Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)
2009-06-27 / 147. szám
4 2009. JÚNIUS 27., SZÓMÉ KULTÚRA Radnótiról másképp - más kép A megye képzőművészete iránt érdeklődők mintegy három éve konstatálhatják Szenográdiné Végh Erzsébet aktivitásának megpezsdülését, minthogy a szécsényi alkotó egyre rendszeresebben mutatkozik be csoportos és egyéni kiállításokon. Ez utóbbiak közé sorolandó a Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly galériájában jelenleg látható tárlata is. Végh Erzsébet Szécsényben született s lényegében a Vihar Béla lírájában is megéne- kelt Malom utcában telt nemcsak gyermekkora, de egész eddigi élete. Balassagyarmaton járt középiskolába, tanárai, első mesterei sorában olyan kiváló művészeket, nem mellesleg nagyszerű embereket említhet meg mint Farkas András, Csikász István az elmentek közül és a hála Istennek a manapság, 85 évesen is köztünk lévő Réti Zoltánt. Az Egerben szerzett rajztanári diploma birtokában a Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát. Ott Balogh Jenő professzor volt rá különösen nagy hatással. Bár gyakorlatilag folyamatosan rajzolt, festett - már középiskolás diákként országos első helyezést ért el - de nem egyforma intenzitással. Sokáig túlságosan is lekötötték különböző szintű és rangú tanulmányai, szakmai és közéleti feladatai, a család körüli teendői, kielégítették a pedagóguspályán, illetve a közigazgatásban elért munkasikerek, a gyermekáldás- és nevelés örömei. Az utóbbi bő tíz esztendőt a szécsényi gimnáziumban töltötte, ahol nemcsak tanít, de a Benczúr Gyula galériában szervezte és szervezi a megye művészeinek, művésztanárainak a bemutatkozását is. Célja: megismertetni és megszerettetni a diákokkal és az iskolában megforduló idősebb korúakkal a vizuális művészeti alkotások világát, értékeit. Idei önálló kiállításainak úgymond húzóerejét az a kitűnő pasztellsorozat képezi, amelyet a száz évvel ezelőtt született és az esztelen öldöklésben mártíromságot halt Radnóti Miklós emlékének szentelt. A tizenegy kép újszerűén jeleníti meg a képzőművészet nyelvén a Radnóti-versek hangulatát, az olvasókban kiváltott érzelmeket, hangulatokat. Bár a drámai hatású és töltetű antifasiszta költemények - mint a Hetedik ecloga - a pokolról, illetve az oda vezető út emberhez méltatlan szenvedéseiről szólnak s a Razglednicák „fodros birkanyájára” is árnyat vetnek az ármányos repülők, Radnóti költészete az életigenlésről, a tudatos boldogságkeresésről is meg- ismerszik. Ezért remek ötlet természeti képekkel, fákkal, madarakkal, „zászlós sörényű, csillogó lovakkal”, kibomlott hajú nőalakkal jellemezni a „messzeringó gyermekkor világát”, a békevágyat, a „szabadság angyalát”. S megközelítőleg sem lenne teljes az emlékállítás a Tétova óda és az Erőltetett menet nélkül, amelyben a hű társ, az imádott Fanni alakja is megidéződik. A tárlat fontos része a személyes motivációjú három olajkép is. A kor nyugalmát, az élet terhét és bölcsességét egyaránt magán viselő két idős ember figurája és az Egyedül maradtam-nőalakja nagyon sokat árul el az ő sorsukról és ezáltal mindenki máséról is. A vizekkel összefüggő finom mívű munkák a nyugalom regeneráló szerepét hangsúlyozzák. A csendéletek - amelyek közül a kalapos igazán nem mindennapinak számít - az akvarell műfajában születtek s a tárlaton külön „kasztot” képeznek a jobbára virágos tűzzománcok, amelyekkel néhány éve a nyári zománcművészeti alkotótáborban ismerkedik, barátkozik Végh Erzsébet. A több féle értelmű és olvasató Viharmadár azonban messze túlmutat a még oly ügyes díszítő elemek okozta élményeken. A mai, sok szempontból nehezen viselhető, el-elkeserítő világban érvényesek igazán Rabindranáth Tagore 19-20. századi bengáli nyelvű indiai költő sorai: „Szomorkodnak felhőim a sötétben, elfelejtik, hogy a napfényt maguk rejtették el. ” Szenográdiné Végh Erzsébet képzőművészeti tevékenysége azért példaszerű, mert a maga módján tudatosan igyekszik kitakarni a fényt s utat engedni az életöröm természetes áradásának. Csongrády Béla A tárlat Salgótarjánban a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly galériájában látható július 4-éig FOTÖ: GTORIÄN TIBOR Egy király három lánya Mint közismert, a „Lear király” egyike William Shakespeare méltán híres történeti drámáinak. „A só” viszont magyar népmese, amely dramatizált változatban egy eredeti ötlet megvalósulásaként került együvé, egy előadás keretébe a halhatatlan angol klasszikus színpadi alkotásával. E merész lépést a salgótarjáni Impro’ Színpad tette meg - nevének és drámapedagógiai módszereinek megfelelően - improvizatív módon. Rokonság persze van - ezért is lehetett az „összeboronálást” megtenni - a két mű között, hiszen a Lear is a mondavilágból merített meseszerű, a „volt egyszer egy király, meg annak három lánya...” motívummal indul, arra épül, s ugyancsak feltűnik mindkettőben az őszintesége, érdek nélküli apaszeretete miatt kegyvesztett legkisebb leány alakja. S bár a folytatásban más, megrendítő fordulatokat vesz a bolyongó, megbomlott király és környezetének élete, végül is közös nevezőként értékelhető az a vörös fonál, amely az apai dőreség, a gyermeki hálátlanság, az egyéni elvetemültség, hatalmi gátlástalanság illetve a másik oldalon a tisztesség, az önfeláldozás illetve megbocsátás formájában húzódik végig kü- lön-külön a két történeten és párhuzamosan immár a társított darabon is. Az előadást értelei szerűen Nagyné Hajdú Gyöq rendező, csoportvezető dráír tanár vezényli, dramaturgké fontos szerephez jut benne H váth Gabriella, díszlet és jelme tervezőként Mezőflné Kovács I tátin, de a társulat ifjú színj; szói is látható élvezettel veszn részt az általuk is alakított jatt ban, sőt némelyikük - mint h lik - a színpadra állítás folyan tához is alkotó módon járult h< zá. Minden bizonnyal e jól ér: kelhető, sokoldalú - a látvár ban, a zene, a mozgáselemi megválasztásában egyará megnyilvánuló - kreativitást f norálta a közelmúltban Misk con a területi diákszínjáts fesztivál zsűrije is, amikor bro fokozatú minősítésben része tette a „Lear király és a só”-t. Tarjáni tavasz keretében „has pályán” is bemutatott produke viszont az érzelmi azonosulás is apellálhatott a közönség - jc bára szülők, barátok, osztályt: sak, ismerősök - részéről. Cs. Zárszó egy irodalmi sorozathoz Mintegy az előzőek folytatásaként tartalmas, izgalmas beszélgetések maradtak a végére is a „Találkozási pontok” cím sorozatnak, amelyet a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, illetve a Palócföld szerkesztősége rendezett azzal a céllal, hogy életközelből ismertesse meg az olvasóközönséggel a kortárs magyar irodalom néhány kiemelkedő alkotóját. A vendégeket valamennyi alkalommal Mizser Attila főszerkesztő mutatta be, műveikből Pap Dávid és Pap József adott ízelítőt. Turczi István költő, író, műfordító, irodalomszervező a lehető legjobb pillanatban érkezett Salgótarjánba: itt jelenthette be, hogy az Európai Költészeti Akadémia tagjává választották. A döntéshozók ezzel bizonyára azt is honorálták, hogy évek óta négy határainkon túli - angolTurczi István skót, finn, ausztrál és izraeli - kultúra szolgálatában ugyancsak aktív tevékenységet, közvetítő szerepet fejt ki. E nyelvterületeken szerzett élményeiről éppúgy sok szó esett a rendezvényen, mint a pályakezdésről, a posztmodern előtti időkből megőrzött hagyományos, kötött versformákról s egyáltalán munkásságának sokszólamúságáról. A beszélgetés két különösen hangsúlyos témája a Turczi István által magas színvonalon művelt erotikus líra illetve az általa 1995-ben alapított és azóta főszerkesztett Parnasszus című költészeti folyóirat volt. Az eleinte kizárólag verseket közlő negyedévenként megjelenő lap egy ideje már prózát is közzétesz: tanulmányokat, esszéket kortársak lírájához s visszaidéző írásokat huszadik századi klasszikusokról. A dinamikus, impulzív személyiségű Turczi István - egyéb tervei mellett - nagy hévvel készül az őszi budapesti költészeti világkongresszusra. A sorozat s egyáltalán a nyolcvanadik ünnepi könyvhét salgótarjáni záróakkordját Grecsó Krisztián bemutatkozása jelentette. A Turczi Istvánnál csaknem két évtizeddel fiatalabb - harminchárom éves - szépíró néhány éve él Budapesten, a Nők Lapja szerkesztője. Ez egy fővárosi nagycsapatban, vidéki származásúként végzett munka számára felér egy önismereti, önképjavító teszttel. A pályán egyébiránt verseskönyvekkel indult, de igazán 2001- ben a „Pletykaanyu” című elbeszéléskötettel robbant be a köztudatba. Ez majdhogynem szó szerint értendő, hiszen az íráGrecsó Krisztián sok fiktív jellegük ellenére - mint ahogyan a diskurzus során is felvetődött - meglehetősen zajos visszhangot keltettek Békés megyei földijei körében. Az utóbbi években regényeket is megjelentetett - ezek jellemzőiről szintúgy beszélt - s két film - Koltai Róbert „Megy a gőzös’’-ének és Szőke András „Hasutasok”-jának - forgató- könyve szintén a nevéhez fűződik. Grecsó Krisztián egy ideje - főként az „Életem regénye” és egy konferencia hatására - egész közel került Móricz Zsig- mond írásművészetéhez. Jelenleg egy családalapú regényen dolgozik: „Randevú Arankával” lesz a címe...- csébé JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Attól tartokfőnök, hogy a kisfiam pisztolyát hoztam magammc Szerencsés nyertesünk: KazareczkiIstvánná Karancskeszi, Rákóczi út 20. Kérjük, mai rejtvényünk me fejtését július 2-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos \ sárlási utalvány szintén itt vehető át. RÉGI BIRTOK DUNÁNTÚLI MEGYE HIBÁZTATÓ FOLTOS SZŐRŰ SZARVASF AJ JAPÁN ÉS SVÉD AUTÓK JELZÉSE ORIENS, RÖV. A MÉLYBE TASZÍT BECÉZETT EGON KOALÍCIÓ TAGJA ! Jelenet az Impro' Színpad „Lear király és a só” cím előadásából fotő: p. tűth lás;
