Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-10 / 133. szám
4 2008. JÚNIUS 10., KEDD NÓGRÁD MEGYE Perdült a szoknya, pezsdült a vasárnap... Buják. Nincs az a bevált ünneplés, amit ne lehetne tovább színesíteni, frissíteni, új elemekkel gazdagítani. Ezt is példázta a mostani Bujáki vasárnap, az a folklórünnep, amit huszonötödik alkalommal rendezett meg a népviseletéről, Glatz-kiállításáról, váráról híres nógrádi falu. A környék településeit is megmozgató esemény látványosságainak sorában szerepelt ezúttal a magyarnándori íjászok, illetve a sziráki lovasok bemutatója, a kapcsolódó lovaglási lehetőség hamar népszerű lett a gyerekek körében. Tetszést aratott a jubileumi esemény további újdonsága, a kisvonatos falunézés, a művelődési ház előterében erre az alkalomra kiállított mintegy hetven falvédő, s az ugrálóvárba sem kellett csalogatni a kisebbeket. A vasárnap legfőbb, leglendületesebb programja a hagyomány- őrző együttesek fellépése délután háromkor kezdődött, Műsort adott a házigazda település nyugdíjas baráti köre, a Kaláka néptánccsoport, valamint az általános iskolások csapata, de mások mellett tapsolt a közönség a Nógrád táncegyüttesnek, a palotási Kenderikének, a vanyarci hagyományőrző néptáncosoknak. S mert a táncot nemcsak nézni, hanem eltanulni is jó, a folklórünnep táncházzal is várta az érdeklődőket. A huszonötödik bujáki rendezvény szabadtéri bállal, tűzijátékkal búcsúzott közönségétől. Az avarok megérkeztek Természetesen nem arról van szó, hogy másfél évezred távlatában megismétlődik a történelem, hanem arról, hogy két ideiglenes kiállítás is megnyílt a napokban Hont vármegye egykori székhelyén, a Honti Múzeumban. Az avarok eredetéről megoszlanak a vélemények. A valószínűleg török nyelvű avarok a közép-ázsiai, terjeszkedő türkök fennhatósága alól menekültek nyugatra 552 körül. Útjuk során bámulatos gyorsasággal vándoroltak végig Ázsián. 557-ben már a Kaukázustól északra fekvő területeken tűntek fel és Bizánccal szövetségre lépve rövid idő alatt leverték a dél-oroszor- szági nomád népeket. 562-ben már az Al-Dunánál volt az avar kagáni székhely. A korai avar megtelepedés nem terjedt ki a Kárpát-medence teljes területére. Ä mai Magyarország, Erdély és a Vajdaság volt a fő.szállás- helyük, melyet széles gyepűsá- vok határoltak. Ezeken a vidékeken kerülnek elő jellegzetes régészeti emlékeik. Ezek sorában kiemelkedő jelentőségűek a komáromi leletek. A gazdag leletanyagból hozott el Ipolyságra egy válogatást a Duna Menti Múzeum. A tárlatot Páterka Pál muzeológus, a kiállító intézmény munkatársa mutatta be a megnyitó alkalmával. A másik kiállítást Kissné Cseh Julianna, a tatai Kuny Domokos Múzeum régésze nyitotta meg. A tárlat a „Kőbe zárt élet” címet viseli, s a kő jelentőségét veszi számba. Egészen attól, hogy milyen sok információt őriznek meg számunkra a kőzetek a földtörténeti korok kialakulásról, az előemberek életéről, s arról, hogy miként vált a kő eszközzé, építőanyaggá, hogy végül a gótika és a reneszánsz világában szemet gyönyörködtető díszítőelemmé nemesedjen. Nem ritka az ilyen szomszédolás a felvidéki múzeumok között, hiszen június közepén Révkomáromban nyílik meg hasonlóképp egy tárlat „Ipolyság, Hont vármegye székhelye a 19. században” címmel, ahová az ipolysági múzeum legféltettebb kincseit viszik el a szervezők. ■ V. J. Kozárdiak a Nemzeti vágtán Csaknem száz önkormányzat, település nevezett be a Nemzeti vágtára, no nem önerejéből. A legtöbben szponzoraik segítségével jutottak el a Hősök terén megrendezésre került, országimázst építő, a nemzeti lovas hagyományokat felelevenítő és a vidék értékeinek bemutatását célzó nagyszabású rendezvényre. Kozárd is támogatója, egy ismert cég segítségével nevezhetett, hisz ez a pici önkormányzat, mint oly sok más az országban, a fennmaradásáért küzd, a mindennapok feladatai lekötik, olykor meghaladják erejét, anyagi lehetőségeit. Ezért is volt nagy öröm, hogy egy Kozárdról elszármazott ember nem felejtvén gyökereit, lehetőséget teremt szülőfalujának a bemutatkozásra egy olyan eseményen, ahol ez a kis település megmutathatja magát, termékeit, természeti, kulturális és épített értékeit, szépségeit. Köszönet érte a nevezőnek! A versenyen Kozárd színeiben Balogh Zsófia lovagolta Calypso nevű lovát. Sokan izgultunk értük, szurkoltunk nekik, s bár a középfutamba nem jutottak be, de a futamukban másodikként értek célba, és ez nagyon jó eredmény az indulók között. Büszkék vagyunk rájuk! Településünknek a Nemzeti vágtán való részvétele óriási lehetőségét jelent. Nem elsősorban a többmilliós nyeremény, sokkal inkább a vágtakorzón való bemutatkozás az, ami fontos a számunkra. Az, hogy bemutathassuk gyönyörű táji környezetünket, az agroturizmus lehetőségeit, felvillanthassuk kulturális értékeinket, megismertethessük a nagyközönséggel helyi jellegzetes termékeinket. Nem csak maga a falu, de a szűkebb hazánk, kistérségünk is bemutatkozik így általunk, hisz a palotási méz, a bokri juhsajt, a pásztói pálinka mellett a kozárdi vadászborok kíséretében jelen voltak a képzőművészet képviselői is, Antal Gergely keramikus és Csapó Lajos grafikus, festőművész. A vágtakorzóra kilátogató többszázezres vendégseregből érdeklődők mindig voltak Kozárd sátra előtt, akik egy ínyenc hozzáértésével kóstolták a mézet, a sajtot, a műértő gondosságával és alaposságával szemlélték a kerámiákat és a grafikákat és a gyerek kíváncsiságával kérdezték: „Hol van Kozárd?”. De mindnyájan kellemes élményekkel, tapasztalatokkal, fontos információkkal és sokan termékeink valamelyikével gazdagodva tértek haza. Elmondhatjuk hát, hogy a Nemzeti vágtán való részvétel mindannyiunk számára élményekkel teli, sikeres és hasznos volt! ■ Kontra Mária
