Nógrád Megyei Hírlap, 2008. május (19. évfolyam, 102-125. szám)

2008-05-28 / 122. szám

4

2008. MÁJUS 28., SZERDA

NÓGRÁD MEGYE

Együtt a zenekar egy fellépésen

„Újra érezhettük a közönség szeretetét...”

Már a negyvenedik évfordulóra hangol a Continental

Uj környezetvédelmi bázis

Salgótarján. Mintegy 100 millió forintos környezetvédelmi célú beruházás kezdi meg működését május 28-án: a központi állatihul- ladék-begyűjtő, -átrakó állomást a kotyházi Térségi Hulladéklerakó Telep területén alakította ki a VGÜ.

Az állati hulladékok kezeléséről szóló rendelet szerint az patihul la-emésztő vermeket - közismert nevükön dögkutakat - 2005. december 31-ei határidővel be kellett zárni. Elfóldelésre csak az 50 kilogramm alatti, kedvtelésből tartott állatok tetemei kerülhetnek. 2006. január 1-jét követően a keletkező állati hulladékok 24 órán belüli begyűjtését és további kezelését az önkormányzatoknak a dögkutak kiváltásával kellett megoldaniuk. Ezen önkormányzati feladat megoldásához kínált társfinanszírozási lehetőséget az Európai Regionális Fejlesztési Alap Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) „Állati hulladék kezelése” pályázati felhívása. Salgótarján önkormányzata 2006 januárjában nyújtotta be „Térségi állati hulladék begyűjtése és kezelése” című pályázatát egy térségi szintű állatihulladék-begyűjtő rendszer, átrakó állomás megvalósítására vonatkozóan. A projekt célja Salgótarján és Nógrád megye mintegy 48 településére kiterjedő állatihulladék-begyűjtő rendszer kiépítése. A megvalósítás költsége 98 400 000 forint volt.

A létesítmény határozottan elkülönítve működik majd a többi, a telepen belüli hulladékkezelő egységtől.

Volt egyszer egy zenekar, amely fennállásának évtizedei alatt a Karancs völgyéből indulva meghódította egész Nógrád megyét. A világ azonban időközben megváltozott, így néhány éve „elnémult” a banda, de hogy korántsem végleg, azt jól példázza a nemrégiben tartott emlékbál. S talán nem túl nagy bátorság kijelenteni: hallunk még a Continentalról...

Schveiczer Krisztián

Karancslapujtő. a történet 1970- ben kezdődött, amikor a „korszellem” megérintett öt huszonéves fiatalembert, akik megalakították a Continental zene- kart. Lantos Ede szólógitáros, Somoskői József ritmusgitáros, Rozgonyi Ferenc basszusgitáros, Laczkó Nándor dobos és Lantos Sándor szintetizátoros (a banda örökös vezetője, Karancsalja jelenlegi polgár- mestere) Salgótarjánban, a tűzhelygyári művelődési otthonban határozták el, hogy - mint- egy keretet szabva barátságuknak és a zene iránti rajongásuknak - egy együttest alapítanak. Bár a lelkesedés túltengett bennük, hangszereik akkor még nem voltak, így a formáció egy esztendőn keresztül csak „szülőházában” vállalt fellépéseket.

Hamar pótolták azonban a hiányosságokat, s így már adottak voltak a feltételek, hogy áttegyék székhelyüket szülőfalujukba, Karancslapujtőre. Nem telt bele sok idő, s a Continental a Karancs-völgy kedvelt zenekarává vált, a dallamos, táncolható beatzenével, s az akkor divatos slágerekkel, illetve saját szerzeményeikkel meghódították a környék fiatalságát. A sors azonban úgy hozta, hogy két alapító tag - Rozgonyi Ferenc és Lantos Ede - Németországban vállalt munkát. A hátra maradt hármas ekkor leszerződött a lapujtői Karancsgyöngye presszóba,

ahol hétvégenként játszottak, rendre telt ház előtt.

Az évek során folyamatosan cserélődtek a tagok, mígnem kinőtte magát egy öttagú „lagzis” zenekar, amely aztán egész Nógrád megyében ismertté vált. Azonban nemcsak a mennyeg- zők, hanem egyéb rendezvények alkalmával is húzták a

talpalávalót: például volt idő, amikor egyhuzamban tizenhét szilvesztert húztak le a tarjám sörbárban. Különböző formációkban a Continental egészen 2003-ig működött, amikor valami végleg megváltozott: hivatalosan ugyan soha nem oszlott fel a zenekar, de tagjai többé már nem játszottak együtt - szétváltak, s mindenki járta a maga útját.

Manapság ugyanis kevesen tudják megfizetni a négy-öt fős zenekarokat, élő- helyett gépzenét hallgatnak az emberek. Lantos Sándor úgy látja: „ha ez nem

így alakul, talán még ma is együtt zenélünk...”. Azonban a nehézségek ellenére - vagy talán éppen azért? - a zenekar szeretett volna még egyszer közönség elé lépni, s megmutatni, hogy mit tud, így jó fél éve minden hétvégét a próbáknak szenteltek. A karancslapujtői Malom Rendezvényházban nemrégiben

Karancsalja polgármestere, Lantos Sándor a szintetizátor mögött

Hagyomány és megújulás

tartott emlékbálon összesen tizenegy zenész játszott, szinte mindenki, aki az elmúlt harmincnyolc év alatt megfordult a Continentalban.

így az alapító tagok közül Lantos Sándor, Rozgonyi Ferenc és Somoskői József, továbbá Alberti Nándor, Lipták László, Kiss Zoltán, Oravecz György, Oravecz László, Gordos János, Kovács Pál és Horvát János. Lantos Ede és Laczkó Nándor már nincs az élők sorában, míg Molnár Károly betegsége miatt nem tudta vállalni a fellépést - de aznap értük is szólt a zene...

...közel kétszáz ember, régi rajongók,, közeli barátok és családtagok, sőt kollégák jelenlétében, este héttől hajnal ötig, miközben a háttérben - kivetítő segítségével - a régi szép idők felvételei futottak. A zenekar pedig kéretlenül is eleget tett elvárásaiknak: a hatvanas-hetvenes évek hazai és külföldi slágereivel fergeteges hangulatot teremtett.- Mindannyiunkat meghatott, hogy nem felejtettek el minket, s ugyanúgy érezhettük a közönség szeretetét, mint annak idején. Nagy élmény volt látni, hogy a hatéves kis unokám is ott táncolt az emberek között, de nem voltam ezzel egyedül, hiszen mindenkinek eljött a családja. Ezt is megértük... - fogalmazott Lantos Sándor, aki végezetül el: mondta: ezután sem szeretnék rendszeressé tenni a fellépéseket, de reméli, hogy találkozik még a Continental és a közönség. Például a közelgő negyvenedik évfordulón...

Kozárd. Ez a település a harmadik szereplője annak a mikrotérségi együttműködésnek, mely turisztikai célokat szolgál, s amit Hollókővel és Bokor községgel közös, sikeres, Hagyomány és megújulás című pályázat is fémjelez. Ez utóbbival huszonegy hazai induló között a második legjobbak, vagyis díjazott európai úti cél lettek. A Cserháti Palóc Turisztikai Klaszter keretében fogott össze Hollókő, Kozárd (az erről szóló, korábbi hírünkben tévesen Kutasó szerepelt), valamint Bokor község. Szóban forgó munkájukat négy civil szervezet és hét turisztikai szolgáltató is segítette. A pályázati tervezést az Euroagro Vidék- fejlesztési Iroda igazgatója fogta össze, a pályázat gesztora pedig Hollókő volt. A világörökségi falu az élő kulturális hagyományok

Bátonyterenye. Az Ady Endre Városi Közművelődési Központ és Könyvtár június és július hónapban nyári táborokat hirdet a Kastélykerti Művelődési Házban (3078. Bátonyterenye, Népkert út 7-9.) felső tagozatos és középiskolás fiatalok számára. A diákújságíró-szerkesztő táborban, amely június 16-ától 21-éig tart, a résztvevők elsajátíthatják a szerkesztés tudományát, megtanulhatják, hogyan

megőrzését és a fesztiválturizmust magas színvonalon ötvözve a térségi idegenforgalom zászlóshajója. Partnerei közül Kozárd a maga agro-, öko-, vadász-, fesztivál- és gasztronómiai rendezvényeivel egészíti ki a hollókői Ófalu kínálatát, almavirág-, és barackünnepével csalogat és marasztal mind több vendéget. Megújult faluközpont, üvegkupolás kápolna, szoborpark, nívódíjas étterem várja itt a vendégeket. Az Euragro Kft. öt éve vesz részt a falu és térsége turizmusának fejlesztésében, szervezésében, összefogja az érintett szolgáltatókat. Bokor önkormányzata 2003-tól került a sokakat vonzó eseményeknek otthont adók sorába. A faluvezetés 2005-ben adta át a tizennégy férőhelyes vendégházat, amely egyre népszerűbb.

kell riportot készíteni és összeállíthatnak egy fiataloknak szóló helyi újságot. Az érdeklődőkkel minden nap 9 és 16 óra között szakemberek foglalkoznak, a részvételi díj 7500 forint, ami az ebédet is tartalmazza. Az összeget június 20- áig kell befizetni a helyszínen. Jelentkezni Molnárné Lengyel Zita könyvtárosnál lehet június 15-éig a Kastélykerti Művelődési Házban.

Ujságírótábor diákoknak

Hosszú évek a szövőszékben

Szécsény. A 69 éves Dékány Lajosné életében két fontos dolgot „szőtt be az élet”, a munka, a becsület szeretetét és a család nyugodt, békés melegségét. Mind a kettőt szüleiről örökölte. Illés Erzsébet 1939-ben Szécsényben született. A nagy családban, ahol a földműveléssel foglalkozó szülei 8 gyermeket neveltek, fiatalon megtapasztalta, hogy a munka mi-, lyen fontos szerepet játszik életükben. Ahogy cseperedett, a testvéreihez hasonlóan ő is tette a dolgát. Gyermekkorának mindennapjait átjárta az egymás tisztelete, megbecsülése, a család melegségének a szeretete. Korán felismerte a munka fontosságának szerepét, amely jelenünk és jövőnk, létünk és kis közösségünk, családunk létének az alapja. Már a munkaviszonya előtt bejárt a szécsényi szövődébe. A törékeny fiatal asszonyt 1966. augusztus 24-én felvették a szécsényi Háziipari Szövetkezetbe szövőnőnek. Abban az időben a központi műhelyben 40 szövőnő két műszakban dolgozott.- Kezdetben az idősebb, tapasztaltabb munkatársaim sokat segítettek. De azt mondhatom, ha az embernek van hozzá egy kis érzéke, akarata, akkor könnyen meg lehet tanulni. Mint mindent, ezt is csak akarni kell - vélekedett.

Dékány Lajosnénak volt hozzá érzéke, akarata. Hogy az elmúlt évtizedekben hány méter szőttes készült el a keze alatt, nehéz lenne megmondani. Ő az az ember, aki szereti a munkáját tudatosan végezni - Sokkal könnyebb úgy dolgozni, szőni, ha az ember tudja, hogy mit miért csinál - mondta.

Mindig törte a fejét, hogy milyen új termékeket lehetne előállítani. A Háziipari Szövetkezetből csak zsűrizett termékek kerülhettek ki. Erzsikének számtalan zsűrizett munkája volt, amit nem csak ő, a társai is szőttek.- Hogyan készültek és készülnek a Dékány Lajosné-tervek?- Jól ismerem a palóc motívumokat, amelynek kék és piros a meghatározó színe. A fejemben megtervezem a munkát, amikor megvan az elképzelésem, leülök és leszövöm azt. Sohasem készítettem és készítek rajzot. Ma már azon is kell töprengem, hogy a régi palóc motívumok hogyan mutatnak a modern környezetben - mondta.

Az értékelésnek csak egyik formája a zsűrizés. A másik a társak véleménye, amiről mindig őszinte elismerő véleményt kapott. Egy alkalommal az egyik szövőnő megjegyezte: „Erzsi, ez nekem nagyon tetszik, olyan mint a mazsola”. Dékány Lajosné Erzsiké így lett a szécsényi Házüpari Szövetkezet mazsolája. Nem haragudott és haragszik a becenévért. A harmadik, aki ítéletet mond a termékekről, a vásárló. A magyamándori vásáron 1998-ban termékeit szép díjjal jutalmazták. Alkotómunkájának rangos elismerése, hogy 1985-ben a Népi Ipar- művészeti Tanács és Magyar Művelődési Intézet szövőszakmában népi iparművész minősítést adományozott részére.

Amikor a Palóc Háziipari Szövetkezetben kerestem, hogy a beszélgetés időpontját megbeszéljük, Reznicsek László, a szövetkezet elnöke azt mondta, hogy Budapesten unokázik, de telefonon többször kérték, hogy jöjjön haza, mert nagy szükség van a munkájára. Dékány Lajosné életének a munka mellett a családja az, ami értelmet ad. Férjét, aki gépkocsivezető volt, húsz évvel ezelőtt veszítette el, Fia Pesten él, ha ideje engedi Budapestre utazik, hogy egy kis időt együtt legyen a két óvodáskorú unokájával, Danival és Dankával. Szövés közben is látja őket, lélekben velük van, mert a műhely falán ott van a budapesti család'képe. Lánya, akivel együtt, él Varsányban óvónő, ott egy unokája, Patrik van, aki középiskolás.

Erzsiké a nehéz, fizikailag is fárasztó szövőnői munkát alkotásnak tekinti. Közel a hetvenhez is számíthatnak a munkájára, beül a szövőszékbe és dolgozik. Amikor ott jártunk, azt mondta - a szövőszék az én életem, fiatalon ültem be, most még nyugdíjas éveiben is taposom a pedált.

Tavaly december 12-én megkapta Nógrád Turizmusáért Egyesület „Hagyományőrzés népi kultúra ápolásáérf’-díjat Munkásságának méltatása közben hangzott el: „Mazsola ma is dolgozik. Szövés közben fel-fel csattanó istenes és világi nótái minden nehézségen átsegítik, ma is, 68 évesen alkot, termel, zeng a műhely, szól a nótája. Legyen ez még sokáig így”-