Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-20 / 42. szám

2 2009. FEBRUÁR 20., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Ságújfalu bora SágújfahL A község nem tarto­zik a tradicionális szőlőtermelő vidékek közé, de a települést övező hegyoldalakon több he­lyen szőlőt érlel a nyári és az őszi napfény. A szőlő édes levé­ből, a mustból a borélesztőgom­bák szorgos munkájának kö­szönhetően bor érlelődik. A községben elhatározták, hogy a falu történetében először, re­mélhetően nem utoljára meg­rendezik a ságújfalusi borok versenyét. Február 28-án, szombaton délután a kultúr- házban szakavatott és amatőr borászokból álló zsűri minősíti a tőke nedűjét. S ha már a ren­dezvény tárgya a bor, akkor po- harazgatás közben, szakmai és baráti beszélgetésre is sort ke­rítenek. Házőrzők lennének... Salgótarján. Kölyökkutyáknak, kisebb és nagyobb testű felnőtt házőrzőnek - köztük tacskó­nak, pincsinek, németjuhász­nak és német vizslának - keres jó gazdát a Gazdikereső Alapít­vány. Érdeklődők a 32/311-840 vagy a 20-9419-914-es telefon­számot hívják. Gazdát és otthont az állatoknak! Kóbor állatokkal, ahogyan más települése­ken, sajnos, Bátonyterenyén is találkozha­tunk. Vannak, akik elfordítják a fejüket, so­kan bántják is a szerencsétlen jószágokat, azonban szerencsére vannak olyanok is, akik fáradtságot, pénzt nem kímélve segíte­nek az utcára került kutyákon, cicákon. Az elmúlt év novemberében négy lelkiismeretes bátonyterenyei megalapította a „Gazdit és Otthont” Közhasznú Alapítványt. Gulyás Edina Bátonyterenye. Molnár Tiborné, Tóth István, Oláh Sán­dor és Csontos Jánosné már évek óta mindent megtesz­nek azért, hogy szerető gazdikhoz, meleg otthonhoz juttassák a kóbor állatokat. Tavaly novemberben azon­ban úgy döntöttek, hogy megalapítják a „Gazdit és Ott­hont” Közhasznú Alapítványt, mivel magánszemély­ként kevesebb lehetőségük volt az állatmentésre. Nagyon jó a kapcsolatunk a bátony­terenyei önkormányzattal, amely anyagilag támogatja szervezetünket, „cserébe” nagy részben átvállaljuk a vá­rosvezetés kóbor állatok befogására és elszállítására vo­natkozó kötelező feladatát - fejtette ki Csontos Jánosné, az alapítvány elnöke, hozzátéve: - Emellett lehetőségünk nyílt arra is, hogy cégek segítségét kérjük munkánkhoz, megalakulásunk óta már két helyi vállalkozással is sike­rült gyümölcsöző kapcsolatot kialakítanunk. Az sem utolsó szempont, hogy közhasznú szervezetként két év múlva jogosulttá válunk a személyi jövedelemadóból származó egy százalékok fogadására. Az alapító tagok munkáját számos jó érzésű ember se­gíti, akik mindent megtesznek azért, hogy szerető gaz­dát találjanak az állatoknak, vannak akik az etetésből veszik ki a részüket, mások ideiglenesen befogadják a négylábúakat.- Nagyon hálásak vagyunk azoknak az állatorvosok­nak akikkel kapcsolatban állunk, dr. Sándor Nikoletta, dr. Mag Gyula és a salgótarjáni állatkórház munkatár­sai bármikor szívesen segítenek a kutyák és cicák gyó­gyításában, ápolásában - hangsúlyozta az alapítvány el­nöke, hozzátéve: - Az ideiglenes örökbefogadó munká­ja is felbecsülhetetlen számunkra, emellett számos ma­gánszemély támogatását is köszönjük. Mint mondta, több bátonyterenyei is támogatja az ala­pítványt, van olyan idős, kisnyugdíjas néni, akik havon­ta bizonyos összeget juttat az állatok számára, előfordult, hogy nem tudta odaadni a szokásos adományt és néhány hét múlva újra jelentkezett a hiányzó összeggel. Emel­lett a helyi üzletek dolgozói is segítenek: eljuttatják a le­járt szavatosságú, de még ehető élelmiszereket az ala­pítványnak. zsolhatnánk a négylábúaknak. Egy helyi vállalkozó már felajánlotta a területet, de a menhely megvalósí­tásához még nagyon sok pénzt kéne összegyűjteni. A Gazdit és Otthont alapítvány legutóbb Fifi kutyát mentette meg, akitől gazdái úgy akartak megszabadulni, hogy a legnagyobb forgalomban, egy mozgó autóból ki­dobták Salgótarján közepén. Napokig kérdéses volt, hogy egyáltalán felépül-e, de hála az őt szeretettel ápolóknak, összeszedte magát és - mivel történetét egy országos na­pilapban is közzétették - öten is jelentkeztek a kutyusért. Az alapítvány örökbefogadási szerződést köt az új gaz­dikkal, amelyben kikötik, hogy bármikor ellenőrizhetik az állat körülményeit, és amennyiben szükségesnek íté­lik, visszaveszik a négylábút a gondatlan tulajdonosok­tól. Eddig erre szerencsére még nem volt példa.- A legnagyobb öröm számunkra, ha sikerül egy kó­bor állatnak szerető gazdát találni, de sajnos, sokkal több olyan negatív dolgot látunk és tapasztalunk, ami szomo­rúságra ad okot - fogalmazott Csontos Jánosné. Az elmúlt évben csak Bátonyterenyén 25 kutyust mentettek meg, jelenleg 28 négylábú vár új otthonra. Azonban nagy állatbarátokként nem csupán a települé­sen, hanem a környező falvakban, utak mentén kirakott jószágoknak is próbálnak segíteni. ló kapcsolatot ápol­nak budapesti és váci állatmenhelyekkel is, mivel sző­kébb hazánkban csupán Szécsényben és Salgótarjánban működik állatmentő alapítvány.- Számos elképzelésünk van és nagyon sok felada­tot kell még megoldanunk a jövőben: szeretnénk fel­venni a kapcsolatot az iskolákkal annak érdekében, hogy a gyerekek elnyűtt takarókat, régi edényeket, egyéb dolgokat gyűjtsenek az állatoknak, emellett nyáron kisállatbörzét szerveznénk - hangsúlyozta Csontos lánosné, hozzáfűzve: - Fontos lenne, hogy minél több segítőkész, jó szándékú emberrel ismertes­sük meg tevékenységünket. Legnagyobb álmunk, hogy Bátonyterenyén egy átmeneti állatmenhelyet ala­kíthassunk ki, ahová igazi „kutyaparadicsomot” vará­A „Gazdit és Otthont” Közhasznú Alapítvány kéri a támogatók jelentkezését. Számlaszámúk: 55400101-11032577 Sajóvölgye Takarékszövetkezet. Elérhetőségük: 06-30/983-9608,32/353-325 „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” Megtartotta idei első összejövetelét a honismereti kör Balassagyarmaton, a Madách Imre Városi Könyvtár Helytörténeti Gyűjteményében. A rendezvényen első­ként a két évvel ezelőtt elhunyt Kovalcsik Andrásra, a kör néhai elnökére emlékeztek. Majd Szabó Andrea újságíró Michel Gyarmathy és Schuchmann Zoltán le­velezéséről tartott előadást, Tyekvicska Árpád, a me­gyei levéltár igazgatója pedig A Balassagyarmati Hon­ismereti Kör harminc éve 1978-2008. című kiadványt ajánlotta a szépszámú publikum figyelmébe. Vitéz Kata snítót „Balassagyar­mat gazdag város. Gazdagok vagyunk kultúránkban, lelkü­letűnkben” - mondta el beveze­tő gondolataiban Vas Ágnes, a honismereti kör titkára. Majd örömmel számolt be arról, hogy Telek Zoltán jóvoltából elké­szült és a Csillagházban helyet kapott Kovalcsik András tanár portréja. Az alkotó elárulta, nem volt könnyű dolga, hiszen olyan képpel akart egykori osz­tályfőnöke emlékének adózni, amely nemcsak külső vonásait, hanem a lelkületét is visszaad­ja. Ezt követően Csábi István és Tibay András előadóművészek, valamint Nagy László gitáros növendék műsorával folytató­dott az emlékezés. Az 1908-ban született Michel Gyarmathy és Schuchmann Zol­tán életre szóló barátságáról és levelezéséről Szabó Andrea új­ságíró tartott előadást. - A közös gyermekkor a Templom utcá­ban, a Balassi Bálint Gimnázi­umban eltöltött évek, az 1944- ben Auschwitzban elpusztított Martos Zsigmond rajztanár ha­tása egy irányba terelte a két fi­atalembert: mindketten az Ipar- művészeti Főiskolára jelentkez­tek, ahol Zoltán építőipar művé­szeti, Ehrenfeld Miklós pedig ke­ramikus, grafikus és szcenográfus szakon végzett. In­Szabó Andrea újságíró tartott előadást fotó: vitéz kata nentől vált szét pályájuk: míg Gyarmathy E. Miklós, a későbbi Michel Gyarmathy 1936-tól a pá­rizsi Folies-Bergere tervező-ren­dezőjeként, majd művészeti igazgatójaként röpítette el a vi­lágba Balassagyarmat nevét, ad­dig Schuchmann Zoltán haza­tért szülővárosába, s négy évti­35 levelet elemezte, amely 1958- tól 1972-ig beszédes bizonyítéka a két férfi őszinte barátságának. Az újságíró a gesztusok embere­ként emlegette a revüfejedelmet, aki kétszer is vendégül látta ba­rátját Párizsban, s fejedelmi fo­gadtatásban részesített minden magyart és gyarmatit, aki látoga­tást tett nála. - Anatole France bohóca a Boldogságos Szűz előtt nem tud másként tisztelegni, mint bukfenccel. Ki-ki azt adja hazaszeretetében, amit a legmé­lyebben tud. Michel Gyarmathy a revüvel tudta leginkább kife­jezni magyarságát és balassa- gyarmatiságát - zárta előadását Szabó Andrea. Tyekvicska Árpád, a megyei levéltár igazgatója A Balassa­gyarmati Honismereti Kör har­minc éve 1978-2008. című kiad­ványt ajánlotta a közönség fi­gyelmébe. Kiemelte ez a kötet a város szellemi gazdaságának újabb bizonyítéka, a kör alapítói iránt érzett tisztelet megnyilvá­nulása. A honismereti kör törté­nete nem 30 éve kezdődött, ha­nem már 1967-ben, amikor a vá­rosi monográfia megírása, a gyűjtő-kutató munka megindult. Ebből a szerzői körből alakult meg 1978-ban a honismereti kör. „A kötet címlapján láthatjuk a 16 alapító atya képét, akik kö­zött ugyan nincs egyetlen nő sem, később a ’80-as-’90-es évek­ben azonban ennek a körnek a működése hölgyek vállán nyu­godott, Oroszlánná Mészáros Ágnes és Vas Ágnes éltette ezt a közösséget.” Tyekvicska Árpád kiemelte, a kötet 332 olyan rendezvényt so­rol fel, amelyet a honismereti kör égisze alatt tartottak meg. Ezek az alkalmak mind azt a célt szol­gálták, hogy a múltat, a gyökere­ket megismerhessék az itt élő emberek, s ez a hazafias nevelés az oktatásba is beépült. Az előadó hangsúlyozta még az intézményi háttér fontossá­gát, vagyis, hogy a Madách Im­re Városi Könyvtár a változó vi­lágban is feladatának tartja az újabb honismereti programok szervezését. S bár a kultúrpoliti­ka a tömegkultúra irányába vin­né el a rendezvényeket, az együttgondolkodás, a közös is­meret, közös tudás továbbra is elengedhetetlen. Ezt követően Tamási Áron szép soraival zárta gondolatait: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon le­gyünk benne.” Fifi kutyus új gazdára talált zeden át az ipari iskola igazgató­jaként és országgyűlési képvise­lőkét szolgálta városát - fogal­mazott Szabó Andrea, aki azt a

Next

/
Thumbnails
Contents