Nógrád Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-27 / 21. szám
r 2009. JANUAR 27., KEDD SPORTTÜKÖR r Számára életforma a sport A szécsényi 42 éves Takács Gábor eddigi éltét végigkísérte a sport. A futballpálya mellett laktak, így érthető, hogy gyermekkorában a szabadidejében a társaival együtt a pályán kergették a labdát. Felső tagozatos volt, amikor testnevelő tanára, Soproni Béla felfigyelt a jó mozgású fiúra, s beválogatta őt az iskola labdarúgócsapatába. Gábort a foci mellett az atlétika is érdekelte. A városi sportegyesületben atletizált, ahol Drobcsa László, Istók Ferenc, majd Tolnai Nándor volt az edzője. A gerelydobás volt az igazi száma, de futásban, gátfutásban is több versenyen részt vett. A röplabda sem maradt ki az életéből. Az 1980-as években a szécsényi röplabdacsapat, melynek tagja volt, játékosedzőjük, Tolnai Nándor testnevelő tanár vezetésével megnyerték a megyebajnokságot, s feljutottak az NB II-be. Amikor a csapat kiesett az NB Il-ből, Szécsényben feloszlott a röplabdaszakosztály. Gábor szegre akasztotta a sportfelszerelését. Egyre inkább úgy érezte, hogy fél életet él, mert hiányzik abból a sport. A legkézenfekvőbb volt a futás, s esténként rótta a kilométereket. Abban az időben több alkalommal lefutotta a fél maratonit. Kiegészítő sportként elkezdett kerékpározni, amit egyre inkább megkedvelt. Egy alkalommal nézőként részt vett egy triatlonversenyen. Arra gondolt, kerékpározni szeret, a futásban is elég kitartó, úszni is tud, miért ne próbálná ki a triatlont. Apropó, úszás. Még egész fiatalon autodidakta módon tanult meg úszni a szécsényi és a ludányhalászi tóban. Egy alkalommal Dunaújvárosban kikérte egy úszóedző véleményét, aki közölte vele, hogy jó a technikája, ha komoly versenyző szeretne lenni 2-3 ezer métert le kellett úsznia naponta. Erre több oknál fogva sem került sor. Viszont a triatlonversenyeken elindult és begyűjtött jó néhány sportsikert. Később az országúti kerékpározást a mountain bike-ra cserélte fel. Ahogy elmondta, az országúti kerékpározás egyfelől túl monoton volt, másrészt a sok autó miatt egyre veszélyesebb. A hegyikerékpározásban, ami komolyabb technikai felkészülést, s több kitartást igénnyel, nagyobb kihívást látott. Felvételét kérte a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesületbe. Amire jogosan büszke lehet, 2007-ben korcsoportjában megnyerte az összetett kerékpárbajnokságot. Ez azt jelenti, hogy a szilvásváradi, visegrádi, bükki és mátrai kupák ösz- szesítésében a legjobbnak bizonyult. 2008-ban pályabejárás közben csúnyán bukott, megsérült, így a versenyen nem indulhatott el. Több alkalommal ott volt az osztrákok által szervezett 53 kilométeres Alpok Kupán. S hogy a téli hónapok se maradjanak számára sport nélkül, elkezdett síelni, amit elég komoly szintre fejlesztett. Gábor a napi munka után kerékpárra ül, rója Szécsény környékének a hegyi útjait. Egy-egy edzés után kellemes fizikai fáradtságot érez, számára ez a legjobb felüdülés, ki- kapcsolódás. Mit jelent számára a sport? Erre a kérdésre azt válaszolta: életformát, egészséget. ■ Szenográdi Ferenc Még nem térhet vissza súlyemelés. Csak az év végén térhet vissza a 2004-es, athéni olimpiai ezüstérmétől doppingvétség miatt megfosztott és két évre eltiltott Gyurkovics Ferenc, mivel a súlyemelő korábban bejelentette visszavonulását „Az egyik szemem azért sír, mert a visszatéréssel egyidejűleg hosszú idő után a Magyar Súlyemelő Szövetségnek ismét van egy doppingvétség miatt eltiltott sportolója mondta Halász István hétfőn az MTI-nek. - Ez nem örömteli esemény tekintettel arra, hogy az elmúlt négy évben komoly és eredményes doppingellenes tevékenységet végeztünk. Az eddig végzett munkánk egy pillanat alatt vált semmivé- A másik szemem azért nevet, mert a sportágunk végre talán becsülettel lezárhatja ezt az ügyet és mentesülhet a mai napig súlyosan érintő következmények alól is.” Gyurkovics Ferenc pénteken jelentette be a Nemzeti Sportnak, hogy a Pécsi SE súlyemelőjeként visszatér a versenyporondra, a jelenlegi helyzet szerint azonban ezt egyelőre nem teheti meg. Legalábbis ez tűnik ki az MSSZ főtitkárának szavaiból: „Gyurkovics Ferenc 2004. augusztus 24-én doppingvétséget követett el, majd 2005. szeptember 26-án hivatalosan bejelentette visszavonulását, így a 2004. augusztus 24-étől 2006. augusztus 24-éig terjedő 2 éves felfüggesztéséből csak 1 év és 33 napot töltött le. Mivel a büntetése 2 év, azaz 730 nap, melyből csak 398 nap került letöltésre, így amennyiben a sportoló vissza kíván térni, először a fennmaradó büntetését kell letöltenie. A fennmaradó büntetési idő alatt - szintén az IWF, a nemzetközi szövetség doppingszabályzatának 15.10 pontja alapján - a megfelelő „whereabouts”, azaz holléti információt mind a nemzeti, mind a nemzetközi szövetség rendelkezésére kell bocsátania, és doppingellenőrzésnek kell alávetnie magát, akár a nemzeti, akár a nemzetközi szövetség rendeli azt el” „Örülök, hogy Gyurkovics Ferenc visszatér, gazdagodik vele a magyar súlyemelés - reagált az újrakezdés bejelentésének hírére az MTI megkeresésére Aján Tamás, az IWF magyar elnöke. - Kár, hogy nem korábban állt elő bejelentésével, úgy, ahogy például a 2004-ben szintén doppingvétségen ért atlétáink, akik már jó ideje ismét versenyeznek. Nem tudom, Gyurkovics mért várt ennyit, hiszen már két éve ő is ott lehetne a versenydobogón. Hozzáteszem, nem könnyű ennyi kihagyás után az újrakezdés.” Elemlámpás átkelés a szaharai aknamezőn Budapest-Bamako, a flúgos futam - Rakétakilövő, vagy fogorvosi szék? - „Enyves” vámudvar Hétfő estére túl voltak a félúton a BB résztvevői, és tudomásunk szerint az összes egység már Mauritániában poroszkál és megkezdődnek az igazán kemény sivatagi etapok. (Nem mintha eddig sétagalopp lett volna). A nógrádi csapatok közül továbbra is csak a Tarjáni SBTCS-ről tudunk, ők rendszeresen bejelentkeznek lapunkhoz és mint látható, aktuális fényképekkel is szolgálnak. Elhagyták Marokkót a Budapest-Bamako indulói de az adományokat szállító kamion még egy jó darabig ott vesztegelt egy marokkói vámudvarban. Az egyik klinikának küldött fogorvosi székről azt hitték a szkizof- rén marokkói vámtisztek, hogy rakétakilövő. Ezért az egész kamiont napokig tüzetesen vizsgálták, de közben több ezer euró értékű adományt loptak el a szállítmányból a vámudvarban. Az időben továbbhaladókra a volt háborús övezet, Nyugat-Szahara ottmaradt aknamezőkkel tűzdelt homokos és sziklás idegőrlő kilométerei vártak, ahol még katonai kíséretet is kaptak a résztvevők. A rájuk leselkedő veszélyek miatt mindenkinek sötétedés előtt be kellett érni a táborhelyre, mert a legkisebb navigációs hiba is végzetes lehetett volna. Jól példázza ezt az SBTCS kalandja, de itt adjuk át a „szót” Kispigének: - Egy magyar Hummer terepjárós segített nyolcunknak, mert terepjárójuk az aláaknázott területen nem akad el sehol sem, és mert alulról páncélozott a kocsi. Négy órába tellett, hogy 2 kilométert megtegyünk úgy, hogy a hummeres fogadott egy tuareg vezetőt, aki elemlámpával ment a kocsikonvoj előtt és mutatta, merre menjünk, merre nincs akna. Én rásétáltam egy aknamezőre, mert segítettem az elakadó autókat megtolni, de rám ordított és csak úgy skeráztam föl a sziklás talajra. Másnap átkeltünk a „senki földjén ”. Ez egy olyan szakasz a két ország, Marokkó (Nyu- gatSzahara) és Mauritánia között, amely a senki földje törvényileg. Nem büntethető senki, aki ott erőszakot, rablást, vagy gyilkosságot követ el. Sivatagos járhatatlan két kilométeres szakasz, amit ugyancsak éjszaka tettünk meg. A lemenő Egy fontos kellék az angol Travel Channel tévéscsapat egyik tagjánál: krikettütő (jobbra). Vajon lesz ideje használni? FOTÓ: SATIS Most meg merre menjünk? - Csapatkupaktanács az SBTCS-nél. nap kevéske fényénél láttuk, amint elakadt barátaink Mercijét próbáltuk kirángatni a homokból, hogy a csuklyás, koromfekete bőrű alakok ott figyelnek a horizonton a dűnék tetején. De szerencsére jól vagyunk, most a mauritán fővárosban, Nouakchottban. A közbiztonság egyenlő a nullával, gettó, gettó hátán. Ahol vagyunk, nem szálloda, hanem panzió, zárt parkolóval Kérjük, biztonságuk érdekében maradjanak szobáikban! - szól a legfontosabb figyelmeztetés a „házirendben”. A mieink élményei után nézzük, mi újság a többiekkel: a versenyben résztvevőknek szokás szerint néhány városi „geocaching” feladatot kellett megoldaniuk útközben, például egy eldugott pékséget, vagy egy te- vehús-nagykereskedő házát kellett megtalálni. Ezek a feladatok lehetőséget biztosítanak, hogy a helyi kultúrával és lakossággal is ismerkedjenek. Ennél nehezebbnek bizonyult, amikor az óceánban egy rozsdásodó hajóroncs volt az ellenőrző pont, és csak úszva lehetett teljesíteni a feladatot. Közben a tengerpart sáros homokján majd fél tucat terepjáró süllyedt el tengelyig, éjjel 1-ig több csörlőt tönkretettek a segélykiáltásra jelentkezők, mire minden pórul járt versenyautót kiszabadítottak a sár börtönéből. Volt, akinek lerobbant quadját egy cseh Hummer- páros rakta fel a kocsi hátuljára, így vitték be a táborba. Az óriás amerikai terepjárók minden évben a Budapest-Bamako védőangyalai, gyengéd óriásként nyújtják segítő jobbjukat a rászorulóknak. Azok a csapatok, amelyek önzetlenül nyújtottak segítő kezet pórul járt társaiknak, megkapták az újonnan alapított Nap hőse-vándordíjat. Nekik őszinte tapssal tisztelegtek társaik. „Jó látni, hogy a Budapest-Bamako segítő eszméje - a feszült verseny ellenére - a mai napig él” - mondta Villám Géza főszervező. A túrakategória indulói közül a 2005. Miss Hungary, Semmi- Kis Tünde nem adta fel a versenyt és már Mauritániában van, akárcsak Fábry Sándor. A versenykategória csapatai a legutóbbi hírek szerint a Marokkó- Mauritán határon vesztegelnek és próbálnak megküzdeni az afrikai bürokrácia útvesztőivel. Ez 8-10 órás várakozást jelent. ■ (sts) Kaszkadőr szépségkirálynő Még elindulása előtt váltottam pár szót a nem hétköznapi „vörös démonnal”, aki motorral vágott neki nem mindennapos kalandnak.- Mióta motorozik, hogy ilyesmire ragadtatja magát?- Tíz éve, de eddig utcai „ver- senygéppel” száguldoztam, főleg kaszkadőrmutatványoknál, enduro motorral csak fél éve készülök, amióta biztossá vált, hogy indulok.- Utóbbi kétkerekűek nehezebbek és fárasztóbbak, főleg napi 6-800 kilométeren át és terepen. Nos, és a visszaút is. Fog ja bírni?- Gyakoroltam becsülettel, bízom benne, hogy megbirkózók a feladattal, vissza viszont repülővel jövök, a motort majd hozzák utánam.- Nem fél a bukásoktól, esésektől és azok következményeitől, ami ugye az afrikai útviszonyok mellett várnak önre?- Örülni nem fogok nekik, de ha valaki motorra ül, az a legalapvetőbb, hogy számol vele.- Ezek szerint - főleg kaszkadőrmúltja miatt - már „gyakorlata” van ebben.- Hajaj, volt benne részem elégszer, de most nem bánnám, ha megúsznám minél kevesebbel! Takács Gábor
