egy turisztikai látványosság közelében, a leromlott állagú kolónialakás minimum tájképi szempontból nem kedvező, ezért mi is szorgalmazzuk annak rehabilitációját. Addig is a területet gondozzuk, részt veszünk a máját együtt kell kezelni a mélyszegénységben élőkkel, s a megoldáshoz három dolog mindenképpen kell: türelem, türelem és türelem!- Úgy gondolom, hogy a város és a Salgó Vagyon Kft. vezetése hosszú évek agonizációját követően elindított egy folyamatot, amely ha nem is egyik napról a másikra, de megoldást hoz a bérlakás fronton - mondja a témához kapcsolódva Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester. - Ehhez két dolog mindenképpen kellett: az a gazdasági kényszer, amely lehetetlenné teszi a bérlakásban élők adósságának további növekedését és átvállalását, másrészt pedig a politikai konszenzus, amely úgy tűnik, most egységes ebben a kérdéskörben. Hitvallásom szerint ebben a városban mindenkinek otthonra kell lelnie előbb vagy utóbb, s ehhez méltó lakhelyek éppúgy szükségesek, mint munkahelyek. Nagyon örülök a cigány kisebbségi önkormányzat pozitív hozzáállásának, s a civil közösségek egyre nagyobb segítőkészségének is. A probléma hatalmas, csakis összefogással oldhatjuk meg. Remélem, minden érintettben megvan a hit, az erő és az optimizmus a helyzet javításán, még ha most a gazdasági válság miatt akadnak kételkedők is. Látni kell, hogy a bevételeink csökkennek, miközben az ellátásból kikerülők száma egyre csak nő. Ezért is határoztuk el, hogy létrehozunk egy közalapítványt, amely a legrászorultabbakon segíthet. Egy biztos, hogy ha következetesen végigmegyünk ezen az most elkezdett úton, a város néhány éven belül fellélegezhet, forrásait energikusab- ban fordíthatja fejlesztésekre, munkahelyek teremtésére. Ehhez kérem a város minden lakójának segítségét, és - ahogy Klajbán úr is fogalmazott - nagy-nagy türelmét. (A témával kapcsolatos észrevételeket, írásokat várja szerkesztőségünk!) A leginkább szemet szúró kolóniák egyike, öt évig tartott a kiürítésük takarítási akciókban, s folyamatosan vágjuk a gazt. Kultúr- környezetet szeretnénk ott kialakítani, már csak azért is, mert jövőre ünnepli Baglyasalja alapításának 700. évfordulóját, s ennél méltóbb módját találni sem lehetett volna az ünnepségnek. A projektet természetesen fel kell öltöztetni, ezért a bazaltcsepp környezetében kialakítunk egy oktatóbázist, szép kis parkkal, de lesz madáretető bemutató■ A közmunka is megoldás, legalább a tartozását rendezni tudja, aki részt vesz benne. hely is. Terveink szerint a közkert napközben lenne látogatható, éjszakára bezárnánk és őriztetnénk. Ha ebben a folyamatban valaki segíteni tud nekünk, azt megköszönjük. Hallhatóan egy ütlegelt kutya szörnyű vonyítása fogad Som- lyó-bányatelepen, miközben helyet foglalunk Bánházi György presszójának udvarán.- Sajnos, ilyen emberek is élnek itt, valaha azonban dolgos lakók telepedtek le Somlyón - mondja. - Azt azonban nem gondolom, hogy az itt élők alkalmasak lennének egy kolóniarehabilitációs programhoz, bár kétségtelen, hogy ezt éppen én vetettem fel, de már húsz évvel ezelőtt. Az előző ciklusban azt írta az újság, hogy megkezdődik Somlyón a kolóniák felújítása... Nos, ebből egy szó sem igaz, az épületállomány folyamatosan pusztul.- Hányat lehetne megmenteni?- Esetleg egy tucatot, de a többi használhatatlan, nem érdemes pazarolni rá. Inkább le kell bontani, s a területet értékesíteni. Azzal viszont nem érünk semmit, hogy évről évre kimeszeljük a falakat, itt komoly fejlesztésre volna szükség ahhoz, hogy a lakások megfeleljenek a kor színvonalának.- Korábban mi akadályozta a házak felújítását?- Amikor a sajáterős felújítással előálltam képviselőként, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy az egész terület egy helyrajzi számon található, s ez máig így van. Mivel itt csak egyes házakat lehetne komfortosítani, szükség volna erre az adminisztratív intézkedésre. Ha a Salgó Vagyon komolyan gondolja, én nagyon szívesen részt veszek egy ilyen munka megszervezésében, de ahhoz szakemberekre és pénzre is szükség lenne. Azt is el tudom képzelni, hogy fel kellene ajánlani a lakásokat az ott lakóknak, azoknak, akik nem tartoznak, egy jelképes összegért, s utána kalákában megindulhatna a kivitelezés. Valahol csak van egy pályázat, ahonnan előteremthetők a szükséges források! A kolóniaprogram megvalósítását nagyban hátráltatja, hogy az érintett lakosság legfeljebb csak ilyen színvonalú, komfort nélküli lakásokat képes biztosítani családja számára. A lakbért és a közüzemi számlákat a bérlők egy jelentős része már képtelen fizetni, hiszen munkájuk nincs, szociális támogatásokból élnek. Nagy részük roma származású. Van-e remény az ő felkarolásukra, problémáik megoldására? Ezt kérdeztük Klajbán Jánostól, a salgótarjáni cigány kisebbségi önkormányzat fiatal vezetőjétől.- Ha egy szóval akarok válaszolni a kérdésére: nincs! De ennél azért optimistábbak vagyunk, s bízunk benne, hogy a várossal közösen megtaláljuk a megoldást a lakhatási problémákra, a díjfizetésekre, az élet- körülmények javítására. A közelmúltban készítettünk egy felmérést száz, kolóniában, illetve városközpontban lakó roma család körében. Sejthető volt, hogy a kolóniákban lakók életesélyei sokkal rosszabbak, mint a városban, esetleg elszórtan élőké. A cigányság a szegregáció áldozata, s nemcsak Salgótarjánban. A folyamat egy rossz politika következménye, ami persze nem tegnap kezdődött. Ha csak ezt az oldalát nézzük a dolognak, akkor én is azt mondom, hogy el kell végre tüntetni az egészségtelen kolóniákat, ahol egyszobás lakásban gyakran 4-5 ember is él. Sokszor rokonokat is befogadnak, mert a városban eddig jobb volt a szociális ellátás, de hát, tudjuk, hogy a juttatások köre szűkül, a válság nem teszi lehetővé az osztogatást. De nézzük meg a dolog másik oldalát is! Ha kilakoltatunk valakit, csak kellene számára fedél, márpedig a kolóniából legfeljebb a híd alá mehet az ember. S ők is emberek! Humánus megoldást kell találni számukra. Ebben partner a város vezetése, de a Salgó Vagyon Kft. vezetése is. Tatár Csabával minden egyes érintett sorsáról közösen egyeztetünk, s a türelem is része a megoldás keresésnek. A Bajcsy úti bontás ebből a szempontból példaértékű, hiszen bár megvolt a jogi határozat a kiköltöztetésre, addig senkinek nem kellett elhagynia a lakását, amíg az elhelyezését meg nem tudtuk oldani. Megoldást jelentene új szociális házak építése, oly módon, hogy a leendő bérlők részt vesznek az építkezésben. Ez ügyben járt már nálunk Sólymos Imre, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöke. Úgy tudom, a város is partner lenne a dologban, csak most átmenetileg felfüggesztették a programot. A közmunka is megoldás, legalább a tartozását rendezni tudja, aki részt vesz benne. Nem szégyellem, én magam is voltam közmunkán. A legnagyobb teher a lakbértámogatás megvonása. Remélem, a város vezetői találnak egy olyan alapítványt, amely a legrászorultabbakon segít. Ebbe az alapba az önkormányzati cégek mellett a helyi vállalkozások fizethetnének adományt. Összegezve: a roma lakosság probléAz idegéri kolónia lakói sokat segítettek a korábbi takarítási akcióban
