Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 125-149. szám)
2009-06-13 / 135. szám
4 2009. JÚNIUS 13., SZÓN KULTÚRA Gyulai Líviusz a Pásztói Múzeumban A címben szereplő személy-, illetve intézménynév ezekben a hetekben szorosan összekapcsolódik, hisz’ a Kos- suth-díjas grafikusművész, könyvillusztrátor, animációs filmrendező kiállítása május végétől július 10-ig a Mát- ra-alji város múzeumában látható. S bizonyára a vendég is jólesően nyugtázta a sokadik meghívást, e tárlatnak azonban - annak tudatában, hogy Gyulai Líviusznak milyen rangja van, munkássága milyen értéket képvisel a kortárs szellemi életben - elsősorban a pásztóiak, a nógrádi művészetbarátok számára van - kell, hogy legyen - nagy jelentősége. Előzetes „Titokbhakta” A kiállítás megnyitóünnepsége Vennes Emmy színművész közreműködésével kezdődött, aki Gyulai Líviusz néhány szellemes aforizmáját, szösszenetét tolmácsolta, majd köszöntésül egy Tóth Árpád-verset is elmondott. Shah Gabriella művészettörténész, a kiállítás kurátora a házigazdák nevében kiemelte, hogy nagy álom vált valósággá azzal, hogy Gyulai Líviusz - aki eleddig mintegy félezer kötetet illusztrált - elhozta műveit Pásztora. Hasonló szellemben szólt a megjelentekhez Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke is, amikor köszöntőjében megtisztelőnek nevezte, hogy a magyar grafika nagymesterének műveivel itt és most szemtől szembe lehet találkozni. Gyulai Líviusz életműve tele van a mának szóló és a következő generációknak címzett, az örök változás szükségét hirdető üzenetekkel. Kezét nem a kor divatirányzatai és nem a megrendelők különös kívánságai vezetik. Szuverén alkotó, aki következetesen járja az útját. Szereti hivatását, a történelmi múltat, a természetet és - ami mindennél fontosabb - az embereket Kerüli viszont a reflektorfényt, csendben, feltűnés nélkül szeret élni, dogozni - mondta Becsó Zsolt és megköszönte a Pásztói Múzeum munkatársainak, hogy egy újabb feledhetetlen élményben részesítik közönségüket. Sisák Imre, a vendéglátó város polgármestere ugyancsak üdvözölte a megnyitón személyesen megjelent jeles művészt, akinek „Az öreg Casanova” című művét sokszor látta óriásplakátokon. Felidézte pályaképét és utalt arra az összefüggésre, helyi vonatkozásra is, hogy Gyulai Líviusz a hatvanas évek elején - csakúgy mint Pásztó grafikusművésze, Csohány Kálmán egy évtizeddel korábban - ugyancsak Ék Sándor tanítványa volt. Sisák Imre örömét fejezte ki, hogy a sok külföldi és magyar város sorába - ahol Gyulai Líviusz-képek szerepeltek - Pásztó is feliratkozhatott. A tárlat szakmai méltatását Antall István, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője - aki az „Időutazás álló- és mozgóképeken” című kötetben is elemezte Gyulai Líviusz munkásságát - vállalta magára. Ihletett beszédében „Szellemjárás” címmel villantotta fel az 1937-ben született, erdővidéki Barótról származó alkotó „személyes művelődéstörténetét”, életének sorsfordító stációit. Művészetéről, személyiségéről szólva kifejtette: „Gyulai Líviusz az egyetlen és megismételhetetlen végtelen sokféleség, aki tus-és kőrajzain, linó- és fametszetein, festményein és színezett nyomatain, fekete-fehérben és sajátos fojtott koloritjá- ban, megmunkált felületeinek nagyvonalúságával és aprólékos gazdagságával elméleti szempontból zavarba ejtően besorol- hatatlanná teszi magát Az emberiség őstörténetétől napjainkig bármely mítoszt megidézhet, vele I együtt a kor gondolkodás- és ? szemléletmódját, erkölcsét és mű- § vészeiét, filozófiáját és látóiméit nyét, annak profán és sajátosan z szellemes átiratát is megkapjuk, olyan összegzést, amely a mindenkori modemitás csődje felől teremt valami időszerűt és időtlent. ” Antall István gondolatainak igazsága rögtön igazolódott a látványban, többek között Babits, Csokonai, Mikszáth, Shakespeare, Határ Győző, Lázár Ervin, Weöres Sándor ihlette művek önálló továbbgondolásában, „Az én kis városom” vagy a „Gertrud, a nevelőnő” groteszk sorozataiban. A képmustrát követően a látogatók néhány filmmel ízelítőt kaphattak Gyulai Líviusz a kép és a zene hatására alapozó, el- gondolkodtatóan humoros animációs rendezői munkásságból is. A kínálatban az „Őrangyal” premierje, ha úgy tetszik ősbemutatója is helyet kapott. Csongrády Béla Budapesten is salgótarjáni költőként számon tartott kedves ismerőst, jó barátot, újságíró-kollégát köszönthetett a minap a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház közönsége. Dukay Nagy Ádám készülő új kötetének, a „Titokbhaktá”-nak a bemutatására látogatott haza. Nem egyedül érkezett, költő- és nemzedéktársa, lírájának jó ismerője, Nyilas Attila vállalta a beszélgető- partner szerepét. A diskurzusból kiderült, hogy mit takar a könyv rejtélyes, egy magyar és egy idegen szó összetételéből létrejött címe. A bhakta a szerzőhöz nagyon közeli Kris- na-tudatú vallásra, a brahmanis- ta mitológiára utal. Szankszkrit eredetű, barátot, szolgát jelent, s a Paróczai Gergely - szintén helyi költő - emlékére írott, „Szerettem. Mindig” című versben bukkan fel az éneklésre, mint közös tevékenységre vonatkoztatva. Ugyanakkor a szakralitás - mutatott rá Nyüas Attila - elegáns jelzésekben, mintegy háttérként van jelen Dukay Nagy Ádám költészetében. A másik a zenei vonulat, amit Nyilas Attila szintúgy felfedezett a sorok között. - A nének egész életemben nagysz pe volt, én magam is muzsikái és napjainkban is mondhami szonnégy órán át hallgatok fői jazzt, de bluest és rockot is. Úg nik, hogy rám az átlagosnál ban hat az úgynevezett auditív zeg - ismerte el Dukay Ni Ádám és hasonlóképpen vélt dett a csillagászat szerepéről Ami a poétikai sajátosságokai leti, Nyilas Attila a szikár nyel zetet, a jellegzetes versidomot, asszonáncszerű rímképletet és úgynevezett lírai én megküli böztetett funkcióját emelte ki. i is észrevette, hogy Duk versekben az alkonynak, az szakának atmoszférateren hangulata van. - Az én időbe otthonommá valóban az éji ói váltak, nappal valahogy kurtán ságon kívül van tőlem a valósát, reagált Dukay Nagy Ádám. S amiről a két költő beszélj tett, a Pódium Stúdió vezetője tagjai - Sándor Zoltán, illet Demus Péter, Kovács Gábor, Se dór Zsombor - által tolmács* kéttucatnyi versből egyérteln en kiviláglott. - csébé Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke (balra) és Sisák Imre a vendéglátó város polgármestere (jobbra) is köszöntötte a Kossuth-díjas művészt Köszönjük, hogy vagytok nekünk! (Folytatás az 1. oldalról.) Gyuriska János - vígszínházi elfoglaltsága miatt - filmről köszöntötte a salgótarjániakat és felvételről mondta el Karinthy Frigyes „Előszó” című versét. Ugyancsak filmbejátszás révén kapcsolódott a műsorhoz a gitáros Alapi István és az énekművész Pándy Piroska. Fogarasi Péter - aki Bátonyterenyéhez, Pásztóhoz és Salgótarjánhoz egyaránt kötődik - két vadnyugati balladát adott elő nagy átéléssel, hatásosan. A helyi színjátszó együttesek sorát a Kodály Zoltán tagiskola Komédiák címen egyesült társulatai nyitották meg néhány koreográfiával, s a későbbiek folyamán ízelítőt adtak tehetségükből, repertoárjukból az Impro Színpad, a KiViSzI és a Vertich Színpadstúdió gyermek, ifjú és felnőtt színjátszói is. Meglepő számmal, egy afrikai törzsi énekkel rukkolt elő Vertig Tímea - aki Sipos Andrásra és Bubik Istvánra emlékezve - dobolt és egzotikus hangszereket is megszólaltatott. Szolnoki Péter műsorából - a fentiekben említett dal mellett - ezúttal sem maradhatott ki a népszerű „Valami Amerika”. Kertész Katica színművész, drámapedagógus egy kedves „szeretetnovellával” lágyította a szíveket. PokomyLia, a „Beugró” című tévéműsor női főszereplője szintén prózát mondott: Karinthy Frigyes egy humoros írását olvasta fel „Két nő beszélget” címmel. A tévénézők újra láthatták Pataki Katalin tanulságos riportját a „Szempont”-ból a Magyarországot nagyon szerető külföldiekről. Merésznek bizonyult Szorcsik Viktória, amikor úgy döntött, hogy a U2 idoljának, Bonónak az egyik számával, a „One...”-nal lép fel, de annál nagyobb sikert aratott. Pindroch Csaba színészként is megcsillantotta képességeit: Heltai Jenő „Szerelmi vallomás”-ávaI. Kukely Júlia a komolyzenét képviselte a gálán egy Puccini-áriával és Kodály „Esti dal”-ával. Az utóbbit egykori, már eltávozott tanárai emlékére is ajánlotta. Zongorakísérője Gúthy Éva volt, aki közreműködött Holtai Kálmán jó hangulatú záróshowjánál is. Az ismét színpadra sereglő szereplők viszont éppen őt, a remek musicalszínészt köszöntötték hatvanadik születésnapja alkalmából. A mintegy száz fellépő tizennyolc produkciója, több mint háromórás műsora újólag bebizonyította: Salgótarján méltán lehet büszke innen indult sikeres művészeire, akik viszont mindig szívesen térnek vissza a „felnevelő dajka ölelő karjaiba”. Különösen ha - mint a forgószínpad esetében - segíthetnek is egy-egy jó ügy megvalósításában. ? o m Sjp, mm Előtérben a hatvanéves Hollai Kálmán, hátrébb a gálaest fellépői... Dukay Nagy Ádám költő hazaérkezett Salgótarjánba Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „A fájós torkomat meg sem nézi, doktor úr?” Szerencsés ny< tesünk: Pistyúr Attila Érsekvadkert, Rákóczi út 67. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 18 juttassák el szerkesztó'ségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvái szintén itt vehető át.
