Nőgrád Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-19 / 65. szám

2009. MÁRCIUS 19., CSÜTÖRTÖK

$A7TÓ ti TANotÁS

További szerzők (Csonka Brigitta, Dóra Dalma, Ebecz Diána, Lehoczki Eszter, Pauló Eszter, Umeh Annamária) írásaiért, a Nap lánya-galériákért, bulifotókért és hírekért katt ide:

www.nport.hu

NP0RT.hu

NÓGRÁD MEGYEI INFOPORTÁL

Ámor nyila eltalált?

Régen a szerelmet valamilyen büntetéssel azonosították - erre utal a címben feltett kérdés is. Sajnos visszatér ez a régi hiedelem. Egyre inkább azt halljuk, hogy milyen nagy gond is a szerelem, mennyi negatívummal, kötelezettséggel jár. Nem gondolunk arra, hogy mennyire jó, hogy van egy társunk, akivel minden gondunkat, bajunkat megoszthatjuk.

Bár a szerelem önálló választáson alapul, mi, emberek szeretjük a másikat hibáztatni, bármi is adódik. Egyre több az elvált szülő, így sajnos a csonka család is, s mivel a környezetemben is találkozom pár ilyen esettel, szerencsésnek tartom magam, hogy nem élek „megfeleződött” családban. Bár sokan mondják, hogy annak is megvan a maga pozitívuma, én úgy gondolom, a legjobb, ha együtt van a család.

Vajon hogyan fognak alakulni a párkapcsolatok, élettársi viszonyok a XXI. században? Kíváncsi vagyok. Netán felértékelődik, vagy leértékelődik a házasság jelentősége? Remélem, csökken a csonka családok száma és megV

nő a párkapcsolatoké. így minden gyermek ép családban tud felnőni, s aki gyermeket vállal, egyúttal felelősséget is a saját családja jövőjéért. A gyermek- vállalás igen felelősségteljes dolog, ezért tényleg csak akkor érdemes családtervezésen gondolkodni, ha már teljesen érettnek érezzük magunkat a feladatra és megtaláltuk a megfelelő partnert.

Bistei Zsófia Bolyai, 9. c

Mint eper cukor nélkül

Sokan mondják: a szerelmet nem lehet meghatározni egyszerű szavakkal, de én azt hiszem, hogy a bölcs francia írónak, Prévostnak sikerült egy rövid, de annál teljesebb megfogalmazást találnia: „Cette Sympathie

profond s’accompagne avec la passion de la plus délicate.” (Ez a mély rokonszenv a leghevesebb és leggyengédebb szenvedéllyel párosul.)

Milyen szép is rózsaszín ködfel- hőben úszni, amitől tulajdonképp alig látunk valamit, majd jön az izgalmas hódítás - manapság már sokszor a női nem részéről indított a kezdeményezés s aztán maga a szerelmi kapcsolat kezdete! Testi és lelki vonzalom egyaránt. Egyik a másik nélkül olyan, mint eper cukor nélkül: úgy is lehet finom, de azért érezzük valaminek a hiányát, kell még mellé az édesítőszer. De lehet olyan is, mint az „esti” Párizs - ragyogó fényei nélkül. Ki szeretne így, „vakon” sétálgatni az elragadóan szép városban? Gyúljanak ki a fények, s helyezzük testi-lelki kapcsolatunkat számunkra megfelelő egyensúlyba! Természetesen csak megerősítően hathat, ha e kettőn kívül még találunk további összekötő tényezőket: hasonló érdeklődés, hobbi...

Sajnálatos tény, hogy akik pedig egyszer már eljutottak odáig, hogy kimondják a boldogító igent, különböző okoknál fogva mégis válásra kényszerülnek - s ha mindezt még a párok gyermekei is megszenvedik, az annál rosz- szabb. De ugyanígy a házasságon kívüli kapcsolatok is tömegével mennek tönkre. Az emberek nem biztosak magukban, sokszor arról sincs fogalmuk, mit is akarnak pontosan - ezért választják sokan inkább az élettársi viszonyt Egy kapcsolatot könnyedén el lehet kezdeni, de azt továbbvinni, s éltetni a maga rendje és módja szerint már jóval nehezebb.

Manapság a homoszexuali- tásról, mint teljesen elfogadott szerelmi kapcsolatról beszélhetünk, kicsit sem tabu témaként. Nem ítélem el, de semmiképp nem tudom elfogadni az efféle párkapcsolatot. Tény, hogy ennek a létező jelenségnek a terjedése sok veszélyt rejthet magában. A médiának óriási lehetősége, szerepe és felelőssége is van abban, hogy milyen párkapcsolati formákat tesz példaértékűvé!

Kívánom, hogy mindenki rátaláljon a valódi szerelemre, hogy így harmóniában élhessen.

Pifka Anna II. Rákóczi, 11. a

Felelősség társunkért, magunkért

Manapság a 13-14 éves korban létesítenek szexuális kapcsolatot a gyerekek. Véleményem szerint ez nem előnyös a fiatalságra nézve. Ilyen fiatalon nincsenek tisztában a helyzetükkel, azzal, hogy mit tesznek. Nem kaptak még elég felvilágosítást, a védekezés sem százszázalékos, és már meg is van a baj.

Vegyünk egy egyszerű példát: adott egy 17 éves fiú és egy 13 éves lány, megtetszenek egymásnak. Ismerkednek, majd együtt járnak. Eltelik két-három hónap, s már nemi kapcsolatot létesítenek! Lehet, hogy a fiú 17 éves, de a lány akkor is csak 13, s teherbe eshet S mi történne? A fiú otthagyná mert megijedne - ez természetes. Gyereknek gyerek... Nincs is munkahelye, el sem tudná tartani őket! így a lány egyedül marad a problémájával. A szüleinek nem mer szólni, attól fél, hogy eltaszítják őt maguktól. De senki nem vak, jobb esetben észreveszik lányuk hirtelen hízását, reggeli rosszulléteit, s hogy mindenfélét eszik. Elmondja a családjának, mi történt vele,

nehéz döntést kell hozmuk: megtartják-e a kicsit (ami valószínűtlen mert fiatal még), vagy abortuszra kényszerülnek, ami nagy lelki és fizika teher egy 13 éves fiatal lánynak. A mellékhatásokról nem is beszélve. Ezért is kell meggondolni, mikor mit teszünk.

Vincze Anikó II. Rákóczi, 10. a

Félünk valakihez kötődni

Manapság egyre fiatalabban kezdenek az emberek szexuális életet élni. Mert már az a „menő”, ha minél előbb elveszíted a szüzességedet. Pedig ennek sok veszélye van! Mivel még mondhatom, hogy felelőtlenek vagyunk, nem gondolunk bele a következményekbe. Nem megfelelő védekezés esetén korai gyerek- vállalás vagy abortusz, esetleg különféle nemi betegségekkel való megfertőződés lehet a következménye, ami egy életen át végigkísér.

Egyre kevesebben házasodnak, több az élettársi viszony. Ennek szerintem az lehet az oka, hogy félünk valakihez kötődni. Mert egy élettársi viszonyból könnyebb kilépni, mint egy házasságból. Kikerüljük az akadályokat, vagy hátat fordítunk a felelősségnek. Az én szememben a házasság az ideális, ahol két felnőtt együtt vállal felelősséget a leendő gyermek, gyermekek iránt. Mert a gyerekeknek fontos, hogy ott legyen apa és anya

is, akikre mindig számíthatnak. De „lakva ismerszik meg az ember”, ezért sok esetben akkor ismerjük meg igazán egymást, ha már összeköltöztünk. Ebből adódóan előfordulnak olyan házasságok, amelyek tönkremennek, mert nem tűr egyik fél sem igazán. Ez előbb-utóbb váláshoz vezethet, ami legfőképp a gyerekeket viseli meg.

László Gabriella

II. Rákóczi, 9. a

Elveszett varázserő

Egymagámban ültem a pádon elgondolkodva, a park csendes volt, csak pár ember sétálgatott arrafelé. Láttam egy fiút és egy lányt, akik annyi idősek lehettek, mint én. Kézen fogva sétáltak és közben egyfolytában egymás fülébe sugdolóztak. Aztán egy fiatal pár ment el előttem és velük két kicsi gyermek totyogott Végül egy idős házaspár jelent meg a kis úton, akik valami nagyon bensőséges viszonyban cseverésztek és nem látszott rajtuk, hogy már túl vannak a fénykorukon. A délutáni ücsörgésem hatására kezdtem el gondolkodni azon, hogy a XXI. századra már teljesen átalakult a házasság intézménye?

Az időben visszanézve látom, hogy régebben teljesen más volt a szerelem és a házasság is. A szüleim fiatalon esküdtek meg, s a testvéremmel mi is korán születtünk. De ez szerintem nem baj. Régebben ez volt a tipikus családmodell, ami mára sokat alakult A fiatalok megismerkedtek, bemutatták egymást a szüleiknek és vártak. Elvoltak együtt, de ennyi. Aztán elhatározták, hogy hivatalosan is összekötik az életüket, s utána történt meg „az a bizonyos dolog”.

Manapság ez a hagyomány is a ködbe vész. Véleményem szerint ez is hozzájárul ahhoz, hogy mostanában egyre több a válás. A fiatalok elhamarkodottan döntenek, s így elveszik a varázserő, ami mindent érdekesebbé tehet A régi értékekkel ellentétben az is nagy változás, hogy a párok sokszor csak a harmincas vagy akár a negyvenes éveikben vállalnak gyermeket, ami magában hordozza azt a kockázatot is, hogy a szülők esetleg nem érhetik meg unokáik, dédunokáik születését Ezek a dolgok mind elősegítik, hogy házasságok menjenek tönkre, s a válás következtében a párok csak marakodjanak a vagyon megosztásáról és a gyerekek elhelyezéséről. Valamilyen szinten elítélem a válást, de ha már két ember nagyon nem bírja együtt, akkor nekik is, de legfőképpen a gyerekeknek is így lesz a legjobb.

A kis parkban történő kirándulásom után elhatároztam: ha felnőtt leszek és lesz valaki nagyon fontos az életemben, meg fogom próbálni mindig életben tartani a varázserőt, a lángot és a szenvedélyt a kapcsolatomban. Ha lesznek gyerekeim, arra fogok törekedni, hogy a házasságom a le- geslegjobb legyen, hogy a gyerekeimnek még véletlenül se kelljen csonka családban felnőniük. Erre legjobb példának mindig is a szüleim házasságát fogom tartani.

Rónay Boglárka Bolyai, 9. c

Tenger érzelem, tüzes jégvilág

Rómeó és Júlia története már több száz éves, de a történet és kétféle értelmezése mind a mai napig tovább él az aggódó szülőkben.

Mi is pontosan a szerelem? Nincs pontos megfogalmazása, vagy leírása - ezt mindenki másként éli meg, s amikor érzi, akkor egyesek szerint bizony baj van. Hogy miért? Mert akkor a fejünket ellepi a rózsaszín felhőáradat, a szívünk hevesebben ver, s az adrenalinszintünk az egekbe szökik. Persze ez csak költőin fogalmazva jelenti azt, hogy „baj van”. A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon. Amikor két ember felfedezi egymás szépségét; a testi és lelki örömöket egyaránt.

Persze mint minden mást, a szerelmünk tökéletességét is kisebbfajta „ajándékok” segítik. Az első kézfogás, az első csók is mint megannyi más, maradandó élményt hagy a szívünkben. Hogy ki hogyan éli meg, koronként változó. Ovisként arról sírunk a mamának, hogy nekem ő és csak ő kell; általános iskolásként cseperedve a fiúk elkezdenek „komolyabban érdeklődni” a lányok iránt, és ezt már ki is mutatják: megcsiklandozzák őket, folyton piszkálják és néha bántó megjegyzéseket tesznek. A kiskamaszoknak már van valakijük, de csak azért, hogy elmondhassák magukról, „nekem van csajom”! Majd következik a gimi.

A fiatalok még nem tudják vezérelni az érzelmeiket és ép észszel gondolkozni, pedig az, hogy ilyen korban hogyan és miként lesznek szerelmesek, nagyban befolyásolja a későbbi szerelmi életüket Nem hiába tartják a diákszerelmeket a legerősebbeknek. Sokan egész életükön át szeretik egymást, becsülik és csodálják a másikat. Szerintem ez irigylésre méltó dolog. Manapság divatba jött, hogy a szülők elválnak és a gyerek családja rögtön két új emberrel bővül. Tehát a szerelem „tenger érzelem, tüzes jégvilág” és ha eltalál Ámor nyüa, akkor jön a rózsaszín ködfelhő, az apró csil- lagocskák és vele együtt a baj is!

Papp Orsolya Bolyai, 9. c

Szerelem és más bajok

Tágabb környezetünkben egyre kevesebb a házasságkötés, s ha valaki mégis „igába hajtja a fejét”, az sokszor válással végződik. Egyik oka lehet, hogy ebben a rohanó világban elfelejtünk egymással törődni, tolerálni a másik szokásait. Sokan bele sem gondolnak abba, hogyan tovább az esküvő után, s későn jönnek rá arra, hogy még kötöttségek nélküli szórakozásra vágynak, ki szeretnék élni fiatalságukat.

Minden úgy kezdődik, hogy meglátjuk életünk párját, beszélgetünk, randizunk, majd szerelmesek leszünk egymásba. Azután jönnek a megszokott dolgok: házasság, gyerekek. De mi történik akkor, ha minden egy röpke pillanat alatt rosszra fordul? Akkor jön a végső választás: a válás. A válással együtt jön a vagyonelosztás és a gyermekek elhelyezése. Szerintem a világ egyik legrosszabb dolga az, ha egy gyereknek el kell hagynia az édesapját vagy az édesanyját. A szülők szerint „így sokkal könnyebb lesz”. De vajon a gyerekeknek tényleg könnyebb?

Vannak viszont olyanok, akik a szerencsések közé tartoznak, mert házasságuk nem romlik meg, s boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Egyre többen választják azt, hogy együtt élnek, de nem házasodnak össze. Ennek előnye, hogy ha mégis úgy döntenének, hogy nem megy nekik együtt, akkor sem kell nagy feneket keríteni a dolognak, de ha mégis „egymásnak szánta őket az ég”, akkor egy jegygyűrű és egy papír a házasságról nem sokat számít.

Egy kapcsolatban mindegy, hogy házasság vagy élettársi viszony, a legfontosabb, hogy figyeljünk egymásra. Elengedhetetlen, hogy néha igazat adjunk, engedjünk a másiknak és veszekedés után képesek legyünk kibékülni. Fontos még az is, hogy le kell ülnünk megbeszélni a gondokat, hiszen csak így tudjuk őket megoldani. Amennyiben erre nem figyelünk oda, s a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, az előbb-utóbb újra kiesik a szőnyeg alól.

Tari Alexandra Bolyai, 9. c