Nógrád Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 279-303. szám)

2008-12-15 / 291. szám

2008. DECEMBER 15., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Elismerték Ságlíjfalli, Budapesten az angyal­földi József Attila Művelődési Köz­pontban rendezték meg az első hazai szociális expót. A szociális földprogramot működtető önkor­mányzatok országos szövetségét megyénk képviselte. A kiállításon bemutatták a szociális földprog­ram keretében előállított terméke­ket. Többek között gabona, gom­ba, bogyós gyümölcsök, zöldség­félék, kecskesajt, tojás stb. A láto­gatók körében nagy sikere volt a ságújfalui Csonka Ervin anyanyúljának és ó kicsinyének. A politikusok közül többen, így például Lamperth Mónika és Kiss Péter is érdeklődtek a faluban fo­lyó szociális földprogramról. Nyuszisimogatás közben elisme­rően nyilatkoztak a ságújfalusi kisállattenyésztők projektjéről. Nyugdíjasok karácsonya Tar. Az önkormányzat december 19-én 16 órakor a nyugdíjasok karácsonyát szervezi meg a kul- túrházban a település nyugdíjas lakóinak, hogy együtt ünnepel­hessenek. Az ünnepi műsorban közreműködik a mátraszőlősi néptánc- és majorette-csoport, valamint a helyi művészeti cso­portok, az iskolások pedig betle- hemes játékokat adnak elő. Tervezés és pályázás Kutasó. Hamarosan elkészülnek a turistaház tizenötmilliós fejlesz­tésének a tervei. Az önkormány­zat mint az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete nevet viselő Leader-közösség tagja, pá­lyázati támogatással kívánja megvalósítani az elgondolását. Kiállítás nyílt Balassagyarmat Kovács Berna­dett alkotásaiból nyílt kiállítás a helyi Szerbtemplomban a kö­zelmúltban. A tárlat egészen ja­nuár végéig látogatható. „Múlt köde őrzi a füstfalakat” Emléktáblát avattak a mártírok tiszteletére H. B. Salgótarján. „Nem voltál ott, néha hallottál róla, múlt köde őrzi a füstfalakat, tankönyvek őrzik a dörgő halálízt, nem tudtál róla, de van ki még őrzi a Rákóczi úton sziszegve égő ablakkeretet, a jaj­gatást, a sírást, a romok közt ját­szó gyermekeket” - szavalta a ha­lálról és a halhatatlanságról írt versét Dózsa László színművész, a Magyar Köztársaság Tiszti­keresztjével kitüntetett 1956-os forradalom és szabadságharc hő­se, Hadady Rudolf és Hargitay La­jos mártírok emléktáblájának avató ünnepségén december 13- án. Dózsa László a forradalom és szabadságharc egyik túlélője részt vett a legsúlyosabb Rákóczi úti harcokban, 1956-ban tömeg­sírba lőtték, de jó szándékú em­berek megmentették. dolfot és Hargitay Lajost gépkocsi­val vigye el a budapesti katonai bí­róságra - mondta a város vezető­je. Menetközben azonban betér­tek Hugyagra, ahol egy ház pincé­jében kegyetlenül összeverték, összerugdosták őket. A pufajká- sok nem ismertek határt a kínzá­sok mértékében és fajtájában, ál­dozataikat szinte a felismerhetet- lenségig meggyötörték, és mivel félholt állapotukban nem vihették el őket Budapestre, a hugyagi Ipoly-parton azt a látszatot keltve, hogy foglyaik el akartak menekül­ni előlük, brutális módon több lö­véssel kivégezték őket - Mi is volt a bűne a két salgó­tarjáni nemzetőrnek, miért kellett meghalniuk - tette fel a kérdést Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki szerint a válasz látszólag egysze­rű, mégis elfogadhatatlan, hiszen az acélgyári fegyveres nemzetőr­Az érdeklődő közönség A színművészt követően Székyné dr. Sztrémi Melinda pol­gármester mondta el avató beszé­dét. Mint ismeretes, 1956 decem­berében letartóztatták és a megyei rendőrkapitányságra vitték Hadady Rudolfot és Hargitay La­jost, az acélgyári nemzetőrség pa­rancsnokait.- Úgy tudjuk, december 13-án hajnalban néhány pufajkás azt a parancsot kapta, hogy Hadady Ru­ség parancsnokai tisztességesen ellátták azt a feladatot, amellyel az üzemi és lakótelepi közösség, a he­lyi államhatalmi szervek, a rend­őrség vezetője megbízta őket.- Nekik köszönhető az, amire máig büszke lehet Salgótarján, hogy a forradalom ideje alatt nyu­galom és rend volt a városban - fogalmazott Székyné. A megtorló hatalom pribékjei, a pufajkások szemszögéből azonban megbo­Az emléktábla leleplezése csáthatatlan volt, hogy Hadady és Hargitay a kommunista hata­lom szovjet tankokkal történt megszilárdítása után is kiállt Nagy Imre kormánya és politiká­ja mellett, nem volt hajlandó kü­lön alkura, az általuk képviselt munkásság feje fölötti megegye­zésre. Számlájukra írták továb­bá, hogy amikor a pufajkások tiszti százada elfoglalta a megye­háza épületét és nem engedték a forradalom által megválasztott képviseleti szerveket dolgozni, az acélgyári nemzetőrség elkergette a pufajkásokat. Bűnükül rótták fel, hogy november 14-én a Hadady-Hargitay féle fegyveres nemzetőrcsoport megkísérelte a Karancslapujtőn tartózkodó kar- hatalmisták lefegyverzését.- Soha nem adhatunk felmen­tést a politikai indulatból elköve­tett gyilkosság elkövetőinek - hangsúlyozta a polgármester. Majd hozzátette: a december 8-ai salgótarjáni sortűzhöz hasonlóan titok és homály fedte a két forra­dalmár és hazafi halálának körül­ményeit is. A Kádár-rendszer 1956 utáni megfélemlítő csöndjében el­tűntek azok a dokumentumok, amelyek lehetővé tennék, hogy megtalálják a két mártír temetési helyét, hogy legalább méltó, embe­ri módon adhassunk nekik vég­tisztességet- A történelem újra és újra bi­zonyítja, hogy a magyar hazáért, annak függetlenségéért vívott harc hőseit és mártírjait nem lehet kitörölni az utódok emlékezetéből. Sírjuk, nyugvóhelyük ma még is­meretlen számunkra, emlékük azonban bennünk, lelkűnkben ta­lált őrző, befogadó örök hazára. A város önkormányzata kötelessé­gének tartotta, hogy a POFOSZ megyei szervezetével együtt em­léktáblát állítson a mártíroknak annak a háznak a falán, ahonnan naponta elindultak és ahol letar­tóztatásukig laktak - zárta beszé­dét Székyné. Az avató ünnepségen Hadady Rudolf és Hargitay Lajos özvegye, valamint Bérezési Mihályné, a POFOSZ megyei szervezetének vezetője és Székyné dr. Sztrémi Melinda leplezte le az emléktáblát, amelynél koszorúkat és virágokat helyeztek el a jelenlévő intézmé­nyek, szervetek képviselői, vala­mint magánszemélyek. Köszöntöttek Etes. Hagyománnyá vált, hogy december elején az önkor­mányzat köszönti az idősebbe­ket. Idén a Közösségi Ház és Könyvtárban 157 fő hetven éven felüli szépkorút ajándéko­zott meg az önkormányzat mű­soros összeállítással, uzsonná­val és ajándékcsomagokkal. A rendezvény Lénárt Dezső pol­gármester köszöntőjével kezdő­dött, majd a helyi napközi ott­honos óvoda óvodásai kedves­kedtek kis műsorral, őket az is­kolások meglepetésműsora kö­vette. Fellépett még az etesi mo- derntánc-csoport kis- és nagy­csoportja. Később Teplán Sán­dor magyarnóta-énekes lépett színpadra, aki a közönséget is dalra fakasztotta. Szünetel a látogatás Nógrád megye. A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet múzeumai és kiállítóhelyei Salgótarjánban, Szécsényben, Balassagyarma­ton, Pásztón, Csesztvén, Horpácson és Bánkon december 21-étől január 5-éig nem fogad­nak látogatókat. Január 6-ától is­mét a megszokott nyitvatartási rend szerint fogadják az érdeklő­dőket ezek az intézmények. Még látogatható Balassagyarmat. Schrammel Imre szobrász, keramikus kiállítása még december 18-áig, csütörtö­kig látogatható a helyi Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériájában. Játszóház karácsonyra Balassagyarmat, jézus születése alkalmából karácsonyi játszó­házat tartanak a helyi Mik­száth Kálmán Művelődési Köz­pontban december 19-én, pén­teken 16.30 órai kezdettel. A szervezők kicsiket és nagyokat egyaránt szeretettel várnak. Százharminc év: kincsként őrzött múlt (Folytatás az 1. oldalról.)- Szívesen jártunk ide, ahol nemcsak tartalmas programokban, élményekben volt részünk, de összetartó közösségek­re is találtunk. Itt azt is megtanultuk, hogy a másik ember a legfontosabb. A jelenlegi állapotok láttán ugyan szomo­rúak vagyunk, de bízunk a jövőben - fejtegette a műsorvezető, majd átadta a szót Gálné Horváth Mária igazgatónak, a Kohász Művelődési Központ Egyesü­let titkárának, aki lévén tősgyökeres acélgyári, érzelemgazdagon, érzéklete­sen tekintette át a százharminc eszten­dős múltat, amellyel országosan is ke­vés művelődési központ büszkélkedhet. A kiegyezést követően alapított salgó­tarjáni, majd később rimamurányi vas­finomító főként német ajkú szakmun­kásai körében jött létre az olvasóegylet, illetve a tekézők csoportja. E két kép­ződmény 1878-ban egyesült altiszti és munkás olvasóegyletté s - noha a tisz­ti kaszinót néhány évvel később, 1882- ben hozták létre - ez számít alapítási évnek. A fúvószenekar már 1879-ben megszerveződött, a színjátszók 1887- ben, a dalárdisták pedig 1892-ben kezd­ték meg tevékenységüket. A későbbiek­ben e tradicionálisnak tekinthető mű­kedvelő csoportokhoz újak (szimfoni­kus és tánczenekar, néptánc, balett, tár­sastánc) is csatlakoztak. A könyvtár értelemszerűen mindig szerves részét képezte a háznak, amely néhány évti­zeddel ezelőtt fontos bázisa volt az is­mertterjesztésnek, filmforgalmazásnak és a klubmozgalomnak is. Az ünnepi Az ünnepi est műsorában többször is fellépett a művelődési központtal csaknem egyidős, Boros Sándor vezényelte fúvószenekar beszéd méltatta az alapítás folyamatá­nak fő szereplőit - mások mellett Unger Gusztáv, az első elnök, Borbély Lajos műszaki igazgató, Wabrosch Béla fő­mérnök - a korábbi igazgatók - Kovács József, Illés Pál, Bolyós Lászlóné dr. AblonczyLászlóné - és a volt munkatár­sak érdemeit, illetve kiemelte azokat a személyiségeket is - köztük a színját­szás területén maradandót alkotott Vertich Józsefet, Csics Györgyöt, Somoskői Istvánt, Brunczel Tibort, a kar­nagy Krajcsi Lajost, Péczeli Istvánt, Bo­ros Sándort, a néptáncos Székely Istvánt, Polaneczky Gizelláit, a táncoktató Hűlik Andrást, Kovácsné Juhász Irént, a könyv­táros Heckenberger Gyulát, Vonsik Ernőnét, Merlákné Juhász Ildikót és má­sokat -, akik egy-egy szakterületen örö­kítették meg nevüket. A rendszerváltá­sig az intézmény a helyi kohászati üze­mek juttatásai mellett élvezte a szak- szervezetek anyagi és erkölcsi segítsé­gét is. Az új gazdasági és politikai helyzetben lényegesen leszűkült nem­csak a terület, hanem a tevékenységi kör is. A legszükségesebb anyagi forrá­sokat elsősorban a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete pályázatok ré­vén biztosítja. A támogatók közé sorol­ható az épülettulajdonos Sólyomi Zol­tán, a közhasznú egyesület tagsága és a város vezetése is. Ugyancsak számít­hattak, illetve számíthatnak a gyártelep önkormányzati képviselőre, dr. Kúti Ist­vánra, dr. Szabó Lajosra és Czene Gyu­lára is. Gálné Horváth Mária joggal hangsúlyozta, hogy a mára alaposan megöregedett épület 1922-ben színhelye volt Salgótarján várossá nyilvánításának és nemcsak az acélgyári köryetyhnnem az egész település életébe h^pŰIföNap* jainkban nehéz küzdelmet folytatnak a létükért, de a kitartásban, a múlt kincse­inek megőrzésében több erőforrásra is támaszkodhatnak: - Egy ütt munkál bén-\ nünk a nagy elődök iránti tisztelet, a biztpF nyitási vágy, az utolsó mohikán szerepkör romantikus felvállalása és nem utolsósor­ban a szakma és a nagybetűs közönség szeretete - mondta az egyesületi titkár s a Krajcsi Lajos által komponált városi szignál hangjai mellett az idősebb nem­zedék tagjai átadták a fiataloknak az 1902-ben felavatott egyleti zászlót. Sándor Zoltán kulturális főtanácsos, a kulturális és sportiroda vezetőhelyettese Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármes­ter megbízásából a városi önkormány­zat nevében köszöntötte az egybegyűlte­ket. Gratulált az elért eredményekhez, de azt sem hallgatta el, hogy a Kohász Művelődési Központ - amelyik évtize­deken át Salgótarján kulturális életének egyik meghatározó, patinás intézményé­nek számított - múltjához, rangjához méltatlan állapotba került. A város veze­tése támogatja azokat a terveket, ame­lyek segítik életben tartani, felújítani e fontos közösségi színteret, amely a jövő­ben akár a Vertich Színpadstúdió ottho­naként is funkcionálhat. Dr. Szabó Lajos jelenlegi egyesületi elnök a dalkör rímek­be szedett köszöntését tolmácsolta, a kö­zönség pedig élvezte az egymás után fel­lépő zenekarok - a kibővített fúvószene­kar, az Akkord Fúvós Kisegyüttes és a vendég, Salgótarjáni Rézfüvós Kvintett - színvonalas, a karácsony közeledtét is érzékeltető műsörát. Az irodalmat/u/tósz Istvánná versmondása képviselte, aki Ju­hász Gyulai Himnusz az emberhez” cí­mű költeményét mondta tj. Műve­lődési Központ sorsa, az elmúlt hét vé­gi ünnepség emlékezetes eseményként íródik be az intézmény emlékkönyvébe. Csongrády Béla

Next

/
Thumbnails
Contents