Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-31 / 25. szám
4 2009. JANUÁR 31., SZOMBAT KULTÚRA A női nem Madách Imre szemével „Minő csodás kevercse rossz s nemesnek / A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja, / Míg bűne a koré, mely szülte őt”. Az ember tragédiája e sorai - amelyet Kepler-Ádám mond a prágai színben - a leggyakrabban idézettek, ha Madách Imre nőfelfogásáról esik szó. Ebben ugyanis egyszerre foglaltatik benne a női nem erényeinek elismerése és hibáinak kritikája, a bírálat megértéssel, feloldozással párosul. E kiegyező értelmezésnél jóval messzebbre ment, merészebben fogalmazott Pelle János, az irodalomtudományok kandidátusa, egyetemi oktató, amikor salgótarjáni előadásában bemutatta Madách erőteljesen férfiközpontú, emancipáció-ellenes s mára jócskán meghaladott nézeteit. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület által Madách Imre születése 186. évfordulója tiszteletére a Madách-gimnáziumban rendezett program kegyeletes gesztussal kezdődött: a résztvevők fejet hajtottak a közelmúltban elhunyt Madách-kutató, Kerényi Ferenc emléke előtt. Pelle János előadása abból indult ki, hogy az úgynevezett „nőprobléma” egyfajta szellemi katalizátora volt Madách gondolkodásának. De vajon mit tudhatott a XIX. század közepén egy sokoldalúan tájékozott, európai látókörű értelmiségi a női nemről, a nők természetéről. Bár a Tragédia írója az átlagosnál jobban érdeklődött az orvostudomány iránt, kortársaihoz hasonlóan csak erősen korlátozott ismeretei lehettek az anatómiáról, a szexualitás biológiai alapjairól, a nemi szervek működéséről, a megtermékenyítés folyamatáról. Az 1830-as években még tartotta magát az Arisztotelésztől és Hippokrátesztől eredeztethető felfogás, hogy a női test csak táptalaja az eleven, aktív, tökéletesen megformált embercsírának - mondta az előadó. Idézte Madách egyik elméleti forrásaként tisztelt W. F. Hegel „Természetfilozófia” című művét, amelyben a jeles német gondolkodó nagy különbséget tett a két nem szerepét illetően: „A differenciádé) eredményeként a férfi az aktív, a nő a passzív princípium, minthogy megmarad kifejletlen egységében ”. Hegel „A szellem Pelle János kandidátus volt a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület vendége fotó: göcs éva fenomenológiájáéban a férfiak szexuális vágyát tartotta magasabb rendűnek, erköl- csiségét tisztábbnak a nőkénéj. Sok más ' szerző, olvasmány, a vallás és egyáltalán a korszellem is hatott Madáchra, aki megromlott házassága révén a magánéletében is szembesült a nőkérdéssel. Emelkedett gondolkodása - fejtegette Pelle János - nem találta a kulcsot Fráter Erzsébet személyiségéhez. Állítólag fennmaradt egy kijelentése arról, hogy feleségétől is az általa elképzelt szerep eljátszását várta: „Te csak olyan légy házamban, mint egy virágszál, soha ne is lássalak, neveld csendben a gyermekeidet. ” Ez mintegy „prózai változata” lehetett Ádám elvárásnak az egyiptomi színben: „Te csak virág légy, drága csecsebecs / Haszontalan, de szép, s ez érdeme. ” Pelle János rámutatott, hogy a Tragédia különböző színeiben hogyan jelent meg az „örök Nő kétarcúságának” gondolata, amely később Madách akadémiai székfoglalóját, „A nőről, különösen esztétikai szempontból" című értekezését is áthatotta. Az ember tragédiája az egyik oldalra helyezte a halhatatlanságra törő férfias személyiségeket: Ádámot, Lucifert, a nagy embert, a történelmi hőst, valamint a férfiasí- tott szellemi szférát, a másikra pedig a korlátolt létű nőieseket: Évát, a Föld szellemét, az Évával mindig közeli rokonságban álló, vezetést igénylő tömeget, illetve az anyagi szférát. A tömeg feminin természetéről, ingerlékeny kiszámíthatatlan hajlamáról szóló antik eredetű gondolat minden bizonnyal a kor centralistáinak közvetítésével jutott el a költőhöz - vélelmezte Pelle János, aki végkövetkeztetésként azt is kijelentette, hogy a Tragédia a nőkről vallott elavult nézetek ellenére olyan remekmű, amely dacol az idővel. Erre talán a vágyak és a valóság közötti feloldhatatlan feszültség adja meg a magyarázatot. Az emberiséget ellenállhatatlanul vonzza a transzcendencia, a soha el nem érhető megnyugvás. A férfiak éppúgy tisztában vannak a hamis képzetekkel, minthogy a nők is tudják: az eszményi férfi nem létezik, merő ábránd csupán. Azonban mindkét nemnek a vágyképekkel együtt van szüksége a másikra, hogy erőt merítsen az emberi civilizáció nagy körforgásában zajló végtelen küzdelemhez. Csongrády Béta Képek cím nélkül A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Béna Kovács Károly Galériája rendre helyet ad tehetséges pályakezdő alkotók, művészjelöltek bemutatkozásának is. A minap Simon Réka salgótarjáni festőnek nyílott ott önálló kiállítása. Az egri Eszterházy Károly Főiskola negyedéves hallgatója figyelemre méltó szakmai előélettel rendelkezik. Volt már saját matnak. A középiskolában Kele Szabó Ágnes volt a tanára, de sokat tanult Molnár Péter festőművésztől is. Az érettségit követően kirakatrendezői és dekoratőr-iskolát végzett. Vonzódik az emberábrázoláshoz, ezt igazolják a jelenlegi kiállításán is látható önarcképsorozat darabjai éppúgy, mint a markáns férfiportrék, a sokféle hatást inspiráló női és férfi testek. Bátor képzet- társításra ad okot a tárlat magvát alkotó színes sorozat, amely mint a talált tárgyak roncstelepének sajátos lenyomata a „VálAz alkotó, Simon Réka néhány képével FOTÓ: GÓCS ÉVA tárlata az alma máterben, a Madách Imre Gimnáziumban, tavaly részt vett a „Rónart”-on - ott készült Sherlock Holmes-figurái a Cafe Frei galériában vannak kiállítva -, Göncön pedig közreműködött a Kepes György nemzetközi művésztelep munkájában. 2006-ban, a szécsényi őszi tárlaton - alig több mint húszévesen - megkapta Salgótarján megyei jogú város különdíját. Annak idején az első mozdulatokat a ceruzával, az ecsettel édesapjától leste el. Ennek is szerepe volt abban, hogy ő is rajzolni, festeni kezdett: sok-sok füzet- és rajzlap, papírdarab a tanúja ennek az érlelődő és érlelő folyatozatok az elmúlásra” címet kaphatná, ha Simon Réka elnevezné alkotásait. Ő azonban - sajátos módon - a közönség fantáziájára bízza a címadást. Az őszinte hang, a művészi - mindazonáltal emberi - útkeresés természetes folyamata a sokféle technika alkalmazásában is megnyilvánul. A kiállításon találhatók olaj- képek, akrillal, szénnel, pasztel- lel, temperával, akvarellel, tollal, tempera alapon színes ceruzával és pasztellel létrehozott alkotások. Az újabb tárlat bizonyára emlékezetes állomás Simon Réka felfelé ívelő pályáján, szakmai karrierjében. Cs. B. Az irodalom szentélyében „1954-ben, ötvenöt éve jelent meg a Palócföld első száma. Emberi léptékkel mérve akár már a nyugdíjba vonulás gondolatával is játszhatna a szerkesztőség, de egy folyóirat mindig képes fiatal maradni, ha alkotók és olvasók veszik körül, művészeti műhellyé akar és tud válni.” Ez volt a mottója annak az irodalmi estnek, amely keretében a Palócföld a fővárosban, a Petőfi Irodalmi Múzeum patinás épületében, a magyar irodalom szentélyében vendégeskedett a minap. A belvárosi Károlyi-palota elegáns Lotz-termében tartott ke- rekasztal-beszélgetésen Nógrád megye művészeti, irodalmi, közéleti folyóiratát Mizser Attila fő- szerkesztő, Handó Péter szerkesztő, továbbá Kupcsulik Ágnes költő és Nagy Csilla irodalomtörténész képviselte. Az est moderátora, házigazdája a salgótarjáni Debreceni Boglárka volt kettős minőségében is: egyrészt mint a lap utóbbi évfolyamainak szerzője, másrészt pedig mint a vendéglátó intézmény munkatársa. Elsőként Handó Pétert szólította meg, aki a több mint öt évtizedes múltú lap különböző korszakairól, a volt főszerkesztők koncepciójának, gyakorlatának sajátosságairól, erényeiről beszélt. Mizser Attila - aki 2008 márciusa óta áll a folyóirat élén - a tavalyi öt (köztük egy összevont) az ő irányításával elkészült szám alapján jellemezte törekvéseiket. Elmondta többek között, hogy a Palócföldnek erős mezőnyben kellett, illetve kell megőrizni értékeit s megtalálni saját, megújuló hangját. Miután Salgótarjánban, de Nógrádban sincs olyan humán főiskola vagy egyetem, amely - mint másutt - „tálcán kínálná” a tehetséges toliforgatókat, máshonnan szükséges bővíteni a minőséget produkáló szerzők körét. A főszerkesztő szerint ez sikerült, változott a lap tartalma, erősödött kortárs szépirodalmi vonulata, kialakult határozott rovatrendje, látványosabb, figyelemfelkel- tőbb lett színes külcsíne. Ezek hatására növekedett a Palócföld szakmai rangja, presztízse, amelyet az is bizonyít, hogy visszakerült a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott folyóiratok közé. A szerkesztőség az eddiginél lényegesen több ankéton, találkozón vett részt megyén belül és kívül, sőt Szlovákia magyar lakta területein is igyekezett népszerűsíteni a lapot. Változatlanul gond azonban az árusítás, nem elég hatékony a terjesztés. Nagy Csilla a lokális, regionális és az országos tendenciák összefüggéseiről szólva a modern irodalom irányába történt nyitás szerepét hangsúlyozta. Kupcsulik Ágnes „anyaméhnek” nevezte a Palócföldet, minthogy eleddig valamennyi versét itt publikálta az elmúlt évek során, már a korábbi két főszerkesztő (Pál József és dr. Praznovszky Mihály) lla és időszakában is. A budapesti Palócföld-est jó hangulatához nagy mértékben járult hozzá Vallai Péter színművész, aki a lap legutóbbi, 2008/5-6. számában megjelent egyik kisprózát, Kőrössi P. József nógrádi vonatkozásokkal is teli „Magyar benzin” című novelláját olvasta fel nagy tetszést aratva.- csébé Balra Debreceni Boglárka, szemben Kupcsulik Ágnes, Mizser Attila, Nagy Csilla Handó Péter JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Csak ne lenne állandó tériszonyom!"Szerencsés nyertesünk: Tóth Sándor, Szuha, Kossuth út 225. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését február 5-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. CT ISMÉTLÉS. RÖV. ír SZÉLHÁRFA TOJÁSLEPÉNY IT DISZKOSZT TOVÁBBÍT Ó AZON A HELYEN AUTÓS VERSENY Cl SZÍNÉSZ (LÁSZLÓ) ÁLTALÁNOS, RÖV. HOLNAPIG SZELLEMI VETÉLKEDŐ TAKARÁSÁBA VALAMIVÉ TESZ KÉPZŐ, A -TLAN PÁRJA TETEJÉRE DOB IDŐSB, RÖV. KÖZVETLENÜL A MÚLT IDŐ EGYIK JELE DÁNIEL, BECÉZVE
