Nógrád Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 150-176. szám)

2009-07-25 / 171. szám

4 2009. JÚLIUS 25., SZOMBAT KULTÚRA Színházszünet: küszöbön az új évad Június elején ment fel illetve le utoljára a függöny a József Attila Művelő­dési és Konferencia-központ színháztermében. Jelenleg az építőké a fő szerep: készül a várva várt forgószínpad. Bár az idei nyáron újraindult, gazdag programú „Kert”-ben is lesz egy előadás (augusztus 14-én a For­rás Színház Dörner Györggyel a címszerepben mutatja be Moliére „A képzelt beteg”-ét) egyelőre a 2009/2010-es évad előkészítése van napiren­den. A korábbi bérlettulajdonosok máris megújíthatják jogosultságukat, az újak augusztus 10-től vásárolhatnak jegyeket előzetesben. Az alábbi­akból kiderül, hogy mire számíthatnak. A Karinthy Színház két komédiásra - Galla Miklósra és Koltai Róbertre - építi „A napsugár fiúk”-at Színpad utódjaként funkcionáló Centrál Szín­ház mutatkozik be méghozzá két darabbal is. Carlo Goldoni „A fogadósnő” (eredeti címén „Mirandolina”) című vígjátékának NovákEsz­ter a rendezője, a címszerepet Tóth Ildikó játsz- sza, a nőgyűlölő Ripafratta lovagot pedig nem kisebb színészegyéniség mint Cserhalmi György személyesíti meg. A. P. Csehov és Kiss Csaba „A szerelmes hal” című játékának „há­romszögét” Györgyi Anna, Bán János mint könnyed, felhőtlen szórakozást ígérő zenés víg­játékkal, Eisemann Mihály-Somogyi Gyula- Zágon István „Fekete Péter”-ével. Ugyancsak konkrét dátuma van már a Gárdonyi Géza Színház egyik előadásának: az egriek decem­ber 10-én és 11-én viszik színre Michael Frayn „Vadméz” című, túlfűtött és csalóka erotikájú komédiáját. Az új naptári év januárban a Sal­gótarjánba már hazajáró Soproni Petőfi Szín­ház előadásával indul. A világhírű amerikai író, Arthur Miller „Édes fiaim” című, mély em­beri, erkölcsi problémákat feszegető drámáját Kerényilmre rendezte. A megrendítő, már-már krimiszerűen izgalmas történetnek a legen­dás színészházaspár, Huszti Péter és Piros Ildi­kó, valamint az utóbbi években itt is gyakran látott Viczián Ottó a főszereplője. Februárban a magyar színházművészet klasszikus szerző­jének, Molnár Ferencnek az „Üvegcipő” című vígjátékát mutatja be a sorozatban az újdon­ságot képviselő Örkény Színház. A rendezést az igazgató, Máicsai Pál vállalta magára, a múlt század elejei „Hamupipőke-mese” két közpon­ti szerepét Gálffi László és Für Anikó formálja meg. Márciusban a „Csirkefej” óta drámaíró­ként is jól ismert Spiró György „Prah” című da­rabját viszi színre a Radnóti Színház Börcsök Enikővel és Schneider Zoltánnal, élvonalbeli rendező, Valló Péter irányításával. Ugyancsak márciusban a soproni társulat nagy vállalko­zásának lehetnek tanúi a nézők: Jókai Mór hí­res történelmi regényét, „A kőszívű ember fi- ai”-t Böhm György és Korcsmáros György dra­matizálta. A rendező Huszti Péter lesz, a Baradlay Kázmért Makay Sándor, a feleségét Piros Ildikó, a három fiút Bozsó József, Kiss Zoltán és Boros Zoltám játssza, de felvonul szin­te az egész társulat. Áprilisban a Karinthy Színház Neil Simon „A napsugár fiúk” címen híressé lett darabját hozza el. A két komédiás - Willy Clark és A1 Lewis - szerepében Koltai Róbert, illetve Galla Miklós lép színpadra. Ket­ten lesznek a rendezők is Koltai Róbert és Szőke István személyében. A színházi évad bérletes előadásait májusban - mintegy csat­tanóként - az egri színház zárja Bob Fosse, Fred Ebb és John Harold Kander „Chicago” cí­mű musicaljével, amelyben a csillogó revű világát gyilkosságok, bűnök árnyékolják be. A produkció nagyszámú szereplőgárdáját Csizmadia Tibor rendező mozgatja, akár már a forgószínpad igénybevételével is. Minden tervezett és fent jelzett darab két előadás - a József Attila- és a Zenthe Ferenc-bérlet - ke­retében kerül színre. Csongrády Béla Tisztelet Nagy Lászlónak „Ilyen időről soha / nem csiko­rogtak atyák / a holnap kőikéi­nek / ilyen időről magam / vérhó- lyag-ajkú diák / dadoghatnék de kinek” - írta Nagy László mint­egy negyven évvel ezelőtt a „Krónika-töredék” című hatso­rosában s akár az ebből kiáltó gondolat is lehetne a mottója Dóczy Péter színművész előadó­estjének, amelyet az 1978- ban elhunyt költő iránti mélységes tiszteletből, kö­vetendő alázatból állított össze, s a minap Salgótar­jánban is bemutatott. De ugyanerre az értelmi és ér­zelmi srófra jár az előadás címadó verse a „Medve­zsoltár” is, amely meta­forikusán jeleníti meg egy megsebzett lény - amelyik nyilván az ember is lehet - örök küzdelmének stációit. De a többi, viszonylag ke­vésbé ismert és idézett vers - például az „Asszony­fejű felleg”, az „Árvácska sírverse”, a „Húsvét” - s egyáltalán az egész láto- másos, sámánisztikus lírai liturgia a gonosz erők elleni harc jegyében, a veszendőnek látszó tiszta eszmék, egyetemes erkölcsi normák, humánus érté­kek védelme érdekében fogant és idéződött meg. Dóczy Péter őszinte indulatoktól fűtött, drá­mai erejű, katartikus előadás­módja csak az egyik eleme an­nak a művészi hatásmechaniz­musnak, amelyet a „Medvezsol­tár” kivált. Fontos szerep jut eb­ben az általa archív képekből, felvételekből készített film­kollázsnak, a „Mentés Másként” nevű együttes - Ivánovics Tünde (ének, dob), Fábri Géza (koboz) - közreműködésének, a hang, a kép, a ritmus jól szerkesztett összjátékának. Az összeállítás tavaly, a költő halálának harmin­cadik évfordulója alkalmából a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány és a Veszprém Me­gyei Önkormányzat támogatásá­val CD-re is került. Dicséretes ez a kezdeményezés, hiszen arra törekszik, hogy Nagy László köl­tészete azt a méltó helyet foglal­ja el az irodalmi kánonban és a köztudatban, amelyet esztétikai rangja szerint megérdemel. A salgótarjáni vendégjáték erede­tileg a József Attila Művelődési és Konferencia-központ nyári „Kert”-programjában került vol­na pódiumra, de ezt az esős idő­járás meghiúsította. így a klub­ban jóval kevesebben élvezték, mint lehetett, kellett volna...- csébé ­Bizonyára a költő is elégedett lenne Dóczy Péter műsorával Irodalmi napok Nláridiázán Ki és mi kell ahhoz, hogy egy kis - alig kétszázötven lelkes - zsákfalu három nyári napra irodalmi találko­zó színhelye legyen? Elsősorban olyasvalakire van szükség, aki képes egy ilyen programot felvállalni, megszervezni és otthonának kapuját szélesre tárni a szíves invitálást elfogadó - távolabbi, közelebbi és he­lyi - vendégek, együttműködők, támogatók előtt. Nos Márkházán él egy ilyen ember: Kőrössi P. József költő, író, szerkesztő, aki 1988-ban első „idegenként” vett hétvégi házat a szép fekvésű településen.- A marokházi Irodalmi na­pokat (én ugyanis a helyiek „nyelvén” így nevezem Márkházát) a július közepi hét végén a Palócfölddel közösen szerveztük meg. Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti periodikája mellett jelen volt és bemutatkozott Nagyváradról az 1865-ben Budapesten alapított, Família című román nyelvű folyóirat és a 2002 óta meg­jelenő Várad című magyar kulturális lap szerkesztősé- . ge is. A vendéglátó folyóira- ' tot Mizser Attila főszerkesz­tő, Handó Péter szerkesztő, Nagy Csilla lektor, Pál József főmunkatárs, Hidasi Móni­ka szerkesztőségi titkár, va­lamint állandó szerzőként Kupcsulik Ágnes költő, Szá­vai Attila író és Zsibói Ger­gely költő képviselte. Nagy­váradról érkezett a Família volt főszerkesztője, loan Moldovan és Traian Stef il­letve a%árad képviseleté­ben Szűcs László főszerkesz­tő, Kinde Annamária és Ta­vaszi Hajnal szerkesztő. Még messzebbről, a svédor­szági Göteborgból jött Márkházára, az egykori nagyváradi költő, Sail Lász­ló. Legtöbbjük felolvasott egy- egy saját művet, s eszmecsere bontakozott ki a budapesti szék­helyű Szépírók Társasága - amelynek elnöke Csapiár Vilmos író is a vendégek között volt - a nagyváradi Törzsasztal és a sal­gótarjáni Szerdatársaság Irodal­mi Kávéház kapcsolatáról, együttműködéséről. .Megtisztel­te a rendezvényt Vörös T Károly, a Népszabadság főszerkesztője és Brenda Péter, a falu polgár- mestere is. Gelencsér János sal­gótarjáni festőművész négy ké­pét állította ki, egyik alkotását, a „Létrás”-t, Pál József elemezte vi­tát is kiváltva. Odaítéltük a „Díj- 64”-et is, amely ottani lakáscí­memre, a Rákóczi u. 64-re utal: a három nap legrokonszenve­sebb személyiségének a titkos szavazatok alapján Mizser Atti­la, a Palócfóld főszerkesztője bi­zonyult - foglalta össze a történ­teket a főszervező házigazda, Kőrössi P. József. Szűcs László, a Várad főszer­kesztője elmondta, hogy a nyol­cadik évfolyamában járó folyó­irat megjelenését eleinte a nagy­váradi Ady-társaság tette lehető­vé, később ezt a szerepet a Bihar megyei tanács vállal­ta fel. A szépirodalom mel­lett erős a lap képzőművé­szeti és társadalmi vonulata is. Külön is kiemelte a „For­dítói műhely” című rovatot, amelyben elsősorban román szerzők művei jelennek meg. A Göteborgban élő Sail László örömmel számolt be arról, hogy „Hungarofans” címmel sikerült tető alá hoz­ni egy olyan kiadványt, amely a svéd olvasók figyel­mét a magyar kultúra érté­keire irányítja. Negyedik be­szélgetőpartnerünk a távol­sági autóbusz gépkocsiveze­tője volt, aki sajnálkozását fejezte ki, hogy szolgálati be­osztása miatt nem lehetett ott Kőrössi P. József portáján... Cs. B. A Várad című folyóirat 2009/3-as számának címlapján Tasi József István Olvasás című munkája JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Kedves gyerekek, én vagyok az új számítógéptanár!” Szeren­csés nyertesünk: Lehoczki Zoltán Litke, Arany János út 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését július 30-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utal­vány szintén itt vehető át. A tíz előadásból álló ígéretes sorozat válto­zatlanul vendégjátékokra - fele-fele arány­ban fővárosi és vidéki produkciókra - épül, a meghívott társulatok listája viszont módosul valamelyest. Októberben például a Vidám vendég és Mihályfi Balázs jeleníti meg. Az előadás keretében igazi rétest sütnek és fo­gyasztanak el a színészek. November 4-én és 5-én immár sokadszor a Kassai Thália Színház látogat el Salgótarjánba, ezúttal azonban egy

Next

/
Thumbnails
Contents