Nógrád Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 229-254. szám)
2008-10-11 / 238. szám
4 2008. OKTÓBER 11., SZOMBAT KULTÚRA ..Rólunk szól a dal.. Abszolút mértékben hiteles, amint kéttucatnyi - zömében középiskolás - fiatal ezt énekli Varga László Jeremy” című, a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központban bemutatott zenés színpadi játékban a helyi KiViSzI Színházi Műhely előadásában. Hiszen a történet tényleg róluk szól, bármelyik nap mindegyikükkel megeshetne az iskolai élet mindennapi forgatagában. Sőt feltételes mód nélkül is elmondható: sokukkal bizonyára már meg is történt, vagy bármikor megtörténik ilyen vagy hasonló, az érzelmekre, a lelkivilágra is mély hatást gyakorló eseménysor. is összekülönbözik Péter miatt, sőt egyikük, a Nagyszájú - aki Péternek is tetszik - bosszútforral: padtársának bankkártyáját a fiú tásA kétrészes darab egy magániskola jól összeszokott elit osztályában játszódik, ahová új fiú érkezik. Péter nemcsak külsejében - amennyiben értelemszerűen még nem viseli az intézet elegáns egyenruháját - különbözik leendő osztálytársaitól, hanem feltűnően érett gondolkodásmódjával, kiforrott, józan etikai értékrendjével is alaposan kilóg a jómódú családok elkényeztetett, minden földi jóval ellátott, könnyelmű mentalitású csemetéi közül. Elsősorban a lent majd számukra minden tekintetben, s veszélyes lehet az osztályban kialakult párkapcsolatok számára is. Ezért minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy lejárassák, megalázzák a jött-ment idegent Néhány lány azonban másként gondolkodik és rögtön ráérez Péter erényeire, emberségére. Sőt ketten szerelmesek is lesznek a nemcsak az eszét, hanem a gitárját is jól forgató új fiúba. Ez persze már - ahogyan éppen az ő köreikben mondani szokás - „kiveri a A leányok rokonszenvét gyorsan elnyerte az osztályba érkezett új fiú (Hudoba Péter) nagyképű fiúcsapat fogadja ellenszenvvel a jövevényt, mert azonnal megérzik rajta: a más szemléletű Péter komoly konkurenciát jebiztosítékot” a fiúknál, akik egy házibulit követően csoportosan támadnak rá és agyba-főbe verik újdonsült vetélytársukat A két lány A Jeremy” szövegkönyvét és zenéjét megyei szerző, a Zabaron élő Varga (Leon) László írta kájába csempészi, akinek - noha még meg sem melegedett - „tolvajként” kell távoznia új iskolájából. Ezt azonban már nem viseli el a Nagyszájú lelkiismerete: bevallja bűnét, a verekedő „erős” fiúk bocsánatot kérnek a sértettől és a maguk részéről nem gördítenek akadályt Péter és a Nagyszájú kibontakozó szerelmének beteljesülése elé. Ez persze csak a fő szála a cselekménynek, sok érdekes, figyelemre méltó mozzanat, elgondolkodtató epizód kapcsolódik hozzá az osztályközösség életéből és Péter szétszakadt családjának sorsából is. Az 1984-ben alakult, több szép sikert elért és megélt KiViSzI lassan negyedszázados története során minden bizonnyal ez a produkciójelenti a legnagyobb vállalkozást az egész estét betöltő, sok szereplős játék színre vitelét illetően. Varga Leon László Hevesi Tamás Jeremy” alapmotívumára „Ünnep a szem számára” Eugen Delacroix francia festőművész, a romantika tizenkilencedik századi nagy mestere azt tartotta: „A kép elsődleges kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” E szép gondolatot Varga Ágnes balassagyarmati művész-tanár, stúdióvezető idézte, amikor a megjelentek figyelmébe ajánlotta a vele egy városban élő Pozsonyiné Stiffl Ágnes kiállítását Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ bejáratánál kialakított úgynevezett Előtér-galériában. S valóban, mióta ez a tárlat megnyittatott, jó érzés oda belépni s körbejáratni a szemet a falakon. P. Stiffl Agnes kiállítása szimpatikus az úgynevezett átlagnéző - s legtöbben ilyenek fordulnak meg a kultúra megyeszékhelyi centrumában - számára mind témáit, mind megjelenési formáit tekintve, annak ellenére, hogy sokféleképpen dolgozik, sti- lárisan és műfajilag nagyon eltérő művek kerülnek ki a keze alól. Közös sajátosságként említhető ugyanakkor az érzelemgazdagság, amely sugárzik e kiállításról is, s bizonyára ez magyarázza képeinek vonzerejét is. Stiffl Agnes gyermekkorában Dejtáron élt, s már az általános iskolában megmutatkozott tehetsége. Ügyes volt, segédkezett a rajztanárának és a falu dekoratőrének egyaránt. Felvételizett a budapesti képzőművészed középiskolába, de végül a Balassi Bálint Gimnáziumban szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Ott eljárt ugyan Farkas András körébe, de aztán sokáig nem képezte magát, nem foglalkozott művészettel. Idejét, energiáját lekötötték a megélhetés, a munka- vállalás, aztán pedig a család gondjai és természetesen örömei. Pozsonyiné Stiffl Agnes: (me, a gyermek Felnevelt három gyermeket s unokája is volt, amikor 2002-ben újra kezébe vette az ecsetet. Miután hosszú súlyos betegség után volt, mintegy gyógykomponált kellemes zenéje jó „keretet” biztosít a darabnak s ha egyik-másik jelenet el is bírt volna némi húzást, tömörítést, Varga László szövegkönyvének és a Varga család dalszövegeinek mondandója egyértelműen célba talált Az mondhatni természetes, hogy a színpadon lévőkkel azonos korúak, az új - technikai, civilizációs színvonalban jobb, más, főként erkölcsi vonatkozásban rosszabb, „hazug” - világba született, „új világot építő” nemzedékek magukra ismernek, de a jóval több élet- tapasztalattal, élménnyel rendelkező idősebbeket talán még jobban megindítja a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji „Nyüas Misi-történet”. Ez egyrészt a rendező Jakubovics Judit és az asszisztense, Varga Éva munkájának érdeme, de említést érdemel az ízléses táncokat betanító Bonivárt Fanni neve is. A díszletet Kotrocz Gabriella és Virág József készítette és még jó néhányan közreműködtek kellékesként, ügyelőként Végül, de nem utolsósorban említendők a játékot megelevení- tők, a Flibó Tamás Alapfokú Művészetoktatási Intézmény színművészet szakos tanulói, akik ugyan eltérő tehetséggel, énektudással, mozgáskészséggel, de nagy kedvvel, élvezettel jelenítik meg „önmagukat”. Közülük Angyal Linda Fruzsinát (Nagyszájú) és Hudoba Pétert (Péter) nemcsak a darabban betöltött központi szerepük miatt kell kiemelni. Bár a Jeremy”-t a premieren is sokan látták, érdemes lenne a szórakozva okulás szándékával máshol is eljuttatni a közönséghez. Csongrády Béla Az alkotás öröme Noha Lakatos László Balassagyarmaton látta meg a napvilágot 1959-ben, művei gyakran láthatók ott kiállításokon, az elmúlt évben ugyancsak ott kapott Horváth Endre-díjat, most mégiscsak egy másik település, Csesztve képviseletében érkezett szülővárosába. Idén tavasztól ugyanis lakóhelyét Herencsényből a Ma- dách-kultuszról híres faluba, emlékekkel, élményekkel teli gyermekkorának színhelyére helyezte át. „Életének középpontjában azonban továbbra is az alkotás öröme áll”- írta róla mintegy munkássága állandó jellemzőként Pálinkás Katalin, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója a Balassagyarmati Híradó 2007-es számában. Erről tanúskodik a minap a gyarmati Szerbtemplomban megnyílott önálló tárlata is. Lakatos László manuális készsége nem véletlen, hiszen a szakmunkásképzőt befejezvén egy negyedszázadig asztalosként dolgozott az Ipoly Bútorgyárban. Húszéves korában ismerkedett meg becsült mesterével és példaképével, Farkas András grafikus- és festőművésszel, aki mind a témaválasztást, mind pedig a művészi látásmódot illetően nagy hatást gyakorolt rá. A későbbiekben éveken át szorgalmasan látogatta a Csemniczky Zoltán szobrászművész által vezetett képzőművészeti szabadiskolát, ahol gyarapította, mélyítette ismereteit. Szerbtemplomi kiállítását Nagy Márta festőművész ajánlotta a megjelentek figyelmébe. A kollegiális, baráti hangulatú megnyitószövegből egyértelműen kitetszett: Lakatos László természetelvű alkotó. Előszeretettel örökíti meg a környező tájat, a Nógrádban élő ems> Címlap a csesztvei Lakatos László balassagyarmati kiállításának katalógusából bereket, a megőrzendő természeti és épített értékeket. Letisztult kifejezésmódja, visszafogott, kiegyensúlyozott színvilágú képei derűs nyugalmat, harmonikus életszemléletet sugallnak. S erre - mint Nagy Márta is rámutatott - felgyorsult ritmusú, zaklatott mindennapjainkban különösen nagy szükségük van az embereknek. Lakatos László kiállítása Balassagyarmaton, a Szerb utca 5. szám alatt november 27-éig tekinthető meg. terápiának is szánta e tevékenységét. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rajzstúdiójában inspirativ közösségre, Bacsúr Sándor és Csemniczky Zoltán személyében pedig olyan vezetőkre talált, akik segítettek felszínre hozni talentumát. S szinte varázsütésre lódult meg alkotómunkája: alig egy évvel az újrakezdés után már önálló kiállítása volt a városban, összesen pedig nyolc saját és tizenhárom csoportos tárlaton mutatkozott be hat év alatt szerte a megyében. Készített illusztrációt történelmi regényhez, gyermekeknek szóló közlekedési könyvhöz, a balassagyarmati kórház gyermekrendelőjének falára nagyméretű meserészleteket festett, a templomban Szent Mónikát és Ágoston örökítette meg, s foglalkozik vallásos témájú szobrok restaurálásával is. A most Salgótarjánban is látható „íme, a gyermek” című szépséges piétáját az Amatőr Artium jövő évi Esszencia országos kiállítására is beválasztotta a zsűri. Mívesen megmunkált szakrális alkotásai mellé jól illeszkednek realisztikus igényű tájképei éppúgy, mint leheletfinom jelzésszerű virágai, vagy absztrakt kompozíciói. Férfi és női portréja ugyancsak jó szemről és kiérlelt mesterségbeli tudásról árulkodik. A megnyitóünnepségen Lengyel Judit (ének) és Tóth Tibor (hegedű) zeneiskolai tanárok barátként működtek közre. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi lesz már? Meddig várjak még egy nyavalyás kapásra?” Szerencsés nyertesünk: Angyal Béláné, Somoskőújfalu, Kilátó út 16. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését október 15-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! SZARDELLAGYŰRŰ ~1 A 1 ► TAKAR- I j MÁNY \ /
