Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-24 / 45. szám

2 2009. FEBRUÁR 24., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ „Reneszánsz” a szécsényi színjátszásban Sz. F. ______________________________ Szécsé ny. Az elmúlt évtizedekben Szécsényben mindig is éltek olyan embe­rek, akinek szívügye volt a helyi színját­szás, maguk köré tudták tömöríteni azokat, akikben valamilyen szinten ott élt a szín­játszás adottsága, jó megjelenésűek, szép hangúak voltak. Az amatőr színjátszás kül­detése: az önmegvalósítás egyik eszköze, a társulaton belüli közösségteremtés, szóra­kozás és szórakoztatás. Azok, akiket fiata­lon „megfertőzött” a játék, felnőtt koruk­ban is valamilyen formában hűek marad­nak hozzá. Szécsény amatőr színházi történetét hat felvonásban lehet összegezni. Az első a há­ború előtti és közvetlen utáni időszakra te­vődik. A darabokat többnyire az apácák, vagy a ferences rendiek tanították be. Volt közöttük színmű, népszínmű, vígjáték. Az előadásokat a többfunkciós iskolában tartot­ták, ahol két tantermet össze lehetett nyitni és az egyikhez színpad tartozott, vagy a nép­ház adott otthont az előadásoknak. A szerep­lők, akik már nincsenek közöttünk, nagyon sokan voltak, többek között Sándor Erzsébet, Lukács Béla, Kolosi Mária. A második felvo­nás az 1950-es évekre tehető. A műkedvelő csoport évente két-három zenés darabot mu­tatott be nagy sikerrel. Leányvásár, Luxem­burg grófja, amelyben Tóth Endre emlékeze­tes Bazil gróf alakítását még ma is emlege­tik azok, akik látták. Mészáros János rende­ző, Bolgári János díszlettervező és kivitele­ző, Csongárdi Ferenc zenész, Pásztor Gyuláné, Bagó József, Vavrovics Éva és a töb­bi szereplők nevével lehet ezt a kort fémje­lezni. A harmadik felvonás az 1960-as évek, amikor dr. Szőcs József volt a rendező. Töb­bek között bemutatták A bolond lányt, amelyben dr. Szőcs Józsefnének volt felejt­hetetlen alakítása, vagy A Hippolyt a lakájt, s a Bástya sétány 77 című operettet. A szín­darabokat a helyi társulat a környező telepü­léseken is bemutatta. A negyedik felvonást az 1980-as években a színjátszást a stúdió- és pódiumműsorok jelentették. AII. Rákóczi Ferenc Általános Is­kolában Szerémy Andrea megalakította az Amanna gyermekcsoport gyermekszínpa­dot. Nagy sikerrel mutatták be az Ezután ve­letek című kamasz musicalt. A művelődési ház csoportja Sárközi Éva irányításával mű­ködött, dolgozott. Az ötödik felvonás Csukáné Szerémy And­rea nevéhez kapcsolódik, aki 1994-ben az új­jászervezett nyolc évfolyamos gimnázium­ban megalakította a Harmat színpadot. 1997-ben bemutatták Moliere: Kényeskedők című művét és Csukáné Szerémy Andrea darabját, a kamaszokról szóló Testvért. Mindkettőt több alkalommal játszották Szécsényben, de látták Balassagyarmaton és Budapesten is. A TV2 Kölyökszínpad mű­sorában négy alkalommal szerepeltek a szécsényi színjátszós gyermekek. A hatodik felvonás 1998-ban kezdődött, amikor a városban a művészeti iskolában megalakult a színjáték tanszak. A Harmat színpad tagjai 1998/99-es tanévtől az intéz­mény növendékei lettek. Ez az időszak Garamvölgyi Andrea és Cs. Szerémy Andrea munkáját és tanítványait dicséri. Szécsényben az amatőr színjátszás, amely­nek komoly hagyományai vannak, soha nem mozgott ilyes széles skálán, mint nap­jainkban. Garamvölgyi Andrea, aki több mint húsz éve került kapcsolatba a színjátszással és 1998-tól a művészeti iskola tanára, a követ­kezőket mondta.