Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-19 / 193. szám

2008. AUGUSZTUS 19., KEDD 5 MEZŐGAZDASÁG Mindennapi kenyerünk - így készült régen Valaha a háziasszony feladatai közé tartozott a ke­nyérsütés: általában hetente csak egy alkalommal áll­tak neki a nagy munkának. A kemence befűtése szer­te Nógrádban nem okozott gondot, hiszen a legtöbb te­lepülés közelében volt erdő, ahol mégsem jutottak fá­hoz, ott kukoricaszárral vagy -csutkával gyújtottak be. Annak azonban, hogy a kenyér az asztalra kerül­hessen. külön története van... Legelőször ugye, ahhoz, hogy az embernek kenyere legyen, szántani-vetni kellett, de hát őse­inknek ez még természetes do­log volt, csak a XX. század máso­dik felére puhult és városiaso­don el annyira a Kárpát-meden­ce lakossága, hogy rácsodálkoz­zon a földeken dolgozó munkagépekre... A Palócföldön egyébként a középkortól nagy hagyománya volt az abajdóc - a búza és a rozs fele-fele, vagy két- harmad-egyharmad arányú ke­veréke - vetésének. A tiszta bú­zából készült kenyér sokáig rit­ka volt, a fehér kenyér fogyasz­tása a jólét jelének számított. (Aztán az elmúlt évtizedekre ki­derítették, hogy egészségtelen is, ámbár a táplálkozási szokáso­kat illetően mindennek az ellen­kezőjét is bebizonyították már a tudósok.) Visszatérve a megtermelt ga­bonára: ha sikerült jó időben el­vetni és az időjárás is kegyes volt, azaz sem a fagy, sem az aszály nem okozott nagy termés- kiesést, június végére, július ele­jére elérkezett a hagyományos paraszti életmód legfontosabb eseménye az aratás. Fárasztó és nagy munka, még most, a gépe­sítés korszakában is. Augusztus 20-a táján azért is tartottak be- aratási ünnepségeket sokfelé, mert akkorra végeztek az év leg­nagyobb munkájával, s került a hombárokba - gazdagabb he­lyen a magtárba - a ke- nyérnekvaló. Külön fejezet a ke­nyérgabona asztalra ke- | rülésében az őrlés: a I gazdák évente néhány­szor, ahogyan a szükség hozta, elvittek pár hó­napra való magot a ma­lomba. A Felvidéken jobbára a vízimalom kí­nált alkalmat az őrletés- re, az Alfóldön azonban már a XVIII. század vé­gétől holland mintára J elterjedt a szélmalom, 1 de a nagyobb folyók mentén szinte minden­hol működtek hajómal­mok is. Az őrletők a molnár­nak általában nem pénzzel fizettek, hanem az őrlemény egy részé­vel. Az így elkészült lisztből az­tán a minden háznál lévő ke­mencében sütötte meg a házi­asszony, de a majorokban, illet­ve a bánya- és a gyártelepeken, ahol több család lakott, egy kö­zös kemencét vehettek igénybe az ott élők: ez elsősorban a felfű­tés szempontjából volt gazdasá­gos. Többnyire hetente egyszer sü­töttek kenyeret, ha időközben ki is száradt egy ki­csit, ki kellett tar­tania a következő sütésig. Ezek per­sze nem a mai, adalékanyagokkal dúsított, térfogat­növelőkkel ellátott kenyerek voltak, megfelelően tárol­va sokkal tovább frissek maradtak, mint manapság. A kenyérsütés külön öröm volt a gyerekeknek: a kenyértészta ma­radékából nagy, kerek, kemencés lángosokat sütöt­tek, ami tejföllel vagy libazsírral megkenve igazi csemegének szá­mított. A lángos neve abból szár­mazik, hogy sütés előtt egy kis lisztet szórtak a kemence padló­jára: ha lángrakapott, akkor elég meleg volt ahhoz, hogy beleke­rüljenek a veknik. A meglehetősen egyszerű szerkezetű, agyagból döngölt kemence készítésének igazi mesterei a cigányok voltak: vesszővázat készítettek, ezt ta­pasztották körbe jó vastagon az agyagos sárral. Négy-öt nap kellett egy ilyen építmény ki­száradásához, ha esősre fordult az idő, könnyen tönkremehe­tett a munka. A komolyabb ke­mencék persze téglából épül­tek. Anyaguk miatt, akármiből is voltak, általában féltető ke­rült fóléjük. Külön tudomány volt a ke­mence fűtése, a kenyér megsüté- se: a parazsat széttolták, s tepsi­ben, vagy a kemence aljzatát ké­pező téglákra rakták a vekniket. A kisült kenyeret hagyták ki­hűlni, s kellő tisztelettel, rend­szerint a családfő szegte meg az ebédnél vagy a vacsoránál, a késsel pedig keresztet karcolt a kenyér aljára, csak utána szegte meg. Az aratás után a termésből fél­retett vetőmag felhasználásával minden kezdődhetett elölről... Saary Malom Kft. Bércéi, Bácsi u. 84. Tel/fax: 08*35/384-513 Mobil: 06-70/341-6479 varjuk rCoi és új üermcK jkléntkezését. KÍNÁLATUNK; Pékségek részére: BL-55, BL-80 liszt 50 kg-os kiszerelésben. Kereskedelmi egységek és magánszemélyek részére: finom-, rétes-, pizza-, kenyér-, fogós liszt, búzadara 2 kg-os kiszerelésben. Állattartók részére: búzakorpa, takarmányliszt, törtszem, búzacsíra. ¥ Jó termés, jó liszt, mégis drágább (lesz) a kenyér? I. 1 Mi; A vállalkozást - amely akkor még betéti társa­ság volt - 1992 tavaszán kizáró­lag magyar, magánszemélyek alapították. A cégnek jelenleg egy tulajdonosa van. A nyolcva­nas évek végén, a kilencvenes évek elején - a gazdasági libe­ralizáció keretein belül - lehe­tőség nyílott cégek alapítására, a nivellált munkabérek kiegé­szítésére. Egyidejűleg akkor ké­szült és indult el Gyermelyen a nagy, korszerű malom is. A pia­cok megszerzéséhez szükség volt minden közreműködőre, aki lisztet tudott eladni. Mi is nagykereskedőként indultunk. Akkori célunk az volt, hogy a központi elosztáson alapuló, ga- bonatrösztös gondolkodásmó­dot felváltva, a felhasználóknak és a feldolgozóknak alternatív lehetőséget nyújtsunk az alap­anyag piaci alapokon történő, szabad megválasztására, meg­vásárlására. A tevékenység egy­re növekedett, az ország akkori legnagyobb malomipari vállal­kozásának kizárólagos Buda­pesti és Dunántúli nagykeres­kedői lettünk. Az akkori nagy­ságrenddel elértük az adott idő­ben elérhető lehetőségeink fel­ső határát. További fejlődés nem volt lehetséges, ezért el kellett gondolkodni, merre to­vább. II. A »állás A cégünknek ma­lomipari előélete nem volt és nem a „hagyományos privatizá­ció” metódusával jött létre, így szerény tőkével, vagyonnal az adódó üzleti lehetőségeket ki­használva fejlődött. (1998. ja­nuár 1-jén átalakultunk kft.- vé.) Azonban a kereskedelmi tapasztalat, és a piaci háttér kellő alapot biztosított arra, hogy az alapítást követő nyolc évvel később, koncepcióváltás­sal a termelői tevékenységet el­kezdje, amelyet ma is folytat. Első üzemünket 2000 decem­berében vásároltuk meg. A ma­lom termelése az összes liszt­forgalom egynegyedének forrá­sa lett. A második malomüze­münk megvásárlásával - 2001 nyara - ez az arány a forgalom felére emelkedett. Elsősorban a „SIKER” és vevőköre között ki­alakult üzleti kapcsolat és ta­pasztalat miatt alakult ki az a megnövekedett igény, ami-ért növelni kellett a saját termelé­sű termékeink mennyiségét, arányát a vásárolt liszttel szemben. Ezt kapacitásbővítés­sel értük el. 2004. év elején a saját termékek előállítása elér­te a 70-75%-ot. III. A fejlődé*: A piacaink kon­centrált elhelyezkedése és a hosszú távú üzleti érdekeink megóvása érdekében vált szük­ségessé, hogy újabb akvizíciót hajtsunk végre 2005 nyarán. Ez lehetővé tette a szerkezet átala­kítását, a termelés összpontosí­tását, a logisztikai előnyök ki­használását, valamint a lisztel­adásaink szinte teljes, saját elő­állítású termékekkel való lefe­dését. További kapacitástartalé­kaink is vannak, amelyek - a maitól eltérő, kedvezőbb gaz­dasági környezetben - további növekedést tesznek lehetővé. Ez bázisa lehet a hazai és uniós piacokon eddig megszerzett - összességében - 7%-os részese­désünk megtartásának és bőví­tésének. (V Ahol i tifméhiifrtf nnntnl/ittii' tM: Kisegységű, kiszerelt ter­mékeink megtalálhatóak több áruházlánc polcain (CORA, Match, Plus, Spar, Interspar, Kaisers, Lidi). Ömlesztett ter­mékeinket több mint száz liszt­feldolgozó üzembe juttatjuk el korszerű fuvareszközeinkkel. A szállított lisztjeink feldolgozá­sával a vásárlók naponta talál­kozhatnak és fogyaszthatják minőségi termékeinket. Az élel­miszerbiztonság és a minőség- tanúsítás európai követel­ményei alapján a cégünket IFS és ISO 22000 tanúsítja. V. A (Étjpr fennék; Büszkék va­gyunk arra, hogy alapvető gon­dolkodásunk és üzleti filo­zófiánk alapján alapító tagjai vagyunk a Magyar Termék Kht.-nak. Hisszük és tudjuk, hogy a magyar termékek min­den vonatkozásban versenyké­pesek. Bízunk abban, hogy ez a kezdeményezés letéteményese lehet a magyar munkaerő presztízse visszaállításának, a vállalkozások és ezáltal a ma­gyar gazdaság dinamikus fejlő­désének. Reméljük, hogy elkövetkezik az az idő, amikor a magyar vásárló - a saját jól fel­fogott érdekében is - magyar termékeket vásárol majd, akár áldozva is érte. Szinte nincs olyan nap, amikor ne kérdeznék meg az emberek, mikortól emelke­dik a kenyér ára. Erre a kér­désre szeretnék választ kap­ni Vincze Istvántól alitkei sü­tőüzem tulajdonosától.- Nem könnyű egyik vállalko­zó helyezte sem, így van ez a mi vállalkozásunkban is, itt a nóg­rádi kisközségben, Litkén sem egyszerű az élet, elég nehéz kö­rülmények befolyásolják az itt élőket. Minden forintot be kell osztaniuk, így elég érzékenyen vesznek minden árváltozást, le­jVincze htván és Tini ‘Bt. Kpssutít £, út HM. gyen az élelmiszer, kenyér, üzemanyag, gáz stb. Ezért próbá­lunk a lehetőségekhez képest minél jobb árakat kialakítani, bár a közüzemi díjak, üzem­anyag árak, járulékos anyag árak emelkedése indokolttá ten­né az árkorrekciót, mégis nehe­zen tudjuk érvényesíteni áreme­lési szándékunkat. A mai fel­gyorsult vüágunkban átértéke­lődnek a dolgaink, megváltoz­tak a szokásaink. Beosztunk mindent, így van ez a kenyér- fogyasztással is - mondta Vincze István, aki felidézte a múltat is: - emlékszem, amikor idekerültünk a pékségbe, szinte csak 2 kg-os kenyeret sütöttünk, napjainkban pedig nincs rá ke­reslet. De hagyjuk a múltat, kö­zel negyven éve dolgozom a szakmában, megéltem sok jót, s rosszat egyaránt, a litkei üzemet 1992-től vezetem, a családom se­gítségével. A munkákból min­denki kiveszi a részét, felesé­gem, fiaim Csaba és Attila, sőt menyeim is tevékeny részt vál­lalnak a napi teendőkből. Az üzem fő terméke a kenyér, kifli, zsemle, szeptembertől ter­vezzük a finomsütemények sü­tését is. Lassú kitartó munkával apró lépésekkel haladva hoztuk létre a vállalkozást, amely 25 dolgozóval és két saját bolttal is büszkélkedhet. Nagy örömöm, hogy unkáim is szívesen jönnek az üzembe, remélem a befekte­tett munkám nem veszik kárba, hanem fiaimon keresztül maj­dan ők folytatják a megkezdett utamat. Mert jó kenyérre min­dig szükség lesz. A beszélgetésünk végén ra­gadnám meg az alkalmat, hogy a közelgő augusztus 20 alkalmá­ból (ugyanis ez a nap a születés- és névnapja is egyben) jó egész­séget, sok sikert kívánjak mun­kájához. Isten éltesse Vincze Ist­vánt 63. születésnapja alkalmá­ból. fiai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents