Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-15 / 266. szám
4 2008. NOVEMBER 15., SZOMBAT KULTÚRA Pedagóguskórus Salgótaijánban: fél évszázad a pódiumon „Egy ország létének nem csak gazdasági feltételei vannak. A magyarság joga az élethez elsősorban egy sajátos kultúra, amit magából merítve megteremt, s amivel naponta él. Ez a kultúra megvan és folyton fejlődik.” Kodály Zoltán évekkel ezelőtt kifejtett gondolata számos aggasztó jel, hátráltató tényező ellenére sem vesztett igazságából, aktualitásából. Magyar- országon honos, kultúrateremtő erőként, tényezőként tartható nyilván az énekkari mozgalom is, amelynek felvirágoztatásában, mindenkori továbbél- tetésében a nagynevű tudós zeneszerző is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ezt a ma ünneplő és ünnepelt Salgótarjáni Pedagóguskórus ötvenéves tevékenysége, repertoárja is igazolja. A Salgótarjáni Pedagóguskórus 1998-ban az alapító karnaggyal, Virág Lászlóval 1958 februárjában egy megyei tanácskozáson Váczi Gyula, az akkor nemrégiben alakult salgótarjáni zeneiskola igazgatója vetette fel a pedagóguskórus szervezésének, létrehozásának öüetét. Karnagynak helyettesét, az akkor mindössze huszonnyolc éves tanárt, Virág Lászlót javasolta, aki kántortanító édesapjától örökölte az ének-zene iránti vonzalmát és vasvári, szombathelyi, budapesti tanulmányai során mindig részt vett kórusokban is. Az ifjú dirigens azonnal munkához látott, s az első összejövetelen az egykori ipartestületben mintegy harmincán jelentek meg, köztük olyan tekintélyes pedagógus egyéniségek, mint Kiss István és felesége Chmely Erzsébet, Krajnák Tibor, Molnár Lajos. Elsőként /. S. Bach Hajnal kél című művét tanulták meg s néhány próba után, áprilisban már színpadra is léptek. Virág László - aki először éppen harminc esztendeig állt a kórus élén, majd finnországi tanárkodását követően, 1993/94-ben még egy rövid időre visszatért a dobogóra - vezetésével bronz, ezüst és arany fokozatú minősítést ért el az együttes, kiérdemelte a fesztiválkórus címet és eljutott Finnországba is. - Életem fontos, szép szakasza volt ez a harminckét év, jó érzéssel gondolok az alapító tagokra, a kórussal elért sikerekre s büszke vagyok ama is, hogy a Pedagóguskórusok Országos Társasága mind a mai napig számon tart és meghív minden jelentősebb találkozóm, rendezvényre - mondta Virág László nyugalmazott zeneiskola-igazgató. Egy-két éves stagnálás után a kórus következő vezetője Fehér Miklós volt, akitől Baámé Dicse Zsuzsanna vette át a stafétabotot, pontosabban szólva karmesteri pálcát. 1995 őszén már az ő szakmai irányításával lettek méltók másodszor is a fesztiválkórus rangra, majd 2006-ban az arany fokozatra. Közben 1999-ben Salgótarján megyei jogú város Pro Arte-kitüntetéssel ismerte el a pedagóguskórus több évtizedes, színvonalas munkáját A nógrádi és a megyehatárokon túli fellépések mellett az elmúlt évek során is vendégszerepeitek külföldön - Romániában, Csehországban - és folyamatos, jó kapcsolatokat ápolnak a szlovákiai Fülek, Losonc és Ragyolc településekkel. A jelenlegi kórus mintegy 20-25 főt számlál, többségük hölgy és értelemszerűen pedagógus. Az óvónők, tanítónők, tanárok mellett más szakmaterületek is képviseltetik magukat az együttesben. Vannak A ma esti jubileumi hangversenyre a kórus Baámé Dicse Zsuzsanna karnagy vezetésével készült fel Pásztóról, Tarról, Vizslásról és máshonnan bejáróik is. Gondot jelent viszont, hogy kevés a fiatal, a kisesők nehezen pótolhatók. Repertoárjuk döntő részét huszadik századi magyar zeneszerzők - mások mellett Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Kodály Zoltán - művei alkotják, de szívesen énekelnek népdalokat, esetenként spirituálékat, reneszánsz alkotásokat is. Rendszeres pénzügyi forrásuk nincs, alkalmankénti támogatásokból és önerőből, tagdíjból biztosítják a feltétlenül szükséges anyagi hátteret Novem- l)er 15-ei jubileumi hangversenyüket a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet, a Csépe és Társai Kft, Fekete Zsolt önkormányzati képviselő, a Galcsik fogadó, a Mecénás Alapítvány, Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, a Pedagógusok Szakszervezete, az Új Műhely reklámgrafika és a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény támogatja. Egyesületüket öt főből álló vezetőség irányítja Márkusáé Kovács Nelli elnökletével. A korábbiakban Koronczi Kornélia, dr. Gönczi Zoltán, Torják Mariann, Venczel Ottó, Scholtz Katalin töltötte be ezt a tisztséget A mai koncert műsorán lesz visszatekintés az elmúlt évekre s elhangzanak kóruskedvencek is, amelyeket a tagok szavaztak meg. Az ünnep fényét három vendégegyüttes - a Fóti Vegyes Kar, a Füleki Férfikar és a Serly Kamarakórus Losoncról- is emeli. Arra a kérdésre, hogy miért vállalják a kórusmunkával járó áldozatokat Baámé Dicse Zsuzsanna így válaszolt: - Elsősorban az éneklés öröme tart össze bennünket, de egymás társaságát, a jó hangulatot is szeretjük, nem is beszélve a közösen elért sikerek okozta élményekről. Hasonló gondolatokat, érzelmeket fogalmaztak meg a kórustagok is. A hetvenegyedik életévében járó karancsaljai Zsidai Sándor, ha nem is legelsők között, de majdnem ötven éve csatlakozott a kórushoz. Ő is családi örökségként szerette meg az éneklést, majd tanárként maga is vezetett kórusokat. Az együttesben szinte egyedül képviseli a basszus szólamot. Boros Istvánná, a Petőfi Sándor Általános Iskola nemrégiben nyugállományba vonult tanára, a legendás Kiss-Chmely családok leszármazottjaként fiatalon került a csoportba valamikor a hatvanas évek közepén. Nagy öröm számára, hogy már ő maga is leányával, Boros Ágnessel - aki szintén pedagógus - együtt énekelhet e kórusban mintegy a folytonosság szimbólumaként. Bár a szimfonikus zenekarhoz is régóta hűséges, nehezen viselné, ha valamilyen ok miatt itt nem énekelhetne. Mustóné Kmjcsi Mónika, a Gagarin iskola pedagógusa, bár háromgyermekes édesanya, a fiatalabb nemzedéket képviseli a kórusban. Korábban is fel-fellépett már az együttesben, de csak 2007-ben, az „ Anettka” című kortárs opera bemutatójára készülve kapcsolódott be a rendszeres munkába, amelyet még mindig nem köny- nyű összeegyeztetnie a napi feladatokkal és a gyermeknevelés teendőivel. Diákkorában a Petőfi iskolában OroszSándomé, majd a Bolyai gimnáziumban Rozgonyi István szerettette meg vele a kóruséneklést. S ez az érzés hozta az immár patinás múltú Salgótarjáni Pedagóguskórusba is... CsongrádyBéla „Álom vagy valóság?” „Az én szívem más. Megmutassam? Északról jön egy szél, fölkap és elvisz... Amikor visszajövök, velem jönnek a tűzzománcok, a rajzok és a versek, a képek és a szavak. Itt vannak és ismerkedni akarnak az emberekkel. Feladatom létrehozni a találkozót...” Bottyán Katalin e sorait, gondolatait Homoga József, a Nógrádi Fotóklub vezetője is idézte annak a kiállításnak a megnyitásán, amely Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ Előtér galériájában látható. Réka (fuvola) és közreműködtek kedves kollégái, barátai, az Athéné Alkotókor tagjai is. A tárlat alkalmat teremtett a salgótarjáni és a pásztói kulturális intézmény szakmai, emberi kapcsolatainak erősítésére is. Ugyanakkor újabb megnyilvánulása annak a tudatos törekvésnek, hogy a József Attila Bottyán Katalin allegorikus alkotása: Szabadság és sorsszerűség Újra - immár sokadszor - létrejött tehát az a bizonyos találkozás, ezúttal Bottyán Katalin elektrografikái, -fotói, „fényjegyzetei” és más, hagyományos, szabályos műfajokba besorolhatatlan alkotásai és a közönség között. E randevú azonban nehezen viseli, nem is nagyon tűri a gyors pillantást, a felületes ránézést, a művek csak alaposabb tanulmányozás után tárják fel, adják meg magukat. Annál is inkább, mert a művészi kifejezésmódok tudatosan még egy művön belül is keverednek, montázsszerűen kiegészítik egymást. Sőt az alkotó szívesen alkalmazza az úgynevezett kollázstechnikát, amennyiben képeibe különböző tárgyi eszközöket is applikál, s ezzel felerősíti, fokozza az intellektuális hatást. Mindezt persze nem öncélúan teszi, hiszen - mint mondja - témája a mindenség szerkezete és sokr féle arca, a létezés egységélménye és magánya, a végtelen megnyilatkozása kicsinyben és viszont. A rendkívüli kreativitást feltételező alkotásokon jelen vannak az univerzum dimenziói közötti átjárók is, hol egy pont, hol egy spirál, hol egy csillag, vagy növény formájában. De direkt módon, vagy „csak" a háttérben, feltételezhetően ott az ember is, „mint a mindenség megta- pasztalója, forrása és képmása, aki megélve helyzetét a továbblépés útját kövenként rakja le maga előtt. ” A meditációs objektumként, tárgyi és szellemi megnyilvánulásként (is) értelmezett képek - példának okáért Apokalipszis, A semmi ágán, Az esti kert leánya, Csillagok, Szabadság és sorsszerűség, Tükröm az esőben, Tűzkereszt I-II. - joggal sugallták Homoga József számára is, hogy eltűnődjön és feltegye a kérdést: álom vagy valóság ez a látvány? Válaszként az objektívebb „is-is” éppúgy elfogadható, mint a nagyvonalúbb, de talán még iga- zabb „nem mindegy?” megközelítés, minthogy az életben is össze-összeolvad a két létszféra. A lényeg a párbeszédre, egyáltalán a gondolkodásra késztetés. A pásztói Teleki László Művelődési Központban dolgozó Bottyán Katalin salgótarjáni kiállításának megnyitóünnepségén fellépett leánya, Égerházi Művelődési és Konferencia- központban, s ezáltal a megye- székhelyen is sorra bemutatkozhassanak más településeken élő alkotók. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Köszönöm, nem veszek esernyőt, megvárom, amíg eláll. ’’Szerencsés nyertesünk: dr. Danes Imre Szügy, Arany János út 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését november 20-ig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárCs.B.
