Nógrád Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 101-124. szám)

1182009-05-23 / 118. szám

4 2009. MÁJUS 23., SZOMBAT KULTÚRA Mint egy alma, olyan kerek a sorsa- Ajándéknak tekintem azt a fogadtatást, amiben a közelmúltban Salgótarjánban, a Soproni Petőfi Szín­ház „Marlene” című előadásán részem volt. A közön­ség megértette a darabot és tetszéssel fogadta törekvé­seimet, hogy újszerűén, az eddigieknél teljesebben, mélyebben mutassam be a világhírű kabaré- és film-' csillag sorsát, személyiségét - mondta Piros Ildikó a „Beszédes esték” sorozat legutóbbi rendezvényének legelején, hogy hangsúlyt adjon köszönőszavainak. Piros Ildikó (jobbra) saját írásából is olvasott fel részleteket. Balra Székyné dr. Sztrémi Melinda a „Beszédes esték” házigazdája „Ceredi” festő Berlinben Székyné dr. Sztrémi Melinda - a sorozat házigazdája - elsőként a családról, a feleség- és anya-, szerepről érdeklődött a vendég­től, de a színház témaköre még e kérdésekre adott válaszokból sem maradhatott ki. Ugyanis Pi­ros Ildikó - mint közismert - Huszti Péter színművész felesége immár harminchat esztendeje. Mindkettőjük előző házasságá­ból van egy-egy fiuk és született egy közös, ugyancsak fiúgyer­mekük. A család a közelmúltban egy leányunokával bővült és ha­marosan világra kéredzkedik az újabb kisunoka. Annak ellené­re, hogy a színészházaspár évti­zedeken át együtt játszott a le­gendás - egyszerre Kiss Manyit, Pécsi Sándort, Psota Irént, Tolnay Klárit és másokat felvonultató - Madách Színházban, otthon a normális kerékvágásban folyt az élet megannyi örömmel, vidám­sággal és gonddal tarkítva. Piros Ildikó még főzés közben, kocsi­ban ülve is szerepet tanult, de a színészetnek előnye is volt, hi­szen délutánonként és főként nyaranta együtt lehettek vala­mennyien. - Minden balhét én viszek el és én csinálok, de adott esetben mindenki Péterre néz, hogy vajon neki mi a véleménye ­mondta kedves évődéssel a ház „anyatigrise”, aki ugyanakkor mintegy hatvan főszerepet ha­gyott már maga mögött az el­múlt csaknem negyven eszten­dő során. Az egyik legnagyobb, meghatározó sikert azonban - mutatott rá Székyné dr. Sztrémi Melinda - egy tévéjáték, az „Abi­gél" hozta meg számára. - Igen ez volt az én „Tenkes kapitány”- om, aminek azért is nagyon örü­lök, mert az író, Szabó Magda sze­mélye és műveinek atmoszférája közel áll hozzám, aki még leány­osztályba és tánciskolába jártam és ma is egészségesebbnek tar­tom, ha kitolódik az ábrándos gyermekkor, s a felnövekvő nem­zedék később avatódik be a fel­nőttek világába - válaszolta az egykori Zsuzsanna testvér és készséggel elismerte, hogy az ő generációjának ismertségét nagymértékben a televíziónak köszönheti. - Én mind a mai na­pig - sőt egyre inkább - köteles­ségemnek tartom, hogy miután a színpadról sok emberhez szólha­tok, pozitív kisugárzású legyek. Azt vallom, hogy a szó varázsá­nak gyógyító hatása van - fejte­gette Piros Ildikó, akiről az is ki­derült, hogy nyolc éve tarnt úgy­nevezett színészi játékot a tánc­művészeti főiskolán. Nagy élve­zettel beszélt arról a módszerről, amellyel egyfajta komplex látás­módot, a gondolkodva tanulás és megjelenítés - a mit, a miért cse­lekvés - képességét igyekszik a sok-sok mozgásba szükségsze­rűen egy kissé belemerevült ta­nítványaival elsajátíttatni. Arra oktatja őket, hogy - csakúgy mint ő maga - a szerepeket min­dig a darab, a mondanivaló egé­szében értelmezzék, láttassák. Büszkeség tölti el, ha a fellépése­iken visszaköszönnek a tőle ta­nult Ismeretek. - Mindaz, ami eddig történt velem, azt bizonyít­ja, hogy olyan kerek az életem, mint egy alma. Engem egyébként is a tenyerén hordott a sors, per­sze nyitott fii és szem is kellett, hozzá, hogy érzékeljem a nekem szóló kihívásokat. Azokból pedig mint a beszélgetés záróblokkjából kiderült - a jövő­ben sem lesz hiánya Piros Ildikó­nak, hiszen többek között Arthur Miller „Édes fiaim” című drámá­jára készül és fellép majd „A kő­szívű ember fiai”-ban is. Az est befejezéseként a színésznő a Ba- laton-felvidéki présházról írott munkájával szerzőként is bemu­tatkozott, majd elmondta Szabó Lőrinc „Szövetség” című versét, amellyel a Huszti Péterrel való azonos gondolkodásmódjára, mély emberi és művészi kapcso­latára kívánt utalni... Csongrády Béla Nagy megtiszteltetés érte az idén negyvenesztendős Fürjesi Csaba festőművészt, a Cered- Salgótarján nemzetközi művész­telep egyik alapító tagját és ve­zetőjét: májustól július elejéig Berlinben alkothat és június 3- án, ugyanott a magyar nagykö­vetség galériájában nyílik meg kiállítása, amelyet Forgó Léda, Adalbert-Chamisso-díjas író mu­tat be a közönségnek. A tárlat kurátora Pallag Márta művé­szettörténész. Véleménye sze­rint „Fürjesi Csabát nemcsak a festőiség, mint esz­me megvalósítási lehetőségei, de ál­talában az ember és ő maga, mint kreatív ember le­hetőségei foglal­koztatják. Nem magányos alkotó, hanem olyan, aki saját álmaiért és a művészet ügyéért tenni is akar, illet­ve tud. Cereden, a Mátra mögötti ha­tár menti kis, álomszép falucs­kában immár ti­zennégy éve szer­vez harmadmagá­val művésztelepet. A mostani kiállításán is képvisel­ni fogja a Cered-Salgótarján nemzetközi művésztelepet az ed­dig megjelent katalógusokkal, ki­adványokkal ” Az egy hónapon keresztül látható tárlatra a ma­gyar nagykövetség felkérése alapján kerül sor annak a törté­nelmi eseménynek a huszadik évfordulóján, amikor a magyar kormány megnyitotta a határt az NDK-s menekültek előtt, előse­gítve ezzel a berlini fal leomlását és a két országrész újraegyesíté­sét. Németország az idén alkot­mánya elfogadásának hatvana­dik évfordulójára Is emlékezik számos rendezvénnyel. Ezek központi színhelye a magyar nagykövetséghez közeli Bran­denburgi kapu előtti tér lesz, így remélhető, hogy a kortárs ma­gyar művészetet képviselő festő kiállítása fokozott figyelmet kap majd. Annál is inkább, mert a megnyitóünnepség keretében lesz a premierje a „Fürjesi” cím­mel megjelent könyvnek, amely a közelmúltban látott napvilágot a Magyar Képek Kiadónál. A kö­tetben az alkotások közti szöve­geket kollégák, barátok, szakem­berek (Földi Péter, Paksi Endre Lehel Pallag Márta, Sánta Lász­ló, Szemethy Imre, Zalán Tibor) írták. Cs. B. Fürjesi Csaba festőművész „Szépet,... felmutatni az embereknek” A minap új kiállítás nyílt a József Attila Művelődési Központ konferencia-termében: Hertelendy Zsuzsa képeit - zömében tűzzománcait - láthatják az ott fog­lalkozást tartó művészeti együttesek, az odalátogató