Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-30 / 175. szám

4 2009. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Dr. Dobány Irén nyugalmazott középiskolai tanár búcsúztatója „Kósza szél, a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy más világ felé. ” Sokan tudjuk, ez volt kedvenc da­lod, valahányszor elénekelted, boldog voltál és kiegyensúlyozott. Betegágyad mellett nemrég közösen elénekeltük, Te kissé akadozva, de derűsen, moso­lyogva, a régi időkre emlékezve. Egész életedet a derű éltette és vitte tovább, pedig már gyermekkorodban megtapasztaltad az élet nehézségeit és később is voltak küzdelmes életsza­kaszok és helyzetek az életedben, de a derű, a hit és a bizakodás mindig meg­maradt Benned. Irén! Megrendültén állunk most va­lamennyien melletted, hiszen nehéz elhinni, hogy Te is lehetsz vesztes. Nehéz elhinni, még akkor is, ha tud­juk, az élethez az elmúlás is hozzátar­tozik, s a halál kényszere minden meg­született ember számára vastörvény, nem ismer kivételt Olyan pont az éle­tünkben, amelyhez előbb vagy utóbb, gazdagon vagy szegényen, hittel vagy hit nélkül, lázadozva vagy megbékél­ve mindannyian elérkezünk. Vajdával szólva: „Beszélhet a hit és a bölcselet, rút a halál, szépítni nem lehet!” De nemcsak a haláltól telünk. Fe­lünk a öregségtől és a betegségtől is. Vajon lehet szépen, bölcsen megöre­gedni? Te tudtad ennek is a titkát Túd- tad, hogy ez életünk minőségétől függ és attól, mennyi valóra nem váltott vágy, kihagyott lehetőségek, el nem végzett, befejezetlen dolog - maradék - halmozódott fel életünk során, ame­lyek akkor nehezednek ránk, amikor már nincs lehetőség az újrakezdésre. Maradékok nélkül élni, mindent el­rendezni, talán ez a szép megöregedés titka. De sok múlik a környezetünkön is, azon, mennyire tudjuk megőrizni az öregek méltóságát, tiszteletét, megbe­csülését Mennyire igénylik a meg­szerzett szellemi erőinket, szaktudá­sunkat, felhalmozódott tapasztalatain­kat Tudom, e téren volt hiányérzeted! Te azonban azt is tudtad, ami raj­tunk múlik. Azt, hogy nem veszíthet­jük el szellemi-művészi érdeklődé­sünket, kedvteléseinket, a játékossá­gunkat, a szemlélődés élvezetét, igényt a társasági, baráti együttlétre. Bizonyítottad, úgy öregszik meg az ember, ahogyan élt Neked ez is szé­pen sikerült hiszen életed során min­dent megtettél, amit megtehettél, min­dent időben elrendeztél, amit el kellett rendezned. . Soha nem szeretted a váratlan hely­zeteket mindig mindenre szerettél fel­készülni, mindent előre megtervezni és pontosan, igényesen megvalósítani, így voltál ezzel betegséged alatt is, hi­szen előrelátóan gondoskodtál további sorsodról. A betegség az embert egy általa még el nem fogadott valósággal akar­ja megbarátkoztatni, érthető a kezde­ti lázongás, elutasítás, szorongás. Féle­lem, szorongás az ismeretlentől, a szenvedéstől, a másoktól való fiiggő- ségtől, a kiszolgáltatottságtól, a leérté­kelődéstől, a megsemmisüléstől, a vég­ső ítélettől. Mindezt Te is átélted. De tanultál is a betegségedből. Meg­tanultad, meg kell engedni mások­nak, hogy segíthessenek, elesettsége- det, gyengeségedet elfogadva öröm­mel várni a látogatókat, örülni annak, mennyien melletted állnak, olyanok is, akikre nem számítottál. Mindenki­nek példát mutattál a betegséged alatt is. A legtöbb emberből a halálos ítélet minden optimizmust kiölt volna, de Te rövid lázadás és kétségbeesés után elfogadtad, amit a sors Rád mért, és be­lenyugvással viselted és vetted tudo­másul, hogy kölcsönkapott időben élsz, a betegség eluralkodik Raj tad. Bár a tudatod mindvégig tiszta maradt, a szó, a beszéd, ami egész életedben oly fontos szerepet töltött be - hiszen ta­nárként ez volt egyik munkaeszközöd -márel-elakadt Azoknak, akik életed utolsó szaka­szán végigkísértek, nem volt szüksé- geabeszédre. Egy-egy szóból, tekintet­ből is megértettek. Csodáltunk és tiszteltünk, mert so­ha nem panaszkodtál, s bár belenyu­godtál sorsodba, nem adtad fel az utol­só pillanatig. Egyre gyengülő kézszo­rításodhoz még hozzáfűzted: Kicsim! Majd még gyakorlom. Látogatásaink alkalmával láttuk, müyen bátran harcolsz a túlélésért, és Te is láttad rajtunk, milyen kevéssé ér­tettük meg és fogadtuk el azt a szörnyű esélytelenséget, ami ellen küzdöttél. Irén! Sokszor álltam melletted és Te is mellettem az együtt eltöltött évtize­dek során, de hidd el, nekem most a legnehezebb. Barátként, kollégaként nehéz búcsúzás. Te is tudod, a másik ember igazi értékeit nem könnyű fel­ismerni, ezért igaz barátra és jó kollé­gára lelni sem könnyű. Benned mind­kettőt megtaláltam és ebben nem va­gyok egyedül. Sokan tiszteltek, szerettek őszinte, egyenes jellemed, emberséged miatt és azért, mert hiteles ember voltál. Em­ber, erényekkel és hibákkal. Éppen ezért voltál szerethető, hiszen egyszer­re voltál makacs és engedékeny, köve­telő és lemondó, heves és tartózkodó, elutasító és megértő, szigorú és elné­ző. Olyan ember, aki az elveit, alapve­tő értékeit nem adta fel soha, aki a ta­nítás céljának nem csak az ismeretek, hanem az értékek átadását tartotta. Fontos volt számodra a rend, a fegye­lem, a megbízhatóság, a megfontolt­ság, az előrelátás, a tennivalók állan­dó keresése, a gyakorlatiasság, a ha­gyományok tisztelete. Szakmai múltad tartalmas és gaz­dag, olyan, mint egész életed, hiszen a munkád volt az életed. Már tudjuk, hogy minden ember élete titok, páratlan és megismételhe­tetlen, de talán tanulhatunk belőle, ezért elevenítem fel kegyelettel és tisz­telettel életed főbb állomásait Dobány Irén 1932. január ó-án szü­letett Hajdúnánáson. Származását, kö­tődését szülőföldjéhez mindig öntudat­tal és szívesen emlegette. Néhány év­vel ezelőtt örömmel tett eleget szülővá­rosa meghívásának, boldoggá tette az a tudat, hogy ennyi év után is számon tartották, követték szakmai életútját és a város jubileumi rendezvényén díszvendég lehetett. Egyetemi tanulmányai Debrecen­hez kötötték, az egyetem elvégzése után biológiából doktori címet szer­zett. A tanári pályát szülőföldjén Haj­dúnánásim kezdte, majd néhány évig Balassagyarmaton, aztán évtizedeken át Salgótarjánban a Madách Imre Gim­náziumban, később nyugdíjazásáig a Bolyai lános Gimnáziumban tanított biológia-kémia szakos tanárként Kollégái és tanítványai körében nagy tekintélyt vívott ki szakmai tudá­sával, példamutató emberi magatar­tásával, a szakmán túlmutató érdeklő­désével, a világ, a szűkebb és tágabb környezet iránti nyitottságával. Pedagógiai tevékenységével olyan szellemi műhelyt alakított ki, amely ki­sugárzó erejű volt az intézmény egé­szére. A munkában fáradhatatlan volt, a tanítás mellett maradandó értékeket teremtett, iskolai laboratóriumot épí­tett, tankönyveket véleményezett és maga is publikált Sok éven át irányí­totta a Bolyai Tudományos Diákkör munkáját, tanulók sokaságát nevelte tudományos gondolkodásra, önálló kutató munkára, élvezetes előadás­módra. Magas fokú hivatásszeretetét és pe­dagógiai érzékenységét mutatja, hogy a tehetséges tanulók számyaltatását és a gyengébbek felemelését egyen­rangú feladatának tekintette. Éveken át tanított a dolgozók gimnáziumá­ban, örült annak, hogy az idősebb hallgatók és a nehezen kezelhető fia­talok megbecsülését és szeretetét is kiérdemelte. Azt tartják, a pedagógushivatás szépségét többek között az adja, hogy sosem tudni, hány generáción keresz­tül hat és hány országot jár be a vüá- goa Dobány tanárnő tanítványai közül sokan az Ő indíttatására váltak ismert és elismert szakemberré itthon és kül­földön. Sokan gondolnak volt tanáruk­ra hálás szeretettel, mert Tőle nem­csak megbízható tudást, hanem tar­tást, önfegyelmet, a munka iránti alá­zatot, kitartást, emberi tisztességet ta­nultak és fáradhatatlanságot Mert faradhatatlan volt Nyugdíjaséveiben is aktív életet élt, szeretett otthonát és lakókörnyezetét szépítgette, közössé­gi feladatokat vállalt A kórház könyv­tára volt második otthona, olvasott, intemetezett, emberi kapcsolatokat ápolt, ajtaja nyitva állt minden ismerő­se előtt Dobány tanárnő, egész élete, életvi­tele példa értékű. Nagy formátumú ta­nárként, gazdag személyiségként ma­rad meg emlékezetünkben. Öröm és szerencse azok számára, akik ismer­ték, együtt taníthattak Vele, akiknek egykor tanára volt Elvesztésére Baranyi Ferenc sorai jelenthetnek vigaszt- JtAz a harminchat fokot láznak hitetni mindhalálig képes magával - az halott állapotban is parázslik, annak a sír nem nyughelye, csak színhely a szétánadásru, rideg rögökbe jut vele a szív elásott lángolása Barátom győztél1 Lelket ölt példád a megfagyott anyagban. Legyen neked könnyű fold, mely tőled forró, mint a katlan.” Irén! Barátaid, rokonaid, orvosaid, ápolóid szerető figyelme, gondoskodá­sa átsegített az utolsó hónapok nehéz­ségein és hozzásegített ahhoz, hogy békében, méltósággal távozhattál az életből, de nem múltál el nyomtalanul. Biztosíthatlak, hogy örök lenyomatat hagytál sokunk lelkében és tekinteté­ben. Köszönöm, hogy megajándékoztál barátságoddal. Igaz barátra, jó kollégára lelni nem könnyű dolog, elmeneteleddel mind­kettőt elveszítettem és sokan mások is elveszítették. „Kósza szél, a felhők lágy ölén, szállj-repülj velünk egy más vüág felé.” Te már a szelek szárnyán egy más világba, az örök boldogság birodalmá­ba léptél. Nyugodj békében, mindörökkön örökké! Dr. Szabó Istvánná nyugdíjazott igazgató (elhangzottjúlius 2&án) Lavajné Dóka Éva polgármester asszony és Reichardt Jenő, a kivitelező főépítés-vezetője jelképesen megkezd­ték a beruházást fotó: gyurián tibor- Ezzel a beruházással reményeink szerint nem csak egy útfelújítás valósul meg, hanem Bátonyterenye el­indul a fejlődés útján - fogalmazott Lavajné Dóka Éva polgármester szerdán a Köztársaság út felújításának ünnepélyes nyitórendezvényén. Gulyás Edina Bátonyterenye. A város önkor­mányzata tavaly nyújtott be pá­lyázatot a Köztársaság út felújí­tására, és közel hetvenhatmillió forintos támogatást nyert a mintegy nyolcvanötmilliós fej­lesztés megvalósítására. A be­ruházás augusztus harmadi- kán, a munkaterület átadásával veszi kezdetét, és várhatóan ok­tóbertől vehetik igénybe az új aszfaltborítású utat az arra köz­lekedők.- A Köztársaság út felújítása azért jelentős esemény Bátony­terenye életében, mert ezzel a fej­lesztéssel kezdődnek meg a több milliárd forintos beruházások - fogalmazott Lavajné Dóka Éva, a megnyitórendezvényen, hozzáté­ve: a város elindulhat a fejlődés felé vezető úton, amelynek kö­szönhetően javul az itt élők élet- színvonala. Mint mondta, számára kedves az 1920-ban épült macskaköves út, hiszen nagyon értékes, meg­hitt és hangulatos, azonban az itt élők nyugalmát zavarja az ipar­területre behajtó kamionok dü­börgése és a sofőrök sem lelke­sednek a macskakövekért. Ezért megpályázták a kistér­ségek központi településeinek közlekedésfejlesztésére kiírt fel­hívást, amelynek eredménye­ként a nyolcvanötmillió forintos beruházáshoz hetvenhatmilliós támogatást nyertek. Az összeget több mint nyolcmillió forintos önerővel kell kiegészítenie a vá­rosvezetésnek, de reményeik szerint ez négymillió forintra csökkenhet, ha az önerő 65 szá­zalékára is kapnak pályázati tá­mogatást.- Egy ilyen nehéz helyzetben lévő, hatalmas költségvetési hi­ánnyal küzdő városnak a négy­millió forint előteremtése is nagy erőfeszítést kíván, mégis úgy gondolom, hogy ha hetven­ötmillió forintos támogatás érke­zik a városba, akkor a szüksé­ges önerő összegét akár a föld alól is elő kell teremtenünk - hangsúlyozta a polgármester. Mint mondta, a Köztársaság út várhatóan októberre végig aszfaltburkolatot kap, azonban az innen felszedett kockakövek sem kerülnek el a bányatelep­ről: a bányászemlékmű környé­két burkolják majd le vele.- Azért is fontos ez a beruhá­zás, mert reményeink szerint még egy iparterület alakul majd itt ki, ahol új vállalkozások je­lennek meg, számukra is fontos, hogy megközelíthetőségük euró­pai színvonalú legyen - fogalma­zott Lavajné Dóka Éva, hozzáté­ve: - Legyen ez a beruházás egy jelképes útépítés kezdete és kí­vánom, hogy Bátonyterenye elin­duljon és végigmenjen egy len­dületes úton! Sajtóbeszélgetés a Tarján vendéglőben Salgótarján. Sajtóbeszélgetésre hívta szerda dél­előtt Svecz István, a Salgótarjáni Kistérség Több­célú Társulása munkaszervezetének vezetője a városi és megyei médiumok képviselőit. A kistér­ség elnöke, Székyné dr. Sztrémi Melinda szerint nagyon fontos, hogy a kistérséget alkotó 24 tele­pülés polgárai is minél többet tudjanak az éppen futó projektekről és a szervezet működéséről. Svecz István elmondta, hogy a jövőre ötéves szer­vezetnek van is mivel a nyilvánosság elé állni, hi­szen számtalan sikeres pályázat, megvalósult projekt dicséri a munkájukat. Útfelújítással fejlődik a város

Next

/
Thumbnails
Contents