Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-14 / 240. szám
4 2008. OKTÓBER 14., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Kenyeret az aznapi késhez!” Balassagyarmat. A szociális ágazat területén két évtizeden át kifejtett kiemelkedő szakmai munkája, közösségi és társadalmi tevékenysége, civil szervezői, képzési munkássága elismeréséül Demus Iván, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet főigazgató-helyettese a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapta állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából. A kitüntetést Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke adományozta Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter előterjesztésére. A szociális szakterület országosan elismert, nemzetközi kapcsolatokban ismert vezetőjét ez alkalomból kérdeztük. Demus Iván- Meglepte ez a magas kitüntetés?- Igen. Egy miniszteri vállve- regetésre számítottam, amikor megkaptam a meghívót a minisztérium hivatalos ünnepségére.- Ilyenkor tudható, hogy ki javasolta a kitüntetését?- Az én esetemben igen, hiszen ott voltak a civil szervezetek képviselői, akiktől nem csak virágot, de a felterjesztés szövegét is megkaptam emlékbe. Nagyon felemelő pillanat volt, hiszen velük dolgoztam az elmúlt években civilként és szakemberként a szociális ágazat munkájának jobbításáért.- Önről az hírlik, hogy megszállottja a szociális munkának.- Ez jó hír. Ma kellenek a jó hírek. Sorsomnak köszönhetően végigmehettem az ágazat stációin. Családgondozóként kezdtem a gyermekvédelemben. Aztán a balassagyarmati területi irodát vezettem. Ezekben az években azt éreztem, hogy a politikai szociológia, a pedagógus- és népművelő diploma kevés ehhez a munkához. Tanulnom kellett. Az ELTE-n akadtam máig vállalt tanítómesteremre, Ferge Zsuzsára. Professzorom ma is iránytű az elméleti alapvetésekben, de a társadalmi folyamatok kritikus elemzésében is. Szociálpolitikusként aztán valóban nagy kihívások értek, hiszen az elmúlt húsz esztendőben a szociális szakma professzionistává válásának időszaka következett. Elsősorban a gyakorlatban volt ez tapasztalható, amelyhez mind a szakképzés, mind a felsőfokú képzés folyamatos fejlesztése jelentősen hozzájárult. Nagyon markáns társadalmi feszültségek kezelését kapta a szociális szakma, gondolok itt a 90-es évek elején berobbant munkanélküliség egyénre, családra való hatásaira, az egyre terebélyesedő szegénység elszenvedőinek ellátására, vagy a drogpestis veszélyeire a fiatalok körében, de mondhatom akár az idősödő társadalom problémáinak megoldásáért végzett munkát is. Ma pedig itt van a társadalmi befogadás problémája, a kirekesztés, a szélsőséges reakciók hatása egyes társadalmi csoportokra.- Sok írást olvastam öntől, amelyekben meglehetősen nagy empátiával fordul a szociális területen dolgozók munkája felé. Említhetném itt azt a kezdeményezését is, hogy 1997óta minden évben meg- ünneplik a szociális munka napját, ma már országosan.- Azt szoktam mondani, hogy ők a szeretet-orvoslás elhivatott szakemberei. Köztük sokan önkéntesek, civilek. Igen, ők azok, akik szinte nap mint nap mosolyt adnak a nevetéshez és egyre többször kenyeret az aznapi késhez. Embert próbáló munka ez, hiszen ők a tudásuk, felkészültségük mellett a saját személyiségüket használják ebben a segítő hivatásban. Sokszor oly módon, hogy ők is nehezen élnek. S talán fontos lehet a számukra, hogy legyen egy ünnepnap, amely róluk, amely értük szól. Valóban Nógrádból indult a kezdeményezés a szociális munka napja hagyományának megteremtésére.- A kitüntetés indoklása említi társadalmi tevékenységét, civil szervezői, képzési munkásságát. Mit jelentett mindez eddigi szakmai életében?- Sokszínűséget. Tizenkét éven keresztül voltam a megyei közgyűlés szociális bizottságának elnöke. Szakemberként, döntéshozóként nagyon jól együttműködtünk a megye szociális és gyermekvédelmi intézményeinek vezetőivel, munkatársaival. lelentős innovációk történtek ebben az időszakban, így például a lakásotthonok hálózatának kiépítése, a szolgáltatástervezési koncepciók elkészítése, férőhelybővítések, felújítások. Eredményes időszak volt. Alapító tagja és tíz évig az országos választmány elnöke voltam a Szociális Igazgatók Magyarországi Egyesületének. Szintén alapító tagja és jelenleg elnöke vagyok az Európai Szociális Menedzserek Magyarországi Egyesületének. Dolgozom a strasbourgi Social Sans Frontieres (Együttműködés határok nélkül) egyesületben, akikkel immár tizennégy éve szervezzük magyar szakemberek franciaországi és németországi tapasztalatcseréit. Több mint félezer kolléga járt általunk az Európai Unió országaiban. Részese voltam európai képzési programoknak, melyek eredményeként Magyarországon is elindulhatott a szociális menedzser- és a gerontológiai képzés. Most azon dolgozunk, hogy a szociális intézmények középvezetői számára honosítsunk meg képzési programot. A felnőttképzésben oktatóként is dolgozom, ami mindig kirándulást jelent az elméleti tudományok világába.- Ma is Salgótarjánban, a volt Népjóléti Képzési Központban dolgozik. Nem gondolt még arra, hogy váltson?- Igen, immáron tizenhetedik éve dolgozom itt. Naponta ingázom Balassagyarmatról, megszoktam. Erre a kis időre, ami még aktív koromból hátra van, nem gondolok a váltásra. Különben meg a feladataink változtak rendre, hiszen 2000-ben már a Nemzeti Család-és Szociálpolitikai Intézethez tartoztunk, 2007- től pedig a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet képzési központja vagyunk. Ezt az intézményt vezetem, kitűnő kollégákkal. Nemrég összeszámoltuk, hogy létezésünk óta közel százezren jártak valamilyen program mentén az intézményben, így természetesen Salgótarjánban. Négyezer munkáltatóval, hatvanezer szakemberrel, több száz civil szervezettel van szinte napi munkakapcsolatunk. Képzésszervezésben pedig profik lettünk és nálunk van az országosan elérhető, szakirodalmi gyűjteményt működtető szociális szakkönyvtár is.- Mit tart ma a szociálpolitika legfontosabb kihívásának?- Azt, amit tizenöt éve tanítok is: a legjobb szociálpolitika a foglalkoztatás, a munkahelyek távlatos megőrzése, a foglalkoztatás folyamatos bővítése. Sajnálatos tény, hogy Magyarországon a munkaképesek alig több mint fele dolgozik csupán. A nemzetközi összehasonlításban használt 15-64 éves korcsoportra számított foglalkoztatási ráta 57,1 százaléknak felel meg.- Ha szakmai ars poeticájáról kérdezem, mit mondana?- Egy mondatot a költőtől: „S ha százszor is becsapnak... akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben." ■ Szabó Andrea t„Régi szokás szerint" Hollókő . A hollókői szüreti bíró közhírré tétette, hogy Urunk 2008. esztendeje október havának 12. napján szüreti mulatság rendezte- tik, s a bálra a művelődési ház termeibe minden lakos meghívatik. Délután kettőkor indult a hintó, rajta ült a gazda s a szüreti bíró, régi szokás szerint, illőn feldíszítve, utánuk a falu vidám, szép menete. Vonulásuk indult szép rendezett módon., A mélyúttól kezdve, a megszokott úton. Kisbíró vezette a színpompás vonulást, táncosok díszíték az ünnep forgatagát, Csőszlegények, lányok, s egyéb népek jöttek, kedves, jó vendégek sokfelől érkeztek. Meg-megálltak itt-ott dallal, tánccal kérve mindenkit a szőlő s a bor ünnepére.