Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)

2008-10-04 / 232. szám

4 2008. OKTÓBER 4., SZOMBAT KULTÚRA Középpontban a Tragédia: Palócföld 2008/3 Nógrád megye irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata, a Palócföld számára mindig is fontos volt a Madách-kul- tusz ápolása - mondta Mizser Attila a februárban kineve­zett főszerkesztő a lap idei harmadik számának minapi bemutatóján Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet épületében. (Kijelen­tése igazát bizonyítja, hogy az ötvennegyedik évfolyamá­ban járó kiadvány első, 1954-es és második, 1956-os szá­mában - éppen tíz évvel a legújabb kori kultusz zászló- bontása előtt - is szerepelt egy-egy Madách Imre életé­vel, pályaképével, illetve A civilizátor című művével kap­csolatos írás Nyéki Lajos akkor balassagyarmati, aztán Párizsba került szerző tollából.) Madách Imre 1859/60-ban írott drámai költeményét, „Az ember tragédiájáét sokan és sokáig tar­Cene gál István a „15. szín’ című festménye a Palócföld címlapján tottak színpadi előadásra alkal­matlannak. Erre a vélekedésre cá­folt rá Paulay Ede, amikor 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Szín­ház igazgatójaként saját rendezé­sében színre vitte Madách reme­két. Negyedszázaddal ezelőtt, a premierre emlékező centenáriu­mi ünnepségek alkalmával szü­letett az a döntés, amely szerint szeptember 21-e hazánkban a magyar dráma napjaként tartan­dó nyilván. Ennek jegyében a Pa- lócfóld 2008/3-as számának be­mutatóját szeptember 22-én ren­dezték e témakörben - s egyálta­lán a Madách-irodalomban - igencsak jártas, kétszeres Ma- dách-díjas irodalom- és színház­történész, Kerényi Ferenc közre­működésével. A rangos vendég meghívását az új lapszámban „Színpadi Madách-tanulságok” címmel megjelent tanulmánya is indokolta. Az ősbemutató 125. év­fordulója többeket is megihletett olyannyira, hogy „Ez a nyelv hát az a megérthető...” címmel egy egész - felettébb figyelemre mél­tó, gazdag tartalmú - rovatot szentelt a lap a Tragédiával kap­csolatos dolgozatoknak, mások mellett Andor Csaba, Szili József, Máté Zsuzsanna írásainak. Tőzsér Árpád Kossuth-díjas pozsonyi köl­tő - aki, mint Mizser Attila öröm­mel jelentette be, e számtól kezdő­dően a Palócföld főmunkatársa lett - Madách fő művével a szöveg aspektusából foglalkozik, megál­lapítván, hogy „a dráma ma már nemcsak cselekményével és bölcse­letével, hanem nyelviségével is köz­kincs, beszélt nyelvünk, szókin­csünk szerves, elidegeníthetetlen része. Az új drámaíró nemzedék egyik kiemelkedő képviselőjé­nek, Háy Jánosnak „Az aktuális Ádám” című, a Tragédia utolsó mondata hatására papírra vetett írása azért kívánkozik megemlí­tésre, mert a bemutatón - Pap Dá­vid tolmácsolásában - el is hang­zott, sőt vita is kibontakozott róla, s mert a szerző eredeti módon és stílusban a „nem cselekvés” okoz­ta csapdákat elemzi. „Aki rosszat akar a világnak, az is többet hasz­nál, mintáz, aki nem tesz semmit, aki a mozdulatlanság híve, hisz a rosszakaró nem tudja meghatároz­ni cselekedete minden következmé­nyét, hogy a rossz következtében mennyi jó erő aktivizálódik ” - ál­lapítja meg, alaposan elgondol­kodtatva, egyetértésre vagy ellen- véleményre késztetve az olvasó­Jurdalás (beteg fia miatt) és a meg- kísértés háromszögébe fogott, szo­rongatott szív!” Madáchát próbál­ta megközelíteni. A „Találkozási pontok”-ban Szántai Edina beszél­getett VidnyánszkyAttilával, aki a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatával a Zsámbéki Színházi Bázison és a Gyulai Várszínház programjában is bemutatta újabb formabontó Tragédia-rendezését. Az „Ami marad” című szemlerovatban SzirácsikÉva Madách nyelvi titka­ira Máté Zsuzsanna-Bene Kálmán „Madách Imre lírája - irodalom­esztétikai és filológiai nézőpont­ból” címmel a Madách Irodalmi Társaság által megjelentetett ta­nulmánykötete alapján igyekszik rávilágítani. Remélhetően a fenti kiemelé­sek is érzékeltetik, hogy a Mizser Attila és Handó Péter által szer­kesztett Palócföld továbbra is mél­A belső illusztrációk Kass János sorozatából készültek: részlet a London cí­mű grafikából kát. Érdekes, hogy a lap más feje­zeteibe is jutott több Madáchcsal összefüggő írás. A „Próza és vidé­kéiben a kolozsvári Lászlójfy Csa­ba „A kevés hiányzó a sokban” címmel „a kétely, a lelkiismeret­ién - a hagyományokat megszün- tetve-megtartva - tiszteleg a 185 évvel ezelőtt nógrádinak szüle­tett, de világirodalmi rangra ju­tott költő életműve előtt. Csongrády Béla „Viva Puccini!" Földi-tárlattal Muzikális és képzőmű­vészeti élményt egy­aránt nyújt az a rendez­vény, amelyet a Zenélő Ifjúság Alapítvány javá­ra rendeznek október 10-én, pénteken Salgó­tarjánban, a zeneiskolá­ban, teljes nevén a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intéz­ményben. A program 17.30 órakor kezdődik, amikor is a galériá­ban - Pál Józsefivé kalauzolá­sával - megnyílik Földi Péter Kossuth-díjas festőművész ki­állítása. A „Viva Puccini!” cí­mű koncert - amelyet az olasz zeneszerző, Giacomo Puccini (1858-1924) születésének százötvenedik évfordulója tiszteletére rendeznek az in­tézmény hangversenytermé­ben - kezdete 18 óra. A narrá­tort szerepet Baranyi Ferenc, szintén Kossuth-díjas költő vállalta, a műsorban pedig igazán rangos, neves művé­szeket láthat, hallhat a közön­ség. Az énekművészek sorá­ban fellép Csák József Liszt- és Simándy-díjas (tenor), Fonyó Barbara (szoprán), a salgótarjáni származású Oláh Zsolt (tenor) és a szintén helyi gyökerű Pándy Piroska Pro Arte-díjas (szoprán). Az est vendége lesz Hegedűs Valér Liszt-díjas zongoraművész, ifj. Sánta Ferenc Kossuth-dí­jas hegedűművész és Kassai Franciska előadóművész is, aki versekkel, prózai művek­kel gazdagítja a művészi kí­nálatot. A kétrészes hangver­senyen részletek hangzanak el a Bohémélet, a Manón Lescaut, a La Rondine, a Tosca, a Gianni Schicchi, a Turandot című operákból és Puccini dalaiból. A jótékonysági művészeti est fő támogatója az Esély­egyenlőségi Koordinációs Iro­da és Salgótarján Megyei logú Giacomo Puccini a Tosca komponálása idején, 1900-ban (Fajth Tibor - dr. Nádor Tamás könyvéből) Város Önkormányzata, s tá­mogatóként civil szervezetek, gazdasági cégek és egyéni vál­lalkozók is szerepet vállalnak a rendezésben. A bevétel a Ze­nélő Ifjúság Alapítvány céljai­ra, a növendékek lehetőségei­nek bővítésére hasznosul. le­gyek elővételben a zeneisko­lában vásárolhatók. „Mindig csak te és én?” Nincs irigylésre méltó helyzete a két szereplőnek - Malek Andreának és Kamarás Ivánnak -, amikor a „Volt öt évünk” című darabban egy semmitmondó - finomabban szólva jel­legtelen - forgatókönyvből és különböző műfajokból tur­mixolt dalokból kell elfogadható, helyenként élvezhető elő­adást produkálnia. És ugyanez vonatkozik a színpadon elhe­lyezett hattagú zenekarra is, amelyik dicséretes buzgalom­mal szólaltatja meg a nem könnyű partitúrát. Nagyon fontos ugyanis, hogy a muzikalitásáról híres színésznő, illetve a karakteres prózai színész „hozza magát”, mert Salgótarján­ban is sokan éppen az ő vonzere­jük következtében váltottak úgy- | nevezett szólójegyet a 2008/2009- | es színházi bérletsorozat nyitóéin- f adására. Nyilván az eltérő igény, | mentalitás, a teljesen más kulturá- I lis környezet magyarázza, hogy az amerikai publikum körében an­nak idején, 2001-ben Chicagóban és aztán a New Yorkban is osztat­lan sikert aratott az amerikai ze­nés színház űj vonulatát képvise­lő Jason Robert Brown kamaramu­sicalje. (Ennek persze ellentmond, hogy például a szintén tengeren­túli Leonard Bernstein világhírű „West Side Story”-ja Magyarorszá­gon is kedvező fogadtatásra talál immár évtizedek óta.) Az alapötlet igencsak eredetinek, érdekesnek tetszik: a férfi és a nő fordított idő­rendben meséli, jobbára énekli el megismerkedésük és ötéves kap­csolatuk, fokozatos elhidegülésük történetét Az írójelölt Jamie a kez­detektől a szakításig, az ugyan­csak tehetséges, de a pályán las­sabban haladó énekes színésznő, Cathy pedig visszafelé. A két idő­sík az egy lendületből eljátszott hetven-hetvenöt perces előadás közepe táján, a mű egyetlen du­ettjében metszi egymást. Ahogy ilyenkor lenni szokott, Jamie és Cathy eltérően látja és láttatja a közösen átélt epizódokat és más­más sztorit emel ki életük együt­tes életszakaszából. Azonban - és ez nem tesz jót a darabnak - sem­mi különös nem történt velük, s az egykor lángoló szerelmük valószí­nűleg azért hűlt ki, mert éppen karrierérdekeik miatt kevés ide­jük maradt egymásra. „Mindig csak tejes én?” - kérdezi Cathy az egyik énekmonológban, mintegy eltávolodásuk, válásuk okára, lé­nyegére, a férfi szokásos dominan­ciájára tapintva. Ez azonban ke­vés ahhoz, hogy akár elérzéke- nyüljön, akár megrendüljön a né­ző, annál is inkább mert ez a felfe­lé ívelő, boldogságot érlelő, majd visszahanyatló, kudarcba torkolló folyamat sok-sok ezer emberrel megtörtént már és minden bi­zonnyal meg is fog. A pódiumsze­rű, Túri Erzsébet jelzett díszleteivel és atmoszféra-teremtő jelmezeivel operáló produkció elsősorban az énekesi talentumra apellál és eb­ben Malek Andrea kétségkívül meggyőzőbb, de a kevésbé nehéz, pörgősebb, dinamikusabb dalait Kamarás Iván is jól adja elő. Pró­zai gesztusaik csak ülusztrálni ké­pesek akár a vidám, önfeledt, akár a borús, szomorkás hangulatot Böhm György rendező szerencsé­sen választott szereplőket, sem raj­ta, sem a jó nevű színészpároson nem múlott, hogy nem lett átütőbb hatása munkájuknak, érzékelhe­tő igyekezetüknek. Cs. B. Malek Andrea (Cathy) és Kamarás Iván (Jamie) a „Volt öt évünk" című kamaramusical két szereplőjeként mutatkozott be Salgótarjánban u m EJTES, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Látja, Giziké, én a szélcsendre is felkészültem!” Szerencsés nyertesünk: Lehoczki Zoltán, Litke, Arany János u. 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 8-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents