Nógrád Megyei Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 177-200. szám)
2009-08-22 / 193. szám
4 2009. AUGUSZTUS 22., SZOMBAT KULTÚRA »Rendben van. Tehát tudomást veszel rólam, s életem értelmet nyer - mondanám. A Huszonnyolc év című vers ismerete nélkül számomra e verssor az egymás iránti szeretetről, egymás elfogadásáról szólna. Ám Radnótinál más értelmet is kap e sor. A költő mintha létére adna magyarázatot, mintha ezt mondaná: azért haltál meg anyám, hogy én élhessek... Ám mégiscsak saját maga elé állít tükröt tulajdon édesanyja személyén keresztül. Saját magávaf néz szembe, szembesül sorsával, s belenyugszik. Immár elfogadta önmagát. Talán ide kellene eljutni mindenkinek. Elfogadni önmagát és a többieket. Akkor mindenki elmondhatná, hogy „nem hiába élek én”.« „...jól van így, hogy te tudod, s nem hiába élek én” Csongrády Béla A sóshartyáni Handó Mária, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanulója vetette papírra a fenti gondolatokat a „Lélekpendítők Társasága” által szervezett nemzetközi olvasótáborban, a vajdasági Tóthfalun egy verselemző feladat megoldása kapcsán. írása - másokéval együtt - még ott a helyszínen megjelent a tábori újságban, a „Kultúrmaraton"-ban. A kiadványnak nyilván nem véletlenül lett ez a címe, hiszen a július 24-től augusztus 5-ig tartott program során hosszú utat tettek meg a résztvevők a magyar nyelv mesterei - a száz esztendeje született Radnóti Miklós és a kétszázötven évvel ezelőtt napvilágra jött Kazinczy Ferenc - nyomán. S nem kevésbé maratoni az a táv sem, amelyet 1994-től - tehát tizenöt éve - ez az olvasótábor bejárt.- Hogyan illeszkedett az elmúlt másfél évtized folyamatába az idei tábor s mik voltak a sajátosságai? - az alábbiakban ezekre a kérdésekre keressük a választ Gyetvainé Szorcsik Angéla táborvezetővel, a „Lélekpendítők Társasága” elnökével és Gyetvai Lilla Julianna kiscsoportvezetővel. A határon túli, Kárpát-medencei magyar fiatalok (olvasó)táboroztatásának alapvető céljai az évek során nem változtak. A szervezők továbbra is elsősorban arra törekednek, hogy hozzájáruljanak a középiskolás diákok olvasó, érdeklődő emberekké neveléséhez. Az irodalom, a művészet eszközeivel igyekeznek befolyásolni, formálni a diákok önismereti készségét és tudatosan, koncepciózusán törekednek hatást gyakorolni személyiséAz idei olvasótábor helyszíne a vajdasági Tőthfalu volt, amelynek tájháza is sok érdekességgel szolgált gük fejlesztésére, közösségi viszonyaik építésére is. A visszajelzések azt igazolják, hogy a résztvevők között életre szóló barátságok alakulnak ki, s az egykori olvasótáborosok a világ számos pontján - Németországtól Kanadáig - hasznosítják a közösen elsajátított ismereteket és érvényesítik a tábor értékteremtő, -közvetítő szellemiségét. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy időközben sokat módosultak az ifjúság kulturális igényei, ez már egy másik generáció, amelyre nagy hatást gyakorol a média - kivált az internet - kínálata, vagy például a megsokszorozódott fesztiválok gyakorlata. Ezzel a kihívással az olvasótábornak is szembe kell néznie, s olyan sokrétű, változatos programot kell kialakítani, megvalósítani, amelyik nemcsak elfogadható, de életmódjukban felhasználható, s egyszersmind élvezhető, élményszerű is a diákok részére. Az idén harminckilencen vettek részt a tábor munkájában. A többség középiskolás volt, de akadtak közöttük egyetemisták, főiskolások is. A Felvidékről nyolcán, Erdélyből öten érkeztek, a Vajdaságot hatan képviselték. A létszám mintegy fele Nógrád megyeiekből tevődött össze. A vezetőség néhány tagja már évek óta végzi ezt a munkát, sok tapasztalattal rendelkezik, de a soraikban is bekövetkezett a fiatalítás, ami szintén azt szolgálta, hogy életkorban, mentalitásban közelebb legyenek a táborozókhoz. A központi helyszín, Tóthfalu 2001 után immár másodszor adott otthont az olvasótábornak. A visszatérésnek fontos indítéka a szíves invitálás volt az ottani Szent József egyházközség plébánosa, a Wagner Alapítvány helyi vezetője, Utasi Jenő atya részéről, de a döntésben az is szerepet játszott, hogy olyan magyar környezetben legyen a tábor, amely példaszerű a közösségépítésben. Márpedig a százéves Tóthfalu ilyen. A településnek az elmúlt évszázad során soha nem volt iskolája, az utóbbi években pedig párját ritkító tehetséggondozó oktatási központot hoztak létre. Az intézménynek van kollégiuma, könyvtára, önellátó konyhája, két nyomdája, s terveznek tornacsarnokot, uszodát is építeni. A fejlesztés során közösen gondolkodnak és szorosan együttműködnek egyházi és világi emberek. Bata Ferenc polgármester is nagyon sokat tesz azért, hogy a falusi turizmusra építve hosszú távon is megtartsák a fiatalokat. Ez a légkör érzékelhetően jó hatást gyakorolt az olvasótábor résztvevőire, amellett, hogy gazdag, naponként egy- egy mottóra felfűzött programban is volt részük a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumtól kezdve, a szegedi, szabadkai városnézésen át a kirándulásokig. Látták többek között a palicsi tavat, a topolyai A diákok nagy érdeklődéssel hallgatták Pomogáts Béla irodalomtörténésznek, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnökének a gondolatait tájházat, Szarvas Gábor nyelvész adai szobrát, a zentai csata emlékművét, a péterváradi erődítményt, a maradéki templomot, a temerini tájházat és játékos feladatokon keresztül ismerkedtek a vendéglátó falu kedves, közvetlen lakosaival, az ott élők mindennapjaival. Megtekintették Ferenc Judit „Különös ajándék” című darabját a Tanyaszínház előadásában. Voltak Újvidéken is, ahol a kulturális élet több jeles képviselőjével, egyetemi oktatókkal, kiadóvezetőkkel, szerkesztőkkel találkoztak. A táborban előadást tartott Pomogáts Béla magyarországi irodalom- történész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke és ugyancsak eljött a táborlakók közé beszélgetni a neves vajdasági költő, író, műfordító, Tolnai Ottó is. Az olvasótábor főszervezője a Lélekpendítők Társasága volt, a társrendezők, illetve a támogatók között megemlítendő az anyanyelvápolók szövetsége, az anyanyelvi konferencia, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Wagner Alapítvány (Tóthfalu) valamint a Balassi Intézet, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szülőföld Alap. A nemzetközi olvasótábor idei mérlegét találóan vonta meg Makó Szabolcs pozsonyi gimnazista, a „Kultúrmaraton” főszerkesztője a lap élén: „Ez alatt a pár nap alatt csapattá kovácsolódtunk ugyan, de élményeink egyéniek, egyszeriek és utánozhatatlanok. ” Moliére a „Kert”-ben Jó néhány év eltelt már azóta, amikor legutoljára színházi estet tartottak a József Attila Művelődési és Konferencia-központ „Kertijében, ha egyáltalán volt ott valaha egy egész estét betöltő, klasszikus háromfelvonásos előadás. Ez az alkalmi játszóhely nyilván nem képes sem a stáb, sem a közönség számára olyan komfortos körülményeket biztosítani, mint a színházterem, a csillagos égbolt alatti szabad tér azonban kétségkívül sajátos, különleges hangulatot teremt. Az idei nyáron újra felélesztett „Kert” sokszínű művészeti hagyaték dolgát programjában a színházat a világirodalmi rangú jeles 17. századi francia szerző, J. B. Moliére „Képzelt beteg” című komédiája képviselte. Mint minden darabot, ezt is sokféleképpen lehet értelmezni, színre vinni. A Forrás Színház előadása, Katona Imre rendezése zenei kísérettel (Tóth Tamás munkája révén) gunyoros dal- és táncbetétekkel „fűszerezte” az egyébként is csípős mondandót, a hi- pochonder magatartást és más emberi „nyavalyákat” - a képmutatást, a rangkórságot, a kapzsiságot - pellengérre tűző vígjátékot. A valójában csak önmagát szerető „beteget” (Dörner György) ugyanis nemcsak képzelt testi bajai gyötrik, hanem pénzének, vagyonának féltése is emészti. Még a „gyógyítása” során felmerülő költségeket is tételesen ellenőrzi, hogy csökkentse a kiadásait. S a házi „kincstár” gyarapodása érdekéFOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ ben képes lenne még arra is, hogy a már eladósorban lévő nagyobb lányát, Angyalkát (Molnár Anikó) az általa kiszemelt bugyuta kérőhöz (Papp Attila) kényszerítse. De nem kevésbé sarlatán az az orvosi kar (Horváth László) sem, amelyik Argan folyamatos „kezelésével” búsás anyagi hasznot igyekszik bezsebelni, sőt a tervezett „be- nősüléstől” még erkölcsi hasznot is remél. S vajon egészségesnek mondható-e a szélsőségesen kétszínű Béline, Argan második felesége (Szőcs Erika), aki férje jelenlétében a lehető legnyájasabb házastársat mímeli, ugyanakkor alig várja, hogy igazak legyenek hites ura panaszai és mielőbb jobblétre szenderüljön. Mindent megtesz, hogy egyedül orozza el a várható örökséget két nevelt leánya elől. A talpraesett szolgáló, Toinette (Horváth Zsuzsa) azonban átlát a szitán, ügyes, színvallásra késztető manővereivel leleplezi az érdekhajhá- szokat és elintézi, hogy Argon áldását adja Angyalka és szerelme, Cléante (Acs Tamás) frigyére. Moliére mondandója szempontjából e művében is nagy hangsúlyt kap - csakúgy mint a „Tartuffe”-ben, a „Fösvény”-ben vagy a „Don Juan”-ban - a címszereplő személye, ezért fontos, hogy ki személyesíti meg. Dörner György alkatilag is megfelel az elképzelt Argannak, ennél lényegesebb azonban, hogy szakmai tudását, tapasztalatait jól hasznosítva, túlzásoktól mentesen jeleníti meg e különös figurát. Legalább annyi figyelmet fordít családja, környezete sakkban tartására, mint a betegségtudattal megvert szervezetének jelzéseire. S mindezt úgy teszi, hogy akarva-akaratlanul elítéltessenek, kinevetessenek az általa megformált „Képzelt beteg” és szűklátókörű sorstársai jellemhibái. Cs. B. Csavaró közjegyző (Lukács József), Béline, Argan második felesége (Szőcs Erika) és a „Képzelt beteg” (Dörner György) csűri-csavarja a JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Óriási mázlim van! Összetévesztettek egy milliárdossal és elrabolták a nejemet!" Szerencsés nyertesünk: Tolmácsi Józsefné Kishartyán, Rákóczi út 74. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését augusztus 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szihtén itt vehető át. h h
