Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)

2008-10-03 / 231. szám

4 2008. OKTÓBER 3., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE A „sikercsapat” fogadása Az elismerések a kézben NMH-információ NÓgrád megye. Az idei országos horgász csapatbaj­nokság I. osztályú versenyén harmadik helyezést elérő NÓgrád megyei válogatott találkozott nemré­giben a ludányhalászi Öregpotyka HE tavánál. A verseny értékelését követően Paulovits Lász­ló, a horgászszövetség elnöke Bódi Lajos verseny­felelősnek és Ivitz Zoltán ügyvezető elnöknek ­akik az OHCSB eredményhirdetésén nem lehettek jelen, de sokat tettek a csapat sikeres szereplésé­ért - érmet és kis serleget adott át, mint amilyet a versenyzők kaptak. Valamennyi résztvevőnek megköszönte munkáját és további sikeres ver­senyzést, jó eredményeket kívánt. Az ebédet, hangulatos horgászás követte, mely élményszámba ment, nem véletlenül, hiszen az Öregpotyka HE „élménytaván” zajlott. Méltó emlék a géniusznak a külön várfallal és tornyokkal körülvett gótikus erődtemplom. Medgyesről keleti irányba indul­tunk Berethalom felé. A falu templomerődje már messziről látható volt, s e kis szász helység történetéről sok értékes adatot zengtek a krónikák. A nap vé­geztével szálláshelyünkre, a zeteváraljai plébániára érkezve az örökmosolyú Gábor atya szí­vélyes fogadtatásában volt ré­szünk. A szobák elosztása után gyarságára is vár, egyöntetűen fogalmazódott meg bennünk a segítség gondolata. Iskolánk cél­ja lesz, hogy anyagi támogatás­sal segítő kezet nyújtson a temp­lom rekonstruálásához, hiszen fontos számunkra a magyar je­lenlét bizonyítékának megőrzé­se. A bakterház melletti harminc méteres dombon a Rákóczi-vár maradványai állnak. A 95 lép­csőfok megmászása után min­denki számára nyilvánvalóvá vált, hogy miért választották azt a helyet határvédőnek. A határ­tól hazáig nyomon kísérhettük az ország belseje felé futó völ­gyekben kiépített Árpád-vona­lat, amely a magyar királyi hon­védség kiépített védelmi rend­szere volt. Este lett, s reggel: har­madik nap. „...van ott a sok nagy hegy kö­zött / egy szelíden, szépen hajló, / mint egy nyereg, kit viselne / mesebeli óriás ló. / Úgy is hívják: Nyergestető;” (Kányádi Sándor) Csoportunk a harmadik napon látogatott el ide, ahol iskolánk igazgatója, Meló Ferenc kosztorú- val adózott az elhunyt hősök em­lékének. A továbbiakban Erdély történelmének sorsdöntő esemé­nyeit tanulmányozhattuk. Kézdi- vásárhelyen a babamúzeumban a székely népviselet ezerfélesége elevenedett meg a szemünk előtt. Csernátonban, a falumúzeumban megismerkedhettünk az egykor használatos berendezési tárgyak­kal, eszközökkel, megcsodálhat­tuk a népművészet csodás alkotá­sait A nap végén szentmisével kö­szöntük meg Istennek az út szép­ségeit. Este lett, s reggel: utolsó nap. Megköszönve a szívélyes ven­déglátást Gábor atyának és el­búcsúzva idegenvezetőnktől, Vencel bácsitól, hazafelé vettük utunkat. Az út során Szejke- fürdőn Orbán Balázs, Farkaslakán Tamási Áron sírem­lékét látogattuk meg. Majd rö­vid köröndi pihenő után ajándé­kokkal és élményekkel gazda­gon folytattuk utunkat hazáig. Ezúton is köszönjük segítsé­gét Meló Ferenc igazgató úrnak, aki lehetővé tette, hogy ez a ki­rándulás megvalósuljon. A legközelebbi viszontlátás re­ményében, boldogan mondha­tom: „Erőt veszek honi tájból, / messzi hegyek illatából, / a Har­gitán itthon vagyok én. ” (Tamás Gábor) a SzIKÁIG diákjai ló és Jeszenszky Danó jelenlé­tében felvetődött a kérdés: lehet­ne-e az emberiség egész történe­tét egy drámába foglalni. S mint tudjuk: lehetett. Ma­dách - lassan 150 éve - 1859. február 17-én fogott bele Az ember tragédiája című egyete­mes mű megírásába, amelyet 1860. március 26-án fejezett „Zúg, az Olt vize zúg, /az emléke fáj, hívogat...” (Tamás Gábor) be. Ennek apropóján nyílt meg a napokban a Balassi Bálint Gimnázium immár tízéves ga­lériájában a gimnázium egyko­ri nagy hírű művésztanára, Farkas András Madách-illuszt- rációiból összeállított kiállítás. Borenszkiné Imre Éva igazga­tónő megemlékezett a jubiláló galéria első tárlatáról, amely < Réti Zoltán Mikszáth-akvarell- 1 jeit mutatta be, majd Farkas | András műveivel folytatódott a s kiállítások sora. A 185 éve szü­letett nógrádi géniusznak mél­tó emléket állított a most be­mutatott 1949-es, 1966-os, 1972-esés 1976-os illusztráció­sorozat - mondta Kovács Fe­renc, a tárlat méltatója, a gim­názium tanára. Az 1947-től 1984-ig a