Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

2008-12-05 / 283. szám

2008. DECEMBER 5., PENTEK 11 SPORTTÜKÖR Kijózanító kupabúcsú kettős vereséggel KOSÁRLABDA Magyar Kupa, férfiak A szárnyaló Ughy Albert (labdával) vezette egriek esélyt sem adtak a ket­tős vereséggel búcsúzó Wamsler SE csapatának fotó: horváth tamás EKF-Hész Gépszolg Eger - Wamsler SE-Salgótarján 86-78 (20-17,33-22,19-21,14-18) Eger, Leányka út, 300 néző, vezet­te: Porpáczy L, Jakab L EKF-Hész Gépsínig Eger UGHY 23/3, Zsíros 10/6, MÁTÉ 30/15, ZSEMLYE 8, Rusznák 6. Csere: DR. FAZEKAS 7, dr. Sneider 2, Fábián, Sütő. Edző: Szé­les Kovács Gyula. Wamsler SE- Salgótaiján: SEBŐK 21/9. SZABÓ Z. 12/6, Kiss K. 9/3, Hartvich 7/3, Balikó 9. Csere: Gorszkij 11/3, Volt 9/6, Kolarics. Vezetőedző: Dániel Ta­más. Edző: Borisz Maljkovics. Az eredmény alakulása. 3. perc: 9-1, 8. perc: 13-15, 13. perc: 27-17, 18. perc: 46-27, 24. perc: 64-41, 28. perc: 71-50, 34. perc: 77-66, 38. perc: 84-72. Kipontozódott: Rusznák (30.), Szabó Z. (40.). Ugyan tarjáni oldalon már a párharc megkezdése előtt sem mulasztották el hangsúlyozni, hogy az együttes első számú va­dászterületének továbbra is a baj­nokságot tekintik, presztízsszem­pontból egyáltalán nem volt mind­egy, hogy a Magyar Kupa legjobb tizenhat csapata közé jutásért ví­vott páros mérkőzés első felvoná­sát hazai pályán elbukó Wamsler SE milyen eredményt ér el a hét­közi egri visszavágón. így azután az sem keltett különösebb megle­petést, hogy a mieink két maródi játékosa, a nyakát fájlaló Sebők Ta­más és az orvosok által javallott legalább kéthetes pihenőjét a kü­lönleges alkalomra való tekintettel felfüggesztő Vavra András is társa­ival együtt végezte a bemelegítést Sőt előbbi mindjárt a kezdő csapat­ban kapott helyet, a bokasérülés­sel bajlódó „lepattanókirály” ese­tében azonban végül a fájdalom - no és a csapat hosszú távú érdekei - felülkerekedtek az akaraterőn. A mieink első mezőnykosara ugyan­akkor épp a kiváló centert helyet­tesítő Balikó nevéhez fűződött, ap­ró szépséghiba, hogy a fiatal kö­zépjátékos találata 9-1-es hazai vezetésnél esett Viszont ez a kosár volt az előszele annak a 10-0-ás részsikerben kicsúcsosodó ven­dégrohamnak, amivel a tarjániak a találkozó folyamán először átvet­ték a vezetést Mint kiderült, azon­ban egyúttal utoljára is, a még a nyitó negyed hajrájában fordító fő­iskolások ugyanis a kisszünet után a Körmenden pallérozódó Máté Balázs kosárözönével kön­nyedén hagyták faképnél a röpke fellángolást követően hamar „ki­hűlő” riválisukat. A hibázásra szinte képtelen egri bedobó dolgát persze nagyban megkönnyítette, hogy a Wamsler SE elsősorban Ughy Albert kikapcsolását célzó, újonnan bevetett taktikai fogásá­nak (a fürge léptű irányítót ember­fogással őrizték a tarjániak, mi­közben a másik négy vendégjáté­kos zónázott) gyermekbetegségei tiszta helyzetek sorát teremtették számára. Ráadásul hazai szem­pontból akkor sem történt tragé­dia, ha egy-egy dobás véletlenül kimaradt, a roppant hasznosan játszó Zsemlye Sándor ugyanis szinte minden kósza labdára első­ként érkezett, így az egriek nem egyszer másfél-két percre is „pa- lánkjuk elé szögezték” a támadás­ban is roppant keveset mutató, to­vábbjutási esélyeiket már a félidő­re elveszítő látogatókat (53-39). A nagy kedvvel játszó EKF-Hész Gépszolg gálaelőadása a nagyszü­net után is folytatódott, a harma­dik negyed derekán például már huszonhárom pont választotta el a feleket egymástól. A hátralévő