Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)
2009-07-27 / 172. szám
2009. JÚLIUS 27., HÉTFŐ 5 NÓGRÁD MEGYE Az új típusú szövetkezések létrehozásában a működésének kezdeti szakaszában reálisan számolni kell az érintettek körében újratermelődő bizalom és önbizalom hiányával, a rossz tapasztalatokkal, a tájékozatlansággal, a kiszolgáltatottsággal és félrevezetéssel is. Ezek leküzdése nem kevés időt, energiát, türelmet igényel. A nemzeti agrárprogram a folyamatos technikai és technológiai megújulást a mezőgazdasági termelésben és élelmiszer-feldolgozásban világosan meg kell, hogy fogalmazza. Az élelmiszer-feldolgozó kapacitások - nonprofit jelleggel működtetve - a mezőgazdasági termelők tulajdonába, szövetkezésébe kellene, hogy kerüljenek! Sorozatunk utolsó részében is a megoldási lehetőségeket keressük. Agrárium: szükség van a fejlődésre C. prof. Dr. Vasas Joachim (3. rész) Korszerű mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás elképzelhetetlen a tudomány, a technika és a technológia újabb és újabb eredményeinek felhasználása nélkül. Elavult gépekkel, berendezésekkel versenyképes termékeket nehéz előállítani. A termelési eszközök, technológiák folyamatos korszerűsítéséhez kiszámítható állami gazdaságpolitikai, állami anyagi források is szükségesek. A korszerűsítés valamennyi terhét nem lehet a termelésre rárakni. Átgondolt, szakmailag és pénzügyileg megalapozott, minimum középtávon gondolkodó, a mezőgazdasági termelés és feldolgozás egészét érintő gépi, technikai és technológiai nemzeti mezőgazdasági megújulási program mielőbbi kidolgozása és megvalósítása indokolt. A határon túl élő mezőgazdasági tevékenységet végző magyarok helyzetével, a termelés, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó kapacitások közös fejlesztésével, a termékek közös értékesítési lehetőségivel is célszerű foglalkozni. Az ilyen jellegű, határokon átnyúló fejlesztési elképzeléseket az EU támogatja. A nemzeti agrárprogramban arról egyértelműen szólni kell, hogy a korszerű, modern magyar mező- gazdasághoz a jómódú, a sokoldalúan művelt, új életminőséggel rendelkező mezőgazdasági dolgozók, parasztok is hozzátartoznak. Folyamatosan fejlődő, virágzó magyar mezőgazdaságot, vidéket nem lehet szegény, nélkülöző, állandóan létbizonytalanságban, romló életszínvonalon élő mezőgazdasági dolgozókkal életben tartani. Kiemelt feladat a mezőgazdaságban dolgozók általános és szakmai műveltségének állandó emelése, a termeléshez, a közösségi élet szabályaihoz szükséges ismeretek folyamatos biztosítása. Az agrárszakismeretek oktatásában új offenzívára van szükség! Átgondolt, felelősséggel vállalt, regionális megoldásokban gondolkodó, az agrár-felsőoktatással, a tudományos kutatással szoros kapcsolatban lévő agrárszakképzésre, át- és továbbképzésre, nemzeti talpon maradásukért mielőbbi kormányzati szintű intézkedések megtétele indokolt. Mindezeket mérlegelve a szakképzés, a felnőttek át- és továbbképzése mielőbb korszerűsítésre szorul! A szakképzést a multifunkcionális vidéki szemléletmód és a gyakorlatorientált tevékenység irányába szükséges elmozdítani! A jelenlegi helyzet az agrárszakképzésben tarthatatlan! (A fenntartó ön- kormányzatok, az irányító minisztérium, az állandóan változó munkaerőpiac igényei, továbbá az érintett tanulók, dolgozók érdekei enyhén szólva nincsenek összhangban!) Tarthatatlan és tűrhetetlen a mezőgazdasági szakmai gyakorlati képzés helyzete! A gazdálkodó szervezetek és a szakmai gyakorlati képzés ellenérdekeltek! A szakAz teljesen világosan látszik, hogy egyedül sokkal nehezebben boldogulnak a gazdák mintha összefognának képző iskolákban a gyakorlati képzés feltételei nem állnak rendelkezésre! Ezt a helyzetet nem lehet konzerválni! A nemzeti agrárprogramban megkerülhetetlen a köz- és vagyonbiztonság kérdésköre. A tulajdon szentségéről jelenleg kialakított felfogás, a mai jogi és társadalmi valóság tarthatatlan! A tulajdont meg kell védeni, függetlenül attól, hogy az állami, személyi, önkormányzati, vagy épp egyházi. Ezt a feladatot az államnak kell ellátnia. Vidéken, a mezőgazdaságban a „megélhetési bűnözés” elfogadhatatlan. A rendszerváltást követően elvesztett keleti piacokra történő tartós visszatérés állami - aktív mező- gazdasági diplomáciai, pénzügyi, szakmai stb. - segítség nélkül elképzelhetetlen. De azt is tudomásul kell vennünk, hogy ezeken a piacokon is elemi követelmény a minőségi, versenyképes, folyamatosan biztosított tömegáru. A nemzeti agrárprogram kidolgozása és folyamatos korszerűsítése önálló tudomány, amely nem lehet egy párt vagy pártok politikájának szolgálóleánya, nem egyenlő a pártok agrárpolitikájának összeépítésével. Az sem lenne jó, ha a hatalmi pozíciók megszerzéséért folytatott harc tárgyává, eszközévé válna. Tekintettel arra, hogy a nemzeti agrárprogram tudományosan megalapozott tevékenység eredményeként jöhet létre, ezért tudományos módszerekkel és eszközökkel, igényesen kimunkált, a rendező alapelveket és döntési alternatívákat is kínáló, továbbá a tudomány más területeinek eredményeit is magába integráló, önálló és független alkotás kellene, hogy legyen. Ebben a munkában meghatározó jelentőséget kellene, hogy kapjanak a Magyar Tudományos Akadémia, az agrár-felsőoktatás és a tudományos kutatóközpontok. A nemzeti agrárprogram koordinátori teendőit az FVM-nek kellene vállalnia! Természetesen a társminisztériumok közreműködésével! Fontosnak érzem hangsúlyozni a nemzeti agrárprogramnak a médiában történő.megjelenítésének fontosságát, megtervezését, kézben tartását(i) és az FVM részéről az állandó kezdeményezés szükségességét! Természetes, hogy egy rövidre szabott tanulmányban csupán tételgondolatok felvetése és nem részletes kifejtésükre van lehetőség. Az együttgondolkodást elősegítő; további vitára serkentő, nem lezárt, nem befejezett programpontokról van szó. Továbbgondolkodásra, együttgondolkodásra mind több tevékenyen cselekvő, a magyar agrárium jövőjéért felelőséget vállaló személy összefogására van szükség! Mert nagy a baj! Valamilyen egyensúlyt kellene teremteni a mezőgazdaságban a régi értékek és az új lehetőségek között
