Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)

2008-10-14 / 240. szám

4 2008. OKTÓBER 14., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Kenyeret az aznapi késhez!” Balassagyarmat. A szociális ágazat területén két évtizeden át kifejtett kiemelkedő szakmai munkája, közösségi és társadalmi tevékenysége, civil szervezői, képzési mun­kássága elismeréséül Demus Iván, a Nemzeti Szakkép­zési és Felnőttképzési Intézet főigazgató-helyettese a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (polgári ta­gozat) kitüntetést kapta állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából. A kitüntetést Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke adományozta Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter előterjesztésére. A szociális szakterület országosan elismert, nemzetközi kapcsola­tokban ismert vezetőjét ez alkalomból kérdeztük. Demus Iván- Meglepte ez a magas kitünte­tés?- Igen. Egy miniszteri vállve- regetésre számítottam, amikor megkaptam a meghívót a mi­nisztérium hivatalos ünnepsé­gére.- Ilyenkor tudható, hogy ki ja­vasolta a kitüntetését?- Az én esetemben igen, hi­szen ott voltak a civil szerveze­tek képviselői, akiktől nem csak virágot, de a felterjesztés szöve­gét is megkaptam emlékbe. Na­gyon felemelő pillanat volt, hi­szen velük dolgoztam az elmúlt években civilként és szakember­ként a szociális ágazat munkájá­nak jobbításáért.- Önről az hírlik, hogy megszál­lottja a szociális munkának.- Ez jó hír. Ma kellenek a jó hí­rek. Sorsomnak köszönhetően végigmehettem az ágazat stáció­in. Családgondozóként kezdtem a gyermekvédelemben. Aztán a balassagyarmati területi irodát vezettem. Ezekben az években azt éreztem, hogy a politikai szo­ciológia, a pedagógus- és népmű­velő diploma kevés ehhez a munkához. Tanulnom kellett. Az ELTE-n akadtam máig vállalt ta­nítómesteremre, Ferge Zsuzsá­ra. Professzorom ma is iránytű az elméleti alapvetésekben, de a társadalmi folyamatok kritikus elemzésében is. Szociálpoliti­kusként aztán valóban nagy ki­hívások értek, hiszen az elmúlt húsz esztendőben a szociális szakma professzionistává válá­sának időszaka következett. El­sősorban a gyakorlatban volt ez tapasztalható, amelyhez mind a szakképzés, mind a felsőfokú képzés folyamatos fejlesztése je­lentősen hozzájárult. Nagyon markáns társadalmi feszültségek kezelését kapta a szociális szakma, gondolok itt a 90-es évek elején berobbant munkanélküliség egyénre, csa­ládra való hatásaira, az egyre te­rebélyesedő szegénység elszen­vedőinek ellátására, vagy a drog­pestis veszélyeire a fiatalok kö­rében, de mondhatom akár az idősödő társadalom problémái­nak megoldásáért végzett mun­kát is. Ma pedig itt van a társadalmi befogadás problémája, a kire­kesztés, a szélsőséges reakciók hatása egyes társadalmi csopor­tokra.- Sok írást olvastam öntől, ame­lyekben meglehetősen nagy empá­tiával fordul a szociális területen dolgozók munkája felé. Említhet­ném itt azt a kezdeményezését is, hogy 1997óta minden évben meg- ünneplik a szociális munka nap­ját, ma már országosan.- Azt szoktam mondani, hogy ők a szeretet-orvoslás elhivatott szakemberei. Köztük so­kan önkéntesek, civilek. Igen, ők azok, akik szin­te nap mint nap mosolyt adnak a nevetéshez és egyre többször kenyeret az aznapi késhez. Embert próbáló munka ez, hi­szen ők a tudásuk, felké­szültségük mellett a saját személyiségüket hasz­nálják ebben a segítő hi­vatásban. Sokszor oly módon, hogy ők is nehe­zen élnek. S talán fontos lehet a számukra, hogy legyen egy ünnepnap, amely róluk, amely értük szól. Valóban Nógrádból indult a kezdeményezés a szociális munka napja hagyományának megte­remtésére.- A kitüntetés indoklása emlí­ti társadalmi tevékenységét, civil szervezői, képzési munkásságát. Mit jelentett mindez eddigi szak­mai életében?- Sokszínűséget. Tizenkét éven keresztül voltam a me­gyei közgyűlés szociális bizott­ságának elnöke. Szakember­ként, döntéshozóként nagyon jól együttműködtünk a megye szociális és gyermekvédelmi intézményeinek vezetőivel, munkatársaival. lelentős inno­vációk történtek ebben az idő­szakban, így például a lakás­otthonok hálózatának kiépíté­se, a szolgáltatástervezési kon­cepciók elkészítése, férőhely­bővítések, felújítások. Eredmé­nyes időszak volt. Alapító tagja és tíz évig az or­szágos választmány elnöke vol­tam a Szociális Igazgatók Ma­gyarországi Egyesületének. Szintén alapító tagja és jelenleg elnöke vagyok az Európai Szoci­ális Menedzserek Magyarorszá­gi Egyesületének. Dolgozom a strasbourgi Social Sans Frontieres (Együttműködés ha­tárok nélkül) egyesületben, akikkel immár tizennégy éve szervezzük magyar szakembe­rek franciaországi és németor­szági tapasztalatcseréit. Több mint félezer kolléga járt általunk az Európai Unió országaiban. Részese voltam európai képzési programoknak, melyek eredmé­nyeként Magyarországon is el­indulhatott a szociális mene­dzser- és a gerontológiai képzés. Most azon dolgozunk, hogy a szociális intézmények középve­zetői számára honosítsunk meg képzési programot. A felnőttkép­zésben oktatóként is dolgozom, ami mindig kirándulást jelent az elméleti tudományok világába.- Ma is Salgótarjánban, a volt Népjóléti Képzési Központban dolgozik. Nem gondolt még arra, hogy váltson?- Igen, immáron tizenhetedik éve dolgozom itt. Naponta ingá­zom Balassagyarmatról, meg­szoktam. Erre a kis időre, ami még aktív koromból hátra van, nem gondolok a váltásra. Külön­ben meg a feladataink változtak rendre, hiszen 2000-ben már a Nemzeti Család-és Szociálpoliti­kai Intézethez tartoztunk, 2007- től pedig a Nemzeti Szakképzé­si és Felnőttképzési Intézet kép­zési központja vagyunk. Ezt az intézményt vezetem, kitűnő kol­légákkal. Nemrég összeszámol­tuk, hogy létezésünk óta közel százezren jártak valamilyen program mentén az intézmény­ben, így természetesen Salgótar­jánban. Négyezer munkáltató­val, hatvanezer szakemberrel, több száz civil szervezettel van szinte napi munkakapcsola­tunk. Képzésszervezésben pe­dig profik lettünk és nálunk van az országosan elérhető, szakiro­dalmi gyűjteményt működtető szociális szakkönyvtár is.- Mit tart ma a szociálpolitika legfontosabb kihívásának?- Azt, amit tizenöt éve tanítok is: a legjobb szociálpolitika a fog­lalkoztatás, a munkahelyek táv­latos megőrzése, a foglalkozta­tás folyamatos bővítése. Sajná­latos tény, hogy Magyarorszá­gon a munkaképesek alig több mint fele dolgozik csupán. A nemzetközi összehasonlításban használt 15-64 éves korcsoport­ra számított foglalkoztatási ráta 57,1 százaléknak felel meg.- Ha szakmai ars poeticájáról kérdezem, mit mondana?- Egy mondatot a költőtől: „S ha százszor is becsapnak... ak­kor se mondom, hogy nem érde­mes hinni az emberben." ■ Szabó Andrea t­„Régi szokás szerint" Hollókő . A hollókői szüreti bíró közhírré tétette, hogy Urunk 2008. esztendeje október havának 12. napján szüreti mulatság rendezte- tik, s a bálra a művelődési ház termeibe minden lakos meghívatik. Délután kettőkor indult a hintó, rajta ült a gazda s a szüreti bíró, régi szokás szerint, illőn feldíszítve, utánuk a falu vidám, szép me­nete. Vonulásuk indult szép rendezett módon., A mélyúttól kezdve, a megszokott úton. Kisbíró vezette a színpompás vonulást, tánco­sok díszíték az ünnep forgatagát, Csőszlegények, lányok, s egyéb népek jöttek, kedves, jó vendégek sokfelől érkeztek. Meg-megálltak itt-ott dallal, tánccal kérve mindenkit a szőlő s a bor ünnepére.

Next

/
Thumbnails
Contents