Nógrád Megyei Hírlap, 2009. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-14 / 37. szám

KULTÚRA 2009. FEBRUÁR 14., SZOMBAT „Élet a szobrok között" „Visz csikóm, s csak szavamba kerülne, / Hogy kivi­gyen ebből a világból, / Ha szakad a tajték róla: ez a / sok tűztől van, nem a fáradságtól”. Petőfi Sándor „Az én pegazusom” című versének e részlete került 2001- ben az „Ifj. Szabó István szobrászművész” című kötet élére, s minap az „Élet a szobrok között” című film bátonyterenyei bemutatójára invitáló meghívón ugyanezen sorokat lehetett olvasni: egyrészt tartalma, másrészt az alkotó Petőfi iránti vonzalma miatt. Ifj. Szabó István munkásságá­ban - mint a mezőberényi Pető­fi-, a nyíregyházi Váci Mihály-, vagy az emblematikus horpácsi Mikszáth-szobor is bizonyítja - fontos helyet foglalnak el a ma­gyar irodalom kiemelkedő alak­jairól készült művek. Madách Imrét, „Az ember tragédiája” nógrádi gyökerű költőjét is sok­szor megmintázta már, legna­gyobb vállalkozása azonban mostanság van születőben: azt szeretné, ha a kétalakos - Ma­dách Imrét és Fráter Erzsébetet együtt, a vonzás és taszítás dichotonómiájában ábrázoló - kompozíciója a legméltóbb hely­re, a csesztvei emlékmúzeum parkjába kerülne. Erről is - és még sok minden másról, a nyolc- vankettedik évében járó művész egész eddigi életéről, gyermek- és ifjúkoráról, tanulmányairól, mes­tereiről, művészi tevékenységé­nek elveiről és azok megvalósu­lásáról - szó esik Shah Timor filmjében. A felvételek -zöme Benczúrfalván, a korábban ott élt és alkotott Benczúr Gyula festő-és id. Szabó István szobrászművész műtermében készült. Bár ifj. Sza­bó István korábban is dolgozott e helyütt, édesapja 1992-ben bekö­vetkezett halála után ide tette át székhelyét Budapestről. „Belenőt­tem a szobrászatba” - mondja a fűmben is, és érzékletesen mutat­ja be azt a folyamatot, ahogyan az egykori kerékgyártó, a későbbi letett talentumát. Az emlékező, szeretetteljes szavak nyomán a filmben szinte megelevenedik id. Szabó István alakja, személyisé­ge s nagy értékű életműve is. A főszereplő, ifj. Szabó István monológjai „mindössze” szobra­inak „társaságban” hangzanak el. Kellett némi bátorság ahhoz rendező-operatőr Shah Timor - s a társszerző Shah Gabriella mű­vészettörténész - részéről, hogy kerülve minden meghökkentő vágást, „kunsztot”, a művész ar­cára, mondandójára koncentrál­jon. A film mégis érdekes, izgal­mas - persze másként, mint aho­zatának s egyáltalán reményteli filmes pályafutásának. Az ősbemutató nem véletlenül került Bátonyterenyére, hiszen ifj. Szabó István Kisterenyén gye- rekeskedett, apja onnan járt Bóna Kovács Károlyhoz Salgótarjánba, ő pedig a középiskolába. Id. Sza­bó István I. világháborús emlék­művét Kisterenyén állították fel 1937-ben, de az ifjú Szabónak is több szobra - mások mellett édes­apjáról születése 2003-as cente­náriumára készített portréja a kastélykertben - van a városban, ahol gyakori vendég ő maga is. A szoros kapcsolatot, eredmé­Kockák Shah Timor ifj. Szabó Istvánról művészetéről készített filmjéből Kossuth-díjas szobrász fiaként - nem kis mértékben apja akaratá­nak engedelmeskedve, vágyait kiteljesítve - ő maga is végérvé­nyesen a szobrászattal jegyezte el magát. S tanult művészként igencsak messzire jutott e „mes­terség” - ahogyan a rá jellemző szerénységgel nevezi hivatását - gyakorlásában, soha egyetlen percre sem felejti el, hogy mit örö­költ, mit kapott a szülői háztól, s azt is őszintén kifejti, hogy az úgynevezett