Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

2009-04-24 / 95. szám

2 2009. ÁPRILIS 24., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Erdősíteni úgy kell, hogy a tőke megmaradjon! Haraszti Gyula (képünk jobb szélén) beszédét mondja fotó: faragó zoltán Erdőtelepítés céljára for­dítják az állami tulajdonú gazdasági társaságok fel­sővezetőinek elmúlt évi prémiumát Magyarorszá­gon: Nógrádban és Pest megye a börzsönyi része­in is az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei végzik el ezt a komoly szakmai felké­szültséget és előrelátást igénylő feladatot. Az er­dőtelepítések ez évi, első tavaszi ütemében mint­egy 600 hektár erdőt tele­pítenek az országban, idén ősszel és jövő ta­vasszal pedig - ha a szükséges források ren­delkezésre állnak - még mintegy 4500 hektárt. Szőkébb pátriánkban idén és jövőre az Ipoly Erdő Zrt. mintegy 120 hektár erdőtelepítést ter­vez, ebből az elmúlt idő­szakban 32 már megvaló­sult Hont, Drégelypalánk, Diósjenő, Romhány, Bércéi és Kishartyán kör­nyékén, őszre pedig újabb 49 hektárt tervez­nek, amelynek már elő­készítése is megtörtént. Faragó Zoltán Kishartyán. Salgótarján délkeleti csücske, a Zsidó-hegy és a Mé­nes-patak völgyében fekvő köz­ség között 7,5 hektár, ez év ta­vaszán telepített erdő ünnepé­lyes átadása zajlott le tegnap. A hosszú évek óta parlagon lévő területet az Ipoly Erdő Zrt. kisterenyei erdészete fásította újra, a várható vadkár miatt előbb be is kerítve a területet. A tegnapi ünnepélyes átadón Lengyel László Zoltán, a cég kom­munikációs vezetője köszöntötte a mintegy harminc megjelentet - a meghívott vendégeket, a munkában résztvevőket, az Or­szágos Erdészeti Egyesület tagja­it, a sajtó képviselőit, majd Borenszki Ervin országgyűlési képviselő mondott beszédet a rendezvényen.- Az erdő egy olyan nemzeti érték, amelyre minden nemze­déknek szüksége van. Az embe­rek többsége csak a közjóléti funkciót látja meg benne, pedig a gazdasági jelentősége is fel­mérhetetlen! Környezetvédelmi jelentőségéről, a levegő minősé­gének javításától pedig még csak szó sem esett. Szólt ezután a 2004-es nemze­ti erdőprogramról, ami az akkor már 20 százalékos hazai erdő­sültség mintegy hat-hét százalé­kos emelését, mintegy 800 000 hektár újraerdősítését tűzte ki cé­lul. Elmondta, hogy Nógrád 40 százalékot közelítő erdősültsége kétszerese a hazai átlagnak, de még emellett is érdemes a másra nem alkalmas területeket újrafá- sítani, akár hosszan növekedő, de őshonos fajokkal is. Zagyi László, a Nemzeti Va­gyongazdálkodási Tanács titkár­ságvezetője, egyben az Ipoly Er­dő Zrt. igazgatóságának elnöke az elképzelhető legjobb célnak nevezte a mintegy 4500 hektár erdősítését.- Ükunokáinknak szól ez a beruházás, egyben emberek, helybeliek megélhetését szolgál­ja - mondta. - Háromszáz veze­tő felajánlott prémiumából két év alatt 4500 hektár új erdő lesz, ősszel és jövő tavaszra folytató­dik a munka. A megvalósításhoz persze szakemberek együttmű­ködésére és az erdészek tudásá­ra volt szükség. Haraszti Gyula, az Ipoly Erdő Zrt. vezérigazgató-helyettese be­szédében kifejtette: az itt létreho­zott erdő remélhetőleg fák gene­rációinak sokaságából áll majd, és egyfajta állandóságot is jelent.- A történelem során az em­bernek mindig szüksége volt az erdőre. A Magyar Királyság megalakulásakor még csak er­dőélés folyt, de már az Árpád­korban megjelent az erdő, azaz az erdőóvó foglalkozás. Az ő fel­adatuk volt, hogy az illetéktele­neket távoltartsák az erdőtől és annak haszonvételi javaitól. A Felvidék már viszonylag korán iparosodni kezdett, a bányászat, a kohászat pedig rengeteg fát emésztett fel. Werbőczy István híres Hármaskönyve - amelyet a források szerint szűkebb ha­zánkban, Alsópetényben állított össze - rendelkezik először tör­vényi szinten az erdők kezelésé­ről. Ez megkülönbözteti a mak­kos erdőket - az erdei legeltetés, főleg a sertések makkoltatása nagy jelentőségű volt - és a bár­dos erdőket, ami építőfa terme­lésére volt alkalmas. A török időkben, amikor az ot- tomán birodalom északi határa Nógrádon keresztül húzódott, szintén rengeteg fát feléltek a végvári harcok idején. Erre az időszakra esik a kis jégkorszak, amikor a csapadékos, hűvösebb nyarakat rendkívül hideg telek követték, ez pedig óriási faigény- nyel járt együtt. A török idők után is megillet­te a jobbágyokat a faizás joga, valamennyi haszonvétel lehető­ségével együtt, de a gyarapodó népesség miatt a mezőgazdálko­dás is mind nagyobb területeket igényelt. Ekkor jelentek meg a kenézek, akiknek az volt a dol­guk, hogy az erdőterületeket al­kalmassá tegyék a mezőgazdál­kodásra - nos, én személy sze­rint remélem, hogy a kenézfog­lalkozás kihalt... Szólt ezután a tervszerű erdő- gazdálkodás gyakorlatáról, arról, hogy az 1700-as évek végétől már a korszerűnek mondható törvények léptek életbe. Az or­szág tragédiái között említette az első világháborút lezáró triano­ni diktátumot, ami a magyar er­dőterületek 88 százalékának el­vesztését okozta.- Az 1921-es erdőtörvény már felismerte, hogy amennyiben az ország önellátó akar lenni, ak­kor erdőtelepítésbe kell kezde­ni. A trianoni diktátum utáni egymillióról 2008-ra lett kétmil­lió hektár erdőnk, az előttünk ál­ló feladat pedig újabb 800 000 hektár erdősítése, ami az ország területének mintegy 27 százalé­kát tenné ki 35-50 év múlva. Még számos terület alkalmas er­dősítésre, de a művelés költsé­ges, elsősorban az állami cégek tudják megoldani, hiszen nem csak a szakértelem, de a szüksé­ges eszközök is rendelkezésre állnak. Az Ipoly Erdő Zrt. vállal­ja magánbirtokosok területeinek újratelepítését is, egészen a munkálatok elvégzésétől a szak- tanácsadásig. Az erdőgazdálkodás célja az, hogy a lehető legtöbbet úgy ve­gyük ki az erdőből, hogy - a pénzügyi értelemben vett - a tő­ke megmaradjon, azaz csak any- nyit használjunk fel, amennyi újra is termelődik. Végül Bajnai Csaba, a kisterenyei erdészet vezetője be­szélt a kishartyáni terület újra­erdősítésének nehézségeiről. Amint megtudtuk tőle, a telepí­tést csak kézi munkával lehetett elvégezni az adottságok és az időjárás miatt.- így azonban helyi vállalko­zóknak és helyi szociálisan rá­szorultaknak adtunk munkát - mondta. - A talaj állapota azon­ban nem a legjobb, a cserebo­gár pajorjának fertőzése óriási, emiatt lassú hatású fertőtlenítő­szert is kellett alkalmaznunk - mondta. - A terület egyelőre in­kább szántóföldnek látszik, majd öt-tíz év múlva lesz igazán látványos! Jelenleg 80-20 szá­zalék arányban csert és ko- csánytalan tölgyet ültettünk ide, körbe pedig, tájesztétikai okok­ból, nyírfákat. Végül iskoláséveinek egyik szép gondolatát idézte, amit ta­nára minden év elején beíratott diákjaival á füzetbe, s így hang­zik:- Aki fát ültet, erdőt telepít, az bízik a jövőben. Bizonyára így igaz! Az ünnepség faültetéssel ért véget: a meghívott vendégek két kőris- és egy juharfát ültettek el a bejárat közelében. Erdei apróságok- Őshonos fafajok, kocsá­nyos tölgy, kocsánytalan tölgy, cser, illetve egyéb ke­ménylombos elegyfajok al­kotják a programban telepí­tendő erdők állományát.- Az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei helyi erdőmű­velési vállalkozók és szoci­ális alapon rászoruló köz­munkások bevoifásával vé­gezték el az eddigi telepíté­si munkálatokat.- Az új erdők nem a leg­jobb termőföldek helyére kerülnek, hanem az elbo- zótosodott legelők, nehe­zen művelhető, kötött tala­jú, meredek oldalakba ülte­tik őket. A könyv utóélete Szabó A. Balassagyarmat a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ költészet napi ünnepségén Mizser Attila költő, író, a Palóc­föld című folyóirat főszerkesz­tője „Köz” című verseskötetét mutatták be április 17-én. Első­ként a Gyarmati Színkör tagjai mondták el legkedvesebb ver­seiket a Hegedűsné Jusztin Gi­zella által szervezett esten, majd Nagy Csilla irodalomtörté­nész beszélgetett a Füleken élő, Móricz- és Márai-díjas, Ma- dách-nívódíjas szerzővel, aki a lózsef Attila Kör sorozatszer- kesztőjeként is tevékenykedett. Prózaíróként egy antológia és egy regény fűződik nevéhez. El­ső verseskötete 2000-ben jelent meg Pozsonyban „Hab nélkül” címmel, ezt követte a 2003-as „Szakmai gyakorlat külföldön” című verseskötet, majd 2008- ban született meg a „Köz”, ame­lyet a Kalligram adott ki, akár­csak az előző verseskönyvet. A szerző központozás nélkül, sa­játos nyelvi játékokkal, rejtett sorát hajlásokkal aknázza ki a klasszikus szonettforma poéti­kai lehetőségeit - mindeközben a létről, morális, filozófiai kér­désekről elmélkedik izgalma­san, több értelmezésre lehető­séget adva, személyiségét kissé elvonatkoztatva, elidegenítve önmagától. „Közben kikacsin­tás, angolos humor és sport­kommentátorokat megszégye­nítő szakmai szóhasználat, filo­zófia, önemésztés, háború és béke, viharok és mély csendek, állandó útonlevés érzésének ve­títése, állandó otthontalanság és bizonytalanság tudatos meg­élésének sugárzása. Absztrakt, szürrealista film, reneszánsz képi világgal” írja róla Szászi Zoltán költő. Az izgalmas be­szélgetésből kiderült: Mizser Attila nem tudja „határon túli magyar költőként” értelmezni önmagát, s beszélt arról: a Pa­lócföld szerkesztése során meg­próbálja a folyóiratban az or­szágos áramlatokba bevonni Nógrád megyét, egyúttal a he­lyi szerzőket is bekapcsolva az országos vérkeringésbe. Cs.E. NéZSa. Már-már hagyomány a helyi iskolában, hogy a Föld nap­ja alkalmából természetismereti vetélkedőt rendeznek a kör­nyékbeli iskolák tanulói számá­ra. Nem volt ez másképp idén sem: a szép számmal érkező csa­patok között - a nézsaiakon kí­vül - Nógrádsáp, Alsópetény,' Felsőpetény, Nőtincs és Bércéi képviseltette magát A nagy ér­deklődést jól példázza az is, hogy az egyik iskolából több csa­pat is érkezett. A megmérettetés­re pedig minden csoportnak egy-egy természet- vagy környe­zetvédelemmel kapcsolatos pla­kátot, képet kellett készíteni be­lépőként, amelyeket a versenyre is magukkal hoztak. Az ötletes alkotások egyaránt elnyerték a zsűri tetszését. Az alsósok (3-4. osztály) és a felsősök (5-6. osztály) külön ka­tegóriában mérhették össze tu­dásukat: minden korcsoportnak a számára megfelelő nehézségű feladatokat kellett megoldania. Kitűnő hangulatban zajlott a ver­seny, amelynek végén - amíg a zsűri kiértékelte a feladatlapo­kat, majd megállapította a sor­rendet - a versenyzők egy kis uzsonnával pótolhatták a meg­mérettetésben elvesztett energi­át. Mint az az eredményhirde­tésből is kiderült, a nézsaiak egyértelműen taroltak: a 3-4. osztályosoknál a Kékvércsék csapata érte el az első helyezést, a felső tagozatosok esetében pe­dig a Mosómedvék csoportja győzedelmeskedett. A szervezők ezúton is köszönik a versenyzők részvételét és a felkészítő taná­roknak, lebonyolítóknak az ál­dozatos munkát. A Föld napján vetélkedtek

Next

/
Thumbnails
Contents