Nógrád Megyei Hírlap, 2008. június (19. évfolyam, 126-150. szám)

2008-06-17 / 139. szám

2 2008. JUNIUS 17., KEDD NÓGRÁD MEGYE Ma is megismerik a tűzoltóautó szirénáját (I.) „Az elváráson felül tanúsított bátor helytállásáért soron kívül előléptetem hadnaggyá” Az ez évi Flórián-napi ünnepségen két régi parancs­nokot részesített elismerésben a Salgótarjáni Önkor­mányzat Hivatásos Tűzoltósága: Tárkányi János és Nagy László nyugalmazott alezredesek díszkardot és emléklapot vehettek át a jelenlegi városparancsnok­tól, Garami István ezredestől. Mint minden, a tűzoltó­ság feladata is sokat változott az elmúlt évtizedekben: az életutak áttekintésével arról szeretnénk képet ad­ni, honnan indultak és hol tartanak napjainkban. Tárkányi János Hegedűs Erzsébet Salgótarján. - Ha hiszi, ha nem, újsághirdetés útján, no meg édesapám rábeszélésére lettem tűzoltó - mondja Tárkányi János nyugalmazott alezredes, aki 1967-1988-ig töltötte be a pa­rancsnoki tisztséget. - 1960- ban nagy volt a hiány tűzoltó- tisztekből, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy civil élet­ből vettek fel embereket tűzoltó tiszti iskolára, így kerültem oda 1960 augusztusában. Túdni kell, hogy a háború után a régi vezetőgárdát kisöpörték, új kellett, de gyorsan. Először volt hathónapos tiszti iskola, ahová 8 elemivel már be lehetett kerülni, utána jöttek az egyéves tiszti isko­lások. Nekünk már a Tas Vezér utcában volt a tiszti iskola, akkor már kétéves, és már feltétel volt az érettségi. Volt felvételi vizsga: ma­tematika, fizika, kémia és a fizikai állóképesség. Összesen 90 em­bert vettek fel, a megyéből hár­mat vezényelt az akkori megyei parancsnok, Gyarmatról Kunhalasi Pistát, Salgótarjánból Nagy Lacit meg engem. Hogy, hogy nem, de Nagy Lacit nem vet­ték fel, csak kettőnket. A 90 em­berből 15-en voltunk, akik a civil életből kerültünk be. A tiszti isko­la parancsnoka azt mondta, hogy a civilek nem fognak olyan tiszt­té válni, mint akik tűzoltó múlttal rendelkeznek. Állandóan figyel­ték, milyen a tanulmányi eredmé­nyünk, a gyakorlati munkánk, minden félévben értékelték. Leg­nagyobb bánatára a civilből fel­vettek mindig jobbak voltak. Mint mondja, 1962 augusztu­sában vezényelték a Nógrád me­gyei Tűzrendészed Osztálypa­rancsnokság Salgótarjáni Tűz­rendészet! Alosztály-parancs­nokságára. Őrségparancsnok­ként szerelt fel (ez a beosztás megfelel a mostani szolgálatpa­rancsnoki beosztásnak), másfél évig látta el ezt a feladatot, majd tűzrendészed előadóként dolgo­zott tovább. Akkor jelent meg ugyanis az új belügyminiszteri rendelet - most Országos Tűz­védelmi Szabályzatnak hívják-, amely másként rendelkezett. Korábban a tűzoltóságnak min­den létesítményt nyilván kelled. tartani, és kétévente ellenőrizni. Ez a rendelet úgy rendelkezett, hogy tűzrendészed szemle so­rán kell nyilatkozni, hogy nyil­vántartásba veszik-e a létesít­ményt, vagy sem. Ezt a posztot töltődé be egészen 1967-ig, pa­rancsnoki kinevezéséig.- Nem bánta meg, hogy felcse­rélte a vonulás szolgálatot a tűz­védelmi posztra?- Nem, mert bevallom őszin­tén, nem nagyon volt helyisme­retem - mondja. - Hogy egy pél­dát említsek: alig voltam id fél éve, este tíz óra környékén jöd a riasztás, hogy Bujákon ég az üdü­lőkastély, én azt sem tudtam, merre van. Ha nem lett volna öreg róka sofőröm, hát... Nagyon szerettem vele dolgozni. 1967- ben főhadnagyként ledern váro­si parancsnok. Érdekesség, hogy a helyettesem egy őrnagy volt...