Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-29 / 278. szám
KULTÚRA 2008. NOVEMBER 29., SZOMBAT Elvesztettünk egy Madách-tudóst Akik október 4-én Csesztvén találkoztak, találkoztunk vele, hallottuk kétszeri beszélgetését Lengyel György színházi rendezővel s tanúi voltunk annak a jelenetnek, amint „pártfogoltja- ival,” a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet általa szeretett képviselőivel együtt az egykori kúria parkjában megkoszorúzta Vígh Tamás Madách-szobrát, még kevésbé hittük az alig néhány héttel később érkezett megdöbbentő, nehezen hihető s még nehezebben feldolgozható hírt. Akkor, ott a csesztvei művelődési házban és az általa berendezett emlékmúzeumban éppoly bölcsnek, tájékozottnak és nem utolsósorban frissnek láttuk szellemileg és testileg egyaránt, mint az elmúlt évtizedek során annyiszor. Ennélfogva a tragédia- legalábbis számunkra, külső szemlélők számára - minden előjel nélkül következett be, bár- mint hírlik - családja, közvetlen környezete számára éppoly váratlanul történt, hogy az egyik október végi reggelen nem ébredt fel saját ágyában. Azt, hogy Ő tapasztalt-e valami nyugtalanító jelet, érzett-e fájdalmat vagy örökre elaludt álmában, már sohasem tudhatjuk meg. Azt viszont tudjuk', hogy munkássága, személyisége révén mit kaptunk tőle, mivel gazdagította szellemi életünket és annak is tudatában kell lennünk, hogy halálával mit veszítettünk itt Nógrádban is, ahová tősgyökeres budapesti létére ugyancsak ezernyi szállal kötődött. 1944. március 7-én látta meg a napvilágot, magyar-történelem szakos középiskolai tanárként diplomázott, irodalom- és színháztörténeti tanulmányait kandidátusi címmel koronázta meg. Életét e két szakterületnek áldozva számos rangos állást, funkciót is betöltött. Előszeretettel foglalkozott Petőfi Sándor, Dr. Kerényi Ferenc Katona József, Vörös- (1944-2008) marty Mihály életművével, alkotásaik filológiai elemzésével, a Nemzeti Színházzal, de kutatásainak, végeláthatatlan publikációinak nagy része Madách Imrét és fő művét, „Az ember tragédiájá”-t választotta témaként. Túlzással persze, de amit Ő nem tudott a XIX. századi klasz- szikus életéről, műveiről, az nincs is, azt nem is érdemes tudni. 2005-ben, az Argumentum Kiadónál jelentette meg a Tragédia szinoptikus kritikai kiadását, egy évvel később pedig a pozsonyi Kalligram Kiadó adta ki Madách-kis- monográfiáját. Se szeri se száma a Nógrád megyei kiadványokban, orgánumokban (főként a múzeumi évkönyvekben, a Palócföld és a napilap hasábjain) közzétett igényes tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek. Ugyancsak nehéz lenne számba venni a megyében tartott érdekfeszítő, élvezetes stílusú Madách-előadásait. Legtöbbet azonban talán akkor tette Kerényi Ferenc Nógrád és a legújabb kori helyi és általános Ma- dách-kultusz érdekében, amikor 1983-ban - a kettős jubileum: a költő születésének 160. évfordulója és Az ember tragédiája bemutatásának centenáriuma alkalmából - megrendezte a csesztvei múzeum felújított állandó kiállításait. Az volt a véleménye, hogy a Tragédia „gondolati gazdagsága sohasem utalható a múlt kegyes ereklyéi közé, hanem van és lesz üzenete, birtokba veendő mondandója a KERtNYI FERENC A „Magyarok emlékezete” sorozatban 2006-ban megjelent könyvének címlapja minden kor embere a mi nemzedékeink számára is...AzEurópa- házba belépett magyarság csak kultúrájával számíthat tartós sikerre... Kell-e szebb jelkép, hogy nemzeti klasszikusainkat a képzeletbeli könyvtárszoba polcain egy emberiség-költemény, Az ember tragédiája képviseli a legméltóbban?” E néhány biográfiai tényből, bibliográfiai adatból is kitetszhet, hogy Kerényi Ferenc miért érdemelte ki a Madách-díjat már 1969-ben, alig huszonöt évesen, mindmáig legfiatalabb- ként. Amikor pedig 2006-ban a megye újra kitüntette ezzel a díjjal, id. Szabó István Kossuth- díjas szobrászművésszel társult, aki ugyancsak kétszer részesült ebben a magas rangú elismerésben. Minden emberrel kapcsolatban kegyetlen kimondani, leírni, ha egyszer nincs többé, az Ő hangyaszorgalmú mentalitása, alkotó- és életkedve alapján, tervei ismeretében pedig még inkább az. A tényeken sajnos nincs módunk változtatni s immár csak egyet tehetünk: amíg tőlünk telik őrizzük - szó szerint is - Kerényi Ferenc szellemi örökségét és soha nem felejtjük a velünk ápolt közvetlen viszonyát, segítőkészségét, s további, manapság egyre ritkábban tapasztalt személyes kvalitásait. December 1-jén, hétfőn 15 órakor Budapesten a Fiumei úti sírkertben szerettei, tisztelői, barátai, munkatársai sorában megrendültén veszünk végső búcsút Tőle, Madách Imre szavaival a Tragédia XI. színéből: „Kis ibolyáim mind elkeltek, / Majd újak síromon teremnek. ”. ” Csongrády Béla Egy művész „sorozatban" Ahogyan mondani szokás: jó passzban van manapság Czinke Ferenc és Földi Péter egykori tanítványa, az Angliában is iskolázott Birkás Babett salgótarjáni textilművész. Ezekben a hetekben, napokban több jelentős kiállításon is jelen voltak illetve jelen vannak műalkotásai, sőt Miskolcon a „Spanyolnátha” című internetes folyóirat által meghirdetett úgynevezett küldeményművészeti biennálén nívódíjat kapott „Holttestpermet” című kompozíciójáért. Aztán Tatabánya következett, ahol ugyancsak a reneszánsz jegyében Leonardo da Vinci emlékére rendezett országos képző- és iparművészeti kiállításon Nóg- rádból egyedüliként vett részt „Anatómia I-II.” metszeteivel. Van alkotása a budapesti Kiscelli Múzeum templomtárában is, ahol „444” címmel Michelangelo és William Shakespeare tiszteletére, a művészetnek az emberiség történetében betöltött kiemelt szerepe szellemében rendeztek tárlatot. Az eleve meghívottak - EleődÁkos, Gaál József, Gellér B. István és Szurcsik József - művei mellé az alkotói pályázat résztvevői közül választottak további tizenkét művészt, köztük Birkás Babettet, aki az „MW” című képének lapjain idézte meg a megjelölt kor művészetét. A minap Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban megnyílt „400 négyzetcentiméter” című kiállításon három míves ceruzarajza - a „V-ívás I-D-III.” - szerepel. S a sornak még mindig nincs vége, mert tegnap Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban Bakos Ferenc grafikusművész nyitotta meg Birkás Babett tárlatát, amelyen a „Halál Velencében” című műse- lyem-sorozatának néhány nagyobb méretű kompozíciója látható. A fiatal - alig tízéves sikeres szakmai pályafutást magáénak tudó - művész szerint e gyors egymás utáni szereplése annak is betudható, hogy az idei reneszánsz év igencsak inspirativ erejűnek bizonyult és e kimeríthetetlen témakör sokféle lehetőséget nyújtott az alkotóknak gondolataik, érzelmeik megjelenítésére. Birkás Babett: MW. Az alkotás jelenleg a Kiscelli Múzeum templomtárában látható. Szomorú végű traccsparti Robert Harting. Acélmagnóliák. E romantikus színjáték szerepelt a minap mindkét salgótarjáni színházi bérletsorozatban. Miután az amerikai fűmet - amelyből a színpadi változat készült - nem láttam, előzetes ismereteim a műsorfüzetben leírtakra korlátozódtak. Abból tudtam meg, hogy a darab egy kisvárosi fodrászüzletben játszódik, ahol - mint lenni szokott - mindenféléről - leginkább a frizuráról, a sminkről, a divatról, a szerelemről, a férfiakról, a családról - fecseg, cseveg, beszélget a hat - csupa hölgy - szereplő. Az is kiderült, hogy Bericze Ilona személyében a rendező is nő. Azt is megtudtam, hogy a történet három évet fog át, arra azonban csak nagyon homályosan utalt a színlapi szöveg, hogy mit keres a címben egy előkelőén szép virág neve mellett a rideg, hideg, kemény fémet jelölő szó, az acél. A törzsvendégek egyikét, az amazon-természetű Válery Bourdeaux-t Sára BernadeUe alakítja Az előadástól e talány megfejtését vártam mindenekelőtt. Sokáig azonban hiába. Hosszú perceken át ugyanis nem történik semmi más, mint ami a hajszárító búrák, a tükrök, a szépítősze- | rek díszletei között szoká- | sós. A fodrászat tulajdono- I sa, Truvy Jones, újdonsült | segédje, Anelle Dupoy s Desoto és a bolt törzsvendégköre megállíthatatlanul mondja a magáét s ez akkor is kevés, ha tereferélő szófordulataik, riposztjaik olykor szellemesek, figyelemkeltőek. Az írót dicséri, hogy szinte észrevétlenül sodorja a hőseit - s velük együtt a nézőket - az egyre komolyabb témák, sőt az egyenesen tragikus végkifejlet felé. A konfliktusok eleinte jelentéktelenek, mondhatni hétköznapján szokványosak a magnóliavirágos külsőségű esküvőjére készülő Shelby Eatenton és anyja, Emily Eatenton között, s vitáik akkor mélyülnek el, amikor a fiatalasszony az orvosok és anyja rosszallása ellenére vállalja a gyermekáldást. A koraszülés azonban végképp tönkreteszi a veséjét, s a túléléshez műtétre, donorra van szüksége. S az anya és lánya kapcsolatának mérhetetlen lelki ereje, „acélossága” akkor nyilvánul meg, amikor Emily saját veséjével véli megmenthető- nek a már szintén anyává lett Shelby életét. Az áldozat azonban hiábavalónak bizonyul... A Salgótarjánban ritkán megforduló Karinthy Színház - az első magyarországi magántársulat - korrekt előadásban, jó ritmusban jeleníti meg a könnyednek induló s drámába hajló történetet. Az átlagosnál gyakoribbak ugyan a szöveghibák, de a fodrászat - ahol egyébként is gyakran vágnak egymás szavába az emberek - miliője ezt elviseli. A nagyjában-egészében egyforma súlyú szereplők Balázs Andrea (Anelle Dupoy Desoto), Hűvösvölgyi Ildikó (Emily Eatenten), Tóth Judit (Clairee Pelcher) lényegében azonos színvonalon teljesítenek, némelyikük főként Ivancsics Ilona (Truvy Jones) és Sára Bernadett (Valery Bourdeaux), de Farkasházi Réka (Shelby Eatenton) is - azonban új színekkel gazdagítják imázsukat. Nem indokolt viszont, hogy - az előzmények és az egészséges unoka ellenére - szomorú végű történet vidám ze- néjű tapsrenddel záruljon. Cs. B. Pillanatkép a fodrászüzlet életéből Ivancsics Ilonával és Farkasházi Rékával Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „A sarkon majd óvatosan fordulj be, Morzsa kutyái" Szerencsés nyertesünk: Fájd Sándorné, Salgótarján, Pécskő út 7., I. em. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését december 4-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