fer­tályóra legnagyobb kérdése így az volt, hogy a csapatot idegenbe is el­kísérő mintegy harmincfős szur­kolótáboruk által mindvégig har­sányan buzdított tarjániaknak si­kerül-e méltósággal levonulniuk a kupaporondról, vagy esetleg egy kiütéses vereségbe szaladnak be­le Hartvichék. Mivel ekkortájt az eredménnyel érthetően elégedett vendéglátók sem szaggatták már annyira az istrángot és a hivatá­sosnak „csúfolt”, ám ezen a napon a sokat szapult szükség-játékve­zetők nívóját is messze alulmúló „sípmesterek" is elkezdték némi­leg kompenzálni korábbi, többnyi­re a vendégeket sújtó ítéleteiket (az igazsághoz persze hozzátarto­zik, hogy összességében nem a bí­ráskodáson múlott a mieink vere­sége), a gyászos alkalomhoz illően fekete szerelésben pompázó wamslereseknek Szabó Zoltán és Sebők révén a lefújásra sikerült némileg emészthetőbbé tenniük a különbséget A párharc mindkét mérkőzését uraló, csapatként és egyénileg is sokkal jobb teljesítményt nyújtó EKF-Hész Gépszolg kettős győzelem­mel 173-156-os összesítéssel bú­csúztatta a meglehetősen vérsze­gény produkcióval kirukkoló, s nem is annyira a kieséssel, mint inkább a mutatott játékával nagy csalódást okozó Wamsler SE-Salgótarjánt. Nem kétséges, hogy az utóbbi id& szakban érezhetően hullámvölgybe kerülő tarjáni gárdának a folyta­tásban hatalmas formajavulásra lesz szüksége nagyra törő bajnoki álmainak megvalósításához. Széles Kovács Gyula: - Minden­képpen szerettük volna bizonyíta­ni idehaza is, hogy idegenbeli győ­zelmünk nem volt véletlen és azt gondolom, célunkat sikerült mara­déktalanul elérnünk. A közönség egy jó iramú, hajtós, helyenként kifejezetten élvezetes mérkőzést láthatott. Az ilyen találkozókkal le­het a kosárlabda táborát szélesíte­ni. Dániel Tamás: - Tudtuk, hogy nehéz lesz a salgótarjáni mérkő­zés után fordítani, de egyértelmű­en győzelmi és továbbjutási szán­dékkal érkeztünk Egerbe. Sajnos, a mai meccsen is volt néhány olyan hullámvölgyünk, ami még inkább megnehezítette a felzárkó­zást, illetve nagyon megéreztük Vavra hiányát, ami leginkább a le­pattanók megszerzésében hátrál­tatott minket. A jó ebben a két mér­kőzésben, hogy ilyen éles, vérre menő felkészülési mérkőzéseket kívánni sem lehet. Biztos vagyok abban, hogy sokat segít nekünk a bajnoki menetelésben. NB l/B, Keleti csoport, 10. forduló Wamsler SE-Salgótarján (1.) - Unlver KSE/B (11.) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, péntek, 19 óra. Dávid Krisztián, a salgótarjáni egyesület elnöke: - Az egri kupabú­csú után kissé szomorkásán készülünk soros bajnoki mérkőzé­sünkre, melyen elsődleges feladatunk, hogy egy szép győzelemmel kárpótoljuk azokat a szurkolóinkat, akik leutaztak Egerbe és végig­szurkolták a találkozót A Kecskemét nem tartozik a csoportunk fa- voritjai közé, csapatukat többségében 22 év körüli kosarasok alkot­ják, a koncepciójuk hasonló, mint a Szolnoké, vagyis felkészíteni a fi­atalokat a legmagasabb osztály küzdelmeire. Nagy kérdés, hogy mi­lyen csapattal tudnak és akarnak kiállni ellenünk, mert ők is támasz­kodhatnak egy-két első osztályú kosarasra. A mi helyzetünk nem sokban változott a hétközihez képest. Vavra bokasérülése makacsul ellenáll a gyógyító szándéknak, és az egri mérkőzésen fájós nyakkal is jó teljesítményt nyújtó Sebők játéka is kérdéses. Nem alábecsülve ellenfelünket, de a tabella állásából én egy amolyan felhozó mérkő­zésre számítok. A közönségünk lassan kezd a hatodik emberré vál­ni, ezért most is nagyon számítunk rájuk. Kerékpáros évértékelés (I.) ORSZÁGÚTI KERÉKPÁR Amatőr Kupa-végeredmény Minden eddiginél több forduló­ból állt az idei sorozat, összesen 12 futam állt rendelkezésre - a tervezetett 13 helyett -, hogy az országúti kerékpárosok össze­mérjék erejüket. Az 1998 óta lé­tező rendezvénysorozatot az Amatőr Kerékpáros Egyesületek Szövetsége vezényli több olyan ál­lomással, melyek már igen régóta ismertek a magyar kerékpár­sportban. A sorozatra szükség van, az országúti szakszövetség ugyanis a mai napig nem tud olyan sorozatot beindítani, vagy működtetni, mely széles körben tudná a kerékpárosokat elérni. Az általuk vezényelt magyar ku~ Király Kinga (Salgótarjáni HKE) pa az „amatőr” tábortól jóval sző­kébb „profi” mezőnynek szól, de ezen jelzőkkel sajnos, a magyar kerékpársport szűkös lehetősé­gei okán mindenféleképpen csín­ján kell bánni. Szükséges és életrevaló az Amatőr Kupa-sorozat, melyet töb­bek közt a megnövekedett igé­nyek kielégítésére bővítettek ki idén ennyi állomásra, a megelőző években jóval kevesebb helyszín szerepelt a naptárban. A sorozat tekintetében a végértékelés itt is egy összetett eredmény, ami talán az egyetlen olyan pont, ami talán túl szigorúra sikeredett. A szabá­lyok értelmében minimum 8 ver­senyen kell rajthoz állni ahhoz, hogy a végértékelésnél figyelem­be vegyék az adott verseny­zőt, illetve an­nak legjobb tíz eredmé­nyét. Ez azt je­lenti, hogy minimum nyolc hétvé­gét rá kell rá­szánniuk a versenyzők­nek a sorozat­ra ahhoz, hogy év vé­gén ott lehes­senek az eredménylis­tán. Ennek okán igen szűkös listák születnek a különböző kategóriák­ban, amik ke­vésbé tükrözik a valódi részvéte­li létszámokat és a korcsoportok nagyságát. Példának okáért a ma­ga nemében talán legerősebbnek kikiáltható férfi 5-ös korcsoport összetett listáján mindösszesen 15 kerekes neve található, miköz­ben a tizenkét futamon összesen 543-an.álltak a rajtvonal mögé. Természetesen azok a verseny­zők, akik több futamon indultak, többször is szerepelnek ebben a létszámban, de ennek ellenére is önmagáért beszélő nagyságrend­beli különbségről van szó. Megyénk országúti kerékpár­sportjában legfőképpen a Salgó­tarjáni HKE jeleskedik, valamint az idén első teljes évadát teljesítő karbonások, de alkalmanként a Vitalitás SE, vagy éppen szőkébb hazánk triatlonos egyesületei kö­zül is találkozhatunk egy-egy ver­senyzővel. Az idei szezonban két egyéni kategóriában sikerült megszerez­nünk a bajnoki címet. Papp Zol­tán nem titkoltan az összetett győzelem megszerzésének céljá­val vágott neki a szezonnak, ami végül sikeredett is számára. Nem volt azonban ez ennyire egysze­rű, a legelső tihanyi verseny idő­szakában uralkodó hűvös, szeles időjárás következtében kialakult betegség miatt két futamot is kel­lett hagynia a Karbona verseny­zőjének. A viszonylagosan nagy hátrányt azonban már az évad kétharmadára sikerült ledolgoz­ni, onnantól kezdve pedig csak az előny növelése volt a cél a be­fejező futamig, ami maximálisan sikeredett is. A másik kategóriagyőzelem minden probléma nélküli volt, Ki­rály Kinga ugyanis egytől egyig minden állomáson diadalmasko­dott, ahol rajthoz állt, ennek azon­ban - több rosszindulatú meg­jegyzést cáfolva - nem az „ellen­félhiány” volt az oka. Kinga ered­ményeit a szezon második felé­ben már olykor-olykor a felnőtt nőkhöz is lehetett mérni, de az mindenféleképpen meggyőző tény, hogy a nála két évvel idő­sebb országúti és hegyikerékpáros válogatottságig is eljutó Vaskó Luca (Gepida - velo.hu) mögött közvetlenül ő kö­vetkezik a magyar országúti ke­rékpáros utánpótlás rangsorában a hölgyek között. A fenti két versenyzőn kívül még ketten állhatták dobogóra, annak is második fokára Lőrincz Bence, míg a harmadikra Gyurkó Ádám. Előbbi versenyzőnk eseté­ben az utolsó futamig mindenki úgy tudta - és számolta - , hogy vezeti a kategóriáját, a végső eredmények kihirdetésénél azon­ban nem ezzel szembesült a tarjáni különítmény. Az okokra hosszadalmas levelezés után si­került csak magyarázatot kapni­uk a Salgótarjáni HKE vezetői­nek, de sajnálatosan azok többek véleménye szerint sem állnak a legszilárdabb lábakon. A legjobb teljesítmények sorát NagyPéterné eredményével foly­tathatjuk, aki a felnőtt hölgyek között ért el negyedik helyezést. A tarjáni kerekes hölgy tehetsé­gét ismerhettük már régebbről a hegyikerékpározás világából, két kislányának születése és több év kihagyás után ezúttal országúton mutatta meg, mire lehet jutni ki­tartással és áldozatos munkával - mindezt családanyaként gyere­kek és munka mellett. Nem sza­bad telhetetlennek lennünk, de reméljük versenyzőnk visszavo­nulási gondolatatit elhessegeti és jövőre újra harcba száll a dobogó­ért akár az országúti sorozatban, akár újfent a hegyikerekesek vi­lágában. Papp Zoltán (Karbona) Bár nem dobogós eredmény, de szintén igen nagy teljesítményt takar Csontos László ötödik helye­zése, aki a fentebb már említett igen erős korosztályban kapasz­kodott fel egészen a dobogó köze­iéig. Ugyanezen kategóriában Tóth Gábor volt László verseny­társa, aki az év utolsó harmadá­nak kihagyása következtében szorult kicsit hátrébb csapattár­sánál. A felsorolásban nem sza­bad kihagynunk Nagy Pétert sem, aki a tarjáni csapat állandó szál­lítása mellett teljesítette a viada­lokat, mondhatjuk, fő motorja és összetartója volt az idei szezon­ban a Salgótarjáni HKE ország- útisainak. Ahogyan Lőrincz Bence eseté­ben, úgy a csapateredményeket tekintve is göröngyös út vezetett az igazságig. A szabályok értel­mében a legjobb három verseny­ző pontjainak összege adja a csa­pat eredményét, ennek tekinte­tében nem nehéz belátni, hogy egy első, egy második és egy harmadik helyezést, valamint az értük járó pontokat igen nehéz felülmúlni, ezért is lepte meg a salgótarjáni csapatot, hogy má­sodikként hirdették ki őket. A szintén hosszadalmas levelezés után végül kihirdetésre került a tarjáni csapat győztesként, akik számítási hiba okán szorulhat­tak ideiglenesen a második po­zícióba. Megyeszékhelyünk ke­rekesei több tradicionális or­szágúti kerékpáros csapatot uta­sított maga mögé, az eredményt az egyesület igen jelentősnek ér­tékeli. Kerékpáros évértékelésünk második részében áttérünk majd a hegyikerékpáros maratonok vi­lágába, melyet a közeljövőben ol­vashatnak lapunk hasábjain. Nógrádi összetett eredmények. Női 1-es korcsoport (1994-1997 között születettek): 1. Király Kin­ga. Női 3-as korcsoport (1989 és utána születettek): 4. Nagy Péterné. Férfi 4-es korcsoport (1990-1991 között születettek): 2. Lőrincz Bence, 3. Gyurkó Ádám. Férfi 5-ös korcsoport (1978-1989 között születettek): 5. Csontos László, 9. Tóth Gábor. Férfi 6-os korcsoport (1969-1977 között születettek): 12. Nagy Pé­ter (mindannyian a Salgótarjá­ni HKE versenyzői). Férfi 8-as korcsoport (1949-1958 között születettek): 1. Papp Zoltán (Karbona). Csapat eredmények: 1. Salgótarjáni HKE. ■ Kéri István FOTÓ: BABKA SZABOLCS

Next

/
Thumbnails
Contents