- Hány emberből állt akkor az állomány?- Ugyanannyi volt, mint most, 90-93 fő között, két és fél rajjal működtünk, ugyanezzel a műkö­dési terüledel, mint most Techni­kai ellátodságunk megfelelt az akkori kor követelményeinek: lét­ránk nem volt, de volt tömlőszál­lító tehergépkocsink, vízszállí­tónk, úgynevezed 350-es gépjár­műfecskendő.- Mi volt a legemlékezetesebb nehézség, amivel meg kellett bir­kóznia, mint parancsnoknak?- Akkor kezdtek alakulni a ter­melőszövetkezetek, sok gondunk volt velük. Szerencsétlen csórók voltak, összeeszkábálták az istál­lókat ebből-abból, volt olyan, hogy 50 tehén égett benn ilyen zsúptetős istállóban, ahol egyéb­ként pedóleumlámpával világí­tottak. El lehet képzelni... Egyéb­ként nincs új a nap alad a tűzol­tóságnál sem: most önkormány­zati hivatásos tűzoltóság van, 1972-ben ezt már kitalálta a nagy híres politikai bizottság. Egy tit­kos határozat szerint az állami tűzoltóságokat 1972. január else­jétől a székhely szerinti városi tanácshoz kell tenni. Aztán ezen elvitatkoztak két évig: a legna­gyobb kerékkötők a megyei tűz­oltóparancsnokok voltak, hogy akkor ők mi fölöd fognak diszpo­nálni? Ment a fejtágítás, hol a Bel­ügyminisztériumban, hol a me­gyetanácsokon, állandóan egyez­kedtek. Minden megyei parancs­nok gondot csinált ebből, úgy­hogy 1974-ben visszacsináltak mindent. Hoztak egy törvényere­jű rendeletet, hogy a tűzoltóság általános irányítását végezheti a székhelye szerinti városi tanács végrehajtó bizodsága (VB), de a szakmai irányításba és anyagi el­látásba nem szólhat bele. A VB a parancsnoknak és helyettesének megállapíthatja az illetményét, meg fegyelmi jogkört gyakorol­hat.- Mi volt parancsnokként a be­osztottaival szemben támasztott legfontosabb elvárás?- Az, hogy jól ismerjék a szak­májukat, ezt mindenkitől elvár­tam. Én végeztem a megye „ká­derutánpótlását”, nagyon sok em­bert küldtem tiszti iskolába. Hogy csak néhány nevet említsek: Szemerádyt, Rusvai Gábort, Illés Jancsit, Csépe Tibit, Garami Pis­tát, Gordos Karcsit, Herczeg De­zsőt, sőt talán, ha jól emlékszem, még Kékesit is, aki a közelmúlt­ban vonult nyugállományba. Fon­tosnak tartodam ezt, mert akkori­ban csak egy tűzrendészeti elő­adóm volt, csak 1974-től volt ket­tő. Addig a parancsnoknak, he­lyettesének és a tűzvédelmi előadónak kelled a hatósági mun­kát végezni. Én azt mondtam, hogy az a jó, ha van egy jó tűzren­dészem, ne vigyék el állandóan. A végzed tiszteket vide a megye ide- oda, csak Garami Pisti, Gordos Karcsi és Kékesi Miki maradt id.- A tűzoltóvér sem válik vízzé: megismeri még a tűzoltóautó szi­rénáját?- De meg ám. Csak annyi a kü­lönbség, hogy azt már nem tu­dom megkülönböztetni, melyik szer indul, régen ezt is tudtam. Például az erdőtüzest felisme­rem, a Steiert is, de a Mercedese­ket már nem tudom megkülön­böztetni. Hazudnék, ha azt mon­danám, nem érzek nosztalgiát... Névfegy: Tárkányi János nyugalmazott tűzoltó alezredes 1937. január 10-én Zagyvapálfalván született. Apja vasutas volt. Általá­nos iskolai tanulmányait Salgótarjánban végezte, a szarvasi mezőgazdasá­gi technikumban érettségizett 1955-ben. A kötelező egyéves szakmai gya­korlatra a tiszasülyi állami gazdaságba helyezte az iskola, de nem vállalta. Édesapja nyomdokaiba lépve inkább a vasúthoz ment dolgozni. 1957- 1959-ig katonaidejét töltötte, ezt követően szerelt fel a tűzoltósághoz, ahol egészen nyugdíjazásáig dolgozott. PEUGEOT Pa NY! 3104 Salgótarján, Hősök útja 2. (Zagyvapálfalvai Arany J. Alt. Isk. mellett.) Tel.: 06-32/512-200, 30/625-0012. ______________ Szlo vák-magyar imanap A kollégium jelenlegi igazgatója, Gombár Imre és volt igazgatói, Vincze Ferenc és Tolnay Béla. A falon a névadó, Tittel Pál képe. Pásztón megnyitásának ne­gyedszázados évfordulóját ünne­pelte nemrég a Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postaforgal­mi Szakközépiskola intézménye, a Tidel Pál Kollégium, melynek keretében az iskola vezetése kol­légiumi napot szervezett A program a Tittel-emlékfal koszorúzásával kezdődöd, majd Vincze Ferenc, a kollégium első igazgatója tartod előadást a kol­légium alapításáról. Ezt követően került sor a kol­légiumi életről szóló kiállítás megnyitására. A kétnapos program esemé­nyei közöd szabadtéri főzés a kollégium udvarán, szabadtéri koncert, előadás a névadó Tidel Pál életéről, munkásságáról, va­lamint a Tittel Pál Kollégium la­kója voltam pályázatok előadá­sa, díjazása szerepelt. esla Új Peugeot Partner Tepee. Mindent bele! Mj. _____________________ Mát raverebély-Szetitkút Szlovákia és Magyarország jobb kapcsola­táért fognak fohászkodni a za­rándokok a kegyhelyen június 28-án tartandó szlovák-magyar Tmanapon, melyet a szentkúti fe­rencesek kezdeményeztek. A két ország püspöki konferenciái a ki- engesztelődés előmozdításának jegyében két éve Esztergomban ünnepélyesen leváltodák a testü­letek elnökeit és közös szentmi­sét tartodak. Ennek évfordulójá­ra szervezik a zarándoklatot Az esemény kapcsán Fejes Antal kegyhelyigazgató fogalmazta meg a következőket: „a búcsújá­ró hely az eszményi társadalom­nak, Isten városának előképe, ahol az emberek, ha rövid időre is, de megtapasztalják, hogy az élet nem céltalan bolyongás, ha­nem az egy irányba haladó utak sokasága. Láthatják, hogy lépé­seik nem irányulhatnak egymás ellen, csak a másikra figyelve juthatnak tovább. Érezhetik, hogy kéréseiket és hálaadásukat - bármely nyelven is fogalma­zódjék meg - ugyanaz a Krisztus fogadja, aki mindnyájuk Istene. A tapasztalatok szerint a kegy­helyek látogatása kihatással bír az emberi kapcsolatokra a hét­köznapokban is. A zarándokokat közel hozza egymáshoz a közös út, a közös élmények. Másrészt Mátraverebély-Szentkút olyan hely szeretne lenni, ahol hidak, és nem falak épülnek, ahol szlo­vákok és magyarok tapasztalatot szereznek arról, miként tudják egymást segíteni.” Az imanapra meghívták a fe­rencesek a két ország püspöki konferenciáinak képviselőit, és számos zarándokcsoportra szá­mítanak. Szeretnék elősegíteni egy új minőségű kapcsolatrend­szer kialakítását, amelyben a sé­relmet szenvedettek is gyó­gyulást találhatnak. Palóc búcsú falunappal Herencsélty. Idén is sok vendé­get várnak a'július 5-én tartan­dó palóc'búcsúra, melynek ez­úttal két fő része lesz, a dél­utánt a falunapi műsoros szó­rakoztatásnak kívánják szen­telni. A búcsúsok 9 órától a szabadtéri színpadnál gyüle­keznek, s a menet 10 órakor indul a Gyürki-hegyen álló pa­lócok vigyázó nágy kérész tjé­hez. Itt szentmisét fognak be­mutatni, a régió' települései­nek küldöttei pedig egy-egy marék földet, virágot helyez­nek el a kereszt tövénél. Az esemény védnöke lesz dr. Beer Miklós váci püspök, Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnö­ke és Csáky Pál szlovákiai ma­gyar politikus. Huszonöt éves a fittel Pál Kollégium

Next

/
Thumbnails
Contents