Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-04 / 232. szám
4 2008. OKTÓBER 4., SZOMBAT KULTÚRA Középpontban a Tragédia: Palócföld 2008/3 Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata, a Palócföld számára mindig is fontos volt a Madách-kul- tusz ápolása - mondta Mizser Attila a februárban kinevezett főszerkesztő a lap idei harmadik számának minapi bemutatóján Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet épületében. (Kijelentése igazát bizonyítja, hogy az ötvennegyedik évfolyamában járó kiadvány első, 1954-es és második, 1956-os számában - éppen tíz évvel a legújabb kori kultusz zászló- bontása előtt - is szerepelt egy-egy Madách Imre életével, pályaképével, illetve A civilizátor című művével kapcsolatos írás Nyéki Lajos akkor balassagyarmati, aztán Párizsba került szerző tollából.) Madách Imre 1859/60-ban írott drámai költeményét, „Az ember tragédiájáét sokan és sokáig tarCene gál István a „15. szín’ című festménye a Palócföld címlapján tottak színpadi előadásra alkalmatlannak. Erre a vélekedésre cáfolt rá Paulay Ede, amikor 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színház igazgatójaként saját rendezésében színre vitte Madách remekét. Negyedszázaddal ezelőtt, a premierre emlékező centenáriumi ünnepségek alkalmával született az a döntés, amely szerint szeptember 21-e hazánkban a magyar dráma napjaként tartandó nyilván. Ennek jegyében a Pa- lócfóld 2008/3-as számának bemutatóját szeptember 22-én rendezték e témakörben - s egyáltalán a Madách-irodalomban - igencsak jártas, kétszeres Ma- dách-díjas irodalom- és színháztörténész, Kerényi Ferenc közreműködésével. A rangos vendég meghívását az új lapszámban „Színpadi Madách-tanulságok” címmel megjelent tanulmánya is indokolta. Az ősbemutató 125. évfordulója többeket is megihletett olyannyira, hogy „Ez a nyelv hát az a megérthető...” címmel egy egész - felettébb figyelemre méltó, gazdag tartalmú - rovatot szentelt a lap a Tragédiával kapcsolatos dolgozatoknak, mások mellett Andor Csaba, Szili József, Máté Zsuzsanna írásainak. Tőzsér Árpád Kossuth-díjas pozsonyi költő - aki, mint Mizser Attila örömmel jelentette be, e számtól kezdődően a Palócföld főmunkatársa lett - Madách fő művével a szöveg aspektusából foglalkozik, megállapítván, hogy „a dráma ma már nemcsak cselekményével és bölcseletével, hanem nyelviségével is közkincs, beszélt nyelvünk, szókincsünk szerves, elidegeníthetetlen része. Az új drámaíró nemzedék egyik kiemelkedő képviselőjének, Háy Jánosnak „Az aktuális Ádám” című, a Tragédia utolsó mondata hatására papírra vetett írása azért kívánkozik megemlítésre, mert a bemutatón - Pap Dávid tolmácsolásában - el is hangzott, sőt vita is kibontakozott róla, s mert a szerző eredeti módon és stílusban a „nem cselekvés” okozta csapdákat elemzi. „Aki rosszat akar a világnak, az is többet használ, mintáz, aki nem tesz semmit, aki a mozdulatlanság híve, hisz a rosszakaró nem tudja meghatározni cselekedete minden következményét, hogy a rossz következtében mennyi jó erő aktivizálódik ” - állapítja meg, alaposan elgondolkodtatva, egyetértésre vagy ellen- véleményre késztetve az olvasóJurdalás (beteg fia miatt) és a meg- kísértés háromszögébe fogott, szorongatott szív!” Madáchát próbálta megközelíteni. A „Találkozási pontok”-ban Szántai Edina beszélgetett VidnyánszkyAttilával, aki a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatával a Zsámbéki Színházi Bázison és a Gyulai Várszínház programjában is bemutatta újabb formabontó Tragédia-rendezését. Az „Ami marad” című szemlerovatban SzirácsikÉva Madách nyelvi titkaira Máté Zsuzsanna-Bene Kálmán „Madách Imre lírája - irodalomesztétikai és filológiai nézőpontból” címmel a Madách Irodalmi Társaság által megjelentetett tanulmánykötete alapján igyekszik rávilágítani. Remélhetően a fenti kiemelések is érzékeltetik, hogy a Mizser Attila és Handó Péter által szerkesztett Palócföld továbbra is mélA belső illusztrációk Kass János sorozatából készültek: részlet a London című grafikából kát. Érdekes, hogy a lap más fejezeteibe is jutott több Madáchcsal összefüggő írás. A „Próza és vidékéiben a kolozsvári Lászlójfy Csaba „A kevés hiányzó a sokban” címmel „a kétely, a lelkiismeretién - a hagyományokat megszün- tetve-megtartva - tiszteleg a 185 évvel ezelőtt nógrádinak született, de világirodalmi rangra jutott költő életműve előtt. Csongrády Béla „Viva Puccini!" Földi-tárlattal Muzikális és képzőművészeti élményt egyaránt nyújt az a rendezvény, amelyet a Zenélő Ifjúság Alapítvány javára rendeznek október 10-én, pénteken Salgótarjánban, a zeneiskolában, teljes nevén a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézményben. A program 17.30 órakor kezdődik, amikor is a galériában - Pál Józsefivé kalauzolásával - megnyílik Földi Péter Kossuth-díjas festőművész kiállítása. A „Viva Puccini!” című koncert - amelyet az olasz zeneszerző, Giacomo Puccini (1858-1924) születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére rendeznek az intézmény hangversenytermében - kezdete 18 óra. A narrátort szerepet Baranyi Ferenc, szintén Kossuth-díjas költő vállalta, a műsorban pedig igazán rangos, neves művészeket láthat, hallhat a közönség. Az énekművészek sorában fellép Csák József Liszt- és Simándy-díjas (tenor), Fonyó Barbara (szoprán), a salgótarjáni származású Oláh Zsolt (tenor) és a szintén helyi gyökerű Pándy Piroska Pro Arte-díjas (szoprán). Az est vendége lesz Hegedűs Valér Liszt-díjas zongoraművész, ifj. Sánta Ferenc Kossuth-díjas hegedűművész és Kassai Franciska előadóművész is, aki versekkel, prózai művekkel gazdagítja a művészi kínálatot. A kétrészes hangversenyen részletek hangzanak el a Bohémélet, a Manón Lescaut, a La Rondine, a Tosca, a Gianni Schicchi, a Turandot című operákból és Puccini dalaiból. A jótékonysági művészeti est fő támogatója az Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda és Salgótarján Megyei logú Giacomo Puccini a Tosca komponálása idején, 1900-ban (Fajth Tibor - dr. Nádor Tamás könyvéből) Város Önkormányzata, s támogatóként civil szervezetek, gazdasági cégek és egyéni vállalkozók is szerepet vállalnak a rendezésben. A bevétel a Zenélő Ifjúság Alapítvány céljaira, a növendékek lehetőségeinek bővítésére hasznosul. legyek elővételben a zeneiskolában vásárolhatók. „Mindig csak te és én?” Nincs irigylésre méltó helyzete a két szereplőnek - Malek Andreának és Kamarás Ivánnak -, amikor a „Volt öt évünk” című darabban egy semmitmondó - finomabban szólva jellegtelen - forgatókönyvből és különböző műfajokból turmixolt dalokból kell elfogadható, helyenként élvezhető előadást produkálnia. És ugyanez vonatkozik a színpadon elhelyezett hattagú zenekarra is, amelyik dicséretes buzgalommal szólaltatja meg a nem könnyű partitúrát. Nagyon fontos ugyanis, hogy a muzikalitásáról híres színésznő, illetve a karakteres prózai színész „hozza magát”, mert Salgótarjánban is sokan éppen az ő vonzerejük következtében váltottak úgy- | nevezett szólójegyet a 2008/2009- | es színházi bérletsorozat nyitóéin- f adására. Nyilván az eltérő igény, | mentalitás, a teljesen más kulturá- I lis környezet magyarázza, hogy az amerikai publikum körében annak idején, 2001-ben Chicagóban és aztán a New Yorkban is osztatlan sikert aratott az amerikai zenés színház űj vonulatát képviselő Jason Robert Brown kamaramusicalje. (Ennek persze ellentmond, hogy például a szintén tengerentúli Leonard Bernstein világhírű „West Side Story”-ja Magyarországon is kedvező fogadtatásra talál immár évtizedek óta.) Az alapötlet igencsak eredetinek, érdekesnek tetszik: a férfi és a nő fordított időrendben meséli, jobbára énekli el megismerkedésük és ötéves kapcsolatuk, fokozatos elhidegülésük történetét Az írójelölt Jamie a kezdetektől a szakításig, az ugyancsak tehetséges, de a pályán lassabban haladó énekes színésznő, Cathy pedig visszafelé. A két idősík az egy lendületből eljátszott hetven-hetvenöt perces előadás közepe táján, a mű egyetlen duettjében metszi egymást. Ahogy ilyenkor lenni szokott, Jamie és Cathy eltérően látja és láttatja a közösen átélt epizódokat és másmás sztorit emel ki életük együttes életszakaszából. Azonban - és ez nem tesz jót a darabnak - semmi különös nem történt velük, s az egykor lángoló szerelmük valószínűleg azért hűlt ki, mert éppen karrierérdekeik miatt kevés idejük maradt egymásra. „Mindig csak tejes én?” - kérdezi Cathy az egyik énekmonológban, mintegy eltávolodásuk, válásuk okára, lényegére, a férfi szokásos dominanciájára tapintva. Ez azonban kevés ahhoz, hogy akár elérzéke- nyüljön, akár megrendüljön a néző, annál is inkább mert ez a felfelé ívelő, boldogságot érlelő, majd visszahanyatló, kudarcba torkolló folyamat sok-sok ezer emberrel megtörtént már és minden bizonnyal meg is fog. A pódiumszerű, Túri Erzsébet jelzett díszleteivel és atmoszféra-teremtő jelmezeivel operáló produkció elsősorban az énekesi talentumra apellál és ebben Malek Andrea kétségkívül meggyőzőbb, de a kevésbé nehéz, pörgősebb, dinamikusabb dalait Kamarás Iván is jól adja elő. Prózai gesztusaik csak ülusztrálni képesek akár a vidám, önfeledt, akár a borús, szomorkás hangulatot Böhm György rendező szerencsésen választott szereplőket, sem rajta, sem a jó nevű színészpároson nem múlott, hogy nem lett átütőbb hatása munkájuknak, érzékelhető igyekezetüknek. Cs. B. Malek Andrea (Cathy) és Kamarás Iván (Jamie) a „Volt öt évünk" című kamaramusical két szereplőjeként mutatkozott be Salgótarjánban u m EJTES, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Látja, Giziké, én a szélcsendre is felkészültem!” Szerencsés nyertesünk: Lehoczki Zoltán, Litke, Arany János u. 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 8-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!