Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)

2008-06-21 / 143. szám

4 KULTÚRA 2008. JÚNIUS 21., SZOMBAT „Te csak most aludjál, Liliom" Sokan megijedtek, amikor törve a magyart, erős ak­centussal szólalt meg a Szerdatársaság Irodalmi Kávé­ház messziről jött vendége. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a néhány mímelt mondat után hi­bátlan magyarsággal folytatta az emlékidézést, a kér­désekre adott válaszait. Pedig ez a természetes, hi­szen a szép orgánumú Sárközi Mátyás Londonban negyven éven át a BBC magyar nyelvű rádióadásának a munkatársa volt. A közelmúltban befejeződött könyvhétre - két új kötetének a bemutatójára - érke­zett Budapestre és a Szépírók Társasága révén jutott el Salgótarjánba. Minden közönségtalálkozón fel­vetődik, hogy ő Molnár Ferencnek, A Pál utcai fiúk világhírű szerzőjé­nek az unokája. Beszélgetőtársa, Kőrössi P. József költő, szerkesztő, az Alexandra Pódium műsorveze­Amerikába költözött nagyapjával, amit azért is sajnál, mert igen mu­latságos ember hírében állott. Sár­közi Mátyás édesapja Sárközi György költő, író, műfordító, a har­mincas évek második felében a Sárközi Mátyás (jobbról) és beszélgetőpartnere, Kőrössi P. József a Szerdatársa­ság Irodalmi Kávéház pódiumán tője is ezzel kezdte a diskurzust, de Sárközi Mátyás „mentségére” le­gyen mondva, készséggel mesélt a már sokszor felidézett családi kap­csolatokról is. Elmondta, hogy saj­nos, személyesen soha nem talál­kozott sokat utazgató, majd végleg „Válasz” című folyóirat szerkesztő­je volt s 1945-ben munkatáborban vesztette életét Édesanyja, Sárközi Molnár Márta 1946 és 1949 között adta ki és szerkesztette az új „Vá­laszát Ennélfogva a fiú a Nyúl ut­cai villában működött szerkesztő­Ifj. Lakatos Zoltán (balról) együtt zenél apjával a Lakatos Band-ben A májusban tartott 24. Salgótarjáni Nemzetközi Dixielandfesztivál kerete­in belül rendezték meg a második országos amatőr jazztalálkozót, amely egyúttal verseny is volt a benevezett zenekarok kö­zött. A szakzsűri vélemé­nye szerint a döntőben egy megyei együttes, a Lakatos Band (Salgótarján- Karancskeszi) végzett a második helyen a győztes budapesti Time Out Quartett mögött. A fesztiválon fordult elő első ízben, hogy a zenekarvezető La­katos Zoltán kísérő gitáros együtt lépett fel mindössze ti­zennégy esztendős fiával, ifj. La­katos Zoltánnal, aki szólógitáron játszik. A négytagú együttesben a dobnál Oláh Dezső ül, a basz- szusgitárt Puporka József kezeli. Az ifjú tehetség apja hatására tízéves korában kezdett zenével foglalkozni. A salgótarjáni zene­iskolában két tanéven át vett klasszikus gitárórákat Benkő Róberttól. Az utóbbi években azonban már a fővárosban ta­nult egy Juhász Gábor nevű ta­nár irányításával a postás zene­iskolában nála jóval idősebb nö­vendékek soraiban. Ez a szülők áldozatkészsége révén vált le­hetségessé, akik hetente kétszer vitték fiukat Budapestre. Ifj. La­katos Zoltán a közelmúltban fel­vételt nyert a csepeli Egressy Bé­ni Zeneművészeti Szakközépis­kola jazztanszakára. Ez annál is inkább figyelemre méltó siker, mert ifj. Lakatos Zoltán a napok­ban még csak a hetedik osztályt végezte el az általános iskolá­ban. A szakemberek tehát bíz­nak benne, méltányolják nyil­vánvaló zenei talentumát. Ok hárman és a mester Két alkotótárs, jó barát - az éppen hetvenéves Gregor József és a hatvanon túli Osgyáni Lajos - és Gregor József mindössze tizenhat esztendős, Bolyai-gimnazis- ta unokája, Szabó Dóra kiállítása nyílt meg a minap a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia- központ klubtermében. Mindhárman egyszersmind a bátonyterenyei székhelyű ART 11 Alkotókört is képviselik, amelynek sokat köszönhetnek művészi aktivitásuk megpezs- dülése szempontjából. S ugyancsak összeköti őket a közelmúltban eltávozott fe­lejthetetlen rajzpedagógus, festőművész Radios István személye, aki szakmai ta­nácsaival, élettapasztalata­ival a szorospataki tábor­ban - mások mellett - az ő útjukat is egyengette. Ezért ajánlják e kiállításukat kö­zös mesterük emlékének. A tárlat szellemi egysé­get, de legalábbis közeli ro­konságot tükröz. Igaz ez a témaválasztásra éppúgy, mint a megvalósítás módjá­ra, a képek stílusára, színvi­lágára, eszközrendszerére. Persze a művek önálló, szu­verén alkotó egyéniségeket is mutatnak. Gregor József kollekciójának hangsúlyos alkotása az öreg bányászt áb­rázoló „Vanó bácsi” című olajkép, amely nem véletlenül kapott dí­jat a szécsényi őszi tárlaton, mint ahogyan a „Konyhabelső” is mél­tán képviseli majd Nógrád me­gyét Budapesten a „Művészetek szerelmese" című XX. országos képző- és iparművészeti kiállítá­son. Az akvarellek és olajfestmé­nyek mellett kiállított új grafikák Gregor József vállalkozó kedvét, rajzkészségét dicsérik és vissza­utalnak arra a korszakra, ami­kor a megyei napilap sportrova­tának illusztrációkat készített és közreműködött megannyi kiad­vány megjelentetésénél. Utalása­iban, jelképeiben tényszerű, de mélyen érzelemgazdag is nyom­dász édesapjának emléket állító grafikája. Osgyáni Lajos kedvencei az akvarellek, amelyet hagyomá­nyosan, nagy ecsetvonásokkal és a részletek finomságára is fi­gyelve készít Az utóbbira jó pél­da a „Boglárka, az unokám” cí­mű életvidám munkája. Ugyan­akkor a „Borszívó” című olajkép a közelmúltban zárult megyei kiállítás egyik emblematikus al­kotása volt. A „Kamra” című, re­mekül szerkesztett, visszafogott színválasztású festményen a paraszti-népi életvitel, a felme­nők múltja elevenedik meg. Szépek, ízlésesek a mátrai fényeket, erdei hajnalokat, alkonyokat, hangulatokat megörökítő munkái is. Kár, hogy itt nem láthatók Osgyáni Lajos mesterség­beli tudásának faragvá- nyokban megnyilvánuló ta­nújelei, pedig a „Kaszafe­nő” című kisplasztikája megjárta az országos meg­mérettetést is. Az ifjú Szabó Dóra művé­szeti előélete az óvodáskori „bütyköldéig” nyúlik vissza. Már oda is nagyapjával járt. Azóta is egymást inspirálják, amit többek között azonos képtémáik - Hollókő, Velen­ce - is bizonyítanak. A Maconkai tó, a Mátraalmási ház, vagy éppen az általa na­gyon kedvelt Szorospatak a természet, a környék, a nógrá­di táj szeretetére utal. Jellemző, hogy „Tanyá”-t is fest, amelyről • egy kirándulás élménye köszön vissza. A kiállítás kuriózuma, hogy „Csendélet" címmel itt szere­pel az a festménye is, amellyel ötö­dik osztályos korában, a Gagarin iskolában elkezdődött reményteli pályafutása. Az idén hetvenéves Gregor József Apám emlékére című grafikája JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Igaza van, főúr. Ez a koszt valóban olyan, mint az otthoni!” Szerencsés nyertesünk: Ocsovai-Szép Boglárka, Szécsény, Magyar út 6./B. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését június 26-áig juttassák el szerkesztőségünkbe (Salgótarján, Alkotmány út 9.), az 1000 Ft-os vá­Molnar Ferencnek. Az iro egysze­rű sírkövére Darvas Lili vésetett egy - a híres színműből származó - mondatot: „Te csak most aludjál, Liliom. "Másként érdek­feszítő a 19-20. századi angliai magyar emigrá­ció nevessé lett szemé­lyiségéről szóló kötet. A több tucatnyi megidé­zett között van Korda Sándor, Moholy-Nagy lÁszló, Koestler Arthur \ és HatárGyőzőis. Gábor > Dénes fizikai Nobekiíjat | kapott, Stein Aurélt, Sol­ti Györgyöt és Szekeres Miklóst lovaggá ütötte a brit uralkodórhárom közgazdászból lett lord. A legtöbben egy-egy művé­szeti ág, tudományterület kiemel­kedő képviselői voltak, lehetett vol­na róluk írni egzakt „...emigráció­történetet, korképelemzésekkel, sta­tisztikákkal, számadatokkal és táb­lázatokkal”, a szépíró szerzőt azonban - mint a fülszövegben fo­galmazott - „...elsősorban az egyé­ni sorsmorzsák érdeklik, hiszen minden ember élete regény. ” A leg­inkább talán Trebitsch-Lincoln (!) lg nácé, aki Paksról indulva Kanadá­ban hittérítő, Angliában biztosítá­si ügynök, nyelvtanár, szociológiai terepmunkás, parlamenti képvise­lő, Romániában olajkút-tulajdonos, Amerikában börtöntöltelék, Sang­hajban CsaoKung néven buddhis­ta szerzetes lett Sárközi Mátyás élményszerű, közvetlen hangú kommentárjai igencsak meghozták a jelenlévők kedvét a nem kevésbé színes, élve­zetes kötetek elolvasásához. Csongrády Béla ségben sok korabeli hírességgel ta­lálkozott Bibó Istvántól, Illyés Gyű Ián és Németh Lászlón át Szabó Lő rincig. A későbbi kis lakásban, a „"menedékházban” ugyancsak rendszeres vendég volt - mások mellett - Bemáth Aurél, Ferenczy Béni, Pilinszky János és Veres Péter. Kezdő költőként, író­ként gyakran megfor­dult ott Lator László, Sarkadi Jmre és Moldova György is. A mama innen tartotta a kapcsolatot 1956-ban Angliába szakadt fiá­val, aki a „Levelek Zug- ligetből” című kötettel á lított emléket édesanyj; nak. A könyvről annál is inkább sok szó esett, mert nagy szerepe volt abban, hogy Sárközi Mátyást 2004-ben József Atüla-díj jal tüntet­ték ki. A beszélgetés során természete­sen a magyarországi látogatás ap­ropóját jelentő két újdonság - a Nórán Kiadó által megjelentetett „Liliom öt asszonya” és a „Micsoda életek - Emigránsok Angliában” - is központi helyen szerepelt Az előbbi Molnár Ferenc három - Sár­közi Mátyás nagymamájával, Vé­szi Margittal, majd a színésznő Fedák Sárival és Darvas Lilivel kö­tött - házasságával és két nagy sze­relmével, az ugyancsak színmű­vész Varsányi Irénnel, valamint a szintén a New York-i Plaza Hotel­ben lakó, titkárnőjének nevezett Bartha Vandával foglalkozik. Utób­bi 1947-ben tragikus véget ért, de legalább a Linden Hill temetőben mellette lehet az 1952-ben elhunyt Az új kötet Molnár Fe­renc feleségeiről, szerel­meiről szól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents