Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-27 / 199. szám
4 2008. AUGUSZTUS 27., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Rétsági katonák emlékezete 1968-ból Amiről negyven éven át nem beszéltünk: Csehszlovákia megszállása a tanács dolgozói, akik egyetértettek vele. ” Néhány hét után konszolidálódott a helyzet, s valamivel könnyebb volt elviselni a körülményeket. A rétsági katonák és a helybeli lakosok között kialakultak baráti kapcsolatok. Többen említik, hogy még hosszú évekig tartott a családok között kialakult kapcsolat. Ismerünk egy történetet, amely szerint egy fiatal katona ott ismerkedett meg leendő feleségével, kivel máig boldog házasságban élnek. Az egységek olyankor még a helyiek betakarítási feladataiban is segédkeztek. Egy idő után még arra ts sor kerülhetett, hogy a katonák szabadságra hazajöhessenek. Autóbusz szállította őket mindössze ötven küométer- re lévő otthonukba. Az alakulat által vezetett napló tanúsága szerint szeptemtartózkodtak. A hadvezetés már előre tervezte, de a katonák, sőt a tisztek nagy része sem sejtette még ekkor, hogy mi a gyakorlat igazi célja. A rétságiakat a zalaegerszegi alakulat alárendeltségébe vezényelték, s így lett az akció fedőneve: „Zala gyakorlat”. Augusztus 20-án éjfélkor indult, meg a menet. Ezt megelőzően egy órával hirdették ki a harcparancsot A laktanyában csak az első időszakos katonák, s a mozgósítás esetén itt maradandó tiszti állomány maradt. A határon ellenállásba nem ütköztek, a járművek egyszerűen áttörték a sorompót. Már Ipolyságnál megtörtént az első baj: egy tank a hídon meg- A hazajövetel pillanatai néma ellenállás. Feliratok jelentek meg a falakon és az úttesteken, melyek a szovjet és magyar katonák kivonását követelték, s röplapokat osztottak. A Léván állomásozó ezred járőröket szervezett a környező településekre, s így sok helyen tapasztalták a nyugtalanságot. „Kimondottan ellenforradalmi fellépésre nem került sor. Az időszakos harangozás, dudálás, szirénázások, munkabeszüntetések és egy alkalommal 25 perc időtartamra több száz főnek a főtérre való begyüle- kezése, de a jelszavak festése is, mind a kalózrádiók és központi lapkiadványok kezdeményezésére mentek végbe. ” A 2. számú járőr például az alábbi jelentést tette szeptember 5-én a Nemcén tett látogatásáról: „A Nemzeti Bizottság elnöke a tolmács, egyébként tanító. A termelés rendben folyik, egyébként rend, nyugalom van. Továbbra is megszállónak tartanak bennünket, és főleg a szovjet csapatokat. Véleménye szerint nem hívott bennünket senki és arra nem is volt szükség. A beszélgetésnél jelen volt a tanács titkára, a párttitkár, A hazaérkezés: fogadás a rétsági pártbizottság előtt A rétsági tisztikar Léván bér 7-én a reggeli órákban az ezred a 64. harckocsiezred blokírozását megszüntette. Ezzel egy időben az ezred összekötő tiszti csoportja áttelepült a laktanyába. A nap folyamán a tábor építését folytatták. 15 órakor az első tiszti csoport szabadságra távozott. Három nap múlva már azt jegyezték fel, hogy a békehelyőrségből szabadságról visszajött tisztek újult erővel állnak munkához. A családtagok megnyugodtak, a korábbi rémhírek, pletykák megszűntek. Október 26-án már csak a rétsági katonák tartózkodtak Csehszlovákia területén. 29-én huszonnégy teherBerta Antal Léva mellől hozott feleséget magának, akivel ma is együtt el gépkocsi érkezett a zászlóaljtól és megkezdte az anyagok hazaszállítását. Október 31-én az utolsó magyar katona is átlépte a határt Rétságon nagy ünneplés közepette fogadták a hazatérő alakulatokat A katonák nagy része a falu határából leszállt a gépjárművekről, s díszmenetben érkeztek a pártbizottság elé, ahol Kovács alezredes jelentése után köszöntötték őket. A falu teljes lakosság ott tolongott, de sokan érkeztek más településekről is a hozzátartozóik fogadására. Az úttörők virággal köszöntötték a katonákat, s velük mentek a laktanyába, ahol folytatódott a hazatérés ünnepe. Ünnepelték őket, de aztán valahogy mégsem beszéltünk a történtekről az elmúlt negyven év során. Csak magánbeszélgetésekben került szóba. Hivatalos állásfoglalás, vagy bocsánatkérés nem történt. Talán ez a negyven; éves évforduló alkalmat jelenthet arra is, hogy tisztán lássunk, hogy tanuljunk belőle, s hogy ne legyen ez fájó tüske immár a két nép kapcsolatában. ■ V. J. Egy visszaemlékezés szerint Horthy Miklós, Magyarország kormányzója 1934-ben megtekintett egy hadgyakorlatot Nyugat-Nógrádban, valahol Nézsa határában. A kormányzó olyan jól érezte magát, hogy elhatározta, egy laktanyát ajándékoz a térségnek. így került 1936- ban Rétságra az alakulat. Hat évtizedes fennállása alatt három ízben is a történelmi események középpontjába került. Először 1941. július 27-én, mikor Gorgyijevkánál megütköztek a Don-kanyarba vezényelt rétsági katonák az oroszokkal, s fájdalmas veszteségeket szenvedtek. Másodízben 1956-ban kapott főszerepet, amikor Felsőpetényből Mindszenty bíborost Rétságra, majd onnan Budapestre szállították. A harmadik történelmi pillanat 1968. augusztus 20., mikor a Varsói Szerződés tagállamainak kötelékében a rétsági alakulat is részt vett Csehszlovákia megszállásában, s megjelenésükkel leverték a szomszédos államban megindult demokratizálódási folyamatot. Mintegy tízezer négyzetkilométernyi területet foglaltak el. Ipolyságon a folyóba zuhant egy tank - kép a tragédiáról Már hetekkel a bevonulás előtt gyakorlatoztak a katonák. Behívták a tartalékosokat, s a település határában kijelölt körletekben A tompái híd ma is viseli a kivonulás nyomait csúszott, s a folyó partjára zuhant A harckocsi parancsnoka, a toronyban álló Bogáth József tartalékos alhadnagy azonnal szörnyethalt. Néhány kilométerrel odébb kis híján megismétlődött a baj. Egy FUG - azaz felderítő kétéltű jármű - a tompái híd korlátjának ütközött. Ma is ott látható, a mára használaton kívülivé vált hídon az ütközés nyoma. A rétsági ezred parancsnokának, Kovács István alezredesnek az összefoglalójelentésében olvashatjuk, hogy a szerpen- tines, kemény burkolatú úthoz nem szokott járművezetőkkel így több esetben A felderítő járműben így is előfordult, hogy az árokba szaladtak, vagy ütköztek. Az ezred 4 óra 20 perckor érkezett Lévára. A kidolgozott tervek szerint azonnal végrehajtották a városi és járási csendőrparancsnokság lefegyverzését, a posta, a vasútállomás, a városi és járási nemzeti bizottságok, valamint a pártbizottság ellenőrzés alá vételét. Az egység körülfogta a lévai alakulat székhelyét. Annak parancsnoka elébük ment, s közölte, hogy parancsba kapta, hogy ellenállást ne tanúsítsanak. A jelentés szerint a lévai ezred parancsnoka, Karel Zátopek „a bevonulásunkat udvariasan, de tartózkodással fogadta. Azt az utasítást, hogy ellenállást nem tanúsíthatnak, maradéktalanul végrehajtotta. Egységénél a rendet és fegyelmet fenntartotta. Becsületes, egyenes jellemű embernek ismertem meg. A kialakult helyzetet reálisan értékelte, több esetben kijelentette, hogy a megoldás útja csak a Varsói Szerződés szocialista tábor keretén belül lehetséges. Ő ebben lojális magatartást tanúsított. ” Az első hetekben feszült volt Falfirka Léván a helyzet. Sokan nem tudták, hogy miért is jöttek be a magyar katonák. Sokan azt remélték, hogy a Felvidék ismét visszatér az anyaországhoz, de sok helyütt jellemző volt a tüntetés, a
