Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-18 / 244. szám
4 2008. OKTÓBER 18., SZOMBAT KULTÚRA Viva Puccini!” három Kossuth-díjas művésszel Az ötlethez az apropót egy évforduló szolgáltatta: 1858- ban, éppen százötven évvel ezelőtt született Giacomo Puccini olasz zeneszerző, a világ operairodalmának egyik legnagyobb személyisége. - Szervezzünk egy hangversenyt az emlékére a salgótarjáni zeneiskolában (is) - vetette fel a kezdeményező s azonnal egyetértésre, egyetértőkre talált. Magánszemélyek s főként civil szervezetek, majd más szervek, cégek is felsorakoztak az ügy mellé. Különösen, mikor kiderült, hogy a bevétel döntő mértékben jótékonysági célokra, a Zenélő Ifjúság Alapítvány támogatására fordíttatik. S mire a szervezők - élükön Sarló Bélával - a végleges programot kialakították, már többről, másról is szó volt, mintsem „csak” koncertről. A Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény galériájában ugyanis Földi Péter, a 2007-ben Kossuth-díjat kapott festőművész kamaratárlata vezette be a művészeti estet, melynek közönségét Tóth Tibor, a házigazda intézmény igazgatója üdvözölte. A kiállítást megnyitó szövegben Pál József író értő szavakkal, de személyes gondolatait s az alkotóhoz fűződő baráti viszonyát sem titkolva méltatta a Somoskőújfaluban élő Földi Péter munkásságát, konkrétan is elemezve a kiállított képeket és - a sokak által nem is ismert - szobrokat Miután a zenei műsor narrátora BamnyiFerenc - 2008 tavaszán ugyancsak Kossuth-díjjal kitüntetett - költő, a Palócföld egykori fő- szerkesztője volt, kivételes alkalom adódott kettőjük együttes köszöntésére. Földi Péter minden szakmai sikere, rangos elismerése ellenére is hű maradt szülőfalujához, bizonyítván, hogy - csakúgy. mint másfél évszázaddal ezelőtt Madách Imrének - neki is sikerült egy kis településről a Parnasszus végtelen magaslataira jutni, országot, nemzetet szolgálni, a nagyvilágban is tájékozottnak lenni. Baranyi Ferenc a nyolcvanas évek közepén szerkesztette Nóg- rád irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratát, de mint költő azelőtt és Földi Péter festőművész (jobbra) kiállítását Pál József író nyitotta meg a zeneiskola galériájában azután is folyamatosan részese volt a megye kulturális életének. Igazságkereső, használni és nem ragyogni akaró verseivel mindig is segített felbátorítani, magabiztoA városhoz sok szálon kötődő Baranyi Ferencet (jobbról a harmadik) és a Somoskőújfaluban élő Földi Pétert (balról az első) Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester Salgótarján emlékéremmel tüntette ki Kossuth-díjas alkotónak a városban, a városért kifejtett tevékenységét. A rendezvény zenei blokkjának műsorszámaihoz Baranyi Ferenc operaszakértőként, műfordítóként, librettóíróként fűzött értelmező, eligazító kommentárokat Számos kuriózumot, „kulisszatitkot” is elmesélt a műfaj történetéből, Puccini életéből és saját pályafutásából. Többek között elmondta, hogy az opera nehezen tudta bizonyítani létjogosultságát, arisztokratikusnak, természetellenesnek tartották. A XIX. század közepi Magyarországon például Egressy Gábor színész, szakíró és Vahot Imre szerkesztő is fellépett ellene. Puccini dallambő műveit - a „Manón Lescaut”-t, a „Bohém- élet”-et, a „Toscá”-t, a „Pillangókisasszony”-!, a „Gianni Schicchi”-t - viszont éppen a mindmáig tartó népszerűségük miatt érte sok gyasabbá tenni az emberi lélek legmélyének tétova moccanásait. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester Salgótarján-emlék- érem kitüntetéssel ismerte el a két nakvás, sőt kritika is. Az emlékkoncert lelke, kétségkívüli főszereplője a Baglyasaljáról indult és ide mindig szívesen visszatérő szopránénekesnő, a remek hangadottságú Pándy Piroska volt. A város Pro Arte-díjával kitüntetett művész ezúttal is - mint minden korábbi hazai fellépésén - igyekezett a lehető legtöbbet nyújtani a közönségnek, amelynek egy nagyon nehéz Turandot-áriával, egy igazi bravúrszámmal is kedveskedett. A versmondással, színjátszással, újságírással is próbálkozott fiatal tenorista, Oláh Zsolt ugyancsak salgótarjáni származású, sokan rokonként, jó ismerősként hallgatták az általa tehetséggel előadott Puccini-dalokat A műsor színvonalát emelte Oláh Zsolt egyik tanára, az operaház magánénekese, a Liszt-és Simándy-díjas Csák József közreműködése is. A szintén Liszt-díjas Hegedűs Valér zongoraművész az énekesek kísérete mellett egy remek Chopin- szólószámmal, ifj. Sánta Ferenc hegedűművész - aki Földi Péterrel egyszerre lett Kossuth-díjas - pedig virtuóz Puccini-játékával járult hozzá az emlékezetes élményhez, a hangversenyterem nézőterét megtöltő publikum hálás tetszésnyilvánításához. Kassai Franciska előadóművész versekkel - köztük Baranyi Ferenc és Giacomo Puccini költeményeivel (!) és a kiadójával, Julb RiccordFval váltott levelezésének részleteivel - színesítette az est repertoárját E jótékonysági művészeti rendezvény - ahogyan manapság mondani szokás - nem jöhetett volna létre az összefogásban rejlő erkölcsi és anyagi támogatás nélkül. A fő támogató a Nógrád Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda és Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata volt. A támogatók közé az Eötvös-reklám Bt., a Focus Rádió, az Ipolyerdő Zrt., a Nógrád Megyei Hírlap, a Szuperinfo, a Tarjánhő Kft., a Toyota Kakuk Kft. és a Wamsler SE iratkozott fel. Felajánlásuk jó része a Zenélő Ifjúság Alapítvány a 11741000-20052748-as számú számláját gyarapítja, a növendéA baglyasaljai származású Pándy Piroska énekművész újabb bravúros fellépéssel ajándékozta meg az itthoni közönséget kék lehetőségeit javítja, gazdagítja. Az alapítvány nyilvánosan is köszöni a támogatást és a jövőben is számít minden jó szándékú segítségre. Csongrády Béla Láthatóvá tett titkok „A színekben minden benne van, a szín minden...Láthatóvá teszi a titkot...” Paul Cézanne-t, a XIX. századi francia festőóriást idézte H. Szilasi Ágota művészettörténész a minap a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában Óvári János kiállításának megnyitó- ünnepségén. Nyilván nem véletlenül, hiszen a tárlaton látható alkotások esetében is meghatározó szerepük van az érzéssé, gondolattá váló, „egymástól jól megkülönböztethető színes ecsetvonásoknak.” A Rétságon élő Óvári János - noha szülővárosában, Salgótarjánban már évtizedekkel ezelőtt, mások mellett Pataki József, Iványi Ödön, Czinke Ferenc festőművészek nyomán találkozott az alkotómunka örömeivel és gyötrelmeivel - idejét, energiáját sokáig lekötötték a rajztanári, igazgatói, közéleti teendők és csak az utóbbi, immár nyugállományú éveiben kezdte újra a festést, rajzolást, s műveit egyre gyakrabban mutatja be, méreti meg a nyilvánosság előtt is. Nyugat-nógrádi kiállításait követően tavaly a Baglyasi napok rendezvénysorozatát az ő tárlatával nyitották meg, most pedig a megyeszékhely egyik központi kulturális intézményében, igazán frekventált közegben tette közszemlére munkáit. Az összbenyomás nem csak a fokozódó intenzitásról tanúskodik, de jelzi művészeti munkásságának változásait, elmélyülését is. Míg a fiatalkori alkotásain a tömör színek dominálnak, az újabb, ugyancsak hagyományos táblaképeire a fényragyogású színvilág a jellemző. Érzékelhető élvezettel örökíti meg a természeti környezetet, tájakat, utakat, vizeket, erdőket, fákat s nem kevésbé újsütetű adriai, rovignoi (ro- vinji) élményeit, a párizsi, korfui utazások emlékeit, hangulatát. A „Lepkevadász”, vagy a „Kagyló- keresők” főszereplői bájos gyermekek, az ő jelenlétük ihletettsé- get, lírai szépséget sugároz. Mindezek ellenére sem lehet Óvári János esetében idillisztikus naturalista, de még csak realista festészetről sem beszélni, mert - mint Szilasi Ágota mondta - „a lét és a természet közös megnyilatkozásáról van szó, az egyén vívódásain átszüremlő művészi valóság hoz vezető legközvetlenebb útról. A művészetben ugyanis a szellem nem utánozza természetet, de nem is szab törvényeket neki, a létrejövő műalkotásnak saját realitása van.” Ráadásul az allegorikus „cirkuszi-vurstli ”- sorozat képein ott vannak az alkotó vívódásaira utaló, a siker és a bukás határán egyensúlyozó, egyre jobban kiszolgáltatott ember útkereső bizonytalanságai, töprengései is. A „Hazafelé” című kép meg akár emblematikusnak is tekinthető Óvári János pályáján: a geometriai rendű házsorhoz bejáratához egy alak közelít, aki lehet akár maga a festő is, amint sok évtized terhével megrakodva, egyszersmind ismeretével, tapasztalatával gazdagodva érkezik a tárt kapuhoz. „Egy szabadság létezik. A festménymesterségbeli, erkölcsi, gondolati tisztasága, a harmónia" - tartja Óvári János és ezen elveinek igazsága egyértelműen tetten érhető, visszaigazolódik október 31-éig nyitva tartó kiállításán. Cs. B. Óvári János: „Cirkuszosok” (1982-1995). Az alkotó önmaga által korrigált képe. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Jól állítottad be a rezgő funkciót a mobilodon, Jenő?” Szerencsés nyertesünk: Szabó Istvánná, Salgótarján, Alkotmány út 9. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 22-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
