Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)
2008-06-24 / 145. szám
2008. JÚNIUS 24., KEDD SZÉCSÉNYI NAPLÓ Nem értem - elítélem Vannak dolgok, amit emberi ésszel képtelen vagyok felfogni, megérteni, indulatok nélkül tudomásul venni. Felháborított, amikor megláttam a szécsényi múzeum melletti játszótéren a felnőttek vag\'kamaszok által tudatosan összetört játékokat. Amilyen örömmel számoltam be annak idején az erdészet által a város gyermekeinek ajándékozott 10 millió forintértékű szabadtéri játékokról, most olyan hőfokon, felháborodással teszem az ellenkezőjét. Értelmes emberi ésszel nehéz felfogni a történteket, különösen úgy, hogy ez már harmadik alkalommal fordul elő. Tudom, hogy azok, akik tették, egy cseppnyi bűntudatot, lelkiis- meret-furdalástsem éreznek. Összefogva a lakosságnak, rendőröknek, polgárőröknek kell lefogni a vandálok kezét, kellőképpen megbüntetni őket. A játszótér rongálása mellett szót kell emelnem és fistölgök a várkert világításának a tönkretételén, amit már más alkalommal is szóvá tettem, a parkokból a virágok lopását. Felháborító, ahogy egyesek a későesti órákban, éjszakánként a történelmi belvárosban viselkednek. Hangoskodnak, zavarják ezzel az ott élők éjszakai nyugalmát. Az utca takarítói a megmondhatói, hogy mennyi szemetet hag}'nak maguk után. Tartsuk be az együttélés írott és íratlan szabályait. Ha már értékeket nem teremtünk, nem hozunk létre, legalább a meglévőt ne tegyük tönkre. Higgyétek el, randalírozók, rongálok, ilyen cselekedetetekkel önmagatok emberi, erkölcsi értékeit is romboljátok. szenográdi Megújult az emlékmű Szécsényben, a zsidó temetőben 1948-ban avatták fel a holokauszt áldozatainak emlékművét. Az idő vasfoga eléggé megrongálta az emlékművet. A Szécsényben született és Budapesten élő Ács Irén, illetve a Salgótarjáni Zsidó Hitközség együttműködésével közadakozásból, valamint Szécsény Város Önkormányzata és a Mazsihisz anyagi támogatásával az emlékművet felújították. A munkálatokat Ivanyik József végezte. Búcsú Wolf Ida tanárnőtől Életének 87. évében elhunyt Wolf Ida tanárnő. Az az ember, akit valamennyien szerettünk, tiszteltünk, csodáltuk kiapadhatatlan pedagógiai optimizmusát, felnéztünk szakmai tudására, akit egy város mondhatott tanítómesterének, aki évtizedeken át nevelt, tanított. Szécsényben született, itt járt elemi és polgári iskolába. Budapesten, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban volt közép- iskolás. A megpróbáltatás évei voltak ezek. Európában már dörögtek a fegyverek, dúlt a II. világháború. A téli hidegben a kollégiumban hitetlen szobában aludtak, kesztyűben írták a leckét, az asztalra szűkösen került az étel. Már középiskolás korában kitűnt magyar nyelv és irodalom, történelem tárgyak iránti érdeklődése. Sikeres felvételi után Szegedre került a Polgári Iskólai Tanárképzőbe, ahol magyar- történelem-német szakos diplomát szerzett. A háború után a szécsényi polgári iskolában tanított 1948-ig, az iskolák államosításáig. Azt követően, nyugállományba vonulásáig 1980-ig az általános iskolában oktatta, nevelte a rábízott gyermekeket. Engedtessék meg számomra a személyes élmény. Tanítványa voltam. Minden túlzás nél kül állíthatom, neki köszönhetem, hogy tollforgató ember lettem. Ő volt az, aki megszerettette velünk a könyvet, az olvasást. Emlékeszem, a maga szuggesztív előadásmódjával részleteket mesélt nekünk az Egri csillagokból. Amikor arra kértük, hogy folytassa a cselekmény történetét, azt mondta: „Olvassátok el és majd elmondjátok nekem a regény folytatását..." így került a kezünkbe a Pál utcai fiúk, Az arany koporsó és a többi ifjúsági regény. Tőle hallottam először Komjáthy Jenőről, Ferenczy Terézről, egyikük sem volt általános iskolai tananyag. A tanári diplomám megszerzése után köllégák lettünk. Odajött hozzám, gratulált és azt mondta: „Ha jó tanár akar lenni, szeresse és tisztelje a diákokat.” Akkor értettem meg, hogy annak idején miért néztünk fel rá, mert szeretet és tisztelt minket, még egyért, a tudásáért amit megosztott velünk. Tudom, annak idején felkérték, hogy menjen Budapestre, az Országos Pedagógiai Intézetbe dolgozni. Ő megköszönte a felkérést, Szécsényben maradt. Miért? Mert szerette a szécsényieket, a hivatását, a tanítást. Az oktató-nevelő munkája mellett életének egy másik vonulata a helytörténeti kutatás. Hosszú éveken át vezette a helytörténeti szakkört a Kubinyi Ferenc Múzeumban, az általános iskolában. Értékes írásokat készített a város történetéről, amely több helytörténeti kutatónak nyújtott segítséget a további munkájához, írásai jelentek meg a Honismereti Híradóban, Szécsény az emlékezés hitelével című könyvben. 2004-ben ő volt az önkormányzat által alapított „Szécsényért” kitüntetettje. Megkapta az arany és a gyémánt diplomát. Lukács evangéliumában olvasható: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” . Ida néni ilyen ember volt. Emberként élt, dolgozott, alkotott, s emberként hagyott itt minket. Június 16-án a szécsényi temetőben végső búcsút vettünk Wolf Ida tanárnőtől. szenográdi Munkaközösség a mese jegyében Fotóművészeti fesztivál a múzeumban Szécsény. Július 18-án 15.00 órakor nyílik meg Szécsényben, a Kubinyi Ferenc Múzeumban a III. Ménes-patak menü nemzetközi fotóművészeti fesztivál. 17 hazai és külföldi fotóművész több mint 600 felvételét láthatja a közönség. A fesztiválon a szécsényi születésű Ács Irén életmű-kiállításából egy reprezentatív válogatás lesz látható. Andrej Bán szlovákiai fotográfus a Mai Szlovákia című bizarr képeivel mutatkozik be, Olasz Tamás Indiában készített képeivel, Szabó Zoltán fotográfus tibeti anyagával vesz részt a rendezvényen. A rendezvény egyik kiemelkedő jelentőségű tárlatát a közép-ke- let-európai fotósok közös anyaga szolgáltatja: Bogdán Croitoru, Silviu Ghetie (Románia), Jozo Ondzik, Matrin Marencin (Szlovákia), Kudász Árion Gábor, Bocsi Krisztián (Magyarország), Bartosz Siedlik, Maciej Jeziorek (Lengyelország), Boryana Katsarova, Nikolaeva Vesselina (Bulgária), Karel Túrna és Evzen Sobek (Csehország) képeivel. A fesztivál díszvendége Észtország lesz. Bemutatják az Ausztráliában élő Henri van Noordenburg fotóművész, „Történetek otthonról” című kiállítását. Ly Lestenberg „Estonia) című anyagát, mely korábban már kiállításra került az észt parlament előcsarnokában (2006) és a Giedre Bartehelti Galériában Berlinbe (2008). Herkki Eric Merila fotóit, melyek a mindennapi életet és kapcsolatokat ábrázolják, életünk környezetének ismerős vizuális formáival és Peter Sirge, Szférikus terek című lenyűgöző méretű képeit. A fesztivál kiállításai 2008. augusztus 31-éig lesznek láthatók. A program szervezője a Ménes-patak Egyesület. Szécsény. Az ötlet, hogy az alsó tagozatos kisdiákok készítsenek a kedvenc meséikhez illusztrációkat, Bartus Gabriella tanárnőtől származik. A munkaközösség vezető gondolatával valamennyi alsó tagozaton tanító nevelő azonosult Az apróságok „rajzban és makettek készítésében mesélték el”, hogy ők hogyan képzelik el a különböző mesehősöket megörökítették kedvenc meséjüknek egy-egy részletét. Voltak, akik sorozatot készítettek. Aki végignézi a Kincskereső kisködmönhöz készült illusztráció-sorozatot, megismerheti a cselekmény történetét. Hogy a sok szép, színes, változatos alkotás másokhoz is eljusson, Bartus Gabriella, Babcsány JAszlóné, Deákné Obrecsány Orsolya, Buga Lászlóné, Pifka Zsoltné, Bátori Istvánné, Dombováriné László Anna a művelődési ház egyetértésével kiállítást rendeztek a ház galériájában. Június 17-én érdeklődők, nagyszülők, szülők, pedagógusok és természetesen az alkotó kisdiákok voltak ott a több mint 100 képből összeállított kiállítás megnyitóján. Bakos Ferenc képzőművész megdicsérte az utódokat, megköszönte a pedagógusok segítő munkáját. Megnyitójában elmondta, hogy az igen látványos, dekoratív kiállítás a nyár folyamán megtekinthető lesz.
