Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-02 / 179. szám

4 2008. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT KULTÚRA A népzenének nincsenek határai Dr. Egyed Ferdinánd, a salgótarjáni szlovák kisebbsé­gi önkormányzat elnöke, egyszersmind a Tarjáni folk- és szlovák napok házigazdája üdvözölte a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztiválra érkezett külföldi együt­tesek vezetőit, képviselőit a megyeszékhelyi városhá­zán tartott fogadáson. A baráti hangulatú összejövete­len Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester mon­dott köszöntőt. A városvezető mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy - az el­múlt évek gyakorlatának megfe­lelően - az önkormányzat épüle­tében is tiszteletüket teszik a messziről érkezett néptáncosok, -zenészek és szerte a világban hírét viszik: Salgótarján vendég- szerető város, lakói örülnek, hogy helyet adhatnak a folklór­fesztivál helyi rendezvénysoro­zatának. A polgármester asz- szony röviden beszélt a történel­mi múltról, a város sajátos tele­pülésszerkezetéről, nagyipari ar­culatának fokozatos átalakulásáról, a már körvona­lazódott tervekről. Az utóbbiak sorából kiemelte a kulturális központ funkciót, amelyet a me­gyeszékhely a környező kistér­ségekkel és az északon szomszé­dos szlovák városokkal szorosan együttműködve kíván betölteni. A tánc, a zene, az ének átível mindenféle határon, hosszú tá­vú baráti kapcsolatokat alakít ki. Ezért is jár köszönet a szerve­zőknek, rendezőknek, akik las­san másfél évtizede éltetik e nagyszabású és fontos küldetésű rendezvényt. A kölcsönös ajándékozás után a külföldi - bolgár, görög, len­gyel, orosz, szlovák és török - csoportok vezetői kértek szót, köszönetét mondtak a meghívá­sért és elmondták: kitűnően ér­zik magukat Nógrád megyében, s annak különösen örülnek, hogy kis településekre, falvak­ba is elvihetik népük, nemzetük kultúráját. - A tánc összeköt, se­gít abban, hogy ne legyen hábo­rú! - jelentette ki nagy tetszés közepette a török csoportvezető. Oroszország nagyon távoli ré­széből érkezett az Ergyron néptáncegyüttes, amely a csukotkai Okrug megyében negyven évvel ezelőtt hagyo­mányőrző jelleggel alakult. Be­járták már a világot Európától kezdve Indián és Amerikán át Ausztráliáig, de Magyarországra mostani - június 16-ától tartó - hosszú turnéjuk keretében jutot­tak el először. Ezúttal Belgium­ból érkeztek. A csoport jelenlegi vezetője, Oleg Oszipov lapunk kérdéseire válaszolva mondta el, hogy az orosz és nemzetiségi kultúra hagyományainak ápolá­sa mellett fontos feladatuknak tekintik, hogy őrizzék, bemutas­sák a tőlük mindössze nyolcvan kilométerre fekvő Alaszka eszki­móinak népszokásait is, annál (s inkább, mert azok sok vonat­kozásban rokoníthatók az ő szin­tén természetközeli életszemlé­letükkel, életmódjukkal. Ennél­fogva gazdag és látványos reper­toárral rendelkeznek. Remélik, hogy műsoruk, sajátos viseletűk tetszést arat a magyar és szlo­vák közönség soraiban is. A csukotkai Ergyron néptáncegyüttes vezetője, Oleg Oszipov (balra) ajándé­kot ad át Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesternek. Középen dr. Egyed Ferdinánd, a salgótarjáni, szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke. Ugyancsak csütörtökön az esti órákban tartották Salgótar­ján főterén a IV. Tarjáni folk- és szlovák napok első rendezvé­nyét, amely szintén Székyné dr. Sztrémi Melinda szavaival vette kezdetét. A polgármester a magyarországi szlovákok himnuszából - amely a feszti­válnak is himnusza - vett so­rokra - „Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét! /Na­pod fénye boldogítsa népek éle­tét. / Szomszédok közt megér­tést, szeretetet és békét” - fűzte fel mondandóját, ismételten hangsúlyozván a fesztiválnak a barátság elmélyítésében ját­szott szerepét. Székyné dr. Sztrémi Melinda külön is kö­szönetét mondott dr. Egyed Fer- dinándnak és családjának a folklórfesztivál - s ezen belül a salgótarjáni szlovák napok - programjainak megszervezésé­ért. Miután ebben az időpont­ban a fesztivál meghívott néptáncegyüttései Losoncon a gálaműsorban szerepeltek, a Fő téri szabadtéri színpadon más típusú együttesek, úgymond testvérműfajok képviselői lép­tek fel. A hatalmas sátorban jó hangulatban sörözgető közön­ség tapsolhatott a besztercebá­nyai Pramen country zenekar­nak, a losonci Groovy Soul együttesnek és két helyi cso­portnak, a kohász fúvósoknak és az ifjú Nógrád táncosainak. Péntek este viszont már igazi folklórélményt nyújtott a szófi­ai Veselie, a salgótarjáni Nóg­rád, a füleki Rakonca és a - fen­tiekben bemutatott - csukotkai Ergyron néptáncegyüttes.- csébé ­Portréfilm a gitárművészről A repülőről nézvést „közeli” kék ég fokozatosan takarja el a felhőket. Ezzel a lát­vánnyal - s közvetlenül előt­te a vonat ablaka előtt elsu­hanó tájjal - fejeződik be az a portréfilm, amelyik Snétberger Ferenc gitármű­vészt mutatja be. A film nyi­tó képsorai is vonaton ké­szültek, mintegy szimboli­zálva, hogy a Salgótarján­ban született s két évtizede Berlinben élő - joggal mondhatni, hogy a világ sok részén jól ismert és elismert - muzsikus sokat utazik, különösen Német- és Ma­gyarország viszonylatában. Bárhonnan is indul, otthon­ról érkezik haza. Snétberger Ferenc egyike azok­nak a kortárs művészeknek, akik Nógrád megyéből kiindulva jutot­tak el az országos és nemzetközi hírnévig, felesül ő salgótarjáni születésű, s az innen kirajzott, ne­vet szerzett roma származású mű­vészek sorát gyarapítja. Édesapja remek „vendéglátós” zenész volt. A gének adták tehát az indítást a pályaválasztáshoz, azonban az örökölt bárzenészségből való ki­emelkedéshez az adottság, a kivé­teles tehetség kevésnek bizonyult. Elméleti tudásra, rengeteg tanu­lásra is szükség volt. A zeneisko­lai alapokat Snétberger Ferencnek Budapesten a konzervatórium ne­ves tanárainak segítségével sike­rült magas szinten elmélyítenie, megsokszoroznia, de szerencsé­sen alakult szakmai, baráti kap­csolatai is kellettek ahhoz, hogy fokozatosan részese legyen a rend­szeresen fellépő, hangversenyező művészek körének. Berlinbe né­met származású felesége révén került. Csendes városrészben lak­nak, sokat bicikliznek, úgymond egyszerű emberekkel barátkoz­nak. Fiúk szintén zenész: ügyesen bánik a dobverőkkel. A salgótarjáni Snétberger Ferenc egyaránt otthon érzi magát Buda­pesten és Berlinben Azt, hogy milyen nagyszerű gi­táros, már régen tudják, tudjuk Salgótarjánban. Az elmúlt évek­ben több telt házas koncert közön­sége előtt szülővárosában is bizo­nyította talentumát, virtuóz gitár­kezelési technikáját. A sikereket szerényen viselő személyisége is mindig tetten érhető volt a színpa­don, de, hogy miként gondolko­dik, emlékezik felmenőire, nem könnyű gyermekkorára, kedves tanáraira, hogyan él a mindennap­okban, azt ebből a Duna TV által a minap (is) sugárzott „Örökség” című portréfilmből lehet megtud­ni. Köszönet érte az alkotógárdá­nak, élén Keserű Judit rendezőnek és Dömötör Péter operatőrnek. Cs.B. Albumba zárt egzotikum Van egy kettős sziget a Kis-Antillákon: keletre Puerto Ricotól, viszonylag közel Venezuela északi partjaihoz. Guadeloupe-nak hívják, egy vidéki magyar nagyvá- rosnyi lakosa jórészt franciául beszélő mulatt és né­ger. Egzotikus növényzetét az óceániai meleg éghajlat határozza meg. A festő ecsetjére kívánkozik az a lát­vány is, amint az égbolt a messzi távolban a végelát­hatatlan víztükörrel ölelkezik. Nem véletlen, hogy egy bizo­nyos XY éppen egy guadeloupe- i tanulmányút szponzorának - vagy ahogyan szebben, méltá­nyosabban hangzik - mecéná­sának vállalkozott és az is tuda­tosságra vall, hogy éppen Püski Sándor festőművész számára te­remtette meg az odautazás lehe­tőségét. Biztos volt benne, hogy pártfogolja élményszerűen, hi­telt érdemlően örökíti majd meg a sziget sugallta benyomásokat, tapasztalatokat. Reményei - csakúgy, mint a háromhetes nagy kalandra örömmel vállal­kozó Püski Sándoré - az elmúlt év novemberében váltak valóra. Elkészültek a karibi ihletettségű alkotások, s a közelmúltban megjelent egy sorszámozott pél­dányszámú reprezentatív album is, amelybe a szigeten, a sziget­ről fogant tizenhat kép került. A könyvből is visszaköszön a kü­lönleges miliő, a trópusi hangu­lat. Izzik a napkorong, sokszínű és -kedvű a tenger, buja a nö­vényvilág, a fények és a színek valóságos orgiája uralja a lapo­kat. A kék, a zöld, a sárga, a vö­rös, a lila, a türkiz, a narancs számtalan árnyalata ötvöződik a harmóniát és feszültséget egy­aránt sugalló változatokban. A teremtő ember konkrét mivoltá­ban éppúgy megjelenik a képe­ken, mint az újjászületés szim­bólumaiként értelmezett légies nőalakokban és a transzcen­dens, misztikus motívumokban, közvetett vallási utalásokban. Az eredeti szépségű és értékű kiad­vány tervét és illusztrációit ugyancsak Püski Sándor készí­tette Luc Léandry „Unick” című lemezének inspirációja alapján. A festő a könyv mintegy elősza­vában a zeneszerzőnek éppúgy köszönetét mond, mint bőkezű támogatójának, aki nélkül nem jöhetett volna létre a távoli uta­zás és nem születhettek volna meg az albumba (is) zárt alkotá­sok. Ajánló sorai viszont felesé­gének és három gyermekének szólnak elsősorban, akik mindig támogatták művészetében. De nem feledkezett meg barátairól, búvártársairól sem. A 2007-es keltezésű album nyomdai előké­szítését és nyomtatását a Box Print Kft. végezte a művekhez méltó színvonalon. A Békés városban élő, de Bu­dapesten és határainkon túl is sok helyütt ismert és elismert művész jó ideje kötődik Nógrád megyéhez, Salgótarjánhoz is. 2002-ben volt tárlata Szirákon, a Kastély Szállóban, 2007 szep­temberétől viszont a megyeszék­helyi Kassai sor 4. szám alatti helyiségben volt állandó kiállí­tása. Ugyancsak helyi vonatko­zás: Püski Sándor festette meg a megyei kórház névadóját, Szent Lázárt. Mindezek alapján élet­művének alakulása joggal kelt­het figyelmet és érdeklődést Nógrádban is. Csongrády Béla Püski Sándor az ihlető hangulatú Guadeloupe szigetén... Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Az ember itt állhat órákig, amíg az egyik hajlandó megáll­ni. ” Szerencsés nyertesünk: Kukely Mihályné, Salgótarján, Füleki út 136. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését augusztus 7-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá­sárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents