Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-20 / 66. szám

NOGRAD MEGYE 2009. MÁRCIUS 20., PÉNTE Egy kalandtúra tanulságai - itthoni használatra A Salgótarján-Bamako Túra Csapat élményei - Jövőre akár „Nógrádi Armada” is indulhat Afrikába Élménybeszámolót tartott minap a Budapest - Bamako „alternatív Dakar-ralit” és kalandtúrát megjá­ró salgótarjáni csapat, az SBTCS. A vetítéssel és házi diszkóval színesített farsangbúcsúztató bulin lapunk is látott és hallott számos olyan érdekes emléket, me­lyek folyamatos híradásainkból kimaradtak. Egy cso­kor nyi élményt ezért most átnyújtunk olvasóinknak. SBTCS ülve hátra arc! - (a fotó kedvéért) Összeáll a csapat- Nem jössz Bamakóba? - „ve­tette oda” lazán Halász Peti tavaly szeptemberében régi is­merősének Tóth Hajninak, amikor véletlenük összefutottak Salgótarján főutcáján. - De me­gyek - szólt a hasonlóan kurta válasz és ezzel el is dőlt, hogy 2009-ben nem maradt salgótar­jáni gárda nélkül a világ egyik legflúgosabb futama, a nagy ma­gyar „találmány” a Budapest - Bamako kalandtúra, mely az Af­rikából terrorveszély miatt Dél- Amerikába költözött Dakar-rali paródiája és jóval olcsóbb alter­natívája. Ettől kezdve Peti inten­zívebb kezelésbe vette a kisze­melt áldozatot, a járgányt, mely­re úgy 16-17 000 kilométer várt, hisz haza is kellett jönni vele. Hajni pedig lázasan tanulmá- nyozgatni kezdte az útikönyve­ket és a tuareg, berber, fulani, dogon, volof és egyéb, 30-40 marokkói, mauritan és mali nép­csoport törzsi nyelvét - hisz ki tudja mikor milyen helyzetben lesz hasznos megkérdezni, hogy: merre van az aknamező, nincs e véletlenül szénkeféjük a Cherokee generátorához, esetleg hol lehetne hozzájutni pár üveg jéghideg sörhöz (nehezítve utób­bi dolgot, hogy többnyire moha­medán országokról van szó). No meg (túl)fűtött szobában „trení­rozta” magyar vizsláját a várha­tó hőségre, de szegény párának csalódnia kellett, mert a csapat tréfamestere, Pilinyi Gábor- az­az közismertebb nevén „Kispige” - későbbi jelentkezé­sével megfúrta a derék eb utaz(tat)ását. Peti pedig a have­ri körrel - Határ Pisti (motor), Szabó Szabolcs (fényezés), Fülöp Krisztián (kárpitozás) és Szegedi Berci (szerelés) - komolyan ne­kiesett, hogy korábbi BB-s ta­pasztalatai alapján ütőképes jár­gánnyá kovácsolják a 20 éves Cherokee íeep-t. Hajnira és Pigére a később szétosztogatan­dó ajándékok beszerzése és egyéb intéznivalók (vízumok be­szerzése, védőoltások stb.) hárultak. A kalandtúrán kívül karitatív céllal is indult a me­zőny, így természetesen a salgó­tarjáni csapat is adományokat gyűjtött a környék vállalkozóitól - Németh Gábor (kötszerek), Pozsárné Takács Gabriella (ha­risnyák), Bizják Dóri (fehérne­műk), Földi Ferenc (írószer), Rák Györgyné (kézségfejlesztők), KádasiFanni (élelmiszer). Aztán január végén hipp-hopp azon vették észre magukat, hogy Eu­rópán jó 3 nap alatt átszáguldva Gibraltárból behajóznak az afri­kai Tangerbe. Zöld és sáros sivatag- Az első meglepetés akkor ért minket, amikor Marokkóban - ahol korábban már ha különböző okokból is, de mindannyian jár­tunk - az állandó esőzések miatt nem homok, hanem sárészöldelő természet, illetve az Atlasz hegy­ségben hóakadály valamint e mi­att lezárt utak vártak ránk - me­séli Hajnalka, aki azt is elmond­ta, hogy a korábbi három Buda­pest - Bamakóra az újságunkban olvasottak nyomán figyelt fel. A két évvel ezelőtti tarjám csapat­ban már nem volt hely, tavaly pe­dig nem is indult senki a megye­székhelyről ismerősi körből, így 2009-re kapóra jött Halász Peti ajánlata. -Csak egyet bánok, hogy két éve nem voltam kicsit erőszako­sabb, hogy mégis beférhessek az utazó keretbe. Ez egy olyan élmény, tapasztalatszerzés, amit az ember még az unokáinak is szívesen me­sél Megdöbbentett a mérhetetlen nagy szegénység, a harmadik vi­lág. Az ott élők ezt talán felsem fog ják ezt igazán, állandó mosollyal az arcukon, kedvesek és mérhetet­lenül alázatosak- meséli Hajni az első nógrádi hölgyként, aki részt vett a BB-n. Bár néha a fiúk a vo­lán mögé is engedték (akkor leg­alább Fábry Sándor - akitől mind­annyian el voltak ragadtatva, és gyakran órákon át dumcsiztak vele - példáját követve lenyom­hattak egy-két(?) sört) de jobbára a háziasszonyi teendők vártak rá. Ez nem is volt olyan könnyű, hisz már a fekete kontinensre érve másik három autóval összeállva konvojban haladtak egészen Bamakóig - mely egyébként igen hasznosnak és a biztonság szem­pontjából elengedhetetlennek bi­zonyult - így tucatnyi emberről gondoskodott. Lecsó, paprikás krumpli, virsli, tojásrántotta, por­leves, konzerv szerepelt az étla­pon, mert a higiénés viszonyok miatt nem mertek helyi alap­anyagokból főzni, de a megfelelő víz beszerzése és a mosogatás sem volt akármi. Bamakóba érve viszont megengedhették maguk­nak, hogy a helyi specialitásokat is megkóstolják. Kisbabát vigyenek! Mali - melynek fővárosa, Bamako volt a végcél - a világ egyik legszegényebb országa, és ezt lépten nyomon érezhették is hőseink. A cigaretta és az üzem­anyag fillérekbe (kb. 100 forint /doboz/ liter) kerül, az újszülött, a gyermek még olcsóbb. Ingye­nes! Hajnira nem egy anya pró­bálta meg rábeszélni gyermekét, nem kell érte fizetni, csak vigye, így az otthonmaradottaknak több jutna, a szerencsés poronty pedig emberi életkörülmények között nevelkedhetne. Minden­hol kosz, mocsok, embertelen körülmények, cserekereskede­lem és korrupció. Szerencsére a BB mezőnyét Afrikában (majd) végig fegyveresek kísérték, őriz­ték, de jellemző, hogy például a zárt „vámudvaron” is megdézs­málták azokat a teherautókat, melyen a szegényeknek, isko­láknak és kórházaknak össze­gyűjtött adományok voltak. A tarjániak az itthon összeszedett adományait (ruhaneműk, isko­laszerek, gyerekkönyvek stb.) - nehogy kézen-közön eltűnjenek - Bamakóban személyesen ad­ták át a kedvezményezetteknek egy már régóta ott élő és karita­tív tevékenységet folytató angol hölgy segítségével. Kispige, a „gagman” Magától értetődőn se szeri, se száma egy két etes, 8000 kilomé­ter körüli egzotikus kalandtúrán a furcsábbnál furcsább jelenetek­nek, bizar, vicces, és akár életve­szélyes, sztoriknak (az egész új­ságot megtölthetnénk velük), hát ha még akad a csapatban egy olyan poén- és ötletgyáros Jellegzetes szaharal jelzőtáblák („gagman”), mint Pilinyi Gabi, alias Kispige. Talán nem vélet­len, hogy ahol ő megjelenik, ott történik valami meglepő és mu­latságos. Talán nem véletlen, hogy bentragad a vécékben és lif­tekben, aknamezőre lép, taxin menekül a rendőrök elől, titok­ban ott és azt fotózik ahol és akit (koldus, gyerek, katona, rendőr, stb.) amit nem szabad, azaz ott van, ahol a zűr. De ott is, ahol se­gíteni kell: akár „Herr Trabant­nak”, akár a miskolci busznak - melyben mint ott a helyszínen kiderült, egy ugyancsak tarjáni, Szatmáry Zsolt üldögélt régi bor­sodi barátai körében - vagy csak egy-egy defekt javításánál. Mind­ezekhez persze (hogy egyáltalán ott lehessen) kellett Becsó Zsolt, Lászlók Roland, Pataki János, Persik Szabolcs, Sánta Ákos, Ta­vaszi Tamás és Tóthmihály István támogatása. És megszívlelendő itthoni használatra is észrevétele: - „Idegenben nagyon összetartot­tak a magyarok, de az összes ver­senyző is. Szinte láthatalan köte­lék alakult ki az emberek között. Volt aki az aznapi győzelmét ál­dozta fel, mert mikor a kötelező CB-rádió forgalmazásból megtud- ta, hogy egy másik kocsi mögötte 70 kilométerre elakadt, visszafor­dult érte és vontatókötélre vette. Legközelebb erősebb kell- Mik voltak azok, amit fölös­legesen autóztattatok úgy 16-17 ezer kilométeren keresztül, és mit hagytatok itthon, amire szükségetek lett volna? - szegez­tem a kérdést Halász Petinek, aki az autó felkészítéséért, mű­szaki állapotáért felelt, és megfe­lelően magas ajánlat híján haza is hozta a kiérdemesült járgányt.- A két évvel ezelőtti tapasztala­tokat is hasznosítva nagyjából megfelelően spejzoltunk pótalkat­részekből, szerencsére ezek több­ségére nem volt szükség, no de hát előre ki sejti ezt Még így is tál sok volt a csomag, a kaja, pedig a fe­lét vittük mindenből a tavalyelőtti mennyiségnek Kiderült, hogy leg közelebb jóval erősebb autó kelj te­lepakolva a 70-80 lóerő nagyon ke vésnek tűnt, főleg a hegyekben. Kell még vagy 40 „paci ” és diffizár. Ami azt illeti, alkoholból sem árt majdjobban feltankolni... Az idén lesz néhány magyarországi ver­seny ahol lehet tesztelni a fejlesztő seket. Meghibásodás alig fordult elő, a turbócsővel és a vízcsővel volt némi gond - pillanatok alatt megjavítottuk - valamint az egyik stabilizátor gumibakot elhagytuk (azt is utánunk hozták) nem volt más műszaki hibánk.- Hajni és Gábor repülővel jöt­tek vissza, te hazafelé is volán mögött töltötted a napokat. Mennyit is?- Az odaát 2 hetével szemben erőltetett menetben, de hat és fél nap alatt hazajöttem. Sikerült időben a Földközi tengerhez oda­érni és egy gyorskompot elkapni, egyébként több is lehetett vonla 24-36 órával. Szerencsére betár­sultak hozzám olyanok, akiknek sikerült megfelelő áron eladni Bamakoban az autójukat, így biz­tonság és fáradtság tekintetében is jobb volt utazni. Folyt. köv. Megyénkből a Budapest- Bamakók 4 éves történetében eddig négy csapat - az érdsekvadkerti-legéndi Szabó Tamás-Hegyi Viktor páros (akik most legutoljára már külön-kü- lön csapattal indultak) az Alsó­petényi Kolomposok, a Tarján Üvegtigrisek és az ugyancsal megyeszékhelyi SBTCS - vet részt. Ám nagy a fogadkozá: hogy jövőre akár 3-4 tarjáni au tó is elmegy a „gagyi” Dakarra Sőt, van aki már be is fizette (ne ve titok) a most még olcsó(?) ne vezést. És hogy mi a vonzó mind ebben? Álljon lejjebb egy véle mény, melyet vélhetően sokai vallanak. Válasz a miértre (Epüógus) Miért mászta meg Hillary í Mount Everestet? - Mert ott vol- mondotta. Miért ment Bamakóba a; SBFCS csapata? Erre Kispige vá laszolt találóan, melyre Hajni é; Peti (valamint sok más ember) is minden bizonnyal rábólint. íme- Néhány évvel ezelőtt egy Los Angeles-i polgárt letartóztattak mert megsértette a nemzetköz légteret... Néhány léggömböt kő tött magára és úgy akart vadász ni. 3300 méterig emelkedett fő és amikor lehozták őt, és bilincs ben vezették el, azt mondta a2 újságíróknak: az ember nem ül hét otthon csak úgy tétlenül. Mi atta (is) mentem én Bamakóba.. Mert én sem ülhetek tétlenül Nem tudom kinek mi az érde­kes, nekem például a sivatag ami olyan nyugodt és tiszteletei parancsoló, hogy az ember csak megáll benne és nézi.- Sziklás hegységek és szavan­nák, aprócska agyagfalucskák és mesebeli városnegyedek... - Benszülöttek, akik önzetlen gesztustól vezérelve megvendé­gelnek valamivel... - Korrupt ka­tonák és segítőkész rendőrök...- Nagyvárosi koldusok és a Sza­harában sátorban lakó családok, akik mérgdrága terepjárókon fu­rikáznak... - Aknamezők és rizs­földek... Nekem a Budapest- Bamako futam olyan, mint a XIX. századi magyar utazóknak a késztetése. Menni és világot, kul­túrákat látni, rácsodálkozni a ter­mészet sokszínűségére, hozzáér­ni mindahhoz, amit az ember csak könyvekből vagy a tv-ből is­merhetett. Stoppos akadt elég... (satis) Vajon el tudom e vinni szuvenírnak? (Kispige, és elöl a tarjániak autója) Helyi húskínálat... (csoda hogy inkább vitt anyagból főztek a mieink?)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents