Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

2008-12-09 / 286. szám

4 2008. DECEMBER 9., KEDD NÓGRÁD MEGYE Bolyais és francia diákok interkutturális randevúja Puszta Szilvia Történelmi esélyt kaphat a magyar vidék Szabó Andrea Salgótarján. Ez év októberében nyolcadik alkalommal nyílt lehe­tősége a Bolyai János Gimnázi­um és Szakközépiskola 33 fran­ciás tanulójának, hogy anya­nyelvi közegbe csöppenve élvez­hesse Franciaország páratlan légkörét és szellemiségét. A Dembrovszky Zsuzsanna tanárnő, valamint három francia tanár - Christiane Romand, Nicolas Esseiva, Michel Ferlat - által szerve­zett csereút azonban ennél is szélesebb körű lehetősé­get tartogatott számunkra: meglátogattuk az aprócska Vaduzt, Lichtenstein fővá­rosát, valamint kirándulá­saink során Svájc sajátos motívumaival is megismer­kedhettünk. A több mint 22 órás út alatt francia füzetlapok jártak kézről kézre és a túlélést biztosító kife­jezések röpködtek a busz belsejé­ben. Amikor megpillantottuk fo­gadóvárosunk - a svájci határ kö­zelében elhelyezkedő Pontarlier - tábláját, egybehangzó sikolto­zás vette kezdetét. Megszeppen- ten tekintgettünk kifelé a busz ablakából, levelezőpartnerünk után leselkedve, hisz’ a fogadó­családdal eltöltött következő nap ígérete ekkor még felért egy gyer- mekrablási fenyegetéssel. Ennek természetesen az lett a vége, hogy egy felejthetetlen na­pot töltöttünk a kíváncsiságunk kielégítésére nagy gondot fordító francia családokkal. Rengeteg el­térő szokásba nyerhettünk bepil­lantást általuk, valamint tanúi le­hettünk, hogy egy átlagos francia család életében a mindennapok­ban is milyen nagymértékben je­len van a nemzettudat. És persze hozzá kell tenni, hogy a konyha­művészeti nyalánkságok és helyi specialitások végigkóstolása a családokkal töltött idő egyik tető­pontja volt. De aki ott nem lakott volna jól, az garantáltan összera­gadt szájjal távozott a fenséges broc-i csokoládégyárból. A sokszínű program a fenntart­ható fejlődés témakörében is igen tanulságosnak bizonyult. A fran­ciák roppant tudatosan élnek: számos biogazdaságot működtet­nek, az államtól támogatást kap­nak természetbarát ökoházak építésére, sőt még testvérisko­lánkban, a Lycée Xavier Marmier-ben is használnak nap­elemeket. A francia iskola egyéb­ként az oktatás módszerét tekint­ve is különbözik a mi gimnáziu­mainktól, ahogy azt saját sze­münkkel láthattuk az iskolában és a tanórákon tett látogatás al­kalmával. A besangon-i Citadella a törté­nelem (ellenállási múzeum) és ál­latok (állatkert) szerelmeseinek kedvezett, Victor Hugo szülőhá­zának megtekintése pedig az iro­dalomkedvelők örömére szolgált. A sportban utazók sem marad­tak le: a lausanne-i Olimpiai Mú­zeumban rengeteg ismere­tet szerezhettünk. A Vevey városában lévő Alimentarium nevű, főként az egészséges táplálkozás­sal foglalkozó interaktív mú­zeumban felhőtlen szórako­zás keretében tanultunk rengeteg érdekességet. El­méleti ismereteinket pedig még tovább bővítettük: Gruyeres-ben a sajtkészítés csínját-bínját lestük el. Szerencsére számos al­kalmunk adódott rá, hogy össze­barátkozzunk a francia diákok­kal: a tervezett programok mel­lett a fiatalság gondoskodott saját szórakozásáról: sokan részt vet­tek az iskolai fogadást követő bowlingozásban, egy indiai étte­remben elköltött vacsorán, vala­mint Pontarlier bejárásában a fer­geteges szuvenírvásárlás folya­mán. így hát a nyelvi különbségek­ből csupán tréfás félreértéseken alapuló nevettető történetek szü­lettek, melyeket még számtalan­szor felidéztünk a hazaúton. Bár pár könnycsepp kicsordult, végle­ges búcsúzásról szó sincs: 2009 márciusában Salgótarján utcáin a szemfülesebbek francia diáko­kat fedezhetnek majd fel. Balassagyarmat. Az Új Magyar- ország Vidékfejlesztési Prog­ram kapcsán a 2009. évi ter­vekről Borenszki Ervin ország- gyűlési képviselővel, a parla­ment mezőgazdasági bizottsá­gának tagjával beszélgettünk.- Nemrégiben arról tájékoztatta lapunkat, hogy 59 település közel ötszázmillió forint értékben nyert százszázalékos támogatást falubu­szokra. Mint tudjuk, ez az Új Ma­gyarország Vidékfejlesztési Prog­ram (ÚMVP ) része. Mi történt 2008-ban és mi várható a program végrehajtása során 2009-ben?- A magyar vidék történelmi esélyt kapott a fejlődésre a 2007- ben elfogadott vidékfejlesztési program által. A program célja a versenyképesebb mezőgazda­ság, a környezettudatos tájgaz­dálkodás és az élhetőbb vidék feltételeinek megteremtése sike­res vállalkozásokon, összetartó és értékteremtő helyi közössé­geken keresztül. Ezeket a célo­kat négy intézkedéscsoporttal szeretné elérni a kormány. Az el­ső a mezőgazdaság korszerűsíté­sét, a második a vidéki környe­zet javítását, a harmadik a vidé­ki gazdaság fejlődését, az életmi­nőség javítását, a negyedik pe­dig a helyi közösségek, Leader-csoportok megerősítését szolgálja. Az első két intézkedés­ből adódó lehetőségeket az or­szágos átlaghoz, illetve me­gyénk mezőgazdasági potenci­áljához képest megfelelően ki­használtuk. A napokban kértem erről egy kimutatást, ha megka­pom és lehetővé teszik, bemuta­tom az olvasóknak. A helyi kö­zösségeknek, illetve mikrovállalkozásoknak nyújtanak nagyszerű lehe­tőségeket a harmadik és negyedik intézkedéscso­portok. Ennek volt egyik eleme az ön által említett falubuszos program és a jelenleg futó integrált kö­zösségi tereket létrehozó jogcím­igénylés. Ezek a vidék gyarapo­dását megalapozó intézkedések több szempontból is újszerűek. Egyrészt a helyi közösségek, vál­lalkozók, önkormányzatok a fej­lődés meghatározó motorjává válnak, másrészt nagyrészt helyben dől el: kik is nyernek tá­mogatást a meghirdetett progra­mokban. Nagy eredménynek tartom, hogy megyénk minden településének lehetősége volt csatlakozni a kistérségekben szerveződő Leader­közösségekhez, amelyeknek fő feladata a vidékfejlesztés társa­dalmasítása, magyarán a lehető­ségek teljes körű kihasználása az érdekelt felek, magánszemé­lyek, vállalkozók, civil szerveze­tek, önkormányzatok bevonásá­val. Nem kis erőfeszítéssel elér­tük, hogy megyénk minden tele­pülése nyertes Leader- közösséghez tartozik és az érintett polgárok reményeim szerint jövő év második negyed­évében pályázhatnak a meghir­detésre kerülő vidékfejlesztési programokra. Ezen kívül jövő év elején meghirdeti a minisztéri­um a gazdaságátadási támoga­tást, és az ez évben rendkívül si­keres fiatal gazdák induló támo­gatását. Várhatóan 2009 szep­temberében elindul az új agrár környezetvédelmi program.- Úgy tudjuk, az októ­ber 18-án meghirdetett vi­dékfejlesztési intézkedések igénylését meghosszabbí­tották. Mi indokolta ezt ?- Valóban. A támogatási igé­nyek benyújtására jövő év janu­ár 10-éig van lehetőség. Négy programot hirdettünk meg. Mind a négy cél - a mikro- vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása, a fa­lumegújítás és fejlesztés, a tu­risztikai tevékenységek ösztön­zése, a vidéki örökség megőrzé­se és fenntartható fejlesztése - pályázati előkészületei több időt igényelnek, ezért döntöttünk a határidő hosszabbításában. Ez­úton is szeretném az érdeklődők figyelmét felhívni ezekre az in­tézkedésekre, hiszen ezek a he­lyi kisvállalkozásokra építenek, elősegítik a vidéki foglalkozta­tást és jövedelemszerzést, a falu­si turizmus nagyobb térhódítá­sát, a helyi kulturális és épített örökség megőrzésére adnak le­hetőséget, amelyekben nekünk, nógrádiaknak különösen kedve­ző lehetőségeink vannak. Infor­mációt a www.ivm.hu honlapon, vagy a kistérségi vidékfejleszté­si irodák munkatársaitól lehet beszerezni. Én pedig a magam eszközeivel igyekszem segíteni, ahogy eddig is tettem. Emlékezés a karancslejtősi bányászellenállásra V. G. Síremléket és gondosan faragott kop­jafát avattak Gusztávaknán, a temető­kertben november 22-én. A sírhant alatt ismeretlen, fiatal katona alussza álmát, távol otthonától, Erdélytől. Egyik hőse volt az 1944-es karancslejtősi ellenál­lásnak, akit a hatalom - összefogva a német megszállókkal - a lázadó bányá­szok elrettentésül két bányász társával együtt még a bánya bejáratánál kivég­zett. Sírját eddig is gondozták a falube­liek. Most azonban közadakozásból, va­lamint a Magyar Ellenállók és Antifa­siszták Nógrád Megyei Szervezete tá­mogatásával nyughelyét síremlék és kopjafa jelöli, az utódok hálájaként. Mindezekről Páles Lajos, a Nógrád Me­gyei Szabadidős Klubok Szövetségének tiszteletbeli elnöke beszélt, „végigjár­va” a bányászok és katonák útját az el­lenállás megszervezésétől, a kínvalla­tást követő besorozásig, az újabb kivég­zésekig. Páles Lajos köszönetét mon­dott mindazoknak, akik hozzájárultak az ismeretlen katona nyughelyének fel­újításához, külön Szabó János kő- és Fráter Lóránd fafaragónak. A bányászok mellett letették az emlé­Az ellenállásban részt vett Bartha István és Rideg János az ismeretlen katona kopjafájá­nál emlékeztek A BDSZ és a bányászszakszervezet képviselői is elhelyezték koszorújukat a karancslejtősi ellenállók emlékművénél kezés koszorúit az ellenállók és antifa­sisztákkal együtt Bartha István karancslapujtői és Rideg János baglyasaljai nyugdíjas bányászok, a karancslejtősi ellenállás résztvevői. Az egykori lejtősakna bejáratánál emelt emlékműnél is megemlékeztek a 64 év előtti eseményekről. Rákos Jó­zsef a Bányászszakszervezet Nógrád Megyei Nyugdíjas Bizottságának elnö­ke a résztvevők között köszöntötte Há­mori István Pétert, a Bánya és Energia- ipari Dolgozók Szakszervezetének alel- nökét, a szakszervezet megyei alapszer­vezeteinek, a civil szervezetek, a pártok képviselőit, a megye több településéről érkezett szépszámú emlékezőt. Emlékbeszédet Lantos Sándor, Karancsalja polgármestere mondott. Azokra a bányászokra és katonákra em­lékezett, akik 1944 novemberében el­lenálltak a háború folytatását követelő parancsnak, a hadimunkának, a a fa­siszta erőszaknak. Több mint három­százan levonultak a bányába és meg­szervezték az ellenállást. Amikor a há­borítatlan elvonulás ígéretei hiábavaló­nak bizonyultak, kemény intézkedések következtek: a bánya áram és levegő nélkül maradt. A felszínre jövő bányá­szok azonnal megtapasztalták, hogy az ígéretek semmit sem érnek. Három em­ber életét azonnal elvették, s néhány nap múlva, a salgótarjáni laktanyában újabb három ellenálló jutott hasonló sorsra. Mint mondotta: az ellenállók bá­tor tette a hazaszeretet szép példája, amelyre emlékezni kell. Patinszki Lajos, az ellenállók és anti­fasiszták megyei szervezetének elnöke többek között arról beszélt, az újraéle­dő rasszizmus és fasizmus elleni össze­fogásra, valamennyi haladó erő közös fellépésére van szükség. Olyan embe­ribb világ megteremtéséről szólt, ahol az emberek sokasága nem nyomorog, félelem nélkül él. Ezt követően virágokkal, koszorúk­kal tisztelegtek az ellenállók emléke előtt Lantos Sándor polgármester, a BDSZ és a bányászszakszervezet me­gyei bizottságának, a Karancs-völgyi, a két salgótarjáni, a bátonyterenyei, dorogházi, salgói, a kisterenyei alap­szervezeteinek, a Munkáspárt 2006 bátonyterenyei és a Magyar Kommu­nista Munkáspárt salgótarjáni alapszer- vezeteinek képviselői. A kisterenyei Bá­nyász Hagyományőrző Dalkör bányász­dalok megindítóan szép csokrával és a bányászok himnuszával emlékezett. A megemlékezést a BDSZ Nógrád Me­gyei Nyugdíjas Bizottsága, a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Nógrád Me­gyei Szervezete és Karancsalja önkor­mányzata szervezte.

Next

/
Thumbnails
Contents