Nógrád Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
2009-04-11 / 85. szám
4 2009. ÁPRILIS 11., SZOMBAT KULTÚRA „Lenni vagy nem lenni:../' E szállóigeszerű kérdés legjobb tudomásunk szerint Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban az intézmény negyvenhárom éves története során először a minap, a soproni Petőfi Sándor Színház előadásán hangzott el, pedig a szöveg forráshelye az egyik legismertebb Shakespeare-mű, a „Hamlet” című tragédia. A dán királyfi története éppúgy örök érvényű tanulságokat hordoz, mint a halhatatlan 16-17. századi angol klasszikus bármelyik királydrámája vagy vígjátéka. Ezt kijelenteni majdhogynem közhelyszámba megy, holott még azt sem könnyű megfejteni, pláne felfejteni, hogy miről is szól valójában a „Hamlet”. Mindenkor szólt és szólhat a családról, a cselszövésről, a haszonlesésről, a trónbitorlás- ról, a zsarnoki hatalom gátlástalanságáról, az emberi hiúság okozta erkölcsi ficamokról, a valóság és az igazság viszonyáról. De hát megszámolhatatlanul sok, szintén maradandónak bizonyult alkotás A címszereplő (Viczián Ottó) a darab emblematikus jelenetében ugyanezeket a kérdéseket járja körül akár Shakespeare-nél, akár más korban élt, különböző nyelven írt, kiválóbbnál kiválóbb szerzők esetében. Azt a specialitást érdemes tehát keresni, amelyben a „Hamlet” különbözik más remekművektől. A megoldás az apja - aki visz- szatérő szellemként hozza fia tudomására „rút, erőszakos” halálát - becsülete érdekében bosszút forraló címszereplő személyében rejlik, aki egyetlen tudatosan vállalt szerepben képes véleményt mondani a világról. Mint Mészöly Dezső, a remek műfordító „Shakespeare-naplójá”-ban írta: „Lehetetlen nem érezni, mint élvezi Hamlet a páratlan lehetőséget, hogy őrültként végre kifakadhat, s „beolvashat” megalkuvó és képmutató környezetének: besúgók- nakés behódolóknak egyaránt ”Ez az „álarc” valósággal felszabadítja Hamletet, felszínre hozza lelke mélyrétegeit és az ominózus kérdésre - hogy „akkor nemesbe a lélek, ha tűri/Balsorsa minden nyűgét s nyilait, / Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen / S fegyvert ragadva végetvetneki?” - így válaszol: „...az öntudat/Belőlünk mind gyávát csinál, / S az elszántság természetes színét / A gondolat halványra bete gíti, /Ily kétkedés által sok nagysze rű, /Fontos merény kifordul medri- ből / S elveszti „ tett” nevét ” Hamlet magánéleti konfliktusai - apja, az előző király és a jogos örökség elvesztése, Claudius méltatlan trónralépése, anyjának, Gert- rudnak az érzelmi árulása, korábbi szerelmében, az új király pártAkik befolyásolták Hamlet sorsát Claudius (Nemcsák Károly), Polonius (Huszti Péter) és Ophélia (Magyar Tímea) fotó: p. töth László ján lévő főkamarás, Polonius lányában, a valóban eszét vesztett Ophéliában való csalódása - túlnőnek az ő és közvetlen környezete tragédiába torkolló személyes életsorsán, rámutatnak a régi és az új világ mindenkori ellentmondásaira, s ennélfogva társadalmi méretűvé, ha úgy tetszik történeti jelentőségűvé magasodnak. A „Hamlet” valamennyi Shakespeare-dráma közül a legnagyobb színpadi múltra tekint vissza Magyarországon, s lényegében a 18. század végétől folyamatos jelen van a színházak repertoárján. Se szeri, se száma a felejthetetlen Hamlet-alakításoknak Egressy Gábortól Ódry Árpádon, Uray Tivadaron, Básti Fajé son, Major Tamáson, Gábor Miklóson, Cserhalmi Györgyön át napjainkig. Már csak emiatt is sem könnyű beállni a sorba. A soproni társulat dicséretére szóljon, hogy megfelel a 21. század eleji kihívásnak, s Kerényi Imre rendező irányításával modern színházat, friss szellemű, jó ritmusú előadást produkál. A címszerepet Viczián Ottó játssza, ha nem is olyan elementáris erővel mint a felsoroltak bármelyikéről mondják, de meggyőzően, hitelesen tolmácsolja Hamlet összetett gondolatvilágát. „Udvartartását" neves, rangos színészegyéniségek (Piros Ildikó, Huszti Péter, Nemcsák Károly, Laklóth Aladár és mások) képezik. A Salgótarjánban gyakorta megforduló Benkő Péter remek epizódszerepet nyújt az I. sírásó megszemélyesítésével. A vetített, mobil - a tengert, a palotafolyosót illúziókeltően megjelenítő - háttér jól segíti a hangulatteremtést, ellentétben a „Kossuth téri” kordonokkal, a fütyülős, álarcos „kommandósokkal”, a bűnös király napjaink közéletéből ismerős táncával. Ezek az elemek - véleményünk szerint - helyzetidegenként, felesleges aktuálpolitizálásként kerültek a fentebb érintett tartalmi értelmezésbe. Csong'rády Béla Gazdák és legényeik „Nagyszerű!” - mondogatja önhitten az uraság(ok) komornyikja minden cselekedete lezárásaként. Valami hasonlót - de minden irónia nélkül - gondolhattak, mondhattak azok az óvodás és kisiskolás gyerekek is, akik végigizgulták, nevették, tapsolták „A győztes szolgalegények” című mesekomédia beA csoport eddigi legnagyobb „dobása” kétségtelenül Arthur L. Kopit „Jaj apu,...” című abszurd- jának profi szintű színre vitele volt, amelyet nemrégiben a két felnőtt-bérletsorozat közönsége is láthatott. A különleges műfajú, mélyen elgondolkodtató darabot követően most a társulat valósággal lubickol Mózes Lajos A Vertich Színpadstúdió társulata nagy kedvvel mesélt a közönségnek mutatóját Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban az ő korosztályuknak szánt Tudor és Vidor színházi bérletsorozatban. Sőt, az „Érik a szőlő, hajlik a vessző...” című népdalt együtt is énekelték a Lenkó Péter vezette Folt Folk Form zenekarral. Az előadás tehát célba ért, s ennél nagyobb elismerésre nincs is szüksége. A tények kedvéért azonban illik megjegyezni, hogy ez volt a helyi Vertich Színpadstúdió újabb premierje, bizonyítékaként annak a szisztematikus, színvonalas szakmai munkának, amely - I Pataki László irányításával - ebben a színház- építő műhelyben folyik évek óta. mesejátékában. A színjátszók maguk is élvezik, hogy - mint a Ludas Matyiban - háromszor taníthatják móresre a szorgalmas szolgalegényeket kizsigerelő do- logtalan háziurat. Ez esetben azonban mindig más kapja az ütleget, a szolgák maguk is, akik ugyancsak kihasználják a szegény embereket, ha ők kerülnek gazdaszékbe. A végén persze minden jóra fordul és marad tanulság: mégiscsak érdemes emberként viselkedni. A mesében mindenképp... Molnár Ernő rendezése sok ötlettel dúsítja és teszi élményszerűvé a gyermekkorú nézők számára az eredeti szövegkönyvet. Cs. B. Példa az igazi hazaszeretetre Talán még a történetíróknál is több köszönhető' Arany Jánosnak, hogy a köztudatban meggyökeresedett a drégelyi vár 1552-es - török szempontból sikeres - ostroma. A költő ugyanis örökbecsű emléket állított a túlerővel bátran szembeszálló maroknyi magyar katonának és hős vezérüknek a „Szondi két apródja” című balladájában. A Nógrádban - s különösen az egykori vár környékén - élők számára e történelmi esemény jelentősége értelemszerűen mindig megsokszorozódott és a büszkén vállalható helyi hagyományok, értékek közé sorolódott. Ezt példázza Végh József, a magyar kultúra lovagja legújabb, a „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom - Szondi György és Drégely vára emlékezete” című könyve is. A Diósjenőn élő, a rétsági művelődési központot igazgató népművelő, helytörténész - nem mellesleg lapunk külső munkatársa - arra vállalkozott, hogy csokorba szedje azokat az írókat, költőket, képzőművészeket, zeneszerzőket, történészeket, akik a maguk módján különböző műfajú alkotásaikkal - vers, próza, festmény, zenemű, emléktábla, emlékérem, tanulmány - méltatták Szondi Györgyöt és felejthetetlen hőstettüket. A rangos, klasszikus szerzők között nemcsak Arany János szerepel, de ott találni Tinódi Lantos Sebestyéntől kezdve Kölcsey Ferencen és Jé kai Móron, Benedek Eleken át Marton László, Kő Pál vagy Melocco Miklós kortárs szobrászművészig. A megyei kötődésű jeles alkotók listáját Mikszáth Kálmán „vezeti”, de joggal említődnek meg nevek a távolabbi és közelebbi múltból (mások mellett Kubányi Lajos, Farkas András, Iványi Ödön festőművész, Jobbágy Károly költő) illetve napjainkból (például Párkányi Raab Péter szobrász) is. Sok kevésbé ismert korábbi és mai tollforga- tót is megérintett és írásra ösztönzött Szondi György és társai mártíromsága. A könyvben önálló fejezet foglalkozik a Drégellyel kapcsolatos néphagyományok legendáival, illetve a tradíciók mai éltetőivel is. Végh József kötetét a közelmúltban a salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház rendezvényén is megismerhette a közönség. Mintegy ráhangolásként pódiumra lépett a vár történetének kuta- tój a, Majcher Tamás régész is - ez irányú munkásságáról természetesen a könyvben is szó esik - aki élményszerűen kommentálta az 1986 óta tartó legújabb kori drégelyi feltárásokról készült filmet. Végh József sokoldalú pályaképét, önálló, társszerzőként és szerkesztőként végzett publikációs tevékenységét a nagyoroszi íróbarát, Krasznai (Karaffa) Gyula mutatta be, s az ő kérdései alapján beszélt Végh József több mint egy évtizedes kutatómunkájáról. A gazdagon illusztrált és dokumentált (tartalmát szlovákul és angolul is összefoglaló) kötet borítótervét a szerző leánya, Végh Borbála Karolina készítette, a hátlapon Haranghyjenő festménye látható. A fontos forrásmunkaként számon tartható könyvet Végh József annak tudatában zárta le, hogy e témakörben újabb és újabb alkotások várhatók, igazolván, hogy „az igazi hősiesség, az igazi példa, az igazi hazaszeretet nem múlandó.”- csébé Majcher Tamás régész mutatta be a drégelyi feltárásokat. Középen Végh József, jobbra Krasznai (Karaffa) Gyula fot&göcséva JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Baljós előérzet: ez a gonosz arcú fickó biztosan böllér. ” Szerencsés nyertesünk: Papp László Hasznos, Dobó út 27. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését április lóig juttassák el'szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. DTn MAGÁNBESZÉD r CL RÓMA KÖZEPE! ELŐTAG: NÉPI CL RIZIKÓ, RESZKÍR d KÖMÜVESKEDIK HÁZASSÁG FELBONTÁSA TSryd SZÍNÉSZNŐ (DOROTTYA) d ÁLLATÖVI JEGY LÉGNEMŰ ANYAG d d A LUTÉCIUM VEGYJELE MÉRTÉKVISZONY d KÉSŐBB, KÖVETVE ÉSZREVESZ foghús ;§►d RÓ, KARCOL D ■W ”r BELSŐ HANG ! LOCSOLÓCSŐ NÁLA LEJJEBB KÖLTŐI SÓHAJ ALSÓ VÉGTAG SVÉD, RÖV. KÉRDŐSZÓ MEGHASAD (JÉG)