különböző szakmai és civil csoportok. Az alkotó diplomás óvónő­ként, kenyérkereső hivatását gyakorolva kezdett képző- és iparművészettel foglalkozni. A pedagógus-továbbképzések so­rán kapott impulzust, kollegiá­lis ösztönzést arra, hogy az ön­kifejezés késztetése a külvilág­ra kéredzkedjék. Földi Péter fes­tőművész adott számára tech­nikai instrukciókat, szakmai tanácsokat, s főként biztatást, nyári művésztelepeken, majd a Balassi Bálint Asztaltársaság tagjaként gyarapította, mélyí­tette ismereteit. E nem lebecsü­lendő hatásoktól eltekintve lé­nyegében saját erejéből, az ön­maga építette Golgotán járva, megszenvedve jutott, jut egyre magasabbra a művészet lépcső­fokain. Tárlata értelemszerűen csak ízelítőt nyújthat munkásságá­ból, szuverén egyéni stílusából, amelyben szerencsésen ötvöződ­nek a veleszületett talentum je­gyei az elméleti síkon és a gya­korlatban elsajátított mesterség­beli tudással, a korábbi korok időt álló értékei, a népművésze­ti örökség motívumai a korsze­rűség, a mai gondolkodásmód igényeivel. Megismerni és meg­ismertetni, másnak, másoknak is örömet okozni - ez tulajdon­képpen az ő célja is, amikor a vo­nalakat, színeket, formákat ké­pekké, különböző műfajú alkotá­sokká rendezi. József Attilával szólva „szépei tisztát felmutatni az embereknek” - ez az egysze­rűen fogalmazott, mégis sokat mondó ars poetica olvasható ki törekvéseiből. Jól sáfárkodik az elmúlt években az SVT Wamsler által biztosított nyári művészte­lepi lehetőségekkel. Olyan ins­pirációt kapott ott, amely azóta is lendületben tartja. Zománcké­pei nem egysíkúak persze sem a technikai megvalósítást, sem a tartalmat tekintve. Ezt példáz­zák többek között a mély szim- bolikájú életfa-variációk, ame­lyek mondhatni, dominálják mondandóját, s megjelennek se­lyemben, kékben és még dalos változatban is. Közel áll hozzá - aligha véletlenül - a mesevilág éppúgy, mint a természeti érté­kek - köztük a somoskői bazalt -'szépsége, de megjelenít olyan klasszikus hagyományú témá­kat is, mint a mitologikus erede­tű Európa elrablása, vagy a Bar­tók által is megörökített Cantana profana. Kedvencei a virágok, egyikükből még asz- szony Is születik. Az elegáns színvilágú kisebb méretű képek között találni a Tavasz című kompozíciót is, amelynek kecse­sen táncoló nőalakja sok min­dent elmond az örök megújulást jelképező évszakról. E művek a már emlegetett al­kotótáborokban, művésztelepe­ken vagy az otthoni műhely csendjében fogantak, készültek, noha Hertelendy Zsuzsa mostan­ság egyre többet vállal ismerete­inek, tapasztalatainak átörökí­téséből is. Fiatalabbak tanulhat­nak tőle művészi érzékenységet, jó ízlést, manuális fogásokat. Egykori kisóvodásai, majd tanít­ványai sorából is sokan bonto­gatják már szárnyaikat, néme­lyek már ennél is előbbre tarta­nak.- csébé ­JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Köpd ki, fiam, az még zöld! Várd meg, amíg megérik!" Szeren­csés nyertesünk: Tomis Istvánná Magyarnándor, Fő út. 53. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését május 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utal­vány szintén itt vehető át. Az Impro’ Színpad ifjú tagjai ismerkednek Hertelendy Zsuzsa zománcképeivel

Next

/
Thumbnails
Contents