Nőgrád Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 255-278. szám)
2008-11-14 / 265. szám
2008. NOVEMBER 14., PÉNTEK NÓRÁDÉ HÍRLAP NyugdüasElet Nyugdíjasklubok vezetői találkoztak Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban november ó-án. Szendrődi György, a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Szövetsége elnökének köszöntő szavai után a Nógrád megyei nyugdíjasok a számok tükrében címmel Bodolainé Szabó Magdolna, az Észak-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője adott tájékoztatást. Klubvezetők tanácskozása Nyugdíjasokról, nyugdíjakról Nógrád megyében ól 260 a nyugellátásban részesülők száma. Nyugdíjszerű ellátásban 67 ezernél többen részesülnek. Az átlagnyugdíj - akik csak egy ellátásban részesülnek - 68 696 forint. Azoknak pedig, akik a saját jogon szerzett nyugdíj mellett még más, például özvegyi ellátásban is részesülnek, az átlagnyugdíj 75 974 forint. A régióban - Heves és Borsod megyékben - ettől elenyésző eltérés van. Novemberben a nyugdíjasok pénztárcájába egy kicsit több pénz kerül. Januártól - visszamenőleges hatállyal - 1,1 százalékos emelést kapnak, a november havi nyugdíjat már 1,1 százalékkal emelve hozza a postás és megkapják a 13. havi nyugdíj második felét is. Ezzel együtt az idén 7,3 százalékos nyugdíjemelést kaptak az idős emberek. A továbbiakban arról szólt az igazgató asszony, hogy az elmúlt évben csaknem 3000 nehéz helyzetbe került nyugdíjas fordult méltányossági nyugdíj, vagy egyszeri segélykérelemmel a nyugdíj- biztosító igazgatósághoz. Nógrádból 2300 idős ember nyújtott be kérelmet méltányossági nyugdíjemelésre, amelyből 789 teljesült. Egyszeri segélyt 535 nyugdíjas kért, amelyből 165 jár eredménnyel. Felhívta a klubvezetők figyelmét arra, hogy területükön mérjék fel, kik azok a nyugdíjasok, akik támogatásra szorulnak és segítsenek nekik, hogy kérelmük eljusson a nyugdíjbiztosítási igazgatóság kirendeltségeihez Salgótarjánba, vagy Balassagyarmatra. A tájékoztató után a jelenlé- - vők olyan mindennapi kérdésekre kértek választ, mint a méltányossági nyugdíjemelés és az egyszeri segély lehetséges összege, az özvegyi nyugdíj feléledése, vagy a nyugdíj melletti munkaviszony feltételei. Mit adhat a város? Dr. Kádár Zsombor, Salgótarján jegyzője arról beszélt, milyenek a nyugdíjasok támogatásának lehetőségei Salgótarjánban. Mint mondotta, a szociális szolgáltatásokat egyrészt törvény, másrészt önkormányzati rendeletek szabályozzák. A cél az, hogy a városban élő idős, szociálisan rászoruló, vagy beteg, önmagukat ellátni képtelen emberek ne maradjanak ellátás nélkül. A szociális-egészségügyi szolgáltatások között említette a-város jegyzője az ápolási díj fizetését, a közgyógyellátást- gyógyszerek, a rehabilitációs ellátás, a gyógyászati segédeszközök támogatását -, valamint az időskorúak járadékát, szerény jövedelmű, illetve jövedelemmel nem rendelkező idős emberek támogatását. A szociális alap és szolgáltatások közül részletesen szólt a házi segítségnyújtásról, amelyet kistérségi szinten szerveztek meg. Az idősek nappali ellátása, az idősklubok közül kettő működik a városban, a Gorkij körúton 80 férőhellyel, a Várkapu Saigon pedig 25 férőhellyel. A közelmúltban megnyílt Baglyaskőben húsz férőhellyel idősklub működik, tíz férőhely- lyel pedig átmeneti ellátást biztosítanak az időseknek. Pályázati lehetőségek Dr. Szabóné Müller Tímea, Budaörs országgyűlési képviselője arról tájékoztatta a klubvezetőket, milyen lehetőségek állnak a civil szervezetek előtt. Részletesen elemezte a társadalom szerkezetét, és ebben hol foglal helyét a civil szféra, hangsúlyozva, hogy az állami, az üzleti és a nonprofit szektor több síkon is kapcsolódik egymáshoz. A civil szervezetek öntevékenyek és jelentős részük közhasznú munkát végez. Azt tanácsolta - sokéves civil tapasztalataira hivatkozva a civil szervezetek törekedjenek a cégbírósági bejegyzésre, arra, hogy önálló jogi személyekké váljanak. Külön szólt a nyugdíjas szervezetekről, klubokról, egyesületekről