- Tizenegy éve működik a helyi iskolá­ban színjáték tanszak, ahol szerencsére hosszabb-rövidebb időre nagyon sokan meg­fordulnak és ez állandóvá tehette Szécsényben a színjátszást. Az elmúlt évek­ben sok sikeres előadásunk volt, mint pél­dául az Ibolya, a közelmúltban pedig a zenés darabjaink értek el nagy közönségsikert. Ezek A dzsungel könyve, a József és a színes álomkabát, a Valahol Európában. A darabo­kat Szécsényben több alkalommal is bemu­tattuk, de voltunk vele Balassagyarmaton, Salgótarjánban és Füleken is. A sikerben, a jó hangulatban hatalmas szerepük van a na­gyon tehetséges gyermekeknek, akiket most mind fel kellene sorolnom név szerint, de a cikk véges. Öröm számomra, hogy az itt vég­zett fiatalok visszajárnak hozzánk. így meg­hívott vendéként szerepelt már nálunk Kiss Csilla, Varga Bálint, Deák Réka, Szép Erika, Pásztor Máté, aki hivatásos színész. Egyre több felnőtt is csatlakozik újra a csapathoz, így lelkesen vett részt a próbákon, az előadá­son Stayer László, Smelkó István, Marcsok Veronika, Nagy Péter és a varsányi Avar színpad két tagja, Bátyi Sándor és Szép Zsolt. A jövőre nézve nagyon sok tervünk van, remélem, hogy még sok felejthetetlen estével tudjuk megörvendeztetni a nézőket. Cs. Szerémy Andrea színjátszósai 2002- ben mutatták be megyénk szülötte, Marschalkó Zsolt (aki sajnos, már nincs kö­zöttünk) Kaméleonidász című kétfelvonásos komédiáját, amelyet Szécsényben három­szor játszottak, de bemutatták Salgótarján­ban is. Láthatta a közönség Illyés Gyula: Tű­vé tevők című komédiáját, nagy sikere volt Moliére: Gömböc úr című két felvonásos ko­médiájának, Marth P. Ildikó Hol volt, hol nem a rátóti csikótojás című komédiájának. A tanárnő tanítványai minden évben zenés estén mutatkoznak be. Cs. Szerémy Andrea elmondta, hogy az énekes színjátékosaival saját musicalt próbálnak, a darab amerikai író regényének színpadi adaptációja. A zenét a Santa Fé zenekar tagjai írják, a darabnak májusban lesz a bemutatója. A gyűjtés a szenvedélye Elégedett munkájával a munkaszervezet vezetője Szenográdi Szécsény. Eddigi élete összeforrt a munkával és a tanulással. Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán pénzügy szakon köz­gazdász diplomát szerzett. Pénzintézeti gyakorlatot köve­tően 2003-tól térségfejlesztési menedzserként dolgozott a kis­térségnél. Munkája mellett ta­nult, 2004-ben térségfejlesztési szakirányú általános mene­dzser, 2005-ben közbeszerzési referens képesítést szerzett. Főnökei elégedettek voltak a mosolygós és lelkes fiatal mun­kaerővel, egy időben mégsem ta­lálkozhattunk vele a kistérség irodájában.'A Szécsényfelfalun élő Koruhelyné Szeles Tímea anyai örömök elé nézett, egy tündéri kislánynak, Lillának adott életet, így ideje nagy ré­szét, mint minden édesanya, gyermekével töltötte. Férje, Ta­más a Nógrádi Geopark Nonprofit Kft. ügyvezető igazga­tója. Ez év elejétől újra találkozha­tunk vele Szécsényben, újra dol­gozik. Munkája továbbra is a szécsényi kistérséghez kapcso­lódik, ott, ahol eddig, de feladat­körében változás történt, a több­célú társulás munkaszervezet vezetője lett.- Amikor elmentem szülési szabadságra, még nem gondol­tam, hogy a munkaszervezet ve­zetőjeként térek vissza. Ennek egyik oka, hogy az állás akkor még be volt töltve. Munkámban mindig kerestem a kihívásokat és a lehetőségeket, így amikor láttam a pályázati felhívást, úgy éreztem, készségeim és képes­ségeim alkalmassá tesznek a fel­adat elvégzésére, ráadásul a tár­sulás munkáját ismerem. Öröm­mel tapasztaltam, hogy társulá­sunk tagjai is hasonlóan véle­kednek, hiszen megválasztottak.- Eddig milyen tapasztalatai vannak? Koruhelyné Szeles Tímea- Örülök, hogy a kistérség te­lepülési polgármesterei a közös feladatok megvalósításában együtt gondolkodnak, képesek együtt cselekedni és tulajdon­képpen jó munkakapcsolat ala­kult ki a települések és a kistér­ség között. A munkaszervezeten belüli beilleszkedés viszonylag zökkenőmentesen lezajlott és remélem, hosszú távon tudunk majd együtt dolgozni.- Családja hogy viszonyul mindehhez?- Nyilvánvaló, hogy ez nem egy reggel nyolctól délután né­gyig tartó munka. Ugyanakkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy családom részéről, főleg a férjemtől és szüleimtől rengeteg bátorítást és támoga­tást kaptam és kapok.- Mi motiválja?- Nagylócról származom, kis családommal jelenleg Szécsényfelfalun lakunk. Min­dig a térségben éltem, élek és szeretném, ha ez így is maradna. Szeretem ezt a vidéket és örülök annak, hogy aktív formálója, fej­lesztője lehetek.- Szabadidejét mivel tölti?- A szabadidőm jelenős részét legnagyobb örömömre kitölti a kislányom.- Tímea, ön boldog ember?- Igen, az vagyok. A munka, a család, a feleség szerepe, az anyai hivatás teszi teljessé, ki­egyensúlyozottá és boldoggá az életem. Szenográdi Ferenc Szécsény. A városban a Mónus I. út 3. szám alatti lakás előtt min­denki megáll, s rövidebb időre szemre veszi az ott lévő, múltat idéző tárgyakat. Látható talics­kára helyezett hordó, hintólám- pa, bányászlámpa, rokka és még jó néhány tárgy. Mindezek arról árulkodnak, hogy a tulaj­donos kötődik a letűnt korokat idéző tárgyak gyűjtéséhez. Amikor bemegyünk a lakásba, a sok-sok tárgyat látva azt mondjuk: az ott élő Jászberényi Pál nemcsak kötődik a régi tár­gyakhoz, azt megszállottan gyűjti. Ami az emberek többsé­ge számára kidobott kacat, az az ő szemében érték, múltunk egy darabja. Az értéket nem az jelenti, hogy gyűjteményét egy­szer majd eladja. Nincs az a pénz, amiért megválna tőlük. A várkertbe látogató turisták, a zsidó temetőbe érkezők, amikor elmennek a háza előtt, akarva- akaratlanul is felfigyelnek a ré­gészeti gyűjteményre. Jászberé­nyi Pál ma már nyugdíjas, szí­vesen megmutatja a látnivaló­kat az érdeklődőknek. Egy né­met turista több millió forintot ígért érte, de ő nem volt hajlan­dó megválni a gyűjteményétől. Kiránduló iskolásoknak, ha azok igénylik, szívesen meg­mutatja féltve őrzött kincseit. Annak idején a híradástechni­kai hálózatszerelő szakmunkás­képesítést szerzett és a postán hálózatszerelőként dolgozott.- Mikor és hogyan kezdődött a gyűjtési szenvedélye?- Valamikor az 1970-es évek elején. A telefonok modernizálá­sával lecserélték és kidobták a régi készülékeket. Én pártfogás­ba vettem őket, hazahoztam. Tudja hogy van ez, evés közben jön meg az étvágy, gyűjtés köz­ben a gyűjtőkedv, ami ma már szenvedélyem. A tárgyak egyre gyarapodtak, még egy harmin­cas évekbeli LB-CB telefonköz­pont is van a gyűjteményeim kö­zött - magyarázta. A legnagyobb ledöbbenésem- re a központot működés közben mutatta meg, elmagyarázta az egykori telefonos kisasszonyok hogyan dolgoztak vele. Nemcsak gyűjti, karbantartja, kijavítja a tárgyakat. Büszkén mutatta azt a beépített tölcsérű gramofont, amit működése előtt fel kell húz­ni, és a készüléket ő hozta műkö­dő állapotba. De mit ér a gramo­fon magában? Á hozzátartozó ti­zennyolc bakelitlemezt is sike­rült beszereznie. Még a gyűjte- . ményt nézegettük, magyar nóta szólt a készüléken. Amikor közölte a feleségével, hogy a petróleum csillárlámpát felszereli a lakásban, bizony az ötletét nem díjazták. A műhely­ben rendbe hozta a lámpát, az a helyére került, s a feleség is meg­békélt vele. Sőt azt mondta: a többi helyiségben is jól mutat­na. Ma a lakás minden helyisé­gében ilyen csillár van felszerel­ve. A tárgyakat nézegetve többet felismertem, például azokat, amiket kenderfeldolgozásra használtak, az egykori háztartá­si berendezéseket, de volt, ami­kor megbuktam, például nem is­mertem fel a fagylaltgépet, vagy a borotvapenge-élesítőt.- Hol sikerült ezekhez hozzá­jutni?- Telefonszerelőként jártuk a vidéket, ahol megláttam kidobva valamit, elkértem. Az utcán lévő lovas kocsit Patakon hat üveg sö­rért vettem meg. Az egykori fából készült sílécet el akarták égetni, én elhoztam. Nem iszom, nem do­hányzóm, három szenvedélyem van: a családom az aranyos két unokámmal, a régiségek gyűjté­se és a szécsényi focicsapat.- Mi lesz az összegyűjtött tár­gyak sorsa?- Mint említettem, nem adom el. Volt Salgótarjánban és Balas­sagyarmaton is egy-egy kiállítá­som. Minden vágyam az, hogy itt, Szécsényben legyen egy ál­landó kiállítóhelyem, ahol sza­kosítva, feldolgozva be lehet mu­tatni a nagyközönségnek a gyűj­teményemet, amit a városnak szeretnék adományozni.

Next

/
Thumbnails
Contents