Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-24 / 248. szám
2 2008. OKTÓBER 24., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE A kisemberek nagy öröksége Schveiczer Krisztián Tar. „Többnek, csak egymást értsék, szinte semmi sem lehetetlen. Amely nagy követ egy ember talán meg sem mozdíthat, sokan, ha azt jó helyt fogRomán István, Tar polgármestere ják, az égbe hajítható...”. Bár az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére tartottak ünnepi közgyűlést szerdán Taron, gróf Széchenyi István szavai itt sem hangzottak idegenül. A Szent Mihály katolikus templomban tartott misét követően a polgármesteri hivatalban rendezték meg az ünnepi közgyűlést, amelynek fényét a helyi Kodály Zoltán Általános Iskola növendékeinek műsora is emelte. Román István, Tar polgármestere köszöntőjében elmondta: községe szeretne nagy dolgokról álmodni, önmaga azonban kevés ehhez. Egy gazdasági világválság és egy elhúzódó kormányválság határozza meg azt a keretet, amelyben a helyi politikát művelik.- Mostanában sokan szeretnének spórolni az önkormányzatiságon és sokan kérdőjelezik meg a megyék hasznosságát. Mi, akik az emberek közvetlen közelében élünk, tudjuk, hogy helyi politizálásra igenis szükség van. Szükség van arra, hogy helyi gondokat és problémákat helyi szinten igyekezzünk megoldani és itt találjuk meg a továbblépés lehetőségeit is - fogalmazott Román István. A megyének mindazt a kezdeményezőképességet és ötletet, bölcsességet és kapcsolatot, anyagi erőt és szorgalmat, adottságot és lehetőséget, amellyel az egyes községek rendelkeznek, akként kell összerendeznie, hogy azok kölcsönösen segítsék, erősítsék egymást. Szükség van például arra, hogy víztározók épüljenek kisvízi, vízi erőművekkel és sürgető lenne a Nóg- rád megye egészére kiterjedő vízközmű-vállalat létrehozása.- Szép, szép, mondhatná valaki. De hogyan lesz erre pénz? Egy bengáli bölcsesség szerint a tigrist előbb lélekben kell legyőzni, a többi puszta formalitás - hangsúlyozta Román István. A polgármester végezetül annak a kívánságának adott hangot, hogy teljesüljenek be gróf Széchenyi István szavai: „többnek, csak egymást értsék, szinte semmi sem lehetetlen. Amely nagy követ egy ember talán meg sem mozdíthat, sokan, ha azt jó helyt fogják, az égbe hajítható...”- Korunk sok kiváló gondolkodója szerint az 1956-os magyar népfelkelés a XX. század kiemelkedő eseménye, amelynek hatását még ma sem tudjuk a maga teljességében felbecsülni. Napjainkban különösen tanulságos a magyar forradalomhoz vezető út - hangsúlyozta ünnepi beszédében Becsó Zsolt, a Nóg- rád Megyei Közgyűlés elnöke. Mint mondta, a Magyar Dolgozók Pártja országos központjának agitációs és propaganda osztályára 1956 késő nyarán a szokásosnál több és terjedelmesebb bizalmas, titkos hangulatjelentés érkezett az ország minden szegletéből, amelyek elégedetlenségről, nyugtalanságról, a párt és az állami vezetés iránti bizalmatlanságról, sőt ellenséges érzületről tudósítottak, a legfelső vezetés azonban alig méltatta figyelemre azokat. Szikla- szilárdan bíztak a tömegek feletti hatalmukban, a diktatúrában, s nem utolsósorban az Államvédelmi Hatóságban. A nép meggyőzését és megnyerését egyre inkább az erőszak alkalmazása, az elnyomás módszerei váltották fel. A hatalom egyre gyengébbnek és tehetetlenebbnek mutatkozott, elveszítette a társadalom tagjainak maradék bizalmát. Egyre többen voltak elégedetlenek a párt alsóbb szintjein is, a vezetés azonban nem volt hajlandó elfogadni a kritikát: minden ellenvéleményt jobboldali elhajlásnak, vagy a párttagság körében is meglévő tudatlanságnak minősített. 1956-ban a forradalom és a szabadságharc a magyarországi válságból a kivezető utat jelentette a népnek - jelentette ki Taron Becsó Zsolt- A forradalom és a szabadságharc a magyarországi válságból a kivezető utat jelentette a népnek - jelentette ki Becsó Zsolt, hozzátéve: a Magyar Dolgozók Pártjának néhány éves uralma a gazdasági összeomlás szélére juttatta az országot. A korszak egyik legmarkánsabb jellemzője a lakosság teherbíró-képességét meghaladó mértékű elvonás volt. Az egész társadalom megsarcolásával fedezték a beruházásokat, a felduzzadt állami bürokrácia, a fegyveres erők, a rendőri, államvédelmi szervek költségeit.- Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egy Az ünnepi közgyűlés fényét a helyi Kodály Zoltán Általános Iskola növendékeinek műsora is emelte valami van, amit nem téríthetsz meg: az idő. Ha valakinek ellopod az idejét, ha megvárakoztatsz valakit, az olyan, mintha valakinek az életéből lopnád el az időt. A várakozásban eltöltött időt semmilyen földi hatalom nem hozhatja vissza, örökre elveszett. A magyarság ideje vészesen fogy - hangsúlyozta Becsó Zsolt.- A politikai és gazdasági válság ismét jegyben jár és burjánzik, mint egykor. Vajon kivel itatják meg a levét? Ki más is állhatná a számlát, mint a magyar nép, amely készülhet bérbefagyasztásra, munkahelyvesztésre, hitelkamat- és adóemelésre, lakásárverezésre, a gáz és a villany kikapcsolására - tette hozzá. Becsó Zsolt szerint az 1956- os forradalom és szabadság- harc - a maga reményével - „a kisemberek nagy öröksége”, amelyből meríthetnek a nemzeti egység és függetlenség, az egymás iránt érzett felelősség és szolidaritás erősítéséért, egy új, erős Magyarország megteremtéséhez. A Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke végezetül Deák Ferenc üzenetére emlékeztetett, miszerint „a hatalom csak eszköz, a végcél a népnek boldogítása”. Nem hagyják elfeledni a helyi eseményeket Szenográdi Ferenc Süécséfly. A városban az 1956-os forradalom és szabadságharc 52. évfordulója emlékére rendezett városi ünnepséget október 22-én tartották. Áz ünnepi megemlékezés 17 órakor a városháza falán elhelyezett emléktábla koszorúzásával kezdődött. Itt ünnepi köszöntőt mondott Sulyok László, a Pofosz Nógrád megyei elnökhelyettese. Röviden szólt a város történelméről is.- Történelmet írtak 1956-ban is apáink és nagyapáink, a nagynénik és az édesanyák, a forradalom még ma is közöttünk lévő túlélői. Pár nappal a budapesti forradalom október 23-ai kitörése után néhány fiatalember meghallva és megértve az idők szavát, hozzáfogott a szécsényi ifjúság új típusú, forradalmi megszervezéshez. Tizenkét pontból álló követelést fogalmaztak meg. A fiatalok fő akarataként fogalmazták meg a kommunista rendszer politikai és gazdasági hibainak kijavítását, a felelősök elszámoltatását, az ország függetlensége, szabadsága, s a demokratikus közélet megteremtését. Szécsényben is, mint az ország más településein, idegen fegyverekkel, erőszakkal vérbe fojtották a forradalmat, s megindították a bosszúhadjáratot. Ez a magyar-szovjet megtorlás az 1960-as évek elejéig tartott. 1956-ban a magyar nép fiai és lányai, akik valamilyen szerepet vállaltak az eseményekben, a jó oldalon küzdöttek, jogos harcót folytattak a képmutatók, az elnyomók ellen. A mai ünnep jó alkalom arra is, hogy őszintén és igaz emberként nézzünk egymás szemébe, szavak nélkül is jelezve, hogy legyen bármilyen is politikai meggyőződésünk 1956 tekintetében, egy platformon állunk, mint a rendszerváltoztatás idején - mondta Sulyok László. Az ünnepség a városháza nagytermében folytatódott, ahol dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet, Szécsény polgármestere ünnepi beszédében áttekintette az 1956-os forradalom szécsényi eseményeit- Szécsényben nem folyt vér, halálos áldozata mégis volt a forradalomnak. Vámos Józsefet december 4-én letartóztatták, felesége december 8-án Salgótarjánba ment, hogy hírt kapjon férje felől, a tüntetők közé került, s a fiatalasszony halálos sérülést kapott. A másik szécsényi áldozat Babinszky Antal, aki 1956- ban 22 éves volt, s úgy megsérült, hogy élete végéig nem tudta elhagyni a betegágyat. Áldozatok azok is, akiket a bíróság rö- videbb, hosszabb időre börtönbüntetésre ítélt, vagy rendőri felügyelet alá helyezett. Vámos József, Horváth Béla, Hornyák János, Felföldi Károly, Sági Jenő, ifj. Oláh Pál, idős Kiss Andor, vagy ifj. Kiss Andor kü- í lönböző mértékű börtönbünte- s tést kaptak. Ránk, utódokra vár 1 a feladat, hogy ne engedjük a fe- | ledés homályába veszni a fórra- J dalom szécsényi eseményeit - I mondta a városvezető. Az ezt követő ünnepi műsorban a művészeti iskola diákjai közreműködtek. Az önkormányzat idén is meghirdette a Legszebb házeleje-pá- lyázatot. Az idegenforgalmi, műemléki és városfejlesztési bizottság javaslatára a képviselő-testület úgy döntött, hogy öt azonos értékű díjat adnak át. Az ünnepség végén a polgármester asz- szony átadta a díjakat Ferenczy Tibornak és nejének, dr. Pintér Gábornak és nejének, Géczi Pálnénak, Kristók Tamásnak és nejének, valamint Szalai Zsoltnak és Mészáros Gyöngyinek. Vizi Zoltán önkormányzati képviselő a Vizi-kertészet részéről idén is különdíjat ajánlott fel, amelyet Szigeti László és dr. Toldi Ibolya kapott. Koszorúkkal és főhajtással emlékeztek meg a forradalom szécsényi történéseiről, valamint áldozatairól az emléktáblánál