Nógrád Megyei Hírlap, 2008. július (19. évfolyam, 151-177. szám)
2008-07-14 / 162. szám
5 Borsodi és nógrádi bányászbarátság V. G. Fiatal volt még a délelőtt, amikor a borsodi bányásznyugdíjasok megérkeztek Rákóczibányatelepre. Várták őket: Rákos József, a bányászszakszervezet megyei nyugdíjas bizottságának elnöke, meg a megyében dolgozó alapszervezetek vezetői. Mert néhány éve már, hogy rendszeresen „összejárnak.” így az ismerkedésen már túl vannak, a friss tapasztalatokat cserélik ki hol Borsodban, hol meg Nógrádban. Rákóczibányán a 3800 lakosú település „gazdája” Bencsik Ernő polgármester köszöntötte a vendégeket. Danyi József alpolgármester pedig a szén történetéről, a település környékén működött bányákról mesélt, amelyek közül az elsőket az 1880-as években nyitották. A bánya aztán hozta magával a bányamunkásokat, a kolóniákat, később az iskolát, a kul- túrházat. A településen élő emberek mintegy kétharmada a bányához kötődik, ma is őrzik, becsülik múltjukat. Amikor 2002-ben Rákóczibánya önálló település lett, címerükben is megjelenítették Rákóczi fejedelem emlékét, meg a „fekete aranyat”, a szenet, a bányát. A múlt év szeptemberében pedig felavatták az emlékbányát, amely az önkormányzat, a bányászszakszervezet és az egykori bányászok összefogásával, közös munkájával készült el. Nem kis büszkeséggel invitálták a borsodi vendégeket a „bányalátogatásra.” Közben pedig folyt a szó közös dolgaikról: Elgondolkodtató volt Kovács István, a bányászszakszervezetborsodi koordinációs bizottsága elnökének mondandója az összefogás erejéről. Meg arról, hogy becsülni kell azokat az embereket, akik a maguk gondja- baja mellett felvállalják a másokét is és igyekszenek megoldást találni rájuk. Ezt teszik azok, akik bányászszakszervezetben dolgoznak Borsodban és Nógrádban is. Arra is van gondjuk, hogy ne menjenek veszendőbe a bányász hagyományok, megismerjék azokat az utánuk jövők is. Innen aztán indultak tovább Kazárra. A magtárházban, amely közösségi házként szolgál, Molnár Katalin polgármester, Tőzsér Gáspár, a bányászszakszervezet alapszervezetének elnöke és bányásznyugdíjasok, bányászfeleségek fogadták a vendégeket. A polgármester asszony a település évtizedes gyarapodását mutatta be úgy, hogy szavai mögött láttatni engedte a kazáriak okos javaslatait, az önkormányzat gondosan kimunkált terveit, a „hozzájuk kötött” anyagi - többnyire pályázati - forrásokat. Az önkormányzat 1996-ban 10 éves fejlesztési programot készített és mostanra csak a kultúrház máradt. A többit megcsinálták, együtt a civil szervezetekkel, a falu lakosságával. Kazáron kiépült a teljes infrastruktúra. A településen 30 vállalkozó dolgozik, s van 218 munkahely. Van iskolája, ahol a környező 4 község diákjai közösen tanulnak. Van óvoda és 25-30 idős embert ellátó, kényelmes otthon. Az épített környezet mellett az önkormányzat gondot fordít a hagyományok megőrzésére, szellemi értékek megteremtésére. Ahogy a polgármester asszony mondta, azért, hogy az itt élők jól érezzék magukat. Céljuk: megőrizni a településen létrehozott korábbi és új értékeket. Van tájház, bányászház, kántorház és magtárház. Az utóbbi a nyugdíjas egyesület asszonyai által hímzett és összegyűjtött falvédők állandó kiállításának ad helyet Ami pedig a jelent, a jövőt illeti, folyamatosan keresik az új foglalkoztatási lehetőségeket. A 8 Palóc Egyesület 8 környékbeli település összefogása a vállalkozók, a fiatalok támogatására. Egy német-magyar cég pedig 100 embernek munkát adó üzemet épít a településen. Tőzsér Gáspár, a bányászszakszervezet kazári alapszervezetének elnöke a helyi szénbányászat történetét elevenítette fel. A legendától indult, mely szerint a nyáját legeltető juhász sehogyan sem tudta eloltani a tüzet, amelynél elázott gúnyáját szárította, mert szén volt alatta. Végigjárta az utat az 1858-as bányanyitástól a bányák bezárásáig, 1985-ig. Ma már csak a szakszervezet 5 településen élő nyugdíjas tagjai, a hagyományok őrzése, továbbadása a fiatalabbaknak jelzik: Kazár valamikor elevenen lüktető, fontos bányásztelepülés volt. A szakszervezet lehetőségei szerint segíti a nyugdíjasokat: segéllyel támogatják a rászorulókat, méltányossági nyugdíjat intéznek, ősszel kedvezményes vásárlásokat szerveznek. S hogy bánya már nincs, megindító volt hallgatni Tóth László Hajdanvolt bányászok dala című versét Szabó Máté előadásában. Dédapjának, Tőzsér Károly Józsefnek szánta ajándékul hetvenkilencedik születésnapjára, aki egész munkás életét a bányában töltötte. Kovács István arról beszélt, a bányászat olyan szakma, amely akkor is összefogja az embereket, ha a bányákat már bezárták. Borsodban 14 alapszervezet teszi a dolgát, de nem egyszerű a munkájuk. Mintegy 3 és fél ezer bányász nevében mondott köszönetét a látogatáson szerzett tapasztalatokért, baráti tanácsokért, a sokat érő barátságos fogadtatásért. Ott volt a borsodi és a nógrádi bányászok találkozóján Hámori István Péter, a BDSZ al- elnöke. Elismeréssel nyugtázta a két szervezet együttműködését. A régi bányásztelepüléseken jó folyamatok indultak el: ott is megmaradtak, dolgoznak a bányász közösségek, ahol már nincsenek munkahelyek. Kórusok, dalkörök, zenekarok működnek, ápolják, nem engedik veszendőbe menni az értékeket. Búcsúzóul azt kívánta: legyen erős ez a szándék és tartson sokáig. Ehhez a BDSZ támogatását ígérte. Nyugat-Nógrád bemutatkozik Még javában tombol a nyár, de Nagyorosziban már az őszre készülnek. A BEOSZ helyi szervezete - amely többségében nyugdíjasokat fog össze - felvállalta, hogy részt vesz egy egész napos rendezvény szervezésében, együttműködve a váci Madách Imre Művelődési Központtal. A rendezvényre október 11- én kerül sor, a Nyugat-nógrádi térség bemutatkozik Vác városának és Pest megyének címmel. A nagyoroszi bajtársi egyesület együttműködési szerződést kötött a váci művelődési központtal, s a bemutatkozás ennek jegyében zajlik, részeként a váci őszi művészeti hetek programjának. A bemutatkozó térség programja látványosnak, gazdagnak ígérkezik. Elviszik munkájuk eredményét Vácra a környékbeli régi népi mesterségek művelői, fellépnek a közönség szórakoztatására hagyományőrző együttesek: amatőr táncosok, dalosok. Októberig még sok idő van hátra. Az egyesület szívesen lát újabb jelentkező csoportokat is a bemútatkozó programba. Koszorú a népfőiskola falán Az autóbusz megállt és a huszonkét asszony korát meghazudtoló igyekezettel a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület - közismert nevén az idősek népfőiskolájának - tagjai múltat idézni, a jelennel ismerkedni érkeztek Szandára, a kicsinyke cserháti faluba. Már várták őket: Kiss István polgármester, Koplányiné Majoros Erzsébet falugondnok, Csordásné Mizser Mária önkormányzati képviselő, Nagy Józsefné, Bogdán Györgyné, meg Tóthpál Lászlóné, aki az alkalomra ünnepibe, a csodaszép szandai népviseletbe öltözött. Szíves szóval, szeretettel köszöntötték a vendégeket és vitték őket Szandaváraljára. Oda, ahol Sréter Berenc birtokos elindította népfőiskoláját, mert nehezére esett látni az elmaradottságot, a tudatlanságot a falubeliek, a fiatalok körében. A régi iskola, ahol a népfőiskola működött, ma is az oktatást, a nevelést szolgálja, óvoda. A falán azonban ott az emléktábla, amelyet Szanda község önkormányzata állított a „néptanító” Sréter Ferencnek. Zsidói Imréné és Dudás Pálné salgótarjáni népfőiskolások pedig a koszorúval az utódok tiszteletét és köszönetét is „letették” a névadójukra emlékeztető márványtábla elé. Tóthpál Lászlóné réges-régi népdalban fejezte ki köszönetét. Aztán az öreg fa árnyékába húzódva a tűző nap heve elől, elindult a beszélgetés folyama. Nagy Ferencné, a salgótarjáni népfőiskolái egyesület vezetője mesélt a tizenöt évről, az elképzelt jövőről. A tanulás, a tudás hatalmáról, amely az egyes ember mellet képes megváltoztatni, értékesebbé.tenni a közösségeket is. S ki tudja - mondta -, munkájukra talán egy kicsit büszke is lenne Sréter Ferenc, ha élne. Egy idő után elapadt a szófolyam, s a vendégek és vendéglátók egy kis sétára indultak. Megnézték a régi „iskolát”, ahol Sréter Ferenc tanított, a faluházat, a múlt évben felújított templomot és Máriácska káponkáját. A parányi kápolna a XIX. században épült, nevezetessége a fából faragott Mária-szobor, amelyet mindig az egyházi ünnepekhez illő ruhába öltöztetnek. lólesett a szíves szóval kínált finom ebéd mindenkinek az erdei iskolában. A kultúrházban már a szórakozás, a jókedv uralkodott. Színes dalcsokrot „adott” a vendégeknek a hagyományőrző együttes, amelyet régen halott, megejtően szép népdalokból „kötöttek”. Majd megszólalt a zene, s a vendégek és vendéglátók jókedvükben táncra perdültek. De egyszer minden tánc véget ér. A szép, szeretettel teli nap után az autóbusz indult vissza Salgótarjánba. A búcsúzó asz- szonytekintetek még megpihentek a hegyen. A hegyen, amely úgy őrzi a falut, mint ahogy az ott lakók is őrzik épületeit, utcáit, amelyet virággal ékesítenek. Mint ahogy azojt emlékét is, akik tesznek valajnit sorsuk jobbra fordulásáért. V. G. A tisztelet és emlékezés koszorúját hozták az „utódok" neves „elődjüknek" „Térkép” az idősek helyzetéről Jászberényi Lászlóné a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének elnöke Tanácsülésen adott számot esztendős munkájáról a Nyugdíjasok Nógrád Megyei képviselete Salgótarjánban, június végén. Ahogy a beszámolóban elhangzott, nehéz évet hagyott maga mögött a képviselet. Az elmúlt évben választott elnöke áprilisban lemondott tisztségéről. Nehéz év Több-kevesebb rendszerességgel az idősügyi szervezet képviseltette magát a NYOK és az Észak-magyarországi Régió rendezvényein. Ezeken a tanácskozásokon tájékozódtak az országos képviselet érdekvédelmi, egészségügyi és kistérségi stratégiájáról, az idősellátásról,, az idős emberek jogvédelméről és az idősügyi szervezetek pályázati lehetőségeiről. Arra törekedtek, hogy az információkat helyi, kistérségi tanácskozásokon adják tovább a tagszervezeteknek. A nyugdíjreformmal kapcsolatos kormánytervekről dr. Korózs Lajos államtitkár, a nyugdíjrendszer idei változásairól pedig Jászberényi Lászlóné, a régió nyugdíjbiztosítási igazgatóságának osztályvezető-helyettese tartott fórumot. A kistérségek növekvő szerepéről, a kistérségi idősügyi tanácsok létrehozásának lehetőségeit ugyancsak fórumon vitatták meg, ösz- szefogva más civil szervezetekkel. Mint az utóbbi években mindig, most is megrendezték az idősek világnapja alkalmából a gálaműsort Salgótarjánban, hagyományosan nagy érdeklődés mellett. A beszámoló megállapította: a képviseletnek azonban nem sikerült testületként tevékenykednie. Munkájából hiányzott a terv- szerűség, a folyamatosság, a döntések végrehajtása és azok ellenőrzése. A tanácsülés elfogadta, hogy tovább kell erősíteni a képviselet érdekvédelmi munkáját, kapcsolatát a tagszervezetekkel és folyamatossá kell tenni az információk kölcsönös cseréjét. Kistérségek A képviselet támogatja a NYOK törekvéseit, így a nyugdíjalap megszilárdítását, az idősek számára előnyös, bérkövető nyugdíj- emelési rendszer folyamatos bevezetését, az ország régiói között meglévő szociális különbségek mérséklését, a hátrányos helyzetű térségek - ahová Nógrád is tartozik - felzárkóztatását. A képviselet részt vesz abban a munkában, amely az idősek helyzetét méri fel ezekben a térségekben. Szorgalmazza, a korábban eredményesen működő megyei idősügyi tanács újjáalakítását és előkészíti a kistérségi idősügyi tanácsok létrehozását, a helyi érdekvédelmi munka erősítése érdekében és szorosabbra fűzi kapcsolatait a testület a tagszervezetekkel. Megkezdődtek a Közösségi kincsek - Karancskeszi bemutatkozásának - előkészületei, valamint az idősek világnapi rendezvényeinek szervezése is folyik. A gálaműsor az idén is a nemzedékek kézfogása jegyében zajlik és régiós méretűvé szélesedik. A vita résztvevői a tagszervezetekkel való kapcsolat erősítéséről, a folyamatos információ- cseréről, valamint a kistérségi idősügyi szervezetek létrehozásának szükségességéről szóltak. A Palóc Nők a Holnapért Egyesület csatlakozott a képviselethez, s ezzel negyvennyolcra nőtt a tag- szervezetek száma. Osvald Gyula, a NYOK szervezési és akcióbizottságának vezetője mondandójában az idősügyi tanácsok megalakításának fontosságát, az idősügyi kérdések, az érdekvédelmi munka erősítését emelte ki. Szólt arról a programról, amelyet az országos képviselet készít a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására, s amelyet a megyei képviseletekkel, az ön- kormányzatokkal együtt lehet megvalósítani. Kriston Péter, a. Nógrád Megyei Közgyűlés alel- nöke többek között az idősügyi szervezetek lehetséges támogatáséról és a megyei idősügyi tanács újraszervezéséről beszélt, konzultációt ígérve. Választás Az alapszabály módosítását elnapolta a tanácsülés, mert az még további szakmai egyeztetéseket igényel. A tanácsülésen megválasztották a képviselet tíztagú elnökségét, munkabizottságait és a hat kistérségi felelőst. A Nógrád megyei képviselet elnökének Jászberényi Lászlónét, alelnöknek pedig Nagy Ferencnét és Szabolcsiné Csábi Margitot választották. Jászberényi Lászlóné megválasztása után a tervszerű, felelősségteljes munka, a tag- szervezetekkel való kapcsolat és az információcsere szükségességét hangsúlyozta.
