Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)

2008-10-17 / 243. szám

4 2008. OKTOBER 17., PENTEK Összehangolt munka a rászorulókért Szlovacsek Gyuláné a megyei szociális szolgáltatástervezési koncepcióról A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése szeptember vé­gén tárgyalta szociális szolgáltatástervezési koncepciója fe­lülvizsgálatának 2 éves tapasztalatit. A megyei testület elem­zésének alapját az a terjedelmes összegzés képezte, amelyet a helyi önkormányzatokkal és a kistérségi társulásokkal együtt készített a humánszolgáltatási főosztály, s amelyet Szlovacsek Gyuláné, a Nógrád Megyei Önkormányzat szociá­lis ügyekkel foglalkozó vezető főtanácsosa összegzett. A törvény „szava"- Mi indokolta a koncepció felül­vizsgálatát?- 2003-tól a szociálpolitikában na­gyon sok változás történt Ez a kon­cepció készítésében azt jelentette, hogy gyakorlatilag a felülvizsgálat során majdnem új koncepciót kellett készíteni, mivel a 2003-as szükség­letekre épülő helyzetelemzések és tervek teljesen elvesztették aktuali­tásokat. Az 1993-ban megalkotott szociális törvény éppen ezért ren­delkezik arról, hogy a legalább 2000 lakosú települések önkormányzata­inak és a megyei önkormányzatok­nak a szociális rászorulók ellátásá­ra szolgáltatástervezési koncepciót kell készíteniük. Mint ahogy arról is, hogy a koncepciót 2 évente felül kell vizsgálniuk. Hogy az ellátás igazod­jon a közben bekövetkezett változá­sokhoz. Első alkalommal tehát 2003-ban készült megyei koncep­ció, amelynek felülvizsgálatára 2005. év végén került sor. Most a második felülvizsgálat tapasztalatai kerültek a közgyűlés elé.- Mi a koncepció célja?- Meghatározni a szociális szol­gáltatások fejlesztésének alapelve­it, irányait, céljait, amelyeket a me­gye a szociális szolgáltatások bizto­sítása, fejlesztése során követ, illet­ve amelyekkel orientálni kívánja a szociális szolgáltatások fejlesztésé­nek további szereplőit. A koncepció részletezi a szociális szolgáltatások biztosítása során érvényesíteni kí­vánt konkrét célkitűzéseket.- A törvény „szava” mindenkép­pen elégséges indok a vizsgálódás­hoz. De a megye településszerkeze­te, a lakosság összetétele is szüksé­gessé teszi ezt A megye 131 telepü­léséből 40-ben a lakosok száma nem haladja meg a 600-at, 71-ben pedig 2000 alatt marad. A lakosság mint­egy harmada pedig az idős, 60 éven felüli korosztályhoz tartozik. Közöt­tük jelentős az ellátásra szorulók száma.- Ezt a helyzetet mindenképpen figyelembe kell venni a szociális szolgáltatások megszervezésénél. Természetesen azokat a változáso­kat is, amelyeket a kistérségi társu­lások megalakulása jelentett az el­múlt két évben. A kistérségek jelen- tős feladatokat vállaltak fel a szociá­lis alapellátásokból, de a szakellá­tásból is. A házi segítségnyújtás, a gyermekjóléti és családsegítő szol­gáltatás sok településen a kistérsé­gi társulások szervezésében műkö­dik. Számukra is kötelező feladat a szociális szolgáltatástervezési kon­cepció elkészítése, saját területükre vonatkozóan, melynek illeszkednie kell a megyei koncepcióhoz. A salgó­tarjáni kistérség kivételével - ahol ez a munka most van folyamatban - mindegyiktől meg is kaptuk és el­mondták véleményüket, javaslatai­kat a megyei koncepcióról is. Nagy lépés- Milyen tapasztalatokat „hozott” ez a vizsgálódás az idős emberek el­látásában?