Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
2009-04-18 / 90. szám
4 2009. ÁPRILIS 18., SZOMBAT KULTÚRA Ut a Kassák-reneszánszhoz „...Fejünkből töröljük ki a regulákat” mottóval rendeztek a közelmúltban konferenciát Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kassák Lajos az író, a képzőművész, a szerkesztő, a közszereplő 122. születésnapja alkalmából. A megemlékezésen túl további aktualitást adott a programnak, hogy a felújítást követően az idén tervezik újra megnyitni az óbudai Zichy-kastélyban a Kassák Múzeumot. A fővárosi tanácskozáson a 2007 januárjában alakult Tarjáni Kassák Kör is képviseltette magát. A résztvevőket Wemitzer Júlia, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettese köszöntötte. Elmondta, hogy a szervezőket kettős cél vezette a konferencia életre hívásával. Egyrészt áttekintést akartak nyújtani a kassáki életmű és klasszikus magyar avantgárd körüli tudományos munkáról, másrészt pedig egy asztalhoz kívánták ültetni a különböző szakterületek képviselőit - irodalmárokat, művészettörténészeket, esztétákat, történészeket - hogy személyesen találkozzanak és eszmecsere keretében ismerjék meg egymás nézeteit, kutatási témáját. A főigazgató-helyettes fő vonalakban felidézte azokat a törekvéseket, történéseket is, amelyek az elmúlt két évtizedben az új Kassák-kép kialakítását szolgálták. Andrási Gábor művészet- történész - aki a 2007-ben elhunyt Csapiár Ferenc után vette át az 1976-ban megnyitott Kassák Múzeum vezetését - többek között arról beszélt, hogy folyamatosan új gondolatokra, új szereplőkre van szükség ahhoz, hogy a Kas- sák-kutatás ne „klasszicizálód- jon”, s az eleve széttagolódó életmű értékelése korszerű szintézis keretében valósuljon meg. Különböző tudományágak képviselői tanácskoztak Kassák Lajos (1887-1967) életművéről a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kassák Lajos sokoldalú munkássága olyannyira elválaszthatatlan a huszadik századi avantgárdról, hogy joggal tartják őt a művészeteket radikálisan megújító mozgalom magyarországi meghonosítójának. Ezért nem véletlen, hogy Kappanyos András irodalomtörténész a klasszikus és a neoavantgárd közötti kontinuitás, folytonosság kérdéskörét tűzte napirendre. Felvázolta az avantgárd történeti korszakait, különböző - nemzetekhez és személyekhez kötődő - irányzatait. A magyarországi folyamatról szólva kiemelte, hogy a múlt század középső harmadában - csakúgy mint a kultúra egésze - az avantgárd is súlyos veszteségeket szenvedett. G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész azt bizonyította, hogy Kassák Lajos nemcsak pályája kezdetén vállalt úttörő szerepet az avantgárd művelésében, de a hatvanas években lendületet kapott kísérletező művészet is sok szálon kötődött a nevéhez, az általa képviselt előzményekhez. Az előadó szólt a párizsi Magyar Műhely szerepéről, Erdély Miklós munkásságáról, a határon túli - főleg jugoszláviai, vajdasági - tendenciákról, a nyolcvanas évtizedben kibontakozott „virágzásról” s a napjainkig terjedő időszak néhány jelenségéről, köztük a vizuális művészetekről. Péter Zoltán szociológus, a Bécsi Egyetem tudományos munkatársa és Deréky Pál irodalomtörténész, szintén a Bécsi Egyetem tanára és Kákái Károly ugyancsak bécsi egyetemi tanár Kassáknak az osztrák fővárosban az 1920-as években kifejtett tevékenységének különböző vetületeiről (a képarchitektúráról, a Kassák-körről, az „újművészeti” hálózatokról és kritikusairól, a bécsi „Ma” német nyelvű szövegeiről stb.) beszélt. Juhász R. József költő, az érsekújvári Kassák Intermediális Kreativitás Központ vezetője és Helena Markusková magiszter, az Érsekújvári Művészeti Galéria kurátora Kassák Lajos szülővárosához- amely 2007-ben „Kassák-kód” címmel jelentős eseménynek adott helyet - kötődő műveiről fejtette ki gondolatait. Seregi Tamás irodalmár, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének képviseletében a népi- ség és az avantgárd viszonyáról értekezett, K. Horváth Zoltán az ELTE, Szolláth Dávid, az MTA Irodalomtudományi Intézetének irodalomtörténésze a munkáskultúra és az avantgárd érintkezési pontjait elemezte. Sasvári Edit, a BTM Fővárosi Képtár művészettörténésze és Imre Györgyi a Magyar Nemzeti Galéria műtörténésze Kassák 1960-as párizsi kiállításáról és a Magyar Műhely Kassák-számáról mondta el véleményét. Az előadásokat Standeisky Éva Kassák-kutató, a Debreceni Egyetem történésze, az 1956-os Intézet munkatársa zárta, javaslatokat vetve fel a Kassák értékeinek további feltárásához, értékeléséhez. Gondolatai sorában mintegy megerősítette a „Kassák az ember és a közszereplő” című 2007-es kötetének mondandóját, amely Déry Tibor szavaival jellemezhető leginkább: „Hatalmas ív felettünk. ” Ezt a minapi budapesti konferencia is egyértelműen igazolta. Minthogy azt is, hogy kibontakozóban van egy újabb Kassák-reneszánsz, amelyhez a Tarjáni Kassák Kör a maga módján, az életmű tanulságait felhasználva, a modern művészet eredményeit - jelesül Nagy Pál munkásságát - népszerűsítve kíván hozzájárulni. Csongrády Béla Rapszódia, de nem kék? Philipp György karnagy többször is elmondta: George Gershwin magyarul „Kék rapszódia”- ként ismert művét a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar „blues”- ként, azaz a fekete bőrű lakosság folklóreredetű, panaszos hangú dalformájaként játssza. Az amerikai estnek azonban korántsem ez az egyébként meglepő bejelentés volt a legemlékezetesebb hangverseny sokszínű repertoárjában a maya és indián népzene, a néger spirituálé, a country- muzsika mellett helyet kapott Leonard Bernstein „Diverti- mento...”-ja, s éppúgy megszólalt a világ egyik legszomorúbb dala, az „Adagio”, mint a vidám hangulatú, ritmusos jazz, a „Brasil” is. A „Schindler listája” című világhírű film betétdaláPhilipp György karnagy (középen) és a zenekar megköszöni a közönség tetszésnyilvánítását (foi&p.túthlászlú) mozzanata. Remek volt például Kiss Péter zongoraszólója éppen ennek a számnak az interpretálása során. A közönség annál is inkább élvezte e produkciót, mert a nagyon tehetséges zongorista nem is olyan régen a salgótarjáni zeneiskola növendékeként sajátította el az alapokat. Ugyancsak nehéz feledni az Ágens művésznevű énekesnő különleges hangképző technikáját, vagy a fővárosi muzsikusokból álló formáció - soraiban Philipp Györggyel - tapszenének nevezett bemutatóját. A ban a zenekar koncertmestere, Tóth Tibor működött közre. Ugyancsak a helyi értékek képviseletében lépett a színpadra Radnai Zsuzsa vezényletével és Szabó Istvánná zongorakíséretével a Cantabile énekegyüttes. A „Népek zenéje” sorozatban bemutatott amerikai est forró hangulatát fokozta, hogy a nézőtéren helyet foglalt egy chicagói diákcsoport is, amelyik a Bolyai János Gimnázium és Szakközép- iskola meghívására éppen itt vendégeskedett. Cs. B. Újabb találkozási pont A határon túli magyar irodalom képviseletében érkeztek vendégek legutóbb Salgótarjánba, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet valamint a Palócföld szerkesztősége által szervezett „Találkozási pontok” című programra. Hodossy Gyula költővel, az 1990-ben létrehozott dunaszerdahelyi Lilium Aurum Könyvkiadó alapító igazgatójával, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnökével és Csanda Gábor kritikussal, szerkesztővel, a pozsonyi Új Szó munkatársával Mizser Attila, a Palócföld fő- szerkesztője - aki maga is felvidéki, Füleken él - pályatársként beszélgetett. de a növekvő financiális gondok e rovatot is szorongatják. A „Pa- lócföld”-höz fűződő viszonyról szólva Flodossy Gyula örömmel említette, hogy már publikált a Nógrád megyei folyóiratban. Alkotói énjét érzékeltetvén, az est keretében néhány művét is felolvasta. Csanda Gábor ugyancsak jó érzéssel számolt be arról, hogy a fia nagy becsben tartja a kulturális versenyeken, vetélkedőkön ajándékba kapott Az irodalmi est házigazdája, Mizser Attila (balról az első) és vendégei: Hodossy Gyula, valamint Csanda Gábor fotó: gócs íva A diskurzus - az egyik központi témaként - a szlovákiai magyar irodalom fogalmát, jellemzőit járta körül. Hodossy Gyula és Csanda Gábor egyaránt azt hangsúlyozta, hogy a magyar anyanyelvű irodalom egységes, függetlenül attól, hogy hol születnek a művek. Ugyanakkor minden író, költő él valahol: a Csallóközben vagy éppen Gömörben és a körülmények természetesen hatnak az alkotómunka folyamatára is. A Szlovákiai Magyar írók Társaságára - mint speciális intézményre - is azért van szükség, hogy tagjainak érdekvédelmet biztosítson. Az irodalmi est közönsége nagy érdeklődéssel hallgatta, amint a két vendég - Mizser Attila kérdéseire válaszolva - felidézte szakmai előéletét, alkotóvá válásának folyamatát, szólt jelenlegi munkájáról, terveiről. A kiváló szervező hírében álló, a szlovákiai magyar szerzőket mozgósítani, összefogni képes Hodossy Gyula érdekes epizódokat említett a rendszerváltás előtti korszakból. Elmondta, hogy - többek között az 1983-86 közötti „Iródia” irodalmi mozgalom és az ennek keretében megjelentetett füzetek miatt - az akkor még csehszlovák hatalom milyen viszontagságokban részesítette. Csanda Gáborról - aki nem mellesleg a jeles irodalom- történész, pozsonyi egyetemi tanár Csanda Sándor fia - kiderült, hogy elsősorban olvasni szeret, s a szerkesztés az igazi terepe. Napjainkban erre bőven van lehetősége, hiszen az Új Szó kulturális mellékletét, a „Szalon”-t ő állítja össze. A lap jó szerzőgárdával rendelkezik, olvasói igény is van az írásokra, Palócföld-számokat. A találkozó mintegy záróblokkjában Hodossy Gyula a Szlovákiai Magyar írók Társasága teendőit, közelebbi és távolabbi jövőjét körvonalazta, míg Csanda Gábor a fiatal alkotók újólag megrendezendő nyári táboráról beszélt nem kis lelkesedéssel. A Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Szakmai Kollégiuma által támogatott „Találkozási pontok” újabb rendezvénye megerősített a szlovákiai magyar írók kapcsolatát a „Palóc- föld”-del, a megyei könyvtárral és egyáltalán a régióval. MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS N Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne strapáid magad, Maliid, a pénzem a hitelkártyámon van!" Szerencsés nyertesünk: Szalai Istvánná Etes, Rákóczi út 56. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április 23-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
