Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-25 / 249. szám
4 2008. OKTÓBER 25., SZOMBAT KULTÚRA „Én látok, ti is lássatok!" Komjáthy Jenő „A homályból” című versének utolsó sora ez, amelyet már a kaságok" sorozatban megjelentetett KomjáBalassagyarmatról való eltávolítását követően a Nyitra megyei Szenicen írt 1894 nyarán. E felszólítás akár ránk, kései utódokra is vonatkozhat, akik hajlamosak vagyunk őt és jelentékeny költészetét el-elfelejteni. Idén, az év elején volt születésének százötvenedik évfordulója, amely jószerivel vissz- hangtalan maradt országosan és itt, Nógrád megyében is, ahol másfél évszázaddal ezelőtt napvilágot látott. A salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi emlékestje ezt a hiányt igyekezett pótolni. Komjáthy Jenő 1858. február 2-án, a „megszentelt fény” napján, a „világ világossága” ünnepén született Szécsényben. Apja Komjáthy Anzelm ügyvéd, vármegyei tanfelügyelő volt, Madách Imre és Szontagh Pál barátJenő több városban is iskolázott, amíg 1880- ban tanári képesítést szerzett és a balassagyarmati polgári iskola tanára lett. Ezt megelőzően már 1877-ben, ugyancsak az Ipoly- parti városban irodalmi lapot adott ki. A Luby Sándorral közösen szerkesztett „Röpke ívek” azonban nem volt hosszú életű, mindössze tizenegy számot élt meg. 1882-ben megnősült, feleségéhez, Márkus Gizellához írta az „Éloa” versciklust Öt gyermekük született. Komjáthy Jenő aktív részese volt a helyi kulturális és közéletnek, mindaddig, amíg 1887-ben egy tőle független konfliktusokkal terhes társasági vita áldozataként távozni nem kényszerült Balassagyarmatról. E számára keserű élményt a „Búcsú Abderától” című versében örökítette meg. A szlovákiai Szenicen - Madách Aladárhoz és Palágyi Menyhérthez és főként Reviczky Gyuleg elszigetelődött. 1895. január 26-án Budapesten hunyt el, máig ismeretlen okok következtében. Halála napján jelent meg „A homályból” című, első és egyetlen kötete, amely már csak temetését követően került az olvasók kezébe. Költészete az európai és a nemzeti romantika hagyományaihoz (Shelley, Heine, Lenau, Vörösmarty Mihály, Vajda János) kapcsolódik, de egyszersmind a magyar szimbolista líra előfutáraként is értelmezhető. A Nyugat költői - Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső - nem véletlenül méltatták érdemeit. Praznovszky Mihály „A nógrádi irodalmi ritt h y-kötet előszavában Komlós Aladár irodalom- történészt idézte, aki szerint költészetének három szerves alkotóeleme volt: a rajongó természetszeretet, a transzcendens világkép iránti vonzódás és a magány, a meg nem értés tudata. „Nagy ész és a szellemek szárnyain mindig magasban repkedő lény volt” - mondta róla édesapja. Komjáthy Jenő életéről, munkásságáról Szabó Károly balassagyarmati tudós tanár kutatásai, publikációi nyomán ugyancsak sokat tudhatott meg a közvélemény. Sok minden egyéb gondolat, felvetés mellett mindezek tények, motivációk is felbukkantak a szerdatársasági összejövetelen is, amely keretében Ádám Tamás költővel, a balassagyarmati székhelyű, 1979-ben létrejött és a Madách Imre Városi Könyvtár támogatását élvező Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság elnökével T. Pataki László író, rendező - maga is társasági tag - beszélgetett. A diskurzus során értelemszerűen nagy hangsúlyt kapott az egyesületi élet múltja és jelene