- Az önkormányzatok, a kistérsé­gi társulások reálisan ítélik meg munkájukat, fejlesztési lehetősége­iket az idősellátásban. Vannak gond­jaik, de a törvény szabta kötelezett­ségeiknek többségében eleget tesz­nek. ló néhány önkormányzat vál­lalt önként olyan feladatokat is, ame­lyek nem tartoznak a kötelezők közé, de szükségesnek tartják. A pásztói önkormányzat 50 férőhelyes idősek átmeneti otthonát működtet és ezt teszik - ennél kevesebb férő­hellyel - a szügyi, a ceredi, a nógrádmegyeri, a szécsényi önkor­mányzatok is. De vannak olyan ott­honok is, amelyeket civil szerveze­tek, egyházi közösségek működtet­nek. Ez összesen 149 idős ember megnyugtató tartós bentlakásos in­tézményi ellátását jelenti a megyei önkormányzat által fenntartott in­tézmények mellett, amelyekben 580 idős embert ápolnak, gondoznak. Bátonyterenyén, az Ezüstfenyő Idő­sek otthonában 210, a mizserfai te­lephelyen 156, a közelmúltban meg­nyílt „Baglyaskő” idősek otthonában 140, a Füleki úti telephelyen pedig 74 idős ember él.- A Baglyaskő megnyitása meny­nyiben mérsékelte az idősotthoni elhe­lyezésre várakozók számát?- Az elhelyezésre várakozók szá­ma fokozatosan mérséklődik. Ko­rábban 600-700 volt a számuk, az el­helyezésre 2-3 évet is várniuk kel­lett. Mára ez a szám 80-100-ra csök­kent Ez nagy előrelépés a szociális ellátásban. Az új intézmény mellett sokat jelent, hogy az önkormányza­tok önkéntes feladatokat vállalnak az idősellátásban és az is, hogy a kistérségi társulások sok feladatot felvállalnak, mint például Salgótar­jánban az idősek alap- és nappali el­látását. A Dobroda és Ménesvölgyi Mikrotérségi Egyesület pedig már két éve biztosítja a házi és jelzőrend­szeres házi segítségnyújtást Lassan eljutunk oda, hogy a fejlesztéseket nem a férőhelyek számának bővíté­* se, hanem a szakmai munka minő­ségének javítása jelenti. Jelentős változás az idősek ellátá­sában a napokban átadásra került Ezüstfenyő idősek otthona telephe­lyeként működő idősek klubja, amely a Baglyaskő otthon épületé­ben kapott helyet Ez az intézmény a bentlakásos intézménnyel együtt az Európai Unió követelményeinek is megfelel. Egyhangú döntés- Hogyan értékelte a szociális szol­gáltatás tapasztalatait a megyei köz­gyűlés és milyen további feladatokat szabott?- Fontosnak ítélték a testület tag­jai, hogy a vizsgálatokat széles kör­ben végeztük, tárgyaltuk meg. Az önkormányzatok, a kistérségi társu­lások, a szociálpolitikában dolgozó szakemberek mellett meghallgattuk a civil szervezetek véleményét is. A közgyűlés megtárgyalása előtt a me­gyei szociálpolitikai kerekasztal vi­tatta meg a felülvizsgálat eredmé­nyeit és a munkát elismerésre mél­tónak találta. Megküldtük az összeg­zett előterjesztést az Országos Szo­ciálpolitikai Tanács elnöke, Szűcs Erika miniszter asszony, az Észak­magyarországi Regionális Szociál­politikai Tanács elnöke és több me­gyei civil szervezet részére is. A közgyűlés egyhangúlag jóvá­hagyta a felülvizsgálat során nyert tapasztalatokat Az ülést megelőző széles körű véleménycserén elhang­zott javaslatok közül több is helyet kapott a tennivalók között. Ilyen volt többek között az akadálymentesítés valamennyi intézményben, kihasz­nálva a pályázati lehetőségeket, az esélyegyenlőség erősítése, a jeltolmácsszolgálat bevezetése a hi­vatalokban és az idősek érdekében a megyei idősügyi tanács újjászer­vezése, amelynek előkészítése fo­lyamatban van. A közgyűlés dönté­se az is, hogy a határozott idejű mű­ködési engedélyekkel rendelkező in­tézményekben mielőbb biztosítani kell a szükséges személyi és tárgyi feltételeket a végleges működési en­gedély megszerzése érdekében. A kistérségi társulásokat pedig arra kell ösztönözni, hogy az alapszolgál­tatások mellett vállaljanak részt a szakellátásokból is. A koncepció következő felülvizs­gálatát 2010 áprilisáig kell elvégez­ni. A jelenlegi tapasztalatokat pedig az egyeztető bizottsággal - a megyei jogú város vezetésével - meg kell tárgyalni, valamint konzultációt kezdeményeztünk a kistérségi tár­sulások vezetőivel és a koncepciót készítő munkatársakkal. Mindez annak érdekében történik, hogy a szociális szolgáltatások által a rászo­rulók ellátása összehangolt legyen és folyamatosan javuljon, feleljen meg az egyre növekvő minőségi kö­vetelményeknek és lakossági igé­nyeknek. Vinczéné Indul az új évfolyam November 5-én 14. évfolya­mát kezdi az idősek népfőis­kolája Salgótarjánban. A kur­zusok hat-hét hónapot ölel­nek fel és a főiskolások - akik a megye távolabbi területéről is jönnek - hetente egyszer találkoznak. Az előadások minden évben jelentős ér­deklődést váltottak ki, általá­ban hatvan-száz, többnyire idős ember hallgatta. Az idei programot is - mint minden alkalommal - a főiskolások együtt állították össze. Helyet kapott benne környezetünk és önmagunk ismerete, egészségünk mindennapi vé­delme, s elhangzanak előadá­sok kulturális, zenei értéke­inkről, a fogyasztók fokozott védelméről. „Körüljárják” az ünnepeket, felolvasó irodal­mi estre készülnek az esély- egyenlőség jegyében és az idei kedvező tapasztalatok alapján újra megszervezik a szeretetnapot képzőművésze­ti kiállítással, a szeretet jegyé­ben készült, saját írásművek felolvasásával. Az előadáso­kat, a foglalkozásokat avatott szakemberek tartják. Azt pe­dig, hogy mit tehetnek a civi­lek a városért, a parlamenti pártok helyi képviselőivel be­szélik meg a hallgatók. A főiskolai „képzés” célja, hogy segítse a helyi, a kistér­ségi és a regionális szervező­dést, bővítse a hallgatók isme­reteit, erősítse a közösségi, az egymás közötti kapcsolato­kat. Az országban egyedülál­ló kezdeményezésük a nagyitábor, ahol nagymamák és „fogadott” unokáik töltöt­tek együtt néhány napot az ország különböző vidékein. Május és október között pe­dig kirándulásokat szervez­nek, amelyeken Nógrád me­gye természeti és művészeti értékeivel ismerkednek. A jö­vő év februárjában hímzőkört „indítanak”, ahol a hímzés mellett elfelejtett népi mester­ségek felújításával, elsajátítá­sával ismertetik meg a fiata­lokat az idősebb, tapasztal­tabb „mesterek”. Mindezt az értékmentés, a nemzedékek kézfogása jegyében teszik. V. G. A javasasszony unokája Első könyvének ez volt a cí­me, a második A bükki füvesember gyógynövényei címmel jelent meg. A hét ele­jén maga a füvesember, a 80 évén túllépő Szabó György láto­gatott Salgótarjánba. A Belszervi Betegek Salgótarjá­ni Egyesülete és a helyi Boros­tyán patika vezetői „közkívá­natra” invitálták Bükkszent- keresztről a városba. Bállá Lászlóné, a patika vezető gyógyszerésze többek között elmondotta: az emberek, egyébként helyesen, egyre in­kább a gyógynövények felé for­dulnak. A kamilla, a galago­nya, a körömvirág és sok más hasznos társuk sok éve szol­gálják az embert Ezt erősítette előadásában Szabó György is, aki nagyany­jától - a javasasszonytól - kapta első ismereteit a gyógy­növényekről, amelyet aztán folyamatosan gyarapított. Be­szélt a népi gyógyászat, a gyógynövények több évszáza­dos történetéről, tilalmáról, a javasasszonyok és füves­emberek büntetéséről. Mint mondotta, a gyógynövények sokat „tudnak”. Használatu­kat akkor kell elkezdem, ami­kor még semmi bajunk nincs. A méreganyagok „kiűzésé­vel” segíteni kell a szervezet­nek, hogy zavartalanul mű­ködhessen, megelőzzük a be­tegségeket. Tanácsokat adott a jelenlévőknek - akik zsúfo­lásig megtöltötték a termet - a gyógynövénygyűjtés általá­nos módszereiről, a gyógynö­vények osztályozásáról, a tea­keverékek készítéséről és fel- használásáról. Több mint 170 gyógynövényt ismer és a ke­verékekben 30-40 féle nö­vényt használ. Van olyan tea­keverék - a nagymamától örökölt ősi recept alapján ke­verte össze -, amelyet az Or­szágos Gyógyszerészeti Inté­zet gyógyhatású termékként törzskönyvezett és két éve pa­tikákban is kapható. Az összejövetelen hangzott el az is, hogy az október vé­géig tartó Borostyán-patika- napok alkalmából diétás ta­nácsadást, gyógyteák és gyógytermékek bemutatását és kozmetikai tanácsadást tartanak a patikában. ARCOK VILLANÓFÉNYBEN Egy asszony verset mond * Jó egy éve annak, hogy Dorogházán jártam, bányásznap volt, a széksorok­ban idős bányászemberek ültek. Hall­gatták Tóth Imrét, a szakszervezet helyi alapszervezetének elnökét, s talán azon méláztak, hogy bizony a bányász akkor is bányász marad, ha bezárják mögötte a bányát, ha megrokkannak a munká­ban és gyors egymásutánban futnak fö­löttük az évek. Aztán, aki a nevét hallot­ta, nehézkesen felállt, sántikálva, vagy botjára támaszkodva elindult, hogy át­vegye az elismerést hűségéért, az öt­ven, hatvan évért, amelyet a szakszer­vezetben töltött. Már vége volt az emlékezésnek, ami­kor előállt egy asszony, hogy verset mondana. S mesélni kezdett a ménkesi aknáról, ahol alig indult meg a munka, recsegve-ropogva rogyott össze az ácso- lat, megindult a szén eltemetve min­dent, ami útjába került, egy fiatal bá­nyászt is. Ifjú asszonya, kicsi fia hiába várta hazatértét. Ő már akkor valahol a felhők fölött rakta a csilléket. A park­ban, ahol ültünk, szikrákat szórt a szep­temberi napfény. Az idős, sokat próbált bányászok szemében gyémántként csil­logott a könnycsepp. Később aztán az is kiderült, hogy amit leírt, elbeszélt, igaz mese volt. Is­merte a fiatal bányászt, Nemtiben élt, ahol Pintér Istvánná is. Ahogy Nemtiben beszélték, aznap egy idősebb bányásszal cserélt műszakot, akinek valami dolga akadt. Az idős bányász­ember, amikor hírét vette a balesetnek, egy álló héten át siratta társát. Pintér Istvánná mélyen átérezte a fáj­dalmat, amit a férjét vesztett fiatal asz- szony, az édesapát sirató fiúcska érzett. Férje villanyszerelő volt, de a bányában dolgozott. Amikor összekerültek, 17 éves volt és tele a napja munkával. Rendben tartotta a házat, ellátta az állatokat, dol­gozta a földet. Ha az embere éjszakás volt, ült a hokedlin és szemét le sem vet­te az óráról, hogy időben felkeltse. Haza meg meleg mosdóvízzel, tiszta ruhával, meleg étellel várta, mert akkor még nem volt az üzemben fürdő. Sok munkával házat építettek és felneveltek 2 fiút. Amikor 1994-ben egyedül maradt és éjszakánként nem jött a szemére álom, elkezdett verselni. Azt mondja, a témát az életből veszi, azokról az emberekről ír, akik körülötte élnek. „Búcsúztatott” már nyugdíjba készülő óvónőt és „temp­lomi imádsággal” papot. Verselt és da­lolt a hagyományőrző együttesben nem­csak Nemtiben, hanem még Pesten is. Kattogtak körülöttük a fényképezőgé­pek, amikor ünnepi viseletbe öltözve megjelentek. Ma már ritkán veszi fel, mert az együttesbe is ritkán megy. Ha végez a Pintér Istvánná már csak ritkán öltözik ün­nepi viseletbe kertben, bekapcsolja a televíziót, vagy olvas, verset ír. A három lányunoka büszke a verselő nagymamára. Biztatá­sul megajándékozták egy füzettel, írja bele gondolatait. Azt mindenesetre már leírta: Ne azt nézd, mennyi hibát ejtettem Öregségemre ez jön ki belőlem. Hogy a verssorok végén a rímek sok­szor döcögnek, Pintér Istvánná elisme­ri. De minden próbálkozása igaz mese, tele van szép, emberi érzelmekkel. Megértéssel, tenni akarással, segítő­szándékkal, tisztelettel és szeretettel. Szeptemberben a bányásznapi megem­lékezésen újra tanúbizonyságát adta ennek Nemtiben. Verset mondott, da­lolt a bányászról, aki ezer veszély köze­pette dolgozik, hogy a napvilágra küld­je a szenet. S olykor megtörténik, hogy „cserébe” otthagyja az életét. V G.

Next

/
Thumbnails
Contents