Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-05 / 53. szám
2009. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK 5 Munka után édes a pihenés Mi, diákok alig várjuk, hogy egy gürcölés hét után végre kipihenjük fáradtságainkat. Hétvégenként szeretünk összejönni a barátainkkal annak ellenére, hogy néhányukkal az iskolában is együtt ütjük el a lassan vánszorgó időt. A munka szó sok ember szótárában negatív értelemben szerepel. Nekünk, fiataloknak még van esélyünk arra, hogy olyan munkát vagy akár hivatást válasszunk magunknak, amelynek szívesen szenteljük az életünk. Most még szánhatunk rá pluszidőt, fejleszthetjük képességeinket, hogy később a legjobbak közt lehessünk. Jómagam is célirányosan pályázok olyan hivatásra, amelyet szeretek, és ami a hobbim is egyben, s mindebben a szüleim is támogatnak. Ők egyébként a közös családi kikapcsolódásba mindig is meghatározó tartalmat öntöttek, odafigyelnek az igényeimre. Szeretünk színházba járni, alkalomadtán pedig kiállítást látogatunk. A jól megérdemelt, tanévet agyontipró szünet során egy nyaralást is beiktatunk, hol hazai, hol külföldi tájakon barangolva. Nagyon várom már a tavaszt, mert ekkor kezdődik számomra a sportszezon. Teniszezni, futni és karatézni szeretek a leginkább, én így oldom a stresszt és a feszültséget. Fontos, hogy mindenki találjon magának olyan elfoglaltságot a megerőltető munka után, amiben egy kicsit el tud merülni, fel tud oldódni. Az, hogy ki hogyan végzi munkáját, minősítő jellegű, ugyanakkor a szabadidő eltöltésének módja is az. Kívánom, hogy mindenki találja meg munka és kikapcsolódás között az egyensúlyt, jó munkát, jó pihenést! Pifka Anna II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, ll.a Manapság a céltudatos fiataloknak a szabadidő, mint olyan, majdhogynem ismeretlen fogalom. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkinek is sajnálnia kéne minket, csupán egy apró megjegyzés, amelyből következtethetünk arra, hogy ezt a viszonylag kevés szabadidőt érdemes minél hasznosabban eltölteni. Mit is értek pontosan a hasznos alatt? Az biztos, hogy nem a - valószínűleg az idő szerint is értelmetlen és szánalmas - tengődést a semmiben. Sajnos, sokan a tartalmatlan űrt gyakran még a semmitől is rosszabb, a fiatalságot gyilkoló és (hosszú távon) kínzó káros szenvedélyekkel töltik meg. Vegyük például Ferikét. A fiú végez az iskolában. Hazamegy, és mivel a tanulás számára unalmas és felesleges (hiszen már úgyis olyan okos), inkább kimegy az utcára és csatlakozik valamilyen, valószínűleg nem csupa intellektuális emberből álló társasághoz. (De talán ebben az esetben még a társaság kifejezés is túlzás.) Ferike örül, mert végre talált magának minden délutánra „hasznos” elfoglaltságot. A jelző alatt értendő a dohányzásra való rászokás, a napi feszültség levezetése alkohol által stb. A srác a kezdeti örömök után valószínűleg később rádöbben, hogy nem is olyan frankó a helyzet, mint amilyennek az elején gondolta. Ám ekkor már vagy nem akar kiszállni, vagy azért nem változtat a helyzeten, mert az már meghaladná a „hatalmas” erejét. így benne ragad a mocsokban. Ezzel szemben, ha még a legelején nem követi el a végzetes lépést és inkább értelmes szabadidős elfoglaltságot keres magának, akkor talán a szenny helyett később az értékek tengerén lebeghetett volna különböző színjátszó csoportok, szakkörök, vagy akár valamilyen sport által. Hiszen felnőve ezek a fiatalok az értékekben és élményekben gazdag életüket adják tovább az új generációnak az elkorcsosodott tulajdonságok helyett. Mi döntünk. Választhatunk a süllyedés vagy a szárnyalás között. Okuljunk mindannyian Feri és a többiek példájából, és a céltalan züllés helyett lépjünk inkább az értékjavulás drágakövekkel kirakott útjára. Dóra Dalma Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola, 11. a Te döntesz az életedről! A fiatalok körében egyre népszerűbbé válnak a káros élvezeti cikkek. Gondolok itt az alkoholra, a cigarettára és a drogokra. Sok fiatal úgy véli, ha cigarettázik, attól majd felnéznek rá, másképp állnak hozzá a barátai. Ha a többi dohányzik, akkor ő is rágyújt, nehogy megszólják: „Te miért nem dohányzol?” Vannak, akik azt mondják, megnyugtatja őket a cigarettázás, de a hátránya nagyobb: étvágytalansághoz és komolyabb betegségekhez vezet. Aki rászokik, nehezen tud lemondani róla. Olyan ez, mint az alkohol. Ha egy baráti társaság elmegy buliba, mindig vannak olyanok, akik azzal büszkélkednek, mennyit bírnak meginni egy este. Pár óra múlva már nem tudnak magukról, az alkohol hatása alá kerülnek. Rosszul lesznek, kihagy az emlékezetük, olyat tesznek, amit később megbánhatnak. Az alkohol számos betegség okozója, tönkreteszi a májat és pusztítja az agysejteket. Aki rászokik, csak terápia segítségével tud megmenekülni, de olyan emberek is élnek közöttünk, akiken már ez sem segít. A legrosszabb az, ha valaki a kábítószer rabjává válik. Eleinte tökéletesen érzi magát, neki tetsző dolgokat hallucinál tőle. Kis adagban kezdi, majd egyre többet és többet akar, végül elfogy a pénze, adóssá válik. Szervezete egyre jobban kívánja az „anyagot”. Elborul az elméje, mindent megtesz annak érdekében, hogy a tiltott szerhez jusson. Szervezete lassan teljesen legyengül, és csak hosszan tartó terápia, valamint megfelelő szakember segítségével tud megválni ettől a káros szenvedélytől. Később aztán jön a túladagolás, jó esetben kórházba kerül, de sokszor a nagy adag fogyasztása halált okoz. Sajnos, vannak, akiknek már ez sem segít: tönkreteszik életüket és a halálba menekülnek. Ezzel nagy fájdalmat okoznak családtagjaiknak, barátaiknak. Ezen élvezeti cikkek nagymértékű fogyasztásával csupa megbántást és kínt okozunk saját magunknak és szeretteinknek is. II. Rákóczi, Vincze Anikó, 10.A Kinek sok van, kinek kevés A szabadidőről mindenkinek más a véleménye, hiszen van, akinek több van belőle és van olyan is, akinek nagyon kevés. Én úgy gondolom, hogy azt mindenki saját maga dönti el, menynyi időt szán pihenésre, kikapcsolódásra. Feltehetjük a kérdést: vajon hasznosan töltjük-e? Én nem mindig, mert többet kellene a szabadban, a friss levegőn lenni, mint bent a szobában a számítógép előtt ülni. Mostanában az embereknek alig van idejük a családjukra, a barátaikra vagy különféle programokra. Én próbálok minden szabad percet valami érdekes dologgal tölteni. Például vásárolgatok, a barátaimmal beszélgetek, velük szervezek programot, szívesen aerobikozom, internetezem vagy csendben töltök el pár percet forró csokit iszogatva. Sokan csak halasztgatják a találkozót a barátjukkal arra a mondatra hivatkozva, hogy „sajnálom, de most nincs időm”, aztán később már csak egy régi ismerős lesz a múltból. Úgy gondolom, hogy amit igazán akarunk, annak tudunk helyet találni a határidő- naplónkban. Mócsány Petra II. Rákóczi, 9.a Mire jut, mire nem? Család, barátok, vakáció, nyár, otthon, sport, tévé, számítógép, nyaralás... és még sorolhatnám. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor arra gondolok, szabadidő. Mivel az emberek nagy része rohan, ezért nem marad idő a családra, barátokra, szórakozásra, vagy netán sportra. Bár szerintem mindenkinek arra jut ideje, amire akarja, a munka, iskola, vagy legyen akár az más elfoglaltság, sajnos, sokszor meggátolja ezt. Minden ember másként képzeli el szabadidejét. Én szabadidőmben legszívesebben a barátaimmal találkozom, beszélek velük, elmegyek valamelyik családtagomhoz, de van olyan nap is - ami nem ritka -, hogy otthon ülök, tévézek, vagy éppen számítógépezek. Mócsány Gréta II. Rákóczi, 9.a A teljes írásért kattintson ide: www.nport.hu ... és NEM, NEM menők a sárga fogak! „Drog”. E szó hallatán a többségnek a marihuána, speed, extasy és társai jutnak eszükbe. Pedig nem csak ilyen anyagokra kellene gondolni. Természetesen ezek a legveszélyesebbek, de a sorban utánuk meg kell említeni a hétköznapi egyszerű gyógyszereket is. Ilyen például az aszpirin vagy bármely nyugtató, túladagolásuk szintén nagy bajt okozhat. Véleményem szerint régebben nem szedtek kapszulákat az emberek, mégis hosszú életűek voltak, nekünk sem lenne kötelező ezeken élni, támaszkodjunk inkább az egészséges étrendre! Nem lehet átnézni a háztartásban megtalálható vegyszerek felett sem. Gondolom, mindenki tapasztalta már a fertőtlenítőszer kupakjának le- csavarásakor azt az erős, tömény szagot, ami ilyenkor „megtámad” minket, szerveink azonnal visszatetetnék velünk a kupakot és küldenének ki a friss levegőre. Csak mi nem vesszük elég komolyan testünk üzenetét, a szédülést. Nem is beszélve arról, hogy károsodást szenvedhet az agy, a vese, a tüdő és a máj. Feltétlen említést harcolt ki a XXI. századra a bőrrák, amit a vegyszerrel való érintkezés idézhet elő. Mi mindennapi anyagoknak tartjuk őket, de szervezetünk egyáltalán nem. (gaz, hogy nem olyan mértékben roncsolja szervezetünket, mint a kábítószer, de igenis káros. Tény, hogy a legveszélyesebb drogok agyvérzést, légzésbénulást, szívrohamot, pánikszerű félelmet, fulladást, depressziót okozhat. Viszont nem tudhatjuk, mire hogy reagál testünk. Ezért inkább legyünk elővigyázatosak. Bár vannak helyzetek, amikor nem mi döntjük el azt, hogy óvjuk, vagy károsítjuk szerveink. Gondolok itt a cigarettafüstre. A legális méregre, amely évente 3 millió áldozatot követel. Még soha semmilyen törvényesen előállított termék nem ölt meg ennyi embert. Megdöbbentő adat, hogy a statisztikák szerint a 18 év alatti gyerekek 45 százaléka legalább egy doboz cigarettát elszív naponta. így hát nem kellene meglepődnünk azon sem, hogy a tüdőrákosok 90 százaléka aktív dohányzó. Az egyik legrosszabb dolog az, amikor a szülő nem hibás, hiszen mindent megtesz gyermeke egészségéért, de gyermeke nem hajlandó belátni, mit tesz magával, csak mikor már késő... A legszörnyűbb mégis az, amikor a családi fészek olyan, mint egy dohányzásra kijelölt helyiség. Meg hát „az osztályban a padtársamnak szabad, akkor nekem is” elmélet igencsak hibás és nem, NEM menők a sárga fogak. Ahogy a tönkrement tüdő sem. Mindaddig, amíg az ember önmaga nem jön rá, milyen káros dolgot művel magával és környezetével, az orvosok, a tanárok és a családtagok is tehetetlenek. II. Rákóczi Ebecz Diána, 9.a Süllyedés vagy szárnyalás? is