belső látás képessé­gében bizony soha nem sikerült meghaladnia felmenője veleszü­gyan az manapság értendő -, mert az önvallomásokból nem kevesebb mint egy ember gon­dolkodásmódja, lelkivilága, a kör­nyező valósághoz való viszonya tárul fel a néző előtt. Persze a sza­vakon túl a gesztusok is beszéde­sek. Az a mozdulat például aho­gyan a művész a benczúrfalvai műterem galériájának magasla­táról szemléli, méricskéli készü­lő szobrát, vagy ahogyan megsi­mogatja a keze nyomán életre kelt Madách Imrét. Az „Élet a szobrok között” újabb jelentős ál­lomása Shah Timor megyei soro­nyes együttműködést - mint ahogyan a filmbemutató házi­gazdája, Molnár József alpolgár­mester is említette - fémjelzi, hogy ifj. Szabó István 2007-ben Bátonyterenye díszpolgára lett. A róla készült film - amelyet ér­demes lesz minél szélesebb kör­ben megismertetni megyeszer- te - láttán újra felvetődik, hogy ilyen imponáló produktummal a háta mögött vajon miért nem kapta már meg régen a szűkebb haza, Nógrád elismerését, ran­gos kitüntetését is. Csongrády Béla 34 év egy 50 éves könyvtárban Mi másért is lehetne Bibliotéka emlékérem-díjat kap­ni, mint könyvtárosként a könyvtárakért végzett tevé­kenységért? Mégis érdemes szó szerint is idézni az in­doklást, amely alapján az oktatási és kulturális mi­niszter Pádár Lászlónénak, a Területi Művelődési In­tézmények (TEMI) salgótarjáni könyvtára vezetőjének odaítélte és a magyar kultúra napján átadta e kitünte­tést: „Nógrád megye könyvtári ellátásában, illetve or­szágos és a helyi könyvtáros szakmai szervezetekben végzett több évtizedes kimagasló munkájáért.”- Saját olvasatban hogyan értel­mezők e szavak? - kérdeztük az érintettet, Pádár Lászlónét. - A könyvtári munka egyedül nem végezhető eredményesen, tehát az én elismerésemben munka­társaim érdemei’is benne foglal­tatnak. Egyébként valóban évek­kel ezelőtt, Mátranovákon kezd­de gazdagodott tartalmi mun­kánk is, amennyiben kiterjesz­tettük hatókörünket a Beszterce- lakótelepen élőkre is. Számos 100-120 főt mozgósító rendezvé­nyünk volt, emlékezetes például a „Sikerírók - sikerkönyvek” so­rozatunk. 2003-ban kényszerül­tünk ide, a Munkásotthon térre, A Biblotéka-díjas Pádár Lászlóné az emlékéremmel, Pató Róza szobrász- művész alkotásával tem megismerkedni a szakma alapjaival, majd a főiskolán, illet­ve 1975-től a salgótarjáni SZMT- székházban működött szakszer­vezeti könyvtárban mélyültek el ismereteim. A nyolcvanas évek elején költöztünk a tóstrandi mű­velődési házba, ahol nem csak könyvtárunk alapterülete bővült, az egykori SZÜV-épületbe, ahol ugyancsak megpróbáltunk szük­ségből erényt kovácsolni. Miután a környéken megszűntek a mű­velődési intézmények, szerettük volna e hiányt valamelyest pótol­ni. Szolgáltatásaink a különböző életkorú közösségek igényeire épülnek. Nagyon jó a kapcsola­tunk a Dornyay Béla és a II. Rá­kóczi Ferenc általános iskolai tagintézményekkel, az utóbbi he­lyen letéti könyvtárunk is műkö­dik. Új helyünkön is szerveztünk sorozatokat, olvasóink találkoz­hattak a „Nők Lapja” újságírói­val s bemutatkozhatott egy tucat­nyi helyi író, költő, sőt helytörté­nész is. Tavaly nyáron kedvező fogadtatásra talált a „Nyitott könyvek éjszakája” elnevezésű programunk. Hagyományos te­vékenységünk mellett nagy fi­gyelmet fordítunk az informáci­ók egyéb módon való terjesztésé­re is. Sok nyugdíjas nálunk ta­nulta meg és alkalmazza a szá­mítógép és az internet használatára vonatkozó ismere­teket. Esetenként még turisták is betérnek hozzánk, mint az E-Ma- gyarország pont egyik bázisára. Jelenleg az ügyfélkapu használa­tát is tanítjuk, pontosabban taní­tom, rendelkezem ugyanis euró­pai számítógép-kezelői vizsgával.- Nézzünk egy kicsit előre is, mi­lyen tervek foglalkoztatják az im­már Bibliotéka-díjas könyvtárost? A mi helyzetünk sem könnyű, hiszen a Nyitott Könyv Olvasókör Egyesülettel - amelynek én va­gyok az elnöke - mindenekelőtt működésünk anyagi hátterét kell megteremtenünk. A sikeres pá­lyázatok számunkra létkérdést jelentenek. Miután könyvtárunk az idén éppen ötvenéves, a „Nyi­tott könyvek éjszakájáét a meg­emlékezés jegyében szervezzük s meghívjuk a régi kollégákat is. A jövő érdekében viszont igyek­szünk fiatalítani, hogy legyen ki­nek átadni a tapasztalatokat és persze a feladatokat is.- csébé ­Iskolatörténet dióhéjban Ritkán fordul elő egy iskola életében, hogy szinte azonos idő­ben több jeles napra is emlékez­het. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium mostanság elmondhatja magá­ról, hogy falai között ötvenöt év­vel ezelőtt kezdődött az általá­nos gimnáziumi oktatás, har­minc éve a postai képzés, a ma­gyar-francia kéttannyelvű gim­názium pedig két évtizede nyitotta meg kapuit. S mindeh­hez további két - a névadóval összefüggő - jubileum is társul: a gimnázium éppen egy fél év­százada, 1959. február 7-én vet­te fel Mikszáth Kálmán nevét és negyven éve annak, hogy az író január 16-ai születésnapján in­tézményesen tisztelegnek a nagy palóc életműve előtt. A névadás ötvenedik évfordu­lójáról bensőséges hangulatú, szép ünnepség keretében emlé­keztek meg mai és korábbi taná­rok és diákok, különböző nemze­dékek képviselői. Erre az alka­lomra látott napvilágot a „Mik- száthos emlékkönyv” című kiad­vány, amely rövid, de lényegre törő áttekintést ad az intézmény egész történetéről. AMikuska Ju­dit szerkesztésében megjelent összeállítás legnagyobb érdeme, hogy közli a valaha és napjaink­ban az intézményben tanító és tanuló tanárok, illetve diákok névsorát, továbbá az Ágasváry- díjas pedagógusok és a Mikszáth- gyűrűs tanulók listáját. Nem ke­vésbé fontosak, informatívak azok az írások, amelyek - mások mellett Herczegné Varga Ilona igazgató és Pintér Nándor nyugal­mazott magyartanár tollából - a középiskola különböző korszaka­iról, az alapító igazgató, Ágasváry Lajos és a névadó, Mikszáth Kál­mán életéről, munkásságáról megjelentek. Pintér Nándor visz- szaemlékezése is említi a tényt: a pásztói gimnázium volt az első A pásztói középiskola névadásá­nak 50. évfordulója alkalmából megjelent kiadvány címlapja az országban, amely középiskola­ként felvette Mikszáth Kálmán nevét. 1972-ben, az író születésé­nek 125. évfordulóján a vendé­gek között Mikszáth leszárma­zottjai is ott voltak, Czine Mihály irodalomtörténész pedig ekkép­pen nyilatkozott: „A pásztóiak cselekedete emberi tett Az iroda­lomtörténet nevében is köszönet érte. ” Helyet kapott a kiadvány­ban az iskolaközösség küldetés- nyilatkozata is, melynek befeje­ző mondatára különös érdemes figyelni: „Őszinte, becsületes és művelt embereket szeretnénk ne­velni, akik évtizedek múlva is büszkék lesznek arra, hogy mikszáthos diákok voltak. ” , Cs. B. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Régi iskolatársak: És te mit csináltál az érettségi óta?” Sze­rencsés nyertesünk: Keserű Sándorné, Hont, Honvéd út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését febru­ár 19-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents