Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)

2008-11-08 / 260. szám

4 2008. NOVEMBER 8., SZOMBAT KULTÚRA Csapiár Vilmos jó címadója könyveinek Konrád Györgyöt, Spiró Györgyöt és Sárközi Mátyást követően Csapiár Vil­mos József Attila-díjas író személyében a kortárs magyar irodalom egy újabb jeles személyisége látogatott el Salgótarjánba, a Szerdatársaság Iro­dalmi Kávéház rendezvényére. E vendégjárás a Szépírók Társaságának kö­szönhető, de a kapcsolattartásban, az együttműködésben elévülhetetlen ér­demei vannak Kőrössi P. József költőnek, szerkesztőnek, az Alexandra Pódi­um műsorvezetőjének is, aki a kérdező, pontosabban az értő, az életpályá­kat jól ismerő beszélgetőpartner szerepét is vállalta minden alkalommal. Az est egy meglepetéssel kezdődött. A ter­met Kádár János hangja töltötte be. Az előző po­litikai rendszer névadója egy tizenegy éves kisfiúval beszélgetett. A Csapiár Vilmos nevű gyermek - az egyenlőségre hivatkozva - azt kérte, hogy cseréljenek közlekedési eszközt: Kádár János menjen tovább biciklivel, ő pedig szállhasson be az, autóba...Mint az író kom­mentálásából gyorsan kiderült, a hallottak az „Igazságos Kádár János” című, először 2001- ben, majd még két újabb kiadásban is megje­lent regénye rádiós feldolgozásának részletei voltak, a két szereplőt Blaskó Péter és Básti Ju­li személyesítette meg. Csapiár Vilmos el­mondta, hogy soha nem találkozott Kádár Já­nossal, s nem a pártvezetőről írt, hanem egy ilyen nevű emberrel összefüggő képzeletbeli élményeit vetette papírra. Akkoriban ösztöndíj­jal a németországi Bambergben tartózkodott és a kora középkori bajor város hangulata jó hát­teret biztosított ahhoz, hogy el­szakadva az előző évtizedek konk­rét hazai történé­seitől, tapasztala­taitól, szabadjára engedje fantáziá­ját. Alkotói mód­szerére egyéb­ként is az jellem­ző, hogy soha nem tudja előre, mit fog írni, akkor élvezi a munkát, ha túllépve a „mindennapi agya” logikáján számára is várat­lanul következ­nek a gondolatok. Az Újpesten anyakönyvezett, de csallóközi gyö­kerekkel rendelkező Csapiárt Vilmost is meg­lepte, amikor Sándor Zoltán előadóművész re­mek tolmácsolásában meghallgatta Mikszáth Kálmánról a nagy palóc születése százötvene­dik évfordulója alkalmából írott és a Palócföld 1997/2-es számában megjelent kedvesen iro­nikus kisesszéjét, amelyben többek között az alábbiakat fogalmazta meg: „Minden (halott) írónak több utóélete van. (Kivéve azokat, akik­nek az utóélete is meghal.)...Az előző korszak­ban Mikszáth teljes egészében mese volt, most meg már nem teljes egészében az. Mikszáth ak­tualitása? Ki hitte volna, hogy lehet még ilyen is?...Ő egy olyan író, aki minél szörnyűbben érezte magát, annál fergetegesebb mesélővé vált. Szinte versengett magával. (MegJókaivaL) Nála a boldogok se boldogok, (miként később Krúdynálse, csak másként nem), csak az olva­só az, amíg olvas.” A következőkben Kőrössi P. József Csapiár Vilmos munkásságának egy újabb területé­re, a nyolcvanas évek végi három karriertör­ténetre terelte a szót. „A pénzt, de sokat!” 1987-ben, a „Kurva vagyok” 1989-ben, a „Zsi­dó vagyok Magyarországon” pedig 1990-ben jelent meg. A második és harmadik könyv cí­me önmagáért beszél, jelzi a témáját. Az el­sőnek egy olyan egyéniség, mondhatni elő­hírnök vállalkozó a főhőse, akinek már a rendszerváltás előtt sok üzlete volt és számo- latlanul kereste a pénzt. Az író mindhárom kötetben azt vizsgálta, hogy a magyar korpa­rancs milyen sajátosságokkal járt. Mint Kőrössi P. József is észrevételezte: Csapiár Vilmos jó címeket ad műveinek, hiszen jelent meg könyve „Az Isten” majd pedig „Én” cím­mel is. - A „Vagyok”-ot nem írtam meg - mondta az érintett nagy derültség közepette. A beszélgetés során megkerülhetetlen volt Csapiár Vilmos filmes munkássága, Bódy Gá­borfilmrendezővel való együttműködése, ba­rátsága is. A „Vadászat angolokra” című, a 2007. március 15-ei nemzeti ünnep alkalmá­ból bemutatott tévéfilmjéből is láthattak egy részletet az irodalmi est résztvevői. Miután a jobbára az úgymond modern irodalmat képviselő Szépírók Társaságának 2003 óta Csapiár Vilmos az elnöke, mi sem természe­tesebb, hogy ezen új típusú szövetség tevé­kenységéről, terveiről is szó esett. Mintegy slusszpoénként maga a szerző olvasott fel néhány oldalt új regényéből, a „Hitler lányá”- ból, amelynek megint csak figyelemre mél­tó címet sikerült adnia... Csongrády Béla Csapiár Vilmos író (jobbról) beszélgetőpartnere is Kőrössi P. József volt a Szer­datársaság Irodalmi Kávéház pódiumán Újra, újszerűén a drog ellen A prevenciós, azaz megelőző projektek, akciók manapság szerves részei az egészségkultú­ra alakításának. Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ a novembe­ri-decemberi napokban, hetek­ben immár harmadik drogprevenciós és egészségmeg­őrző programját rendezi meg. El­sőként a „Köztes átmenetek" cí­projekt következik: a Drogprevenciós Alapítvány Kronodrog táblafolyama. A tizen­hét táblából álló kiállítás a hazai drogjelenség kialakulásának és érzékelésének a folyamatát mu­tatja be rejtett összefüggések ku: tatására ösztönözve a nézőket. A táblák több mint százoldalnyi szakmai anyagát piktogramok segítségével rendszerezték a ké­A fiatalok manapság sok kísértésnek vannak kitéve mű interaktív kiállítás nyitotta meg a kapuját, hogy felfedje a drogjelenségek mélyben húzódó összefüggéseit, a felnőtté válás folyamatának általános buktató­it. Ezután az intézmény az Egészségiskolát látta vendégül. Ez teljesen más megközelítése az egészségvédelemnek, mivel az ökotársadalom ideáját helyezi a drogmegelőzés tárgykörébe. A programot budapesti fiataloknak szánták, Salgótarján volt az egye­düli vidéki város, ahol megjelent. Most ismét egy egyedi, újszerű szítok. A november 10-én, hét­főn 9 órakor megnyíló kiállítás 16-áig tekinthető meg a József At­tila Művelődési és Konferencia- .központban, majd részekre bontva vándorol négy városi kö­zépiskola folyosóin. A táblák de­cember 11-én kerülnek vissza a helyükre, s ezt követően a négy iskola diákjai csoportos vetélke­dőn mérhetik össze tudásukat. A vetélkedőt az alapítvány szak­emberei szervezik és azt ígérik, hogy élményszerű lesz vala­mennyi résztvevő számára. „Hídépítő” fiatalok Jerevánban Bizony alaposan meglepte a hazánkat képviselő fiata­lokat Jerevánban az az idős úr, aki tudott Kovács Kati­ról, a magyar könnyűzenei élet kiválóságáról. Ez azonban csak az egyike a sok-sok élménynek, amely­ben három Nógrád megyei középiskolás diák és továb­bi három egyetemi hallgató részesült szeptember 20-a és 29-e között egy interkulturális dialógus keretében Örményország fővárosában, az Ararát kettős csúcsú szent hegye tövében. A „Jobb hidat építeni, mint fa­lakat törni ” című, mottójú pro­jekt az Európai Bizottság „Fiata­lok lendületben program’’-jának támogatásával valósult meg. Alapvető célja a különböző kul­túrák megismerése, egymás kölcsönös el­fogadása, a toleran­cia-készség, a szoli­daritás-érzés kialakí­tása, a személyiség ezen irányok menti fejlesztése s annak megmutatása, hogy az Európai Unió tá­mogatási rendszere hogyan segíti a fiata­lok önszerveződésé­nek folyamatát. A cé­lok között fogalmazó­dott meg a pozitív pél­daadás, az aktív kö­zösségi életre való ösztönzés is. A kilencnapos együttlét során négy - grúz, ör­mény, magyar és spanyol - nem­zet huszonöt fiatalja az angol nyelv révén tartotta a kapcsola­tot egymással. Az előadásokon, a munkacsoportok foglalkozásain a résztvevők az informális tanu­lás számos módszerét, eszközét használták. A magyar fiatalok csatlakozása az Operation Friendship Hungary Egyesület szervezésében valósult meg. A hattagú diákküldöttséget Dánné SályiMária, nemzetközi ifjúsági csereszakértő, a pásztói Mik­száth Kálmán Gimnázium és A nógrádi diákok Dánné Sályi Mária tanárnő (az asztalnál) vezetésével vettek részt a nemzetközi dialóguson Postaforgalmi Szakközépiskola tanára vezette. Az intézmény francia tannyel­vű, 12/F osztályából ketten is - a salgótarjáni Géczy Barbara és Kovács Péter - részesei voltak e nemzetközi programnak. Egybe­hangzóan mondták el, hogy na­gyon jól érezték magukat Ör­ményországban. Gyakorolhatták angol nyelvtudásukat és a kirán­dulások, a közös összejövetelek révén elsősorban a vendéglátók történelméről, jelenéről tudtak meg sokat, de ismerkedhettek, barátkozhattak grúz és spanyol fiatalokkal is. Géczy Barbara szeret utazni, számos nyugat-eu­rópai országban és az arab vi­lágban is járt már, de ezúttal me­rőben új tapasztalatokra tett szert. Jerevánban más az életstí­lus, az utcakép, mások a szoká­sok, hagyományok. Kiáltóak a különbségek, ellentmondások a régi és az új között. A sok évtize­des, korszerűtlen és a modern lakótelepek, házak nem távol he­il lyezkednek el egymás­ul tói, hanem egymás tő- ' szomszédságában talál- g hatók. A vidék pedig még a fővároshoz ké­pest is szegényebb. Ko­vács Péternek a többfé­le hatás - keresztény, keleti, szovjet - jelenlé­te, keveredése tűnt fel. Az örmény-katolikus vallás jelenléte, szim­bólumrendszere min­denütt megtalálható. Lépten-nyomon talál­kozni a jellegzetes kő­keresztekkel, gyakori­ak a kolostor-, illetve ká­polnaszerű építmények. Az ör­mények békés természetűek, ez azonban a közlekedésben - ahol a fék helyett is a dudát használják - nem érzékelhető. A két fiatal úgy véli, hogy más ifjúsági szervezeteknek, cso­portoknak is érdemes próbál­kozni hasonló projektek meg­valósításával. Cs. B. IJ'Ii ■■■■■ Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Nem erre gondoltam, amikor ezt mondtam: állj be a kapuba!” Szerencsés nyertesünk: Micsinai Tiborné, Szécsény, Attila út 11. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 13-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásár­lási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents