Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-30 / 202. szám
4 2008. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT KULTÚRA A varázsvölgy örökre visszafogadta hű fiát „A Pásztón töltött évek voltak egész gyermekkorom, ha nem egész életem meghatározó esztendői. Ma sem tudom másnak nevezni a Zagyva-völgyet, amelyben feküdt, mint varázsvölgynek...később is, amikor vissza-visszagondoltam erre a vidékre, úgy éreztem, hogy a hátamat neki tudom támasztani a Mátrának, a Muzsla-tető hétszáz méteres magasának, s ezért engem nem lehet legyőzni, mert ezek a hegyek engem hátulról megtartanak” - fogalmazta Gaál István önvallomásában, amelyet Zalán Vince őrzött meg a Kossuth-díjas filmrendezőről írott könyvében. E sorokat Sisák Imre, Pásztó polgármestere is idézte azon a „kétfelvonásos” ünnepségen, amelyet Gaál István 75. születésnapján tartottak szeretett városában. Az ünnepelt - miután az elmúlt év szeptember 25-én visszaadta a lelkét a Teremtőnek - sajnos, már nem lehetett jelen, amint a Nagymező u. 3. sz. alatti kistérségi központot róla nevezték el. Mint Sisák Imre elmondta, huszonhat település több mint harmincháromezer lakosa nevében döntöttek így tavaly decemberben - alig egy hónappal a kezdeményezés megszületése után - az illetékes polgármesterek. A megemlékeSisák Imre, Pásztó polgármestere és balján Gaál Réka az emlékszoba avatóünnepségén zés második részének színhelye a Múzeum tér volt, ahol a hármas számú épületben nagyszámú barát, ismerős, érdeklődő jelenlétében felavatták a sokoldalú alkotóművész bútoraival, személyes tárgyaival berendezett Gaál István- emlékszobát, amely - mint Hír János, a helyi múzeum igazgatója köszöntőjében utalt rá - nem lesz statikus intézmény, hiszen a kialakított vetítőhelyiségben mód van filmvetítésre, ankétok megtartására is. Az avatóünnepség szónokai sorában elsőként szerepelt Sisák Imre - aki szívügyének tartja, hogy Rajeczky Benjámin ciszterci prior, zenetudós után, Csohány Kálmán grafikusművész mellett Pásztó méltó módon ápolja immár a harmadik, szorosan ide kötődő kiemelkedő személyiség emlékét is - mondandóját a fentiekben idézett Gaál István- vallomásra építette. Utalt rá, hogy a salgótarjáni születésű Gaál István bárhol is járt, hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott szerte a világban - Olaszországban, Franciaországban vagy éppen Indiában - érzelmei, gondolatai mindig visszahúzták a Palócföldre. Sok szakmai sikerrel, rangos nemzetközi, majd hazai díjakkal dicsekedhetett volna, ő azonban csak arra volt büszke, hogy Pásztón, az általa varázsvölgynek nevezett környezetben gyerekeskedhetett, élhetett tizennégy évig és atyti barátjának, mentorának tudhatta a harminckét évvel idősebb Rajeczky Benjámint, aki meghatározó szerepet játszott az életében, aki egy általános panteisztikus világszemléletre ösztönözte. Miközben síelni is tanította a cseperedő ifjút, mindig mesélt neki és mire felértek a hasznosi bikarét tetejére, „fogadott fia” úgy érezte, hogy „az egyik arkangyal az Isten mellett, szóval övé az egész mindenség.” Gaál István tárgyi hagyatéka ettől kezdve azon a helyen látható, ahová annak idején - eleinte nehezen, szorongva, később örömmel - elemi iskolába járt - mondta Gaál István bútorai, személyes tárgyai a budapesti lakásból kerültek Pásztora Sisák Imre és bejelentette: a város nem áll meg s a következő években pályázik arra, hogy a jeles férfiúinak munkásságát őrző bemutatóhelyeket felújíthassa, továbbfejleszthesse. Gaál Réka beszéd helyett néhány keresetlen szóval köszönte meg mindenkinek, aki bármilyen módon közreműködött abban, hogy édesapja emlékszobája megvalósulhatott. Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára nemcsak Gaál István polihisztorszerű tudását, szenvedélyes alkotásvágyát méltatta, de utalt emberi értékeire is. Következetes, kérlelhetetlen volt, makacs, sőt önző is, ha kellett annak érdekében, hogy adhasson. - Ez a mentalitás soha nem volt - divatos, ma sem az - mondta Tóth Erzsébet és megemlítette két volt színművészeti főiskolás diáktársának - Németh Beatrixnek és Fodor Lászlónak - az érdemeit is, akik 1990-ben valódi tettet vittek végre akkor, amikor hozzájárulták ahhoz, hogy Gaál István addigi életműve a Műcsarnokban megmutatkozhatott. Pörös Géza, a Duna Televízió al- elnöke úgy fogalmazott, hogy a varázsvölgy ezennel mindörökre visszafogadta hű fiát, aki itt tanult meg írni-olvasni, a világra rácsodálkozni, aki a József Attila-i értelemben vált ki innen, hogy magasabb szinten szolgálja azokat, akik közül vétetett. Számos filmjéből visszaköszönnek a gyökerek, a helyi motívumok. Elismerés illeti mindazokat, akik Gaál István szellemiségét továbbéltetve létrehozták ezt az emlékszobát, amely révén zarándokhellyel gazdagodott Pásztó. - Ha a hitünk meginog, ide jöhetünk erőt gyűjteni, annál is inkább, mert Gaál István művészete mélyen etikai alapozottságú, azt sugallja, hogy az egyének szilárd erkölcsi elvei határozzák meg a közösségét is és nem fordítva - mondta Pörös Géza idézve Kosa Ferenc rendezőtársat, aki Gaál Istvánt tartotta a legtisztább tekintetű és legkeményebb kézfogású embernek. Az avatóbeszédek elhangzása után Gaál Réka vágta el a nemzeti színű szalagot az emlékszoba előtt. A vetítőhelyiségben két filmet tekinthetett meg a közönség: Pörös Géza „Gazdag pillanatok - Töredékek Gaál Istvánról” című, 1993-ban készült alkotását és Becht Erika - Shah Timor „Gaál István születésnapjára” című összeállítását. Mindkettő ugyancsak sokat mond felmenőihez, a pásztóiakhoz, a környékhez való Kosa Ferenc szerint Gaál István volt a legtisztább tekintetű és legkeményebb kézfogású ember mély vonzalmáról is. Az utóbbiban jelentette ki: „Ráégett a retinámra a látvány ”, s ebben a filmben mutatta be azt a kiszolgált toronyóra-vezérlőszer- kezetet is, amelyet annak idején a helyi Szent Lőrinc-templomból kért el és vitt el budapesti lakásába, s amelyik bekerült a „A XX. század ujjlenyomata” című kötetbe és most a vetítőterem falán látható. Az ünnepség végén Sisák Imre egy virágcsokor kíséretében külön is megköszönte az emlékhely kialakításában, a Gaál István-kultusz gazdagításában játszott szerepét Pörös Gézának, Becht Erikának, Gaál Rékának, Shah Timornak, Shah Gabriellának, a Pásztói Múzeum művészettörténészének és Zalán Vincének. „Levélféle Sára Sándornak” című írásában így fogalmazott Gaál István: „Szárnyaltató támaszt s megújító erőt nyújthat az a tény, hogy tudjuk: tetteinkért jutalmat sose vártunk, sem hálát a kései utódoktól. ” Ha nem is várta, a pásztóiaktól igenis megkapja... Csongrády Béla Két kultúra szolgálatában Sokan örülnek most a hírnek a ma már könnyen átjárható magyar-szlpvák határ mindkét oldalán: dr. Egyedné Baránek Ruzsenkának, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet munkatársának, a nógrádi nemzetközi folklórfesztivál művészeti igazgatójának az oktatási és kulturális miniszter az augusztusi nemzeti ünnepen a népművelők magas kitüntetését, a Wlassics Gyula-díjat adományozta. A javaslatot a Nógrád Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tette, figyelembe véve azt a sokrétű és eredményes munkát, amelyet Baránek Ruzsenka több mint két és fél évtizede végez a két szomszédos nép kultúrájának egymásra találása, megismertetése érdekében. 1982. augusztus 25-én Detváról indulván lépte át a határt Baránek Ruzsenka azzal a céllal, hogy Magyar- országon telepedjen le mihálygergei férje, Egyed Ferdinánd oldalán. A besztercebányai pedagógiai főiskolán diplomázott fiatalasz- szony a salgótarjáni József Attila Művelődési Központba került és lényegében csak a helyszíne változott a munkahelyének, azóta is folyamatosan a közművelődésben dolgozik. Mindig is a népművészet állt közel hozzá, többek között kezdeményezője volt a felnőtt- és gyermeknéptánc-antoló- giának, az 1996-ban Ráróspusztán útjára indított nógrádi folklórfesztiválnak. Nemzetközi kapcsolatait gyümöl- csöztetve jutottak el nógrádi szólisták, együttesek különböző csehországi, szlovákiai és lengyelországi művészeti rendezvényekre. Azok közül való, akik felismerték a magyarországi szlovákok összefogásának szükségességét, akik Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka Wlassics Gyula-díjat kapott sokat tettek és tesznek a kulturális értékek megőrzése, bemutatása érdekében. Meghatározó szerepet vállalt nemzetiségi klubok, egyesületek, találkozók megalapításában, életre hívásában. A szlovák gyermek és ifjúsági vers-, prózamondó- és népdalversenyek, vetélkedők, néprajzi táborok meggyökereztetése ugyancsak nem kis mértékben az ő nevéhez fűződik. A magyarországi szlovákok legnagyobb civil szervezetének, a szövetségnek az elnökeként az egész országra kiterjedően tevékenykedik. Pleva Mihályné, a Nógrád Megyei Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke szerint Baránek Ruzsenka erre a munkára született, szíwel-lélekkel, legjobb tudása szerint szolgálja szülő- és választott hazája kultúráját, ápolja a néphagyományokat. Külön is kiemelendő a szlovák anyanyelvű képzések, továbbképzések terén kifejtett tevékenysége, a besztercebányai testvér- megyeiekkel való jó együttműködése. Kiváló szervező, minden ember iránt egyformán nyitott, mindenkivel közvetlen, sikerül közös hangot találnia. Két immár felnőtt - bölcsész, illetve közgazdász végzettségű s egyúttal muzsikus - fiát is hasonló szellemben nevelte férjével, aki szintén elkötelezettje a közművelődésnek, a néptáncnak és a magyar-szlovák kulturális kapcsolatoknak. Mintegy Pleva Mihályné szavait igazolja, hogy az elmúlt évben ugyancsak augusztus 20-án dr. Egyed Ferdinánd kapta meg ugyanezt; a 19. század végi, 20. század eleji kultuszminiszterről elnevezett rangos díjat, amelyből egyelőre kettő van az Egyed családban. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ne próbáljon még egyszer úszósapka nélkül a medencébe ugrani!” Szerencsés nyertesünk: Nagyné Tóth Éva, Szécsény, Béke út 3. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését szeptember 3-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! IVARI NÖVÉNY HÚSOS GYÖKERÉBŐL KIVONT ÉDESÍTŐSZER