is. Elhangzott, hogy az egyik alapító tagja és névadója a 2001-ben elhunyt Csikasz István költő, festő, előadóművész volt. Első közös jelentkezésük 1987-ben a „Bőrünkön a betűk” című antológia volt, amelyet - éppen Komjáthy nyomán - a „Röpke ívek” újabb folyama követett. Az évente egyszer megjelenő kiadvány legújabb száma a napokban kerül ki a nyomdából. Ádám Tamás szólt működésük más - emléktábla-avatás, koszo- rúzási ünnepségek, írói versenyek, táborok szervezése stb. - területeiről is. A műsorban Komjáthy és más klasszikusok verseivel, a társasági tagok alkotásaival, megzenésített műveivel közreműködtek a Varietas Színpad (CsábiIstván) és a Pódium Stúdió (SándorZoltán, Sándor Zsombor) tagjai. Büszkék lehetünk és kell is, hogy legyünk Nógrád értékeire, köztük Komjáthy Jenő munkásságára, örökségére is! - vonható meg az emlékest tanulsága. Cs. B. ja. A tizenegy gyermek sorában a harmadik Iához fűződő barátsága ellenére - szellemiA Szerdatársaság Irodalmi Kávéház Komjáthy Jenő-emlékestjének pódiumán Ádám Tamás, T. Pataki László, Sándor Zoltán, Sándor Zsombor és Csábi István' Újabb lépés egymás felé Az idén éppen tízesztendős együttműködés az elmúlt hetekben tovább erősödött a romániai Óradna és Salgótarján között. Mint lapunkban is szó esett róla, augusztus végén az Akkord fúvósegyüttes küldöttsége képviselte a tarjániakat az óradnai magyar napokon, a közelmúltban pedig az erdélyi településről érkezett ugyancsak egy fúvószenekar a nógrádi megyeszékhelyre. A látogatás apropój át az itt első ízben megrendezett ipartörténeti emléknap jelentette. Az óradnaiakat azért is érdekelte a rendezvény, mert náluk hasonló folyamatok játszódtak le a bányászat területén. Részükről Szőke Kálmán bányamérnök tartott korreferátumot hangsúlyozván, hogy számukra is fontos feladat a szülve térzenét adott a bányamúzeumnál is. A delegációt Osztmvszki Erzsébet főtanácsos vezette, aki évek óta élen jár a salgótarjáni Erdélyi Körrel s annak vezetőjével, Valiskó Ferenccel kialakult kapcsolatok ápolásában. A vendégeket fogadta dr. Juhász Tibor alpolgármester, aki az elmúlt évben járt Óradnán. A városvezető a garzonház tetejéről mutatta meg a főbb nevezetességeket és a szép panorámát, környéket. A barátság elmélyítéséhez nagymértékben járult a hagyományos bányász-kohász szakestélyen való zenés közreműködés s nem kevésbé a salgói gulyásparti. A hangulatos tábortűz melletti éneklésből a csak románul tudók is kivették részüket. Somoskőújfaluban a szentmise előtt Varga András plébános - aki az idén vett részt az óradnai magyar napokon - üdvözölte a messziről érkezett kedves vendéAz óradnaiak a somosi búcsúban köszöntek el nógrádi vendéglátóiktól tradíciók őrzése és a felnövekvő nemzedékekkel való megismertetése. Zenekaruk a helyi fúvósokkal együtt köszöntötte a szakmai napra érkezőket a Kohász Művelődési Központ előtt és az Akkorddal, valamint a Bányász-Kohász Dalkörrel kiegégeket. Az elköszönésre stílszerűen a somosi búcsúban került sor. A küldöttség minden tagja reményét fejezte ki, hogy 2009-ben a Radnai- havasok lábainál viszonozhatják a színes programot és az őszinte vendégszeretetet. Trubadúrtörténet itt és most Edmond Rostand 1898-ban írt verses drámája, a „Cyrano de Bergerac” több mint száz esztendeje szerepel a magyar színházak műsorán is. Címszereplője egy széplelkű dicső lovag, aki bár