Balassi Bálint Gim­náziumban tanító Farkas And­rást egy életen keresztül fog­lalkoztatta a Tragédia. Tusraj­zai a bennünk élő Ádámot és Lucifert éppúgy ábrázolják, mint a vívódó Keplert, vagy az örök nőt, Évát. A páratlan soro­zat november 10-éig látható az alma materben. Ez év szeptember 24-étől 28- áig iskolánk, a Szent Imre Ke­resztény Általános Iskola és Gimnázium által szervezett ki­ránduláson vehettünk részt. Eb­ben az évben, immáron tizedik alkalommal, azok a tanulók, akik jeles tanulmányi ered­ményt értek el az előző tanév so­rán, tanáraikkal együtt jutalom­kiránduláson vehettek részt. Az idei úti cél Erdély, a különleges és ritka természeti szépségek hazája. így az utazás fáradalma­it feledtette a végtelenül gazdag országút. Bármerre tekintet­tünk, különféle színeket láttunk, mint egy óriás szivárványt. Me­redek sziklákat, óriási hegysé­geket, sötétlő erdőket, sebes pa­takokat. Első napon ellátogattunk Gyu­lafehérvárra. Erdély történelmi fővárosában megtekintettük a XIII. században épült érseki szé­kesegyházat, amelyben tisztelet­tel álltunk meg a Hunyadiak szarkofágjai mellett. A síremlé­keknél koszorú elhelyezésével emlékeztünk a hősökre, majd csoportunk közösen elénekelte a magyar Himnuszt. Innen utun­kat Segesvár felé vettük, amely hírét az itt született a havasföldi úrnak, Vlad Tepesnek, ismer­tebb nevén Drakulának köszön­heti. A hely szelleme ma is mé­lyen megigézi az odalátogatókat. Rövid borzongás után folytattuk utunkat Medgyesre, amely vá­ros legkiemelkedőbb látnivalója Szabó A. várt minket a székely módra el­készített borjúpörkölt. Este lett, s reggel: második nap. Ezen a napon kirándulásunk egyik célpontja Csíksomlyó volt, a katolikus vallású székelyek hí­res búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados köz­pontja. A ferences kegytemplom megtekintése után jézus hágcsó­ján keresztül jutottunk el a Salvator-kápolnához. Innen gyö­nyörű kilátás nyílt a nyeregre, amely minden pünkösdkor a bú­csú helyszínéül szolgál. Az Úr áldását kérve folytattuk utunkat eddig még nem látott nemzeti ér­tékeink felé. így értünk el az or­szág legkeletibb vasúti őrházá­hoz. Az ezeréves határon lévő kontumáci templom és környé­ke megszentelt hely a magyarok számára. Látva épületét, amely­nek helyreállítása a világ ma­Balassagyarmat. Bizony nagy dolog az, hogy 1856-ban éppen Balassagyarmaton gyűlt össze a korabeli jogász értelmiség szí- ne-java Csörföly Imre ügyvéd házában, s az ebéd folyamán - ahová Madách Imre is hivatalos volt - Bodnár István, Bory Lász­Kovács Ferenc Jutalomkirándulás Erdélyben Ötven év múltán találkoztak az „Hihetetlen, mégis igaz. Ötven éve együtt izgultunk a Madách Imre Gimnázium folyosóján, a te­remben; hogyan sikerül az érettsé­gi? Az együtt eltöltött négy év so­rán történtekből még mire emlék­szünk, mi idézhető fel? A szép em­lékeket megoszthatod volt osztály­társaiddal, évfolyamtársaiddal az 50 éves jubileumi érettségi ta­lálkozón 2008. szeptember 20- án. ” - így szóltak az összevont érettségi találkozóra készült meghívó első sorai. A közelmúltban egy szombat délután újra iskolapadba ültek a Madách Imre Gimnáziumban 1958-ban érettségizett diákok. Az egykori IV. a, b, c és d osz­tályok diákjai közös érettségi találkozón vettek részt, amely­nek főszervezője, Szentgyörgyi Géza a közös vacsorán köszön­tötte a résztvevőket és segítőit: Domos Lajosné Nagy Piroskát, Márkus Istvánná Kemenesi Viktóriát, Czene Gézát és Ivitz Zoltánt. Sajnos, a tanárok, de a diáktársak közül is sokan már nem lehettek jelen a találko­zón, akiktől ez alkalommal is elbúcsúztak a társak. Öröm volt ismét látni egykori baráta­inkat, hallgatni tanárainkat: Herold László és Sztanó Tamás tanárokat. Azért, hogy az öröm teljes legyen, az „ősi Madách” gimnáziumban (a ma Táncsics közgazdasági szakközépiskolá­ban) a szervezők arany érettsé­gi bizonyítvánnyal lepték meg a jelenlévő osztálytársakat. A régi alma mater ez évben ünnepli fennállásának 85., új épületbe költözésének husza­dik évfordulóját. Ezen jeles al­kalomból úgy döntöttek az öt­ven éve érettségizett madáchosok - a végzős diákok évfolyami közül elsőként -, hogy emléktáblát készíttetnek és helyeznek el a gimnázium új épületének aulájában talál­ható Madách Imre mellszobor márvány talapzatán. A jó hangulatú összejövetel zárszava: köszönjük a szerve­zőknek és találkozzunk gyak­rabban, mert az emlékek mind­annyiunkat megfiatalítanak!

Next

/
Thumbnails
Contents