Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-29 / 252. szám
2 2008. OKTÓBER 29., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Erdők hete fanévadóval és -ültetéssel, előadásokkal Szeretetteljes ölelés mellé nevet is kaptak a kis rét öreg fái Balassagyarmaton két általános iskola csapata vett részt a rendezvényen. Képünkön faültetés a Nyírjesben. A diósjenői erdészet 1905-ben már erdőhivatalnak épült A gyerekek a diósjenői erdészek emlékfája előtt Zanati László (balról a második) a fagázosító kazán működését ismerteti Tóth János (jobbra) polgármesternek Balassagyarmat Pár nappal ezelőtt, még az őszi szünet nyitányaként kisiskolások vendégeskedtek az Ipoly Erdő Zrt. balassagyarmati központjában. A gyerekek a Kiss Árpád és a Szabó Lőrinc általános iskolából érkeztek, hogy már meglévő biológiai ismereteiket kiegészíthessék a legösszetettebb életközösségről, az erdőről, valamint az erdészek munkájáról. A kis vendégeket Görög Örs közönségkapcsolati munkatárs és Bernáth István erdőkerület-vezető fogadta, utóbbi szakember adott tájékoztatót az európai erdők hetének rendezvénysorozatáról, ismertette a cég tevékenységi köreit és mutatta be nagy vonalakban a Dunakanyartól a Medves-vidék keleti pereméig a Pest és Nógrád megye területén általuk kezelt erdőségeket. Az előadást vetítés színesítette, meg persze egy kis vendéglátás és szerény ajándék - könyvjelző, kártyanaptár, matrica, tájékoztató anyag, az aktív résztvevők számára az alkalomra szóló emléklap - egészítette ki. Bernáth István előadásában szólt arról, hogy az európai erdők hete 2008. rendezvénysorozatot idén 46 országban rendezték meg, Magyarországon például a befizetett adó egy százalékából, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával. Délután a résztvevő gyerekek az Ipoly Erdő Zrt. nyírjesi füvészkertjében folytatták az ismerkedést a világ erdeivel: a cég ugyanis 27 hektáros botanikus kertet alakított ki a népszerű pihenőhelyen, ahol Európa, Ázsia és Észak-Ámerika alkalmazkodóképes fás szárú növényfajait igyekeznek gyűjteményi jelleggel bemutatni. A gyerekek közreműködésével egy törökmogyorófát is elültettek az ez évi erdők hetének emlékére a területen. Dfósjenő. Bükk Peti, Mohás János, Fenyő Béla. Ezeket a neveket adták a diósjenői iskolások az erdészet melletti rét öreg fáinak, miután összekapaszkodva átölelték őket - magyarázat talán csak annyi tartozik hozzájuk, hogy Mohás úr faját tekintve kocsány- talan tölgy, örökzöld barátunk pedig elegáns előnevével együtt igazából Erdeifenyő Béla. Aztán a résztvevőktől Lengyel László, az Ipoly Erdő Zrt. közönségkapcsolati vezetője azt kívánta, hogy nyolcvan év. múlva is térjenek vissza ide, s keressék meg újra Bükk Petit, Mohás Jánost, Fenyő Bélát. Merthogy ők akkor is itt lesznek, hacsak nem történik valami természeti katasztrófa. Az a nyolc évtized ugyanis csak az ember életében olyan sok... A gyerekeket nyárson sült falatkák várták, aki megszomjazott, annak jutott tea, a felújítás alatt álló diósjenői erdészet környékén pedig terepi programok is várták az apróságokat: legelőször az előbb már említett faölelés és -névadás hozott izgalmas perceket, aztán az egyik apróság elcsípett a fűben egy imádkozó sáskát: mi sem volt hát természetesebb, hogy Lengyel László az ájtatos manó néven is közismert rovarról tartson kiselőadást. Aztán ismerkedhettek a gyerekek az erdészek munkájával, a csemete ápolásától a fa kitermeléséig. Amíg a gyerekek szakemberek és tanáraik vezetésével az erdőt járták, külön kis megemlékezés színhelye volt az erdészet parkja. Áll itt ugyanis egy kiszáradt, lekérgezett tölgy csonkja, amin apró réztáblácskák őrzik azon erdészek nevét, akik egykor Diósjenőn ténykedtek. A korabeli gazdasági iratok alapján nagyjából az elmúlt két évszázad szakembereit sikerült azonosítani, de a dolgok természete folytán a táblácskák száma folyamatosan gyarapszik. Ezúttal három, tavaly és ez évben elhalálozott, egykor itt szolgáló erdész neve került fel az emlékfára.- Egy fánál szebb emléket nem nagyon lehet állítani - mondta beszédében Lengyel László. - A fa csak addig tart, amíg az ember emléke él, után meg már mi szükség a sírra? Viszont mi azon dolgozunk, hogy az emlékezet ne tűnjön el az erdőből! A megnyitó Teszári Károly gondolataival folytatódott - az ismert erdőmérnök és természetvédő szakember 25 éven keresztül lakott a diósjenői erdészet épületében. Beszédében Kertész Károlyra, idén elhunyt kollégájára emlékezett, akinek úgy alakult a pályája, hogy inkább az erdőtelepítés és ápolás jutott neki aktív korában, így az utókor még egy évszázad múltán is élvezheti majd munkájának gyümölcsét. A megnyitó után Zanati László, az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészetének vezetője röviden szólt azon idegenforgalmi célú fejlesztésekről, amelyeket a cég szeretne megvalósítani az elkövetkezendő években, majd a jelenlévőknek bemutatta a helyi erdészet nagyrészt megújult épületét. Érdekessége, hogy már 1905-ben is erdőhivatalnak épült, s a jelenlegi országhatárok között ez az egy ilyen van, amelyiket a mai napig eredeti rendeltetésének megfelelően használnak. A jelenlévők körében különösen nagy érdeklődést váltott ki a pincében elhelyezett fagázosító kazán, ami 800 négyzetmétert fűt ki a megújuló energiaforrásnak számító fa felhasználásával. így nemcsak jóval olcsóbbá, hanem a korszerű követelményeknek is sokkal inkább megfelelővé teszi a fűtést. Tóth János, Diósjenő polgármestere is elgondolkodtatónak találta, hogy a jelenlegi gázárak mellett érdemes lenne a közintézmények fűtését fára átállítani - a szállítás ugyanis a börzsönyi erdőkből nem jelentene sem nehézséget, sem kiugróan magas költséget. Megyénk második atlasz cédrusa Az Ipoly Erdő Zrt. Diósjenői Erdészetének kertjében a Teszári Károly által 1972- ben ültetett, napjainkra vagy 15 méter magasra nőtt és igen vaskos törzsű kaliforniai mamutfenyő közelében áll egy atlasz cédrus is! A Nógrád megye védett természeti értékei című könyvben ugyanis az áll: a megye egyetlen atlasz cédrusa a Tar külterületére eső Fenyvespusztán, a Tuzson arborétumban él. Most már tudjuk, a megye két átellenes csücskében is van egy-egy az eredeti, észak-afrikai élőhelyükön az ó- és középkori hajóépítők tevékenységének nagyrészt áldozatul esett fafaj képviselőiből. Poétapiknik Püspökiben „Alkotni folyton, ez a Sorsunk” (Komáromi János) Ez a sorsa valahány költőnek, írónak, aki részt vett a nemrég Szurdokpüspökiben megrendezett poétapikniken, ahol magasra szárnyalt a Pegazus. Második alkalommal találkoztak most az ország különböző tájairól és természetesen a megyénkből érkező irodalmárok támogatóink, Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke - aki a rendezvény fővédnöke is volt -, Fáki László, Szigethalom polgármestere és egy kft. vezetője, Szokol /ózse/jóvoltából. Köszönet mindnyájuknak az önzetlen támogatásért! Az írók, költők számára az együtt eltöltött hosszú hétvége köteüen beszélgetésekkel, éjszakába nyúló vitákkal és sok-sok verssel, prózával telt. Érdekes volt hallani az egyenesen Erdélyből érkezett költő véleményét, sajátos, egyedi hanghordozással, kiejtéssel felolvasott nagyszerű verseit. Sokat tanulhattunk az ukrán határszélről jött újságíró, költő írásaiból, verselemzéseiből. Mindenki szívesen hallgatta a paksi informatikus, költő karakteres verseit, vagy a Komlóról érkezett költőnő lágyabb hangvételű, de éppen olyan tartalmas költeményeit. A Budapestről hozzánk látogató költőnő verskedvelő barátnőjét is elhozta magával hallgatóságnak, többen a párjukkal érkeztek a piknikre, hogy tanulva-fel- töltődve új ismereteket, ismerősöket, barátokat szerezzenek. A megnyitó után rövid bemutatkozások következtek egy-egy vers, írás erejéig, majd hajnalig folyt a szó a költők felelősségéről, társadalmi szerepvállalásáról. Másnap délelőttre Gyöngyöspatára kaptunk meghívást, aminek örömmel tettünk eleget. Délután visszatérve a táborba új téma vetődött fel, az örök emberi érzés, az egyik legszebb, a szerelem. Melyik író, költő ne írt volna a szerelemről vagy így, vagy úgy? Kimeríthetetlen a téma, millióféle a megfogalmazás. Szebbnél szebb költemények hangzottak el a költők saját tolmácsolásában, ami külön hozzáadott a versek mondanivalójához. Ezen a napon is éjszakába nyúló volt a beszélgetés és a versek, írások felolvasása. Felmerült témaként a fiatalok hozzáállása a művészetekhez, a férfi és a nő szerepe a családokban, a halál, mint az emberi élet végső állomása, de az irodalom, a költészet elfogadása társadalmunkban, vagy a belső kényszerítő erő, ami a költőkben munkál, ami alkotásra ösztönöz bennünket. Az utolsó délelőtt is tartalmasán telt versekkel, novellákkal fűszerezve. Szó került a publikálási lehetőségekről, a könyvkiadás helyzetéről és veszélyeiről, a különféle antológiákról, a megjelenő pályázatokról és az internet szerepéről is. « ie Poétáink egymás alkotásait jobban megismerve örömmel ajándékozták meg egymást saját köteteikkel, egymást jobban megismerve és elismerve, tisztelve térhettek haza. A közös gondok, örömök közelebb hozták egymáshoz az embereket. Olyan fórumot, találkozási lehetőséget szerettünk volna teremteni, ahol kikapcsolódva tanulhatunk egymástól. Talán új, más szemszögből is bepillanthatunk a mai magyar irodalomba, és feltöltődve, új motivációt, lendületet kapva alkothatunk tovább. Reméljük, amikor a tavaszi poétapikniken megint találkozunk a Mátra lábánál, akkor új résztvevőket is köszönthetünk, és a régieket is szeretettel visszavárjuk 2009 májusában, hogy ismét magasra szárnyaljon a Pegazus a Parnasszus csúcsai felé. Kontra Marika