remekül, „gascognei”-módra forgatja kardját s ékesszólásával sincs baj, a gyengébbik nemnél mégsem számíthat sikerre túl nagyra nőtt orra miatt. Ezért fordul tragédiába Roxane iránt érzett plátói szerelme is. Cyranot egy évszázad során számos nagy formátumú színész - mások mellett Pethes Imre, Szabó Sándor, Huszti Péter - formálta meg, hozzájárulván e különleges figura mondhatni általános ismertségéhez. Ilyen előzmények után, a XXI. század eleji közszellemben, ízlésvilágban vaj on mit kezd egy társulat Rostand romantikus trudabúr- történetével? - fogalmazódott meg másokban is a kérdés a kassai Thália Színház előadása, salgótarjáni vendégjátéka előtt Sikerül-e felkelteni az érdeklődést a közönségben, amelyik szinte kívülről tudja Cyrano híres mondatát: „Magamat kigúnyolom, ha kell, dehogy más mondja, azt nem tűröm el”? A felvidéki magyar társulat csatta- nós választ ad a kétkedőknek - köztük e sorok írójának is -, akik fel sem tudták tételezni, hogy lehet izgalmasan, érdekesen is megjeleníteni egy végső soron szenvelgő deklamációt Korognál Károly rendező merőben újszerűén nyúlt a klasszikus darabhoz, nem hagyta magát a hagyományok, konvenciók által befolyásolni. Friss szellemű, eleven ritmusú, mozgalmas Cyranot állított színpadra és a nézőtérre. Igen, oda is, tekintve, hogy a rendező alaposan kitágította a teret, a szereplők ott ülnek a székekben, futkorásznak az átjárókban, lépcsőkön. A sötét háttér előtt, gyakorlatilag díszlet nélkül játszódó cselekményt csak néhány jelzés tűz, fáklya, hordó - segít továbbgörgetni. A jelmezek viszont - amellett, hogy akár maiak is lehetnek - jól harmonizálnak viselőik jellemével, a helyzetek hangulatával. Sokat lendítenek az előadáson a remekül megválasztott zenei betétek, a megkoreografált vívómozdulatok, összehangolt mozgássorok. Cyrano de Bergerac-ot Bocsárszky Attila személyesíti meg. Volt ő már gróf Elemír a „Csalódásokéban, Harpagon „A fösvényében, Ciprián professzor a „Tóték”-ban. Sokszínű előélete jól kamatozik az ádáz bajvívó lovag, a nemes lelkű lírikus és a reménytelenül szerelmes férfi összetett figurájának megjelenítésében is. Őszintén hatásos, amikor az „egyet szerettem és kétszer vesztem el” vallomással búcsúzik az élettől. Szövegmondása azonban esetenként gyors, a monológjai lehetnének hangsúlyosabbak, orrát pedig érdemes lett volna még nagyobbra, taszítóbbra növeszteni. Safarik Katalin - akit viszont az „Angyalkövetében Szent Erzsébetként ismert meg a publikum - ideális Roxane: vonzó, rajongó, önfeláldozó. Kolostorba vonulása az ára annak, hogy Cyrano neki írt rajongó verseiben a szemrevaló kadét, Christiane lelkét vélte megnyilvánulni. Alig érezhető akcentusa különleges bájt kölcsönöz személyiségének, az általa megformált alakoknak. Király Attila mint Christiane küllemében elhiteti Roxane iránta érzett vonzalmait. A többi szereplő jól illeszkedik Korognai Károly „csapatába”, koncepciójába. Csongrády Béla Cyrano de Bergerac (Bocsárszky Attila) reménytelenül volt szerelmes Roxane-ba (Safarik Katalin) ■ ^T.jif .iTír TP*Wmmmzf-i*'**,L*'TrT*‘‘ * * HK Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi az, Ödön, ennyire felemelték a hal árát?” Szerencsés nyertesünk: Ágoston Károlyné, Bátonyterenye, Damjanich út 11. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 29-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
