Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-17 / 39. szám

4 A NOGRAD MEGYE 2009. FEBRUÁR 17., KEDD Selyemre festett vallomás Gyarmatra járnak az építkezni vágyók Szabó A. Balassagyarmat. Tó'zsér Zsolttal, a város jegyzőjével arról beszél­gettünk, hogy idén január 1-jé- től bővül a balassagyarmati pol­gármesteri hivatal feladatköre.- A legutóbbi képvisel&testüle- ti ülésen arról tájékoztatta jegyző ára testületet, hogy több település fog építésügyi hatósági szempont­ból Balassagyarmathoz tartozni. Mit jelent ez?- Az elsőfokú építésügyi ható­sági jogkört általában a városi jegyzők látják el, de a kisebb te­lepülések, még inkább az önkor­mányzatok társulásai is vállal­kozhattak korábban a feladatel­látásra, ha a jogszabály által elő­írt feltételeket teljesítették. Saj­nos, az ezeknek a feltételeknek való megfelelés az utóbbi idő­szakban egyre nehezebb, a fel­adatellátásra vállalkozó önkor­mányzatoknak egyre nagyobb anyagi áldozatot kellene vállalni­uk a működési feltételek teljesí­téséhez, ráadásul ez számukra nem is kötelező feladat. Az ál­lam normatív módon támogatja az építéshatósági feladatellátást, de a támogatás nem elég a törvé­nyes működéshez, ezért saját forrást is kell biztosítani, amit a települések, illetve a társulásban résztvevő önkormányzatok már nem tudnak vállalni.- Ez azt jelenti, hogy Balassa­gyarmatnak is ki kell egészítenie a kapott pénzt?- Igen, ez azt jelenti, azzal a különbséggel, hogy a kijelölt épí­tésügyi körzetközpont települé­sének ez az államigazgatási fel­adatellátás kötelező, így mérlege­lési lehetősége sincs. Az új tele­pülések építésügyeinek átvétele a balassagyarmati költségvetés­nek mintegy négymillió forint többletkiadást jelent.- Mely települések és mikor ke­rültek építésügyi hatósági szem­pontból Balassagyarmathoz?- Ez év január elsejétől a magyarnándori székhellyel mű­ködő társulás tizenhárom tele­pülése, (Magyarnándor, Becske, Bércéi, Cserháthaláp, Cserhátsurány, Debercsény, Galgaguta, Herencsény, Mohora, Nógrádkövesd, Szanda, Szécsénke, Terény), illetve az ed­dig érsekvadkerti székhellyel működő társulás két települése (Érsekvadkert, Dejtár), így ösz- szesen tizenöt település hatósá­gi ügyintézése került Balassa­gyarmatra.- Létszámbővülés is lesz a gyar­mati hivatalban?- A magyarnándori és az érsekvadkerti kolléga átvétele történt meg, így a balassagyar­mati hivatal létszáma is bővült két fővel a feladatellátás bővülé­sével.- Milyen változástjelenteza ti­zenöt település lakóinak, ha épí­tésügyben kívánnak eljárni?- Január elsejétől minden el­sőfokú építéshatósági ügyben (például építési vagy bontási en­gedély) be kell utaznia az ügyfél­nek Balassagyarmatra, a polgár- mesteri hivatalba, mert csak itt tudja ügyét elintézni. Arra törek­szünk, hogy a feladatok növeke­dése után is mihamarabb döntés szülessen minden ügyben. Idősek farsangja Szenográdi Ferenc Szécsény. A salgótarjáni származású, Budapesten élő Újhelyi Eszter textiltervező iparművész alko­tásai tetszenek. Ha két szóban kellene összefog­lalnom, hogy miért, akkor azt mondanám: mert művésziek, szépek. Szépek, mert harmóniát, de­rűt, nyugalmat árasztanak, megérintik lelkün­ket. A szín és a formavilág tökéletes egységét köz­vetítik felénk. Újhelyi Eszter gazdag színvilága felerősíti az igen széles skálán mozgó formavilá­Újhelyi Eszter gát, ez fordítva is igaz. Teszi mindezt úgy, hogy a színek és formák nem külön-külön, hanem együtt az anyaggal közösen élik azt az életet, amit alkotójuk elképzelt, megvalósított, életre keltet. Ez az, ami mesteri, művészi rangra emeli őt. Munkái az alkotás belső egységét megteremt­ve esztétikai töltettel hatnak ránk. Véleményem szerint a textiltervező iparművész küldetése kettős, még akkor is igaz ez, ha sokan csak a praktikus, gyakorlati, funkcionális alkotót látják. Egyfelől olyan munkadarabokat terveznek, amelyek életünk szerves részévé válnak azzal, hogy viseljük őket. Másfelől olyan munkadarabok kerülnek ki a kezük alól, amelyek lakásukban, ki­állításokon, vagy épületek díszítő elemeként gyö­nyörködtetnek. Ami az első kategóriát illeti, Esz­ter textiltervező iparművészként megtervezi a mo­tívumokat, színeket, az így elkészült anyagból a di­vattervezők „megálmodják” a „ruhakölteménye­ket”. 1996-tól S. Hegyi Lucia nevével fémjelzett, rangos Lucia Stúdió munkatársaként dolgozik. Az athéni olimpiára az általa tervezett textilanyagok­ból készült ruhákban vonultak fel a hölgy olimpi­konjaink. Egyedi, ruha-kiegészítő kendők, sálak, nyakken­dők kerülnek ki a keze alól. Ezek az anyag kiválasz­tásától a tervezésen át a megvalósításáig az ő mun­kái. Minden hölgy örömmel viselné, viseli a lehe­letfinom, gyönyörű selyemsálait, kendőit... Egy cég felfigyelt a szép, esztétikus kiegészítő ruhadarabok­ra, s megkérte őt, hogy számukra is készítsen ilye­neket. Ő igent mondott. Alkotásai közül minden bizonnyal kedvenc munkái közé tartoznak az egyedi, különböző nagy­ságú selyem textilképek. Jogosan lehet büszke Bu­dapesten, az Izabella rezidencián látható monu­mentális alkotására, amely öt darabból, egyenként 3x1,4 méteres vegyes technikával készült képek­ből áll, s a rezidencia lépcsőházát díszíti. Eszter művészeti tehetségét génjeiben, a Salgó­tarjánban élő szüleitől örökölte. Édesanya, Újhelyiné Csincsik Orsolya művész-tanár. Édesap­ja építészmérnök. Általános iskolás korában épí­tészmérnök szeretet volna lenni, tucat számra gyártotta a lakásterveket. Gimnazista korában Czinke Ferenc volt a rajztanára, aki az általános iskolai tanítónője, Lukácsi Dezsőné, majd rajzta­nára, Lórántné Presits Lujza mellett nagy hatással voltak rá. Eszter már diákkorában imádott rajzol­ni, festeni. Életét, hivatását a művészeti pályán tudta elképzelni. Az érettségi után Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán (ami ma már egye­tem) textiltervező, valamint rajz- és vizuális kul­túra szakon középiskolai tanári diplomát szerzett 1993-ban. Munkái, amelyek közízlésünket formál­ják, alakítják, a selyemre festett vallomásai. Több helyen volt önálló kiállítása. Többek között Pécsett, Budapesten, a Hilton Szálló dominikánus-kerengő- jében, a Hotel Corvinus Campinskiben. Önálló ki­állítása volt a budapesti divatnapokon. Többször bemutatkozott szülővárosában, Salgótarjánban is, ahol két alkalommal az édesanyjával közösen volt kiállításuk. ’ Most Szécsényben, a gimnázium Benczúr-galériájában láthatók alko­tásai, amelyek március 20-áig tekinthetők meg. Szenográdi F. RiniG€„ A községben hagyomány, hogy farsang táján köszöntik az ott élő idős embereket. így lesz ez az idén is. Február 22-én a sportcsarnok­ban tartják az idősek farsangját, amelyre a Rimócon élő kétszázharminc hetven évnél idő­sebb embereket hívják meg. A megjelenteket Beszkid Andor polgármester köszönti. Az isko­lások, a rimóci hagyományőrző csoport műsor­ral kedveskedik a munkában megfáradt idős embereknek. Az önkormányzat ajándékcsoma­got készít valamennyi meghívott részére. Azok, akik egészségi állapotuk, vagy egyéb ok miatt a délután három órakor kezdődő összejövetelen, nem tudnak megjeleni, a következő napokban az ÖNÓ dolgozói helybe viszik a csomagokat. Az összejövetel estebéddel, baráti beszélge­téssel, nosztalgiázással ér véget. A zenét a he­lyi rezesbanda szolgáltatja, s minden valószínű­ség szerint az idén is többen táncra fognak per­dülni. „Amíg Magyarországon élet van, addig a cigányzenének szólni kell!” Immáron negyvenedik alkalommal rendezték meg a magyar film­szemlét a fővárosban. A négy budapesti helyszínen zajló mustrán 335 alkotást tekinthettek meg a látogatók, amelyek között a „Raj­kók voltunk és vagyunk” című színes magyar dokumentumfilm is szerepelt. A 96 perces alkotásban a Talentum Művészeti Iskola karancssági tagozatának növendékeivel is találkozhatunk. Csuka Enikő Budapest/Karancsság. A filmet - amely­nek rendezője és forgatókönyvírója Baráti Éva, operatőre pedig Petovári Ta­más volt - január utolsó napján vetítet­ték a budapesti Uránia Nemzeti Film­színházban. A riportdokumentum- filmből megismerhetjük az idén ötven- hét éves Rajkó zenekar múltját és jele­nét, annak tagjait, valamint a művész- együtteshez tartozó Talentum Művé­szeti Iskola karancssági tagozatának diákjait is. Betekintést nyerhetünk a családok otthonaiba, a gyerekek min­dennapi életébe. A filmben Constantino Zsaklinnal és Csonka Fruzsinával, a két nívódíjas karancssági tanulóval, valamint azok családjával is találkozunk. Baróti Éva alkotása jól mutatja, hogy kitartó mun­kával, szorgalommal és kellő alázattal mire is juthat az ember. Felmerül azon­ban a kérdés: vajon van-e jövője a ci­gányzenének? A 96 perces alkotás lát­tán erre, s még hasonló kérdésekre is választ kaphatunk. A filmbemutatót Kállai Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának osztályvezetője nyitotta meg:- Boldog vagyok, büszke és elégedett, hogy a napokban látható filmek közé ez az alkotás is bekerült. A zenekar egy olyan művészeti iskola és program gaz­dája, amely egész Európában egyedül­álló - jelentette ki. A film azt a kemény munkát mutatja be, amely az egyes pro­dukciókat megelőzi. A Rajkó zenekart általában színpadon, televízióban szok­tuk látni, a filmnek köszönhetően vi­szont betekintést nyerhetünk az együt­tes mindennapjai is. Gratulálok a Rajkó Művészegyüttesnek és a film készítőjé­nek, Baróti Évának, akinek munkája magáért beszél - mondta Kállai Katalin.- A film elkészítéséhez nagy türelem és kitartás kellett - tudatta Baróti Éva, rendező, forgatókönyvíró. Ha a sorsokat és egymást figyeljük, akkor sok izgal­mas és mély mondanivalóval rendelke­ző dologgal találkozhatunk. Remélem, lesz még alkalmam együtt dolgozni a ze­nekarral. A népes vendégsereget Gerendási Ist­ván, a Rajkó Művészegyüttes igazgató­ja is köszöntötte, aki dióhéjban elmesél­te, hogyan is született a filmkészítés öt­lete, valamint ismertette a zenekar jele­nét, mindennapjait is.- Egy napon bementem az Oktatási és Kulturális Minisztériumba, hogy el­panaszoljam a Rajkó Művészegyüttes gondjait - mesélte. Kállai Katalinnál ép­pen látogatóban volt Baróti Éva is. Be­szélgetésbe elegyedtünk és a két hölgy­nek az a felvetése támadt, hogy készít­sünk egy filmet Magyarország legré­gebbi, 57 éve fennálló cigány művésze­ti együtteséről, vagyis a Rajkóról. Az öt­let mindenkinek tetszett, nem vetettük azt el, sőt mi több, magvalósítottuk. Nagy öröm ez számomra, s köszönöm mindazok munkáját, akik a film létre­jöttében segítettek - mondta Gerendási István. Mint minden együttes életében, a Rajkóéban is akadnak gondok. így volt ez a közelmúltban is, amikor a művé­szek és a pedagógusok nyolc hónapon keresztül nem kaptak fizetést. Ennek ellenére nem adták fel és bíztak a veze­tőség ígéretében s egymásban: pénz nélkül ugyan, de időt s energiát nem kí­mélve fáradoztak az együttes további fennmaradásán. A hosszan tartó nehéz időszak.után enyhülés következett, a pártok félretették az egymással való tu­sakodást és mindenki egyetértett ab­ban, hogy a Rajkó Művészegyüttesnek és a Száztagú Cigányzenekarnak segí­teni kell, anyagi támogatást kell nekik nyújtani.- Örömmel mondhatom, hogy a kö­zelmúltban megkaptuk azt az épüle­tet, amit ötvenkét évig béreltünk, va­gyis a Rottenbiller utcai székházat - tudatta a művészegyüttes igazgatója. Meg kell említenem Kállai Katalin ne­vét, aki az életét tette rá arra, hogy se­gítsen a cigány kultúrán és a rajkóze­nekaron. Sok olyan barátunk van, akik önzetlenül, bármiféle anyagi jut­tatás nélkül támogatnak minket. Me­zei István nagyon sokat tett az együt­tes érdekében. Zenei tagozatokat ho­zott létre az ország több pontján, ez­zel is ösztönözve a gyerekeket a tanu­lásra és a zene megismerésére. A Ta­lentum Művészeti Iskola karancssági tagozata is akkoriban jött létre - kö­zölte az igazgató. Tóth Tihamér, Karancsság polgármestere és Takácsné Édes Katalin, a karancssági iskola volt igazgatója mindent meg­tettek azért, hogy ez a kezdeményezés működőképes legyen, a tehetséges gyerekeket fel tudjuk fedezni, példát mutassunk nekik és pályára állítsuk őket. Véleményem szerint, amíg Ma­gyarországon élet van, addig a cigány­zenének szólni kell, mert ez éppen olyan értékes, mint bármelyik kultú­ra a világon - vélelmezte Gerendási István, majd hozzátette: - Ez az or­szág csak akkor tud előre jutni, ha mindannyian összefogunk, nem gyű­lölködünk és nem irigykedünk. Ezek után Tóth Tihamér, Karancsság első embere köszöntötte a jelenlévőket. Elmondta, hogy hosszú időre nyúlik vissza a község és a Rajkó zenekar kap­csolata. Mezei István, Gerendási István és Takácsné Édes Katalin nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy a településen létrejött és mindmáig jól működik a Ta­lentum Művészeti Iskola tagintézmé­nye. Mezei István pedig - aki a „Karancsság község díszpolgára” cím­mel is büszkélkedhet - a helyi sportélet fellendítésében és a Rehabilitációs Köz­pont létrehozásában is kivette a részét. Tóth Tihamér örül annak, hogy a gyere­kek igen szép számban vesznek részt a zene- és táncórákon és büszke a diákok teljesítményére. Tóth Tihamér (balra) köszöntötte a népes közönséget fot&suxi andrás

Next

/
Thumbnails
Contents