Nógrád Megyei Hírlap, 2008. augusztus (19. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-14 / 189. szám
5 2007. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK Barátság határok nélkül Hosszú ideje annak, hogy a nógrádi bányásznyugdíjasok kapcsolatot kerestek a füleki nyugdíjasokkal. A kapcsolat az évenkénti kölcsönös találkozások eredményeként szép barátsággá nemesedett. Legutóbb - július végén - a bányászszakszervezet nógrádi alapszervezeteinek vezetői, bizalmai, szakszervezeti tagok tettek egyfajta irodalmi sétát Szlovákiában. Meglátogatták Kékkő várának romjait, ahol valamikor a Balassiak voltak az urak. A család legnevezetesebb leszármazottja Balassi Bálint - akit a magyar líra „előőrsének” tekintünk - is élt a falak között. Innen Szklabonyára vitt a csoport útja, a Mikszáth emlékházba, ahol írásos dokumentumok, eredeti fotók és korabeli bútorok, eszközök idézik a „nagy palóc” emlékét. Végezetül az alsósztregovai Ma- dách-kastélyt és múzeumot tekintették meg az érdeklődő nyugdíjasok, a parkban pedig az Ember tragédiája halhatatlan alkotójának síremlékét. A nógrádi nyugdíjascsoportot elkísérte Farkas Klára, a 160 tagot számláló füleki nyugdíjasklub elnöke és elnökhelyettese Ander Pál. Ahogy az elnök asszony elmondotta, szeptember elején, a bányásznapi megemlékezésekre készülnek Nógrádba. A hatvanas éveket idézi a 84 éves Oszvald István, amikor lakások sokasága épült Salgótarjánban. A legtöbbe bányászcsaládok költöztek Somlyóról, Forgáchról. Az ő kezébe is odanyomtak egy kulcsot, kétszobás, összkomfortos lakásra, a megyei tanács mögött. Visszaadta a kulcsot, maradt a kolóniában, amelyet még az édesapjától „örökölt meg”. Élete, akár csak az apjáé, összenőtt a kolóniával... Kolóniák alkonyi fényben- Én őslakó vagyok itt, ebben a házban születtem, ahogy a bátyáim is. Hatan voltunk testvérek. Édesapám bányász volt, valahonnan a felvidékről jöttek ide. Még dolgozott Inászón és amikor a bánya megszűnt, ment tovább. Édesanyám mizserfai lány volt, de valahogy összejöttek... Ide, Salgótarjánba, a Forgách-telepi kolóniába talán 1908- 1910-ben kerültek - meséli. Mondja, hogy akik a bányánál dolgoztak, azokat költöztették a kolóniái lakásokba. Inászón még barakokban laktak a munkások. Voltak ott emeletes házak is, de azokat lebontották, amikor a bányát bezárták. A valamire való anyag meg bekerült az itteni kolóniákba. Az elsők még vert fallal épültek, aztán már vályogból. Az övék a modernebbek közé tartozott, téglából vannak a falak, cigánytéglának mondták. Az öblösüveggyárban dolgozott 1944-ig. Akkor elhajtották őket a háborúba, de harcba sehol sem keveredtek, igaz, fegyverük sem volt Fogságba kerültek és egy idő után viszontagságos úton haza indultak. Itthon azt kérte az édesanyjától, hogy süssön neki kalácsot, korpából. Apja a bányában dolgozott, és mindössze 20 évesen ment ő is utána Forgács-akna hosszú, vizes, sáros, nehéz bánya volt, súlyos facsillékkel, gépek sem segítették az emberek munkáját Leleményességükre, nyers erejükre számíthattak a bányászok, meg az idősebb társak tapasztalataira. Oszvald István egy ideig hol itt, hol ott dolgozott, aztán állandó helye lett egy csapatban. A csapatvezető - tapasztalt, idős bányász - nem csak a bányában tartotta össze az embereit Olyankor, ha jutalom ütötte a markukat, a családok is összejöttek, ismerkedtek, barátkoztak egymással.- Nem mondom, hogy sokat kerestünk, pedig dolgoztunk rendesen. Jól együtt volt a csapat. Legtöbbször szomA 84 éves „őslakó” Oszvald István a nevesincs utcában baton, vasárnap is mentünk... Volt hogy harminc műszakot is megcsináltunk egy hónapban. A legnagyobb keresetem négyezer forint volt harmincegy műszakra - mondja Mégsem gondolt arra, hogy elmegy, mert tudta, hogy más munka nincs a környéken sem, csak a bánya Ott meg nem szaporítják, hanem apasztják a létszámot Forgách-aknát is bezárták 1972-ben.- Nem voltam még 50 éves és nem tudtam mitévő legyek... Mentőöv volt sokunknak, hogy a 2007-es rendelet lehetőséget adott a nyugdíjazásra. Amikor az orvos megkérdezte mi a bajom, nem tudtam mást mondani, mint a 2007-eset Adott ötven százalékot, a bánya meg kiegészítette hatvanhétre - beszéli. Csak hát aki egész életében munkához szokott, az nem tud otthon meglenni semmittevésben akkor sem, ha nyugdíjaihoz neki a postás. Falura járt, dolgoztak tsz-ben, állami gazdaságban. Egy zagyvarónai ember szervezte a munkát, szerezte az embereket, akikkel aztán bebarangolta a fél országot A teherautóra felrakták a falócákat és mentek kapálni, szőlőt metszeni, almáskertet ápolni. Volt, hogy háromszor- négyszer is fordultak egy évben. Amikor már a felesége is dolgozott, kicsit könnyebben éltek. Fiatal lányként a tűzhelygyárban kapott helyet és ott volt 16 évig, ahol az édesapja is. Megesküdtek és abbahagyta a munkát, mint minden bányász feleség akkoriban. A bányász férj kiszolgálása, a gyerekek nevelése adott elég dolgot otthon is. A két fiú felnőtt, családot alapítottak, van három unoka. Itt laknak a közelben, az egyik kazári úton, a másik meg az új házakban. Amikor látogatóba jönnek, akkor kicsit hangosabb a ház. Egyébként csendben, békességben élnek. Oszvald István harmincnégy ledolgozott évéből huszonhatot a bányában töltött. Nyugdíja nyolcvanhárom-nyolcvan- négy ezer forint, a feleségéé ötvenezer. Megvannak belőle. Kifizetik all ezer forint lakbért, a vizet, a villanyt, a szemétdíjat. Olykor-olykor háborognak, hogy sokat fizetnek a vízért, azok meg, akik utcai kútról viszik, megússzák fizetség nélkül. De eltelik néhány nap és elcsitulnak a kedélyek. Körülöttük kiépült a telep, tetszetős házak, porták sorakoznak. Csak a kolóniák maradtak olyanok, amilyenek voltak, vagy még rosszabb állapotbanban.- Egyszer csinálták a lakást, amióta itt lakunk... Lehet annak talán húsz éve is - számol. - Elfedték a plafonban a szabadon lévő gerendákat. Nem volt hozzá spájz, elvettek a kisebb szobából egy darabot, azt építettek belőle. Lavórban mosdunk, mert fürdőszoba nincs... . Nehezen találtam a házra. A szűk utcát nem jelöli név.- Milyen utca ez? - Semmilyen, - mondja. Az ábécé betűivel jelölik a négy kolónlasort. Mi a 104/C-ben lakunk. Az utcára ráférne, hogy rendbe hozzák. Lábtörő gödrök tarkítják, a gyalogjárda lapjait összetöri a szemétgyűjtő autó. Kifordítja a helyükről, vagy benyomja a pocsojába.- Most még csak istenes. Látná csak februárban, márciusban, az ember bokáig süpped a sárban. Valóságos művészet eljutni a buszmegállóig. Lassan-lassan nem lesz az sem, aki elmegy odáig. Néhány idős ember, talán ha 8-10 egykori bányász lakja és fiatal munkanélküliek találtak itt menedéket családjukkal. Az autóbuszhoz igyekezve felújított, de lakatlan ház, gondozott és gyomverte porták, elhagyott lakások maradnak mögöttem. Az utca elejéről még visszapillantok. Az alkonyi fény mintha szebbnek mutatná a valóságosnál a nevesincs utcát. De feltámad a szél és idáig hallom az elhagyott lakások félig kiszakadt ajtajának keserves nyikorgását. Nyitott ajtó a klubban Kéthetenként kedden benépesül Salgótarjánban a bányász nyugdíjasklub. Esztendős programjukban a legnagyobb gondot a bányászhagyományok ápolására, a szakmakultúra értékeinek védelmére, a tágabb környezet, benne a lakókörnyezet védelmére, a bányász nyugdíjasok életkörülményeinek jobbítására fordítják. Összejöveteleiken érdekes tájékoztató előadások sorát hallgatták meg a résztvevők, a témában jártas szakemberektől és elmondták kérdéseiket, véleményüket, személyes tapasztalataikat így beszéltek a széntelepek kialakulásáról, a szénbányászat kezdeteiről és fejlődéséről Nóg- rádban. Nem feledkezve el arról, hogy Salgótarjánt a szén, a gyorsan fejlődő ipar tette várossá. De tájékozódtak a nyugdíjrendszer változásairól, a környezetvédelemről, a betegeket megillető jogokról, az idős korban ajánlatos életmódról is. Kirándulást szerveztek a bányász emlékhelyekre: Mátranovákra, Rákóczi-bányatelepre és Kazárra. Ipolytarnócon 20 millió éves ősleleteket, a Bükkábrányból ide „költöztetett" ősfenyőket tekintették meg. Az év hátralévő részébén is hasznos program várja a klubtagokat, az érdeklődőket. Az év elején alakult klub elnöke Kékesi Sándor és tiktára Fiikor Balázsné elmondották: alakuláskor 13 tagot számláltak. Számuk mára a duplájára emelkedett. A klub ajtaja azonban nyitva van, várják az újabb tagokat és azokat is, akik egy-egy előadás iránt érdeklődnek. Ünnep előtt: bányásznapi előkészületek- Két évtizednél is hosszabb idő eltelt azóta, hogy bezárták az utolsó mélyművelésű bányát Nógrádban. A bányászhagyományok azonban élnek, őrzik, ápolják a bányászszakszervezet alapszervezetei és megyei bizottsága. Él a bányászszolidaritás, emlékhelyeket emeltek a régi aknák helyén és megülik a bányászünnepeket. Szeptemberben az 58. bányásznapot - sorolja Rákos József, a BDSZ Nógrád Megyei Nyugdíjasbizottságának elnöke. Elismerés a hűségért- A hagyományos megemlékezésre készülnek az alapszervezetek?- Részben igen. Mind a 12 alapszervezetben „megidézik” azokat az időket, amikor naponta több ezren szálltak le a bányába. A munka nem volt könnyű és nem is volt mindig veszélytelen, de a kenyerük biztos volt, s nagy a társadalmi megbecsülésük. A megemlékezések augusztus végén kezdődnek és szeptember közepén fejeződnek be. A korábbiaktól eltérően Nádújfaluban összevont bányásznapra kerül sor, a Nógrád Megyei Önkormányzat támogatásával. A megemlékezésre Bátonyterenyéről, Mátrano- vákról, Nemtiből, Szuháról és Dorogházáról is várnak résztvevőket. Ami pedig a programokat illeti, a bányásznyugdíjasok tisztelegnek az elődök emléke előtt a 20 emlékhelyen. Megköszönik - emlékplakettel, tárgy-, vagy pénzjutalommal - annak a 131 idős embernek hűségét, akik 50, illetve 60 éve tagjai a bányászszakszervezetnek. Evek óta baráti kapcsolatot ápolunk a prievidzai nyugdíjas bányászokkal és a füleki nyugdíjasokkal. Képviselőik itt lesznek a bányásznapi megemlékezésünkön. Szeptember közepén pedig a nógrádiak képviselői látogatnak Selmecbányára, a bányásznapra. Hétköznapi érdekvédelem- A nyugdíjasok között nem kevés a szerény nyugdíjból élő, a rokkant, beteg ember. Számukra mit jelent a bányász szolidaritás?- Figyelnek rájuk és lehetőségeikhez mérten valamennyi alapszervezetben segítik őket. Segélyeket fizetnek, őszi beszerzéseket szerveznek több helyen, jelentős megtakarítással. A BDSZ bányászati segélyalap-bizottsága közel 400 ezer forinttal támogatta a megyében élő, leginkább rászoruló idős bányászokat, a betegeket, a bányász özvegyeket. Úgy tudom 46 idős ember gondját sikerült enyhíteni. A megyei bányász nyugdíjas alapítvány, amelyet az alapszervezetek hoztak létre és tartanak fenn anyagi hozzájárulásukkal, ugyancsak segít. Ilyenkor bányásznap előtt osztják el az alapszervezetek között a 6 milliós alaptőke kamatát, közel 900 ezer forintot.- Ezek azonban nem érintik a biztos pénzt, a nyugdíjakat.- Igaz, de az is, hogy visszaállt a méltányossági nyugellátás lehetősége és igyekszünk élni vele. Eddig az idén 82 kisnyugdíjas kapott nyugdíj- emelést méltányossági alapon, vagy egyszeri segélyben részesült támogatásunkkal. A rokkant, beteg nyugdíjasoknak pedig abban segítünk, hogy eljussanak a sikondai szanatóriumba gyógyulni, pihenni. Az idén mintegy 60 idős ember élt a lehetőséggel. Országos „kitekintés"- Az évnek természetesen még nincs vége, mint ahogyan a munkának sem.- Annál is inkább így van ez, mert az ünnepeknél több a hétköznap. Az alapszervezetek, a megyei bizottság teszi a dolgát, tervszerűen, folyamatosan dolgozik. Az alapszervezeti vezetőkkel rendszeresen találkozunk, tanácskozunk. Ilyenkor értékeljük a végzett munkát, megbeszéljük a tennivalókat. Júliusban a féléves munkát beszéltük meg az alapszervezeti taggyűlések tapasztalatai alapján. Fontosnak ítéltük, a taglétszám megszilárdítását, folyamatos növelését az alapszervezetekben, a tagdíjak rendezését. A következő időszak tennivalói közül a bányásznapi előkészületekre helyeztük a hangsúlyt. Szóltunk e mellett az augusztus 20-i ünnepségekről, a novemberi karancslejtősi bányászellenállás és a decemberi Borbála-napi megemlékezésekről is. Ezeken az összejöveteleken adom tovább azokat az információkat is, amelyeket a BDSZ elnökségi ülésekről „hozok”, s amelyek nekünk is feladatokat adnak. Most egyszerűbb volt a dolgom, mert részt vett tanácskozásunkon Rabi Ferenc, a BDSZ elnöke, aki az országos gazdasági-energiapolitikai folyamatokról, valamint a bányászszakszervezet érdekvédelmi munkájáról adott áttekintést. Többek között azokról a kormány-erőfeszítésekről szólt, amelyek a költségvetési hiány, az infláció mérséklését szolgálják. A szakszervezet fontos feladatának mondta a szociális juttatások mértékének megőrzését, a munkahelyteremtés szorgalmazását, a szakképzés hatékonyabb rendszerének támogatását, s a szakszervezetek erejének növelését a hatékonyabb szervezeti együttműködéssel. Egyetértettünk vele. V.G.
