Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-12 / 263. szám
2 2008. NOVEMBER 12., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Diáktúrán Angliában ■ ■ Ünnepelt a Szent Imre iskola Az idei évben is rendhagyó módon emlékezett meg a Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium névadója, Szent Imre herceg születésének évfordulójáról november 5-én és 6-án. A kétnapos rendezvény sok színes programban bővelkedett. November 5-én ünnepi szentmisével kezdődött a programsorozat, amelyen dr. Stella Leontin kanonok, plébános prédikációja során Szent Imre életpéldáján keresztül hívta fel a diákok figyelmét az ifjú herceg követendő értékeire. A szentmisét az iskola Szabó Lőrinc úti épületében Pokorny Lajos ipolysági festőművész kiállításának meg'íVi VvV L4— 'V'V’V e? 1 ‘ 1 \r . v- IS . Egy sikeres csapat az igazgatóhelyettes és a testnevelő tanár társaságában Kéttannyelvűsökként mindig is vágytunk abba az országba, amelynek a nyelvét tanuljuk, kultúráját, hagyományait tanulmányozzuk. Ezért is vártuk any- nyira az iskola által szervezett angliai utat, amely érdekes kalandnak ígérkezett. 2008. szeptember 13-án reggel fél hétkor indultunk el úti célunk felé. Az emeletes buszon 36 órát töltöttünk el három-négyórán- kénti pihenőkkel. Áthaladtunk Ausztrián, Németországon, Belgiumon, Hollandián és Franciaországon. Innen komppal mentünk tovább és nemsokára már angol földön jártunk. Első állomásunk a ködös Albionban a Stonehenge volt, amelynek lenyűgöző, hatalmas kőtömbjeit és érdekes történetét nem hagytuk figyelmen kívül. Második megállóhelyünk a 80 "000 főt számláló város, Bath volt, ahol egy gyönyörű templomot nézhettünk meg. A nap végére érkeztünk meg Barnstaple-be, ahol találkozhattunk a fogadó családjainkkal. Mint később megtudtuk, a legkülönbözőbb korú, nemzetiségű és foglalkozású emberekhez kerültünk. Barnstaple-ben tartózkodásunk alatt nyelviskolába is jártunk; itt csoportokra bontva, anyanyelvi tanárok segítségével fejleszthettük angoltudásunkat. Idegenvezetőnk, Tim megismertette velünk a város történelmét, így közelebb hozta hozzánk a helyszínt, ahol megszálltunk. A következő napon ellátogattunk a Woolacombe és Ilfracombe nevű városkákba. Woolacombe-ban lehetőségünk volt megmártózni a hűs óceánban. Ilfracombe-ban közelről is megtapasztalhattuk az apály-dagály jelenséget, és szabadidőnkben felfedezhettük a várost. Másnap egy egész napos kiránduláson vettünk részt a nagy múltú Tintagelben. A város Artúr király itt tartózkodásáról lett igazán híres. Megcsodálhattuk a vár romjait, a magas dombról pedig mesés kilátás nyílt a horizonton túli óceánra. Kirándulást tettünk még két kis faluban: Lyntonban és Lynmouthban is. Lyntonban gyalogos túrát szerveztek nekünk. Hosszú és fáradságos séta volt, de a látványért megérte. Lynmouthban kagylókat gyűjtöttünk, vagy éppen megkóstoltuk a helyi specialitásokaL Visszafelé siklóval tettük meg az utat. Utolsó barnstaple-i esténkén kis ajándékokkal, többek között pirospaprikával, szalámival, marcipánnal, prospektusokkal és képeslapokkal kedveskedtünk házigazdáinknak. Reggel búcsút intettünk Barnstaple-nek, a családjainknak és meg sem álltunk Londonig. Ottlétünk során élőben is láthattuk a Big Bent, a Trafalgar teret, a parlamentet, az angol királynő palotáját és a Westmins- ter-apátságot. Legnagyobb sikere mégis a híres Madame Tussaud’s-nak és a London Eye- nak volt a gyerekek körében. Angoltanárnőnk idegenvezetésével még érdekesebbé tette a várost. Egy napot töltöttünk Nagy-Bri- tannia fővárosában és sajnos, itt volt az ideje a végső búcsúnak. Fájó szívvel pillantottunk még egyszer London kimagasló épületeire és megkezdtük utunkat hazafelé. Úgy gondoljuk, az összes résztvevő diák nevében mondhatjuk: nagyon örülünk, hogy tagjai lehettünk ennek a kirándulásnak és mindenki sok élménnyel, tapasztalattal és baráttal gazdagodott. Csernok Emese és Orosz Elvira Bolyai János Gimnázium, 10. c nyitója követte. A kiállítást Medvácz Lajos polgármester nyitotta meg, Lévárdi Beáta zeneművész közreműködésével. A festmények többféle színvariánsa hűen tükrözi a festő derűs hitét, amellyel megalapozta a rendezvény hangulatát. A délelőtt folyamán a városi sportcsarnokban megrendezett sportversenyek kezdődtek el (labdarúgás, kosárlabda), ahol a környék iskoláinak csapatai versengtek egymással. Ezzel párhuzamosan zajlottak az iskola mindkét épületében a különböző programok. A kisebbek számára kutyás bemutatót rendeztek, vagy játékos vetélkedőn vehettek részt matematikából, magyarból. A nagyobbak tudományos diákköri ülések előadásaiból válogathattak, mint például: Stonehange titka; ami Madách Imre életrajzából kimaradt; gyufarejtvények stb. Kora délután kezdődött a rádiós vetélkedő, amelynek megszervezése minden évben a 12. osztályosok feladata. Idén is sok érdekes és „kihívást jelentő” feladat elé állították a résztvevő csapatokat. A vetélkedő után indult a „beavatás”, méghozzá az évről évre szintén hagyomány- szérűén megrendezett hangyaavató. A parádés és furfangos feladatokat követte a hangyaavató bál, s ezzel a táncos mulatsággal zárult az első nap. November 6-án különböző versenyeken vettek részt a diákok. Ezen a napon mintegy húsz iskola százötven tanulója mérte össze tudását a következő területeken: hittan, kémia, vers- és prózamondás. Sok szép és kiemelkedő eredmény született mindhárom versenyben. Ezt követte a Szent Imre-napok keretében kiírt irodalmi, képző- művészeti és idegen nyelvi fordítási pályázatok, valamint a Biblia évében meghirdetett versenyek értékelése, eredményhirdetése. Az alábbi versenyekre körülbelül 250 diák küldte el pályázatát, egyéni vagy csoportos kategóriában. A legjobb pályamunkák készítői nagyon szép és értékes díjakban részesültek. A programsorozat lezárásaként az iskola igazgatója, Meló Ferenc köszönetét mondott mindazoknak, akik munkájukkal és támogatásukkal segítették a rendezvényt. Huszonöt éves a „Yamaha-győzelem” R. P. Nem mindennapi magyar siker huszonötödik évfordulójának méltó megünneplésére találkoztak az egykori Neoton Família tagjai, leghűségesebb rajongói és az újságíró szakma képviselői hétfőn Budapesten, az egyik közismert belvárosi étteremben. 1983. október 30-án Tokióban, a világ akkori legrangosabb köny- nyűzenei versenyén, a Yamaha- fesztíválon a Neoton Famflia két énekese elnyerte a fesztivál fődíját a „Time goes by” című dallal, amely itthon „Holnap hajnalig” címmel lett nagy sláger. Másnap a japán napilapok címoldalukon hozták a szenzációs hírt, miszerint egy, a „vasfüggöny mögül” érkezett kelet-európai együttes egy gyönyörű lírai számmal győzött, maga mögé utasítva számos jól ismert nyugat-európai és tengerentúli énekest, zenekart. Nem igazán volt olyan újság aznap Japánban, amelynek első oldaláról ne Csepregi Éva és Végvári Ádám mosolygott volna az olvasókra, és olyan televízió-, vagy rádióállomást sem nagyon lehetett találni, amelyből ne a vadonatúj sláger szólt volna minden mennyiségben. Negyedszázaddal ezelőtt Éva és Ádám lábainál hevert a felkelő Nap országa. A rajongók kígyózó sorokban vártak autogramra, ahogyan sorban álltak a japán és a külföldi tévéstábok is egy-egy interjúért Éváék bármerre is sétáltak Tokió utcáin, mindenütt a jellegzetes japán köszöntési formával, a tiszteletteljes meghajlással üdvözölték őket a járókelők. A Neoton Família, s vele a magyar popzene meghódította a Távol-Keletet. Ezeket a szép emlékeket idézték fel újra a megjelent vendégek hétfőn délután Budapesten. A ma is éppen olyan fiatalos művészek, Éva és Ádám, a korabeli dalszerzők, Hatvani Emese, Pásztor László, valamint Jakab György képviseletében özvegye együtt örültek a régi sikernek a rajongókkal. Először egy video- összeállítást mutattak be a korabeli tévéfelvételekből, majd rövid műsor következett, amely baráti beszélgetéssel folytatódott. Visz- szaidézték a győzelemig vezető nehéz utat: a londoni átszállással közel 24 órán át tartó repülőutat, azt, hogy Éva a sorsolásnál az 1- es sorszámot húzta, így végig kellett izgulniuk a másik 23 fellépő műsorát is, valamint az eredményhirdetést. Sorban szólították a színpadra a díjazottakat: a legjobb énekes, a legjobb gitáros stb., majd végül a nagydíj nyerteseit: „Eva and Adam, Newton Family, Hungary”! A Yamaha Zenei Alapítvány igazgatója ünnepélyes keretek között akasztotta mindkettőjük nyakába a színarany csengőt, majd a gálaműsor keretében újra előadták az újdonsült slágert. A dal két régi jó barátról, egy lányról és egy fiúról szól, akik egy házibuliban találkoznak újra. Hajnalig beszélgetnek, miközben egy addig ismeretlen dilemma foglalkoztatja őket: maradjanak „örök” barátok, vagy a szerelem kalandos útjára lépjenek? Sajnos, a Neoton Família esetében is igaz volt a régi mondás, amely szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Miközben a Távol-Kelettől Dél-Európáig, Nyugat-Németországtól Kubáig ünnepelt sztárok voltak, itthon a magyar sajtó méltatlanul bánt velük. Akkoriban alig egy fél tucat újságíró határozta meg a magyar sajtóban mégjelenő könnyűzenei témájú cikkek tartalmát, és ők szűklátókörűségük, vélt, vagy valós sérelmeik, olykor bosszúvágyuk miatt igyekeztek agyonhallgatni az együttes minden sikerét, így ezt is. De mindez cseppet sem zavarta a sokszázezres hazai rajongótábort abban, hogy két kézzel kapjon minden újabb Neoton- lemez után, amelyből pedig több mint ötmillió darabot adtak el itthon és további egymilliót külföldön. De azért voltak az együttesnek jó barátai is az újságírók között, például egy salgótarjáni fiatalember, Kulcsár József, a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, aki a hatvanas évek közepén az első „hivatalos” fényképeket készítette az „ős Neoton”- ról. Bár sokan azt hitték, hogy a rendszerváltással és az egykori menedzser, dr. Erdős Péter halálával végleg eltűnik a zenekar a színpadról, a rajongók legnagyobb örömére ez nem így történt. Igaz ugyan, hogy az együttes 1990 áprilisában hivatalosan feloszlott, de egyrészt dalai ma is a rádiók állandó műsorszámai között szerepelnek, másrészt pedig a zenekar több-kevesebb rendszerességgel újra színpadra áll: 1998-ban és 2005-ben „nagy” Neoton-koncert volt Budapesten, 2005 óta pedig Éva, Ádám és Öcsi „Neoton Sztárjai” néven járják az országot, hatalmas sikert aratva. Sőt karácsonyra megjelenik Ádám és Éva új CD-je és készül már Éva könyve is, amelyben leírja, hogyan élte meg ő a Neoton nagy sikereit. A Neoton-rajongóknak tehát bőven van módjuk újra átélni a nyolcvanas évek koncertjeinek hangulatát, amelyeken az akkor még teljes zenekar mindig a szerétéiről, a boldogságról, a fényről és a sikerről énekelt. Zenéjük egyik célja a generációköziség volt, hiszen kicsik és nagyok egyaránt élvezhették azt. S mindez igaz ma is, hiszen egy-egy koncerten a nagymamáktól a kis unokákig mindenki megtalálható a közönség soraiban, ahogyan azt az utóbbi években Balassagyarmaton és Salgótarjánban is megtapasztalhattuk. Legutóbb a nyár elején köszöntötte Éva a salgótarjániakat a tőle megszokott szeretettel: „Régen jártunk már nálatok, ezért nagyon örülök, hogy újra találkozhatunk...”. S bár ma még a tagok közül többen Csepregi Éva és Ádám az ominózus Yamaha-fesztiválon elzárkóznak tőle, de a rajongók már egyre hangosabban szorgalmazzák egy újabb nagy Neoton Família-koncert megrendezését, ahol ismét visszarepülhetünk a nyolcvanas évek világába. Újra átélhetjük rég elveszettnek hitt fiatalságunkat, köszönhetően Éva bársonyos hangjának, Ádám oly jellegzetes gitárjátékának, Öcsi mély, mackós énekének, Laci pengetésének és Gyula fergeteges dobszólóinak. S közben MaNemrég közösen ünnepelték a huszonöt évvel ezelőtti sikert rika, Gyuri és Péter, ők, akik már elköltöztek a mi világunkból, ott fent, a felhők felett talán maguk is elmosolyodnak és örömmel nézik régvolt társaikat, akik még húsz év múlva is el tudják varázsolni közönségüket gyönyörű zenéjükkel.
