Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-07 / 131. szám
4 2008. JÚNIUS 7., SZOMBAT KULTÚRA „Jaj apu, van-e még hely melletted?” Az előzetes reklámoknak, úgynevezett beharangozók- nak - divatos kifejezéssel élve jó promóciónak - köszönhetően gyakori beszédtéma volt Salgótarjánban a helyi Vertich Színpad új bemutatója már hetekkel, napokkal a premier előtt. Sokaknak feltűnt a lázas készülődés, másoknak a különleges hosszúságú és tartalmú cím - Jaj apu, szegény apu, a szekrénybe beakasztott tégedet az anyu, s az én pici szívem olyan szomorú!”, illetve a felettébb szokatlan műfaj, pszeu- do-klasszikus tragibohózat álfrancia modorban - keltette fel az érdeklődését. Ezért, vagy azért, de a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színháztermében telt házat vonzott, sikert aratott az előadás, amely után értelemszerűen tovább bővült a véleményalkotók köre. Mondhatni, közéleti, de legalábbis közösségi téma lett a „Jaj apu...” A kegyetlen madame Rosaliguette (Falati Hedvig) Rosafusére sorhajókapitánnyal (Kovács Gábor) kacérkodik Abban mindenki egyetért, hogy 2008. május 28-át érdemes fontos dátumként beírni Salgótarján színház-, illetve tágabb értelemben művelődéstörténetébe. Ugyanis eleddig a városban - a színjátszás 121 éve során - ilyen színvonalon, ilyen kivitelben még nem állítottak színpadra amatőr előadást. Pedig a legendás Petőfi színjátszók hosszú évtizedei alatt akadt jó néhány kifejezetten emlékezetes produkció, legyen elég csak a hatalmas közönségsikerű operettet, a Luxemburg grófját említem 1954- ből, vagy az 1966-os fesztivál-győztes Rekviem egy apácáért című drámára gondolni. De napjainkban is találni jó példákat akár a KiViSzI repertoárjában, akár éppen a Vertich Színpad négyéves múltjában és más csoportok működésében. Mi adja a Jaj apu...” színre vételének specialitását? Mindenekelőtt az az örvendetes tény, hogy teljes egészében helybéli - komolyabb színházi előélettel rendelkező és kevésbé tapasztalt - alkotókat tömöríti, az ő tehetségükre, kreativitásukra épít A stúdióvezető (T. Pataki László), a rendező (Susán Ferenc), a beszédtechnikai (P. Kemer Edit) és szakmai (Molnár Ernő) tanácsadó éppúgy idevalósi, mint a zene- és dalszövegszerző (Ferkó Attila), a hangszerelő (FeketeAttila), a díszlet- (Csank Péter) és jelmeztervező (Bartus Mónika, Rigó Erika), a színpadmester (Fájd Géza), a fény- és hangtechnikai felelős (Hartmann Zsolt, Vígh László), a fodrász (Szolnoki Szilvia) és a sminkes (Szenémy Kinga). És akkor az igazi főszereplőkről, a színjátékosokról még nem is szóltunk. Valamennyien kedvtelésből és nem mellesleg szakmai kihívásként vállalkoztak e nagy kalandra, igazolván, hogy a talentum, az akarat és az összefogás mire képes. Ez utóbbi a szponzorálás szempontjából is hangsúlyozandó, hiszen a támogatók imponáló listáján nem kevesebb mint negyvennégy magánszemély, cég, intézmény, szervezet stb. - köztük a Nógrád Megyei Hírlap is - szerepel. Nem lehet vita tárgya az sem, hogy igencsak nagy fába vágta a fejszéjét a társulat, amikor a profikat is alaposan próbára tevő darabot, egy abszurdot választott. Arra viszont, hogy miért tették ilyen magasra a lécet, már nem egységes a válasz. Fogjuk fel úgy, hogy Susán Ferenc rendezőt - aki maga is a Petőfiből indult és a KiViSzI egyik megalapítója volt - éppen a feladat nehézsége, különössége izgatta. Arthur L Kopit amerikai szerző 1960-ban még fizikusként - szinte szórakozásból - írta a Jaj aput...” s az 1962-es váratlan Broadway- -siker után váltott pályát A zsarnok anya és az általa terrorizálta fejlődésben gátolt, dadogós fiú viszonyát persziflázsnak - amolyan tengerentúli „így írtok ti”-nek - szánta, hiszen akkoriban több jeles szerző - O’Neill-től Tennessee Williams-ig - „boldogtalan” műveiben, mélylélektani drámáiban volt felfedezhető hasonló 'freudi konfliktus. A képtelen, morbid történet szerint madame Rosaliguette világutazása során szállodáról szállodára magával hozatja egy koporsóban férje preparált hulláját és a beakasztja a szekrénybe. De nem szeretetből, ragaszkodásból, hanem a férfiak iránti meg nem értésből, gyűlöletből, bosszúból teszi. Ugyancsak rendszeresen vele van egy húsevő hal és két légycsapó növény is. Természetesen útitársa félszeg, gyámoltalant fia, Jonathan is, aki csak a bélyeg-és könyvgyűjteményen, a régi pénzeken keresztül tart kapcsolatot a külvilággal. Meg a saját kezűleg fabrikált, egyébként „vak” teleszkóppal, amelybe az erkélyen kukucskál. Az éppen aktuális helyszínen a fiú - a mama engedélyével - megismerkedik a szomszédos lakás bébiszitterével, az életkedvelő, csábos Rosalie-vel, akibe - a mama szándéka, sőt akarata ellenére - beleszeret. Bár együtt elmenekülhetnének e rettenetes rabságból, Jonathan olyannyira megriad a testi szerelem és a szabadság lehetőségétől, hogy minden élőlényt - köztük a lányt is - elpusztít környezetében. S ezzel erkölcsi hullává válik anyjával együtt. Persze azok voltak már a gyilkosságok előtt is... Susán Ferenc rendezésének érdeme az alkotóelemek egységében, összehangoltságában rejlik. Találékony a nyűt színen mozgó - már-már forgó - díszlet, látványosak, személyre szabottak a kosztümök, kifejezőek a fény és hangeffektusok, sokat tesz hozzá a darab hangulatához a zene és a dalszöveg, koncentráltak s jobbára hitelesek - legkevésbé mozgásukban - a színjátszók is. A legjobb alakítást - s ez nagyon fontos - az anyát és fiát megszemélyesítő Falati Hedvig és Sándor Zsombor nyújtja. Előbbi szépen és kifejezően beszél, hangsúlyai sokat mondanak a hölgy lehetetlen életszemléletéről, a másik nemhez s egyáltalán az emberekhez fűződő viszonyáról, utóbbi egész gesztusrendszerrel érzékelteti a felnőttbébi szánalmas figuráját. Rosalie-t Mikecz Estilla (második szereposztásban Müller Zsófia is kész rá), Rosafusére sorhajókapitányt Kovács Gábor játszotta a darabhoz illeszkedően, de a többiek - a Vénusz légycsapókat táncolva életre keltő Baló Emese és KubinyiJúlia, valamint a fegyelmezett hotelboyok, Bolla Dániel, Demus Péter (aki a második Jonathan), Kökényesdi-Pap Dániel és Tamóczi Balázs - is joggal érdemük meg nevük említését. A korrekt előadás összhatásában azonban inkább drámai, mint zavarba ejtő, a groteszk - ha úgy teszik abszurd - jelleg magában a játékban kevésbé érvényesül, mint az alapműben. Ezzél együtt remélhető, hogy - ha az apa mellé képletesen sem kerül másik áldozat - a Jaj apu.. .”-t újabb igényes bemutatók követik majd a jövőben is. Csongrády Béla Tragédiába torkollik Rosalie (Mikecz Estilla) és Jonathan (Sándor Zsombor) bimbódzó szerelme FOTÓ: P. Túra LÁSZLÓ „Színházértő szeretet’ Alig néhány nappal a helyi Vertich Színpad premierje után egy másik figyelemre méltó esemény is történt a megyeszékhely mozgalmas színházi életében: átadták a közönség által első alkalommal megszavazott Vas- taps-díjakat a 2007/2008-as bérletsorozat legjobb szereplőinek, illetve előadásának. Az elmúlt szezon előadásait ösz- szefoglaló és ajánló műsorfüzetben Korill Ferenc, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ igazgatója a következőket fogalmazta meg e kezdeményezésről: „Max Reinhardt úgy vélte, hogy a „közönségnek is el kell játszania a maga szerepét ” Ezt a szerepet most akként kínáljuk, hogy nézőink az évad végén szavazhatnak az általuk legjobbnak ítélt női és férfi színészre, illetve darabra, természetesen jutalom ellenében. Remélem, szívesen játszanak ily módon már csak azért is, mert túl a jó játékon, ezzel érdemben befolyásolhatják, alakíthatják Salgótarján színházi kínálatát ” Ennek megfelelően a legutolsó bérletes előadáson a nézők kezükbe kaptak egy szavazólapot, amelyen leadhatták voksaikat Több mint ötszázan nyilvánítottak véleményt Az erkölcsi eüsme- rést jelentő díjakat június elsején Korill Ferenc adta át a Tarjáni tavasz zárórendezvénye, az Osztrigás Mici című szólóelőadás előtt A hölgyek kategóriájában a legtöbb - százharmincnyolc - szavazatot Pápai Erika kapta. Ő - tekintve, hogy egyik elhunyt koüégájuk, Kaszás Attila családját segítő jótékonysági program háziasz- szonya volt - nem tudott részt venni a díjkiosztó ünnepségen, levelét a Turay Ida Színház alapító igazgatója, DarvasiIlona olvasta fel. Pápai Erika a legszebb ajándéknak tartja a közönségdíjat, amelyet egy színész kaphat Annál is inkább mert a „Kék róká”-t a Zenthe Ferencről elnevezett bérletsorozatban - különböző okok miatt - csak harmadik nekifutásra láthatták a kitartó nézők. Ez a díj a színésznő szerint a színházértő szeretet megnyilvánulása. A közönség soraiból kilencvennégyen gondolták úgy, hogy az évadban a férfiak között Mikó István nyújtotta a legjobb alakítást. - Mi azért vagyunk, azért játszunk, hogy elnyerjük a publikum tetszését - fejtegette a díjazott, hozzátéve, hogy negyven esztendeje jár ide, először a Kaláka együttes tagjaként lépett fel a művelődési központ színpadán. Száztizenegy szavazattal nyerte el a legjobb produkció címet a Turay Ida Színház Rideg Sándor „Indul a bakterház”- ának előadásával. A díjat az egyik főszereplő, a Bendegúzt alakító Boros Zoltán vette át. Elmondta: mindig szívesen lépnek fel Salgótarjánban, mert a társulatuk is érzi a közönség szeretetét, hozzáértését. A szavazólapot kitöltő, tiletve leadó nézők nyereményjátékon vettek részt. A sorsolás eredménye szerint két belépőjegyet nyert a jövő évad egy tetszés szerinti előadására Diósi János, a Nógrád szépe 2008-as rendezvényére Kis-Si- mon Ottóné, a szüveszteri bálra pedig Pintér Mónika A legszerencsésebbnek Berta István bizonyult, aki fődíjként egy kétszemélyes bérletet kapott 2008/2009-re. Cs.B. Salgotarjani Vastaps-dijasok: a 2007/2008-as évad legjobb színészének Mikó István bizonyult. A színésznői díjat Pápai Erika távollétében Darvasi Ilona igazgató vette át. A legjobb előadást, az „Indul a bakterház"-at Boros Zoltán képviselte. fotó: p.tőth iászló JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Remélem Dezső, hogy nagyon vigyázol a virágokra. ” Szerencsés nyertesünk: Sípos Ildikó, Mátraszőlős, Rózsaszál út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését június 12-éig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