a képviselő asszony. Az idős emberek számára fontos a hétköznapok biztonsága, az aktivitás megőrzése, a közös tevékenység a társadalomért és önmagukért. S mindezt találják meg a klubokban, az egyesületekben, a szakkörökben. Érvényesülésüket pedig megfelelő pályázati források alapozzák meg. A civil szférában is folyik egyfajta verseny a forrásokért és azok vannak előnyben, akik nagyobb társadalmi közösség számára is hasznos tevékenységet végeznek, a bíróság elfogadta bejegyzési kérelmüket. Az elmúlt négy év alatt több mint négymilliárd forint „ment” a civilekhez az NCA pályázaton keresztül, négyszer annyi, mint a pályázat indulásakor. Ebből a pénzből már jutott a kisebb, vidéki szervezetekhez is. A tervek szerint 2009-ben 7,7 milliárd a keretösszeg, amely a civil szervezetek rendelkezésére áll. Pályázhatnak működésre, képzésre, újságok, kiadványok megjelentetésére, határon túli kapcsolatok erősítésére és országos szervezetek támogatására is. A rubindiploma fényében Osgyániné Szuha. A 95 éves Szabó József - a szuhai tanító - idén nyáron személyesen vette át a rubindiplomát Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán dr. Hauser Zoltán rektortól. „Az 1938. szeptember 10-én kapott oklevele alapján méltóan teljesítette hivatását, elismerésül” - áll a mélybordó okmányban. S méltó maga a hely is, hiszen 180 éve Egerben nyílt meg az első magyar nyelvű önálló tanítóképző intézet. Ennyi év súlya minden gondoskodás, szeretet ellenére azért nyomot hagy az emberen. Az amúgy is „kicsike” ember szellemi frissességét megőrizte ugyan, de folyamatos ápolást igényel. Az ugyancsak pedagógus lánya, Kati társaságában osztozunk a rubindiploma örömében, meghallgatva lelkesszép életmeséjét. Aldebrőn született, a kádármester apa feleségével szorgos, kemény munkával nevelte fel három gyermekét. Elemi népiskola Tarnócán (már ekkor nagyon szépen énekelt, s szeretett volna kántor lenni), polgári iskola Egerben, majd a tanítóképző főiskola, mint szegény szülők gyermeke, sorkosztosként a szervita papok rendházában. Amikor végzett két évig állás nélkül volt, alkalmi munkák adódtak, no meg az egyház szolgálatában terjesztették az egyházi kiadványokat, imakönyveket, szükség szerint előadást tartottak társaival. Parádhuta, Bodony, Borsodszentgyörgy iskolái következtek, majd 1950 augusztusától Szuha - egy kis zagyvapálfalvai kitérővel - a mai napig. Dolgozott a salgótarjáni járásban tanulmányi felügyelőként, az iskolák körzetesítése során tanította a dorogházi iskola diákjait is. 1974. augusztus 31-én került nyugdíjba, de ezután is volt alkalma szeretett hivatását gyakorolni, hiszen Kétbodonyban, Kisterenyén is tanított. Nyolcvanhat évesen helyettesítette Kati lányát. Nevetve meséli: szinte megfiatalodott attól a nagyszerű, örömteli fogadtatástól, ahogyan a gyerekek körülvették. Fiatal korában a tanítás mellett rendszeresen kántorizált. Katonakorában élte meg ennek legfájdalmasabb időszakát, megjárta a Don-kanyart, ahol jóformán csak temetett. Aztán a következő évek őt is választás elé állították: a tanítást választotta. Ebben az időben kapott meghívást az Országházba az ország- gyűlésnek arra az ülésszakára, ahol az iskolák államosítását tárgyalták. Élete egyik legszebb időszakának tekinti az szuhai kultúrház élén eltöltött éveket. A Déryné faluszínház 49 előadást tartott ebben az időszakban, egyebek között láthatták a Csárdáskirálynőt, a János vitézt, A lőcsei fehér asszonyt, a Háry Jánost, utolsó előadásként a Hamlettel búcsúztak. Olyan nagynevű színészek jártak itt, mint Gobbi Hilda, Fónay Márta, Domahidy László. Az 1960-as évek elején fellépett a Duna művészegyüttes is. Volt olyan előadás, hogy négyszázan szorongtak a nézőtéren. Mindig megtalálta a közösségi munka színtereit, a kiváló társadalmi munkás címre most is büszke. A szuhai Harangi Máriával 1940. november 16-án kötött házasságot. György fiuk egy évvel később született, ő is a pedagógus pályát választotta. József 1945-ben született, akit súlyos betegségben 38 éves korában elveszítettek, megélve a legnagyobb fájdalmat, amit egy szülő megélhet. Katalin lánya szuhai pedagógusként ment nyugdíjba nemrég. A tanulás mellett megtanultak korán dolgozni. A szülői példát látva: a kert, egy kis művelt föld, állatok tartása, a családi munkamegosztásból nekik is jutott. Unokái felnőtt emberként ugyancsak a nagyszerű helytállásról tettek, tesznek tanúbizonyságot tanulásban, munkában egyaránt. S a dédunoka hozta örömök! A ma is mindig mosolygós, derűs ember nagy szeretettel beszél az életével összeforró, egyet jelentő csodáról, a tanításról. Tiszta lelkiismerettel, belső nyugalommal, megélt nehézségekkel és örömökkel, méltánytalanságokon, hátrányokon való felülemelkedéssel. A ma már divatjamúlt, már-már megmosolygott jóság jegyében. Álljanak itt saját szavai hitvallás gyanánt:- Nagyon szerettem tanítani! Mindig, mindenkor, minden egyes órámra lelkiismeretesen felkészültem. A pontosságot, precízséget, felkészültséget nagyon fontosnak tartom ezen a pályán. Az alaposság és a türelem elengedhetetlen a tanító munkájában, ha kellett, én tízszer is elmagyaráztam a gyermeknek, ha nem értette. Ebben mindig maximalista voltam! Úgy érzem, történhetett bármi körülöttem, sikerült mindig tisztességes embernek maradnom, bárhová kerültem, mindig megtaláltam, hol van rám a nagyobb szükség, mit kell segítenem. A saját sérelmem sohasem vezényelt. A tisztelet, a szeretet, ami körülvesz, a mai gyerekek rajongása azt bizonyítja, hogy érdemes volt így élnem, hiszen most már több generáció sem felejt el. így igaz! Bár ez alkalommal a kistelepülés vezetői (volt tanítványai) elfelejtettek bekopogni, osztozni az elismerést jelentő örömben, vagy szaporítani azt. De egészen biztos, hogy nem felejtik azok, akiket tanított, nevelt, vagy hitük gyakorlása közben érintette meg lelkűket szép hangjával. S tisztelettel adózhatunk azok nevében is, akiket ő búcsúztatott el egy másik világba távozás során, a kis falusi temetőkben, vagy épen a háború által elsodorva, idegen földeken. Szabó József rubindiplomája egy olyan ember sorsának jelképe, egy olyan pedagógus-generáció jelképe, akik mindvégig sziklaszilárdan megőrizték tanító mivoltukat, akik egész életüket a tanításnak, nevelésnek szentelve világítottak Gárdonyi Géza-féle lámpásként. Almanap Karancslapujtőn A hagyományteremtés szándékával rendezte meg az almanapot a karancslapujtői Nyárutó nyugdíjasklub október végén. Belépőként bármit elfogadtak, aminek az almához köze volt. Ahogy a klub vezetője, Szolnokiné Cseh Gyöngyvér elmondta: az alma az egyik „legaktívabb” egészségőrző gyümölcsünk. Ezzel magyarázható, hogy világnapot is kapott, október húszadikát. Emellett sokféle néphagyomány (szépség és egészség), de ártó babona is kapcsolódik hozzá. A Nyárutó nyugdíjasklub az alma egészségmegerősítő hatását helyezte a rendezvény középpontjába. Erről beszélt előadásában Kancsulik Tiborné pedagógus is a kultúrházban népes hallgatóságának. A gazdag program felnőttek és gyerekek egész seregét hívta a kultúrház- ba: jöttek érdeklődők a Karancs völgye más településéről is. Ellátogatott a rendezvényre Juhászné Kincses Helén, a Vöröskereszt Nógrád megyei szervezetének vezetője is. Aktivisták segítségével sikeres véradást tartottak, közel ötvenen adtak vért Volt vérnyomásmérés és tanácsadás étrend-kiegészítőkhöz. A résztvevők kipróbálhatták a Bioptron lámpát és a Ceragem masszázságyat, amelynek használatára az országban már harminc helyen, köztük Salgótarjánban is lehetőség van. Az egészség- megőrző programok mellet tréfás ügyességi játékokon vehettek részt a gyerekek, s a játékos kedvű felnőttek. Volt almagu- rítás és -hámozás, almavezetés, szeletelés és sok egyéb. A bátrabbak verselhettek, dalolhattak az almáról, totót tölthettek ki. Volt süteményverseny is, amelyre nem kevesebb mint negyvenöt almássüteményt neveztek be. A három tagú zsűrinek nem volt könnyű dolga kiválasztani a legjobbakat, amelyek elkészítői ajándékot kaptak. A napot almabál zárta.
