Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-02 / 179. szám
4 2008. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT KULTÚRA A népzenének nincsenek határai Dr. Egyed Ferdinánd, a salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke, egyszersmind a Tarjáni folk- és szlovák napok házigazdája üdvözölte a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztiválra érkezett külföldi együttesek vezetőit, képviselőit a megyeszékhelyi városházán tartott fogadáson. A baráti hangulatú összejövetelen Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester mondott köszöntőt. A városvezető mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy - az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően - az önkormányzat épületében is tiszteletüket teszik a messziről érkezett néptáncosok, -zenészek és szerte a világban hírét viszik: Salgótarján vendég- szerető város, lakói örülnek, hogy helyet adhatnak a folklórfesztivál helyi rendezvénysorozatának. A polgármester asz- szony röviden beszélt a történelmi múltról, a város sajátos településszerkezetéről, nagyipari arculatának fokozatos átalakulásáról, a már körvonalazódott tervekről. Az utóbbiak sorából kiemelte a kulturális központ funkciót, amelyet a megyeszékhely a környező kistérségekkel és az északon szomszédos szlovák városokkal szorosan együttműködve kíván betölteni. A tánc, a zene, az ének átível mindenféle határon, hosszú távú baráti kapcsolatokat alakít ki. Ezért is jár köszönet a szervezőknek, rendezőknek, akik lassan másfél évtizede éltetik e nagyszabású és fontos küldetésű rendezvényt. A kölcsönös ajándékozás után a külföldi - bolgár, görög, lengyel, orosz, szlovák és török - csoportok vezetői kértek szót, köszönetét mondtak a meghívásért és elmondták: kitűnően érzik magukat Nógrád megyében, s annak különösen örülnek, hogy kis településekre, falvakba is elvihetik népük, nemzetük kultúráját. - A tánc összeköt, segít abban, hogy ne legyen háború! - jelentette ki nagy tetszés közepette a török csoportvezető. Oroszország nagyon távoli részéből érkezett az Ergyron néptáncegyüttes, amely a csukotkai Okrug megyében negyven évvel ezelőtt hagyományőrző jelleggel alakult. Bejárták már a világot Európától kezdve Indián és Amerikán át Ausztráliáig, de Magyarországra mostani - június 16-ától tartó - hosszú turnéjuk keretében jutottak el először. Ezúttal Belgiumból érkeztek. A csoport jelenlegi vezetője, Oleg Oszipov lapunk kérdéseire válaszolva mondta el, hogy az orosz és nemzetiségi kultúra hagyományainak ápolása mellett fontos feladatuknak tekintik, hogy őrizzék, bemutassák a tőlük mindössze nyolcvan kilométerre fekvő Alaszka eszkimóinak népszokásait is, annál (s inkább, mert azok sok vonatkozásban rokoníthatók az ő szintén természetközeli életszemléletükkel, életmódjukkal. Ennélfogva gazdag és látványos repertoárral rendelkeznek. Remélik, hogy műsoruk, sajátos viseletűk tetszést arat a magyar és szlovák közönség soraiban is. A csukotkai Ergyron néptáncegyüttes vezetője, Oleg Oszipov (balra) ajándékot ad át Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármesternek. Középen dr. Egyed Ferdinánd, a salgótarjáni, szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke. Ugyancsak csütörtökön az esti órákban tartották Salgótarján főterén a IV. Tarjáni folk- és szlovák napok első rendezvényét, amely szintén Székyné dr. Sztrémi Melinda szavaival vette kezdetét. A polgármester a magyarországi szlovákok himnuszából - amely a fesztiválnak is himnusza - vett sorokra - „Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét! /Napod fénye boldogítsa népek életét. / Szomszédok közt megértést, szeretetet és békét” - fűzte fel mondandóját, ismételten hangsúlyozván a fesztiválnak a barátság elmélyítésében játszott szerepét. Székyné dr. Sztrémi Melinda külön is köszönetét mondott dr. Egyed Fer- dinándnak és családjának a folklórfesztivál - s ezen belül a salgótarjáni szlovák napok - programjainak megszervezéséért. Miután ebben az időpontban a fesztivál meghívott néptáncegyüttései Losoncon a gálaműsorban szerepeltek, a Fő téri szabadtéri színpadon más típusú együttesek, úgymond testvérműfajok képviselői léptek fel. A hatalmas sátorban jó hangulatban sörözgető közönség tapsolhatott a besztercebányai Pramen country zenekarnak, a losonci Groovy Soul együttesnek és két helyi csoportnak, a kohász fúvósoknak és az ifjú Nógrád táncosainak. Péntek este viszont már igazi folklórélményt nyújtott a szófiai Veselie, a salgótarjáni Nógrád, a füleki Rakonca és a - fentiekben bemutatott - csukotkai Ergyron néptáncegyüttes.- csébé Portréfilm a gitárművészről A repülőről nézvést „közeli” kék ég fokozatosan takarja el a felhőket. Ezzel a látvánnyal - s közvetlenül előtte a vonat ablaka előtt elsuhanó tájjal - fejeződik be az a portréfilm, amelyik Snétberger Ferenc gitárművészt mutatja be. A film nyitó képsorai is vonaton készültek, mintegy szimbolizálva, hogy a Salgótarjánban született s két évtizede Berlinben élő - joggal mondhatni, hogy a világ sok részén jól ismert és elismert - muzsikus sokat utazik, különösen Német- és Magyarország viszonylatában. Bárhonnan is indul, otthonról érkezik haza. Snétberger Ferenc egyike azoknak a kortárs művészeknek, akik Nógrád megyéből kiindulva jutottak el az országos és nemzetközi hírnévig, felesül ő salgótarjáni születésű, s az innen kirajzott, nevet szerzett roma származású művészek sorát gyarapítja. Édesapja remek „vendéglátós” zenész volt. A gének adták tehát az indítást a pályaválasztáshoz, azonban az örökölt bárzenészségből való kiemelkedéshez az adottság, a kivételes tehetség kevésnek bizonyult. Elméleti tudásra, rengeteg tanulásra is szükség volt. A zeneiskolai alapokat Snétberger Ferencnek Budapesten a konzervatórium neves tanárainak segítségével sikerült magas szinten elmélyítenie, megsokszoroznia, de szerencsésen alakult szakmai, baráti kapcsolatai is kellettek ahhoz, hogy fokozatosan részese legyen a rendszeresen fellépő, hangversenyező művészek körének. Berlinbe német származású felesége révén került. Csendes városrészben laknak, sokat bicikliznek, úgymond egyszerű emberekkel barátkoznak. Fiúk szintén zenész: ügyesen bánik a dobverőkkel. A salgótarjáni Snétberger Ferenc egyaránt otthon érzi magát Budapesten és Berlinben Azt, hogy milyen nagyszerű gitáros, már régen tudják, tudjuk Salgótarjánban. Az elmúlt években több telt házas koncert közönsége előtt szülővárosában is bizonyította talentumát, virtuóz gitárkezelési technikáját. A sikereket szerényen viselő személyisége is mindig tetten érhető volt a színpadon, de, hogy miként gondolkodik, emlékezik felmenőire, nem könnyű gyermekkorára, kedves tanáraira, hogyan él a mindennapokban, azt ebből a Duna TV által a minap (is) sugárzott „Örökség” című portréfilmből lehet megtudni. Köszönet érte az alkotógárdának, élén Keserű Judit rendezőnek és Dömötör Péter operatőrnek. Cs.B. Albumba zárt egzotikum Van egy kettős sziget a Kis-Antillákon: keletre Puerto Ricotól, viszonylag közel Venezuela északi partjaihoz. Guadeloupe-nak hívják, egy vidéki magyar nagyvá- rosnyi lakosa jórészt franciául beszélő mulatt és néger. Egzotikus növényzetét az óceániai meleg éghajlat határozza meg. A festő ecsetjére kívánkozik az a látvány is, amint az égbolt a messzi távolban a végeláthatatlan víztükörrel ölelkezik. Nem véletlen, hogy egy bizonyos XY éppen egy guadeloupe- i tanulmányút szponzorának - vagy ahogyan szebben, méltányosabban hangzik - mecénásának vállalkozott és az is tudatosságra vall, hogy éppen Püski Sándor festőművész számára teremtette meg az odautazás lehetőségét. Biztos volt benne, hogy pártfogolja élményszerűen, hitelt érdemlően örökíti majd meg a sziget sugallta benyomásokat, tapasztalatokat. Reményei - csakúgy, mint a háromhetes nagy kalandra örömmel vállalkozó Püski Sándoré - az elmúlt év novemberében váltak valóra. Elkészültek a karibi ihletettségű alkotások, s a közelmúltban megjelent egy sorszámozott példányszámú reprezentatív album is, amelybe a szigeten, a szigetről fogant tizenhat kép került. A könyvből is visszaköszön a különleges miliő, a trópusi hangulat. Izzik a napkorong, sokszínű és -kedvű a tenger, buja a növényvilág, a fények és a színek valóságos orgiája uralja a lapokat. A kék, a zöld, a sárga, a vörös, a lila, a türkiz, a narancs számtalan árnyalata ötvöződik a harmóniát és feszültséget egyaránt sugalló változatokban. A teremtő ember konkrét mivoltában éppúgy megjelenik a képeken, mint az újjászületés szimbólumaiként értelmezett légies nőalakokban és a transzcendens, misztikus motívumokban, közvetett vallási utalásokban. Az eredeti szépségű és értékű kiadvány tervét és illusztrációit ugyancsak Püski Sándor készítette Luc Léandry „Unick” című lemezének inspirációja alapján. A festő a könyv mintegy előszavában a zeneszerzőnek éppúgy köszönetét mond, mint bőkezű támogatójának, aki nélkül nem jöhetett volna létre a távoli utazás és nem születhettek volna meg az albumba (is) zárt alkotások. Ajánló sorai viszont feleségének és három gyermekének szólnak elsősorban, akik mindig támogatták művészetében. De nem feledkezett meg barátairól, búvártársairól sem. A 2007-es keltezésű album nyomdai előkészítését és nyomtatását a Box Print Kft. végezte a művekhez méltó színvonalon. A Békés városban élő, de Budapesten és határainkon túl is sok helyütt ismert és elismert művész jó ideje kötődik Nógrád megyéhez, Salgótarjánhoz is. 2002-ben volt tárlata Szirákon, a Kastély Szállóban, 2007 szeptemberétől viszont a megyeszékhelyi Kassai sor 4. szám alatti helyiségben volt állandó kiállítása. Ugyancsak helyi vonatkozás: Püski Sándor festette meg a megyei kórház névadóját, Szent Lázárt. Mindezek alapján életművének alakulása joggal kelthet figyelmet és érdeklődést Nógrádban is. Csongrády Béla Püski Sándor az ihlető hangulatú Guadeloupe szigetén... Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Az ember itt állhat órákig, amíg az egyik hajlandó megállni. ” Szerencsés nyertesünk: Kukely Mihályné, Salgótarján, Füleki út 136. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését augusztus 